A világpolgár és a tábornok

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. röviden azzal magyarázta az elnök-vezérigazgatói poszt szétválasztását, hogy így Csiba Péter elnök nagyobb figyelmet tud szentelni majd az MVM-csoport nemzetközi ügyeinek, ő képviseli például az MVM-et a hazai és külföldi szakmai szervezetekben, míg Zsuga János vezérigazgató operatívan felügyelheti a csoport széles portfólióját, illetve gondoskodik az MVM hatékony működéséről.

Eltérő karakterek

Csiba Péter valóban sokat reprezentált, építette a nemzetközi kapcsolatokat, szerette a konferenciákat, mostanában is többfelé járt állítólag, legutóbb például Szentpéterváron vett részt az idén októberi Nemzetközi Energia Fórumon. Kollégái szerint kifejezetten kedveli ezeket a non-executive feladatokat, szeret jönni-menni.

Zsuga Jánost egykori és jelenlegi kollégái laza, közvetlen, de kemény és öntörvényű vezetőnek írták le, aki nagyon szereti napi szinten is kézben tartani a folyamatokat, a projekteket. „Operatívan jár el, megy előre, nem tököl” – hallottuk róla. Ami az előnye, az a hátránya is, vagyis olykor annyira rohan, hogy meggondolatlanná válik, és az állami hátterű energetikai cégeknél azért több politika és óvatosság kell.

Vagyis, ezek alapján a felvázolt munkamegosztás sikeres is lehet – hallottuk, hiszen ha van valaki, jelen esetben Csiba, aki kezeli a politikai viszonyokat, a stakeholdereket, akkor Zsuga a kitaposott ösvényen már könnyebben száguldhat.

Van ilyen az iparágban

Bár a legtöbb forrásunk szerint még nagyon friss a döntés, vagyis korai lenne a két vezető együttműködéséről bármit mondani, de azt többen is megerősítették, hogy

Csiba Péter amolyan kozmopolita világpolgár, aki sok nemzetközi cégnél megfordult, multis környezetben erős, Zsuga János pedig egy „tábornok”, akit szakmai pályája alapvetően a hazai Mol-csoporthoz kötött, ahol sok projektet valósított meg, akár párhuzamosan is, és ezeknél nem engedte ki a megvalósítás kontrollálását.

Ha egy stratéga és egy kapitány is kell a fedélzeten, akkor analógiának ott lehet a hazai energetika másik nagy vállalat-csoportja, a Mol, ahol Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató viszi a stratégiát és a kapcsolat-menedzsmentet, míg Molnár József vezérigazgató szerepe kevésbé látható kifelé, de ő irányítja a dolgos mindennapok szürkébb feladatait. Más szerint a hasonlat annyiban sántít, hogy Hernádi azért nem csak elnök, ő aktív vezérigazgatóként, a napi ügyekbe is belefolyik.

Régóta érett

Visszatérve, az MVM új vezetési struktúrájára, többen is kiemelték, hogy a két feladat szétválasztása logikus lépés és elég régóta szerepelt az agendán, de valamiért csak most jött el a pillanat.

Egyik forrásunk szerint csak az elmúlt egy évben legalább ötször elterjedt, hogy Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter valamiképpen hozzányúl az MVM vezetéséhez, de aztán a pletykák hamisnak bizonyultak, vagy legalábbis az elképzelések az utolsó pillanatban valahogy mégis elhasaltak és lekerültek a napirendről.

Az elmúlt egy év amúgy is nyugodtabbnak tűnt az állami energiaszektorban, mert már csillapodni látszott az a politikai jellegű versengés is, amelyet korábban a legplasztikusabban két miniszter, Lázár János és Seszták Miklós ellentétével lehetett megszemélyesíteni. Az egyik koncepcióban az ENKSZ (ma NKM), a másikban az MVM lett volna az állami hátterű energetikai világ legfőbb döntésközpontja. Ezek az éles határok - ma már az MVM határozott vezető szerepe mellett – elmosódtak.

Elégedettség – elégedetlenség

De vajon miért pletykálták azt Seszták Miklósról, hogy régóta valamilyen változást szeretne az MVM irányításában? Miben bicsaklott meg az MVM? Természetesen a politika előtt nem azok az ügyek verték ki a biztosítékot, ami esetleg a közvéleményt zavarhatta, például a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF) adagolt gigantikus, 508 millió forintos támogatás, de azért az MVM-mel kapcsolatban olykor megfogalmazódtak belső kritikák is.

Elsősorban az, hogy

Elment egy rakás pénz valamifajta rebrandingre, de azt kevéssé lehetett érezni, hogy az MVM valóban üzletileg is megújult volna, vagyis ellépett volna egy modern, regionális szinten is jelentős cégcsoport irányába.

Zsuga ebben segíthet, hiszen ő képes nagyon szívósan tud menedzselni az ilyen projekteket. A lendületes vezető amúgy nem bábalkat, és környezete szerint eddig teljesen elkerülték a kellemetlen ügyek, egyedül azzal került be a tényfeltáró cikkekbe, hogy ő is ahhoz a furcsa magyar üzletember-kolóniához tartozik, akik Svájc egy kis városkájában, Appenzellben rendelkeznek hivatalos lakcímmel. Korábban a Figyelő és a Világgazdaság írt erről a településről, ahol nem csak a hazai tőzsdén jegyzett Appeninn Nyrt-nek, de Erős Jánosnak, Csányi Attilának és még több hazai ingatlanos szakembernek is voltak címei, kötődései.

Személyes viszonyuk

Igyekeztünk megtudni, hogy a két vezetőnek, Csiba Péternek és Zsuga Jánosnak eddig milyen volt a munkakapcsolata. Túl sok konkrétumról nem hallottunk, ahogy az őket egyaránt jól ismerő menedzserek egyike fogalmazott: ezen a szinten már mindig a szerepből adódnak a kapcsolatok.

Kifelé mindig minden nagyon pozitív, de lehetnek eltérő érdekek, ezért egy kicsit mindig a hátad mögé is kell nézned.

Vagyis a hazai államigazgatás, illetve azon belül is az energetika egy kicsit olyan, mint a House of Cards (Kártyavár) című amerikai sorozat viszonyrendszere. Természetesen itthon mindez nem olyan professzionális, mint a Fehér Házban a filmsorozat szerint, de azért azt itthon is sokszor nehéz levenni, hogy pontosan ki van velem és ki van ellenem, ráadásul ez ügyek mentén, akár naponta változhat.