A nagy béremelés nem segít a közszféra évtizedes nyomorán

Az idei év egyik kiemelt kormányzati szlogenje egyértelműen a béremelés. A minimálbér és a bérminimum növekedése mellett Varga Mihályék általános, 40 százalékos fizetésemelkedést vizionálnak az elkövetkező öt évre, és nagy hírverést csaptak a közszféra egyes szakmáit érintő bérmegállapodásoknak is. A kép azonban szokás szerint összetettebb, mint amit a hivatalos kommunikáció sugároz, és jócskán maradtak még kuszaságok, igazságtalanságok, amelyekre megoldást kellene találnia az államnak.

Emelés, de néha csak papíron

Elég nehéz eligazodni az idén érkező béremelés-rengetegben. A rendelettel megemelt bérminimumon és minimálbéren kívül ágazati különalkuk alapján toldozzák sok közalkalmazott fizetését, de a legtöbb állami intézményben ezek eltérően érintik a hierarchia különböző szintjein lévő dolgozókat. Az emelésekre fordított összeg egyébként jelentős, a közszférában meghaladja a 200 milliárd forintot.

2017-ben változó mértékben és összegekkel, de emelkedik a bérük a rendvédelmi állományi dolgozóknak, a kulturális és a szociális szakmának, a felsőoktatásban dolgozó kutatóknak és oktatóknak, az adóhivatal és a megyei kormányhivatalok munkatársainak. Többet vihetnek haza az egészségügyi szakdolgozók és a pedagógusok is, erre a két területre jut messze a legnagyobb összeg (82 illetve 60 milliárd forint), nyilván nem véletlenül: az elmúlt években ezek voltak a leglátványosabban forrongó területek. Szakszervezeti értesülések szerint hamarosan dönt a kormány a legnagyobb állami cégek dolgozóinak béremeléséről is.

Ezzel párhuzamosan a havi minimálbér 127 500 forint, a legalább középfokú végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozó munkavállaló garantált bérminimuma pedig 161 000 forint januártól. Ez a magán- és a közszférában együtt a kormány számításai szerint mintegy 1,2 millió dolgozót érint, de a történet több szektorban nem olyan egyszerű, hogy a kormány meghozza a szabályt, a munkáltatók pedig automatikusan kifizetik az emelt béreket.

Az első magasabb fizetéseknek február elején kellett volna érkezniük, de ahogyan azt lehetett sejteni, sok helyütt a munkaadók megpróbálnak trükközni, mivel a hirtelen masszív emelés (a teljes piacra vetítve évi mintegy 220 milliárd forint) próbára teszi a büdzsét.

Kiskapuzás és sima törvénysértés is van

Az RTL Klub hétfő esti híradójában a kiskereskedelemből és vendéglátásból mutattak be példákat az ötletes munkaadói szabályszegésekből és kiskapuzásokból. Mint ahogyan azt várni lehetett, a boltosok egy része a dolgozóknak eddig juttatott cafeteriából vágta vissza a béremelés összegét, így végső soron a pénztáros ugyanannyit visz haza, mint korábban, csak most már a fizetés nagyobb részét kapja meg pénzben.

Olyan is előfordul, hogy napi nyolc óra helyett hat órára jelentik be, vagy más munkakörbe minősítik át az alkalmazottakat, így már nem kell nekik megadni a kötelezően járó emelt bért. Boltokban megesik például, hogy eltávolítják a csemegepultot, ami mögött a dolgozó már szakképzett eladónak számítana, vagyis magasabb fizetésre lenne jogosult. Ugyanez a trükközés az éttermeknél úgy valósulhat meg, hogy átjelentik az alkalmazottakat olyan munkakörbe, amilyen papírjuk nincs: a szakácsot pincérnek, a pincért szakácsnak. Ilyen módon hiába van valakinek vendéglátós végzettsége, ha nem a maga szakmájában dolgozik papíron, le lehet csapni a bejelentett alapbérét.

Míg a cafeteria megkurtítása legális, a többi részletezett módszer egyáltalán nem az, ezért a munkaerőpiaci államtitkárság rendkívüli ellenőrzéseket hirdetett meg. Arról egyelőre nincs adat vagy becslés, hány embert és vállalkozást érinthet a trükközés.

Évtizedes feszültségeket kéne orvosolni

A közszférában más problémák adódtak, ott ugyanis nincs mód rá, hogy törvénytelen módszerekkel csökkentsék a béreket. A minimálbéresek és a bérminimumosok februártól emelt fizetést kapnak, ami nekik nagy segítség, de a bértábla többi szintjén feszültségeket kelthet.

Ahogy korábban írtunk róla, az állami fenntartású intézményekben elterjedt gyakorlat, hogy a valamivel magasabb bért kapók fizetése két részből áll: a minimálbér vagy bérminimum alapján meghatározott illetményből és a munkáltatói illetményből, utóbbit a munkaadó teszi hozzá, és változtathatja is a mértékét.

Ezt kihasználva több területen – köztük a szociális szféra legnagyobb munkaadójánál, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnál, valamint a rendőrségnél és számos kórházban is – levágták a növelést a munkáltatói fizetésrészből, így a végösszeg változatlan maradt. Ez nem új jelenség, az elmúlt években sokadjára lépik meg a forráshiányos intézmények, az eredménye viszont az, hogy

Részben az ebből adódó bérfeszültséget hivatottak kezelni a bérpótlékos rendszerek a közszférában. A közalkalmazotti bértáblához érdemben nem nyúltak hozzá 2008 óta, az azóta egyes területeken adott emelések szakmai pótlékok, életpályaprogramok keretében jöttek.

A bérpótlékok a normál bértáblához hasonlóan eltérő összegben járnak a különböző hosszúságú munkaviszonnyal és képzettségi szinttel rendelkező munkavállalóknak, a mindenkori kormány szempontjából az előnyük annyi, hogy a normál béremeléssel szemben bármikor eltörölhetők.

Azonban az így kialakult rendszer nemcsak hogy nehezen kibogozható, még a közszférában egyik legnagyobb értéknek tekintett kiszámíthatóságot is aláássa, és fokozza a munkahelyeken belüli érdekellentéteket. A témában közölt előző cikkünk felhívására érkezett levelekben a változatos területeken dolgozó közalkalmazott olvasók sokasága számolt be ugyanarról: a nagyobb felelősséggel járó, diplomás munkakörökbe lasszóval kell fogni az embereket, ugyanis senki sem szeretne például csoportvezetői állást vinni a takarítókét alig meghaladó fizetésért. 

Igazságtalan a barkácsbértábla

Kiugró példa a bértáblakáoszra a bölcsődei dolgozók esete, ahol jelen pillanatban háromfajta bérrendszer fut egymás mellett párhuzamosan. A bölcsődei alkalmazottak egy része már a pedagógus-életpályaprogram alapján kap fizetést, míg a középfokú végzettségűek a sima bértábla szerint, az újonnan megszavazott bölcsődei ágazati pótlékkal megemelt összegért dolgoznak. De hogy ne legyen ilyen egyszerű, van egy harmadik réteg is – ebbe többféle szint és munkakör tartozik a gazdasági vezetőktől a kisegítő dajkákig –, amely a 2017-től összevont szociális szakmai pótlékkal emelt közalkalmazotti fizetést kapja. A szociális ágazati pótlék egyébként nehezen indokolható módon ugyanannyi munkaviszonnyal nagyobb összeg, mint a bölcsődei.

Szintén nem egyszerű a helyzet a kulturális szakmában. A többek között a múzeumi, levéltári, könyvtári dolgozók érdekképviseletét ellátó Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke, Csóti Csaba az Indexnek elmondta, a kulturális szféra még a barkácsolt béremelésekből is rendre kimaradt az elmúlt másfél évtizedben:

A fizetések lényegében alig haladják meg a 2002-es szintet. 2008-ban volt egy kis korrekció, de azóta érdemben csak a minimálbér és a bérminimum emelése hatott az ágazatra.

Ennek eredményeképpen egyre nagyobb számban lettek az intézményekben a bérminimumot kapók, és a legtöbb diplomás (levéltáros, muzeológus) dolgozó bruttó 161 ezer forintot keres. A legutóbbi minimálbér-emelési körrel itt is odáig jutott a helyzet, hogy a szakmai munkát végzők fizetése alig haladta meg a gondnokokét.

Ennek orvoslására hozták be ettől az évtől a több helyen már bejáratott bérpótlékos rendszert. Ez bruttó 10-55 ezer forintot jelent szintén végzettségtől és munkaviszonytól függően, de Csóti szerint a többség számára nettó 5-10 ezer forint havonta, ami elképesztően kevés ahhoz képest, mióta várnak a szakmában a bérkorrekcióra. Nem beszélve arról, hogy a bérpótlékról szóló rendelet jócskán megkésve, egy régebbi rendelet kapkodva elkészített módosításaként látott napvilágot, nem egyértelmű belőle, pontosan kikre vonatkozik. „A jelenleg két főállású dolgozóból álló KKDSZ-nek és az intézményvezetőknek kellett vitatkozni a Magyar Államkincstárral a fizetések folyósításáról” – mondta Csóti. 

Koncepciótlanságból fakadó késés a szociális ágazatban is volt: az idén 7,5 milliárd forintból finanszírozott összevont bérpótlékról a február 1-ji kormányhatározat rendelkezik, így a januárra járó összeget visszamenőleg fogják megkapni az érintettek. 

Ugyanabban a munkakörben kétharmadnak kevesebb a fizetés

A diplomások megbecsültsége az önkormányzati és a központi bürokráciában is komoly probléma a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete szerint.

Az önkormányzati köztisztviselőknél a tavalyi két sztrájk ellenére csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelése valósult meg. A legtöbb esetben azonban ezentúl a diplomások számára emelést helyi forrásból nem tudnak biztosítani. A képviselő-testületek szavaznak róla, hogy a dolgozók megkapják-e, de a döntés nem a jóindulatról szól, sokkal inkább a település anyagi helyzetéről:

Az MKKSZ becslése szerint maximum az önkormányzatok harmada tudja majd kifizetni a pluszpénzt a dolgozóinak.

A szakszervezet nem elégedett a megyei kormányhivatalokból az államiakba átemelt dolgozók helyzetével sem, ők szerintük sok esetben nem kapják meg a nekik járó cafeteriát. Emellett akut probléma a központi közigazgatásban, különösen a minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozók fizetése, amelyet a kormány csak 2018-tól akar rendezni, pedig a nyomott bérek miatt már most is alig áll rendelkezésre megfelelő tudású és motivációjú apparátus. Az MKKSZ ezekben az ügyekben szeretné mielőbb összehívni a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumot.

Most már átgondoltan kellene hozzányúlni 

Mindebből látszik, hogy bár a minimálbér és a bérminimum emelését minden munkavállalói érdekképviselet üdvözölte, ez még önmagában egy sor problémát nem old meg. Egyrészt a szabályokat be is kell tartatni a magánszektorban, de lehetőleg úgy, hogy közben a munkaadók se menjenek csődbe, másrészt a közalkalmazottak bérhelyzetét a jelenlegi összevissza szabdalt rendszer helyett újra kellene gondolni.

Az általunk megkérdezett összes szakszervezet a fizetések átláthatatlan foltozgatása helyett átfogóbb, koncepciózusabb bértábla, ágazati kollektív szerződések mellett foglalt állást, amelyekkel elejét lehetne venni a igazságtalanságoknak és biztosítani lehetne a diplomások megbecsültségét. A mostani emelést jelentős, de nem kielégítő lépésnek tartják még azok is, akiket valamilyen formában érint.

Fontos megérteni, hogy helyből 50 százalékos különbség a van a közszférában és a versenyszférában elérhető fizetések közt ugyanazzal a végzettséggel. Amíg ez így van, a közszférában igazán senki sem lehet elégedett

– foglalta össze Boros Péterné MKKSZ-elnök az általános helyzetet.

Az elégedettségen túl a praktikus kényszer is abba az irányba mutat, hogy az államnak mielőbb orvosolnia kell a helyzetet. Bár legtöbbször a versenyszférában jelentkező munkaerőhiánytól hangos a média, valójában a probléma a közalkalmazottaknál (az orvosokon túlmutatóan) is ugyanúgy érezhető, sőt: náluk nemcsak a külföldi, de a magyarországi magánszektor is kifejti elszívó hatását a diplomás és az alacsonyabb képzettséget igénylő munkaköröknél egyaránt.

Megfelelő számú képzett, motivált dolgozó nélkül viszont nem lehet hatékonyan működtetni az intézményeket, de még a bürokráciacsökkentett államapparátust sem. Ha az állam nem lesz képes kielégítően rendezni az alkalmazottak helyzetét, az előbb-utóbb radikális minőségromlást hozhat a közszférában.