Friderika
12 °C
29 °C

MET, MVM, kínaiak – mindenki napelemparkot épít

DSOKI20150420006
2018.01.18. 11:45
Százhalombatta, Pécs, Paks, Ajka, Kaposvár. Csupa olyan város, ahol hatalmas napelemparkok épülnek. Többségük környezetében korábban hagyományos erőművek működtek, vagy működnek ma is. De mire fel ez a nagy nekibuzdulás? És miért alakult ki a hagyományos és a naperőművek között szimbiózis?

Százhalombattán 17,6 megawattos naperőművet épít az energiakereskedő MET-csoport Dunai Solar Park Kft. nevű cége. Amikor 2018 harmadik negyedévére elkészül majd ez a park, szinte biztosan ez lesz az ország legnagyobb naperőműve, mivel a jelenlegi rekorder, a Mátrai Erőmű melletti park 16 megawattos.

A százhalombattai napprojekt is egy hagyományos erőmű, a Dunamenti Erőmű mellé épül. Ennek az egymás mellett élésnek racionális okai vannak, és az említett projektek nem egyediek. A fentieken túl

  • Pécsen az MVM volt aktív, 2016-ban átadott már egy 38 ezer panelből álló, 10 megawattos naperőművet a pécsi hőerőmű tüskésréti zagyterében,
  • Pakson, az atomerőmű környezetében (az erdős, lakóövezeti beépítésre alkalmatlan védterületen) is fejleszt az MVM egy 20 megawattos parkot,
  • Veszprémben egy hazai specialista cég, a HNS-Sun Kft. fejlesztett egy méretes, bár a felsoroltakhoz képest azért kisebb erőművet,
  • Kaposváron pedig minden eddig felsorolthoz képest is óriási, összességében akár 100 megawattos napelempark készül. Igaz ez a kínai hátterű projekt annyiban kilóg a sorból, hogy a 400 hektáros terület közelében nincsen erőmű, vagy rekultivációs terület.

A naperőműpiacon tapasztalható aranylázról már többször írtunk, például itt és itt. Az iparág hazai felfutását az is jelzi, hogy nemrég kiderült, az Orbán-családhoz közeli török üzletember, Adnan Polat is hatalmas napenergia-beruházást tervez tavaly alapított cégével. 

Egyre jobban megéri

Egy jól működő erőmű sikeréhez sok minden kell, de leginkább megfelelő földterület, olcsó finanszírozás, engedélyek, hálózati csatlakozási pont, építési fővállalkozó, napelempanelek, illetve, ha minden elkészült, akkor egy üzemeltető.

Napelemek a Mátrai Erõmû Zrt. 16 megawattos naperõmûvében Visonta közelében
Napelemek a Mátrai Erõmû Zrt. 16 megawattos naperõmûvében Visonta közelében
Fotó: Komka Péter / MTI

2016-ra három fontos tényező együttállása miatt kecsegtetővé vált a napprojektek megtérülése – meséli Horváth Péter, a MET Power igazgatója:

  • 2016 végéig még működött Magyarországon a KÁT, vagyis a kötelező átvételi támogatás, a beruházók kiszámítható (7 százalék feletti) megtérüléssel kalkulálhattak,
  • a bankpiacon estek a hozamok, vagyis a finanszírozás olcsóbbá vált,
  • a technológia fejlődésének hála, az erőművek fő költségtényezői, vagyis a panelek, illetve az inverterek (feszültség-átalakítók) ára is csökkent.

Szóval, jó üzlet lett a naperőmű, de vajon miért szokták klasszikus erőművek mellé telepíteni őket?

Az alapfokú számtan

A naperőművek építésének hüvelykujjszabálya szerint 1 watt kapacitás kiépítése körülbelül 1 euróba kerül. Ez maga az erőmű bekerülési értéke, vagyis nincsen benne az ingatlan és a hálózati csatlakozás kiépítésének a költsége. Vagyis a Magyarországon nagyon bevett 0,5 megawattos kis-erőművek 500 ezer euró, azaz 150 millió forint körül kihozhatóak, a 20 megawattos, itthon eddig a legnagyobbnak számító projektek ezen számítás szerint 20 millió euróba fájnak, de azért természetesen van némi méretgazdaságosságiból fakadó költségelőny is.

Földkivonás és csatlakozás

A teljes erőműprojektek matematikáját nagyban befolyásolja két további költség, a földkivonás díja és a hálózati csatlakozás költsége.

Ha valaki mezőgazdasági területen, egy búza-, vagy kukoricaföldön építene napelemparkot, akkor számolnia kell egy méretes költséggel: a földkivonás, vagyis a terület termelésből történő kivonása idő- és költségigényes (a költség a föld aranykorona-értékétől függ). Viszont, ha olyan nagy kiterjedésű területet sikerül találnia a beruházónak, amelyet már korábban kivontak a művelésből, de az ott végzett ipari tevékenységgel már felhagytak, akkor ez a költség nem jelentkezik. Erre nagyon jók a már rekultivált nyíltszíni bányák, a zagytározók, vagy a széles kiterjedésű salakanyag-tárolók.

A másik fontos költségelem a csatlakozás kiépítése a MAVIR nagyfeszültségű hálózatához. Ha azonban egy területen közel vannak a már kiépített hálózati kapcsolatok, az szintén költségelőny. Főleg, ha azok már nem kellenek, mert a régi erőmű leállt, vagy legalábbis kisebb kapacitással működik.

Szimbiózis

A fenti két indok miatt érdemes a nagy naperőműparkokat a volt erőművek területein, vagy a hozzájuk kapcsolódó bányák, salakanyag-tárolók rekultivált területére építeni, mert ezek mindkét fenti szempontból nagyon gazdaságosak. A nagy erőműveknél általában mindig vannak ilyen területek, a visontai lignittüzelésű erőmű mellett például meddőhányók.

A százhalombattai erőmű gáztüzelésű, vagyis ott nem volt rekultivációs terület, de egy iszaptározó és egy használaton kívüli halastó együttesen 40 hektáros területe alkalmas lett a 25 millió eurós beruházással megépülő park kialakítására – mondta Horváth Péter. Ráadásul a megfelelő hálózati csatlakozás is adott volt, mert a Dunamenti Erőmű 60-as és 70-es években épült blokkjaiból már az összes leállt, némi újrahasznosítással lehet csatlakozni a Mavir közcélú hálózatához.

Olcsón jön a kínai panel

A naperőművek költségeiből körülbelül 40 százalékot jelentenek a panelek. A most épülő százhalombattai naperőműbe több mint 76 ezer panelt kell beépíteni.

Tavaly az addig kínálattúlsúlyos piacon voltak némi zavarok, a Solarworld német gyártó tönkre ment, az ázsiai áru pedig egy időben a nagy tengerentúli kereslet miatt alig jutott be Európába. Azóta kicsit stabilizálódott a piac.

Az általunk megkérdezett egyik iparági szakember szerint a kínai cella ma már érdemben nem is különbözik a nyugatiaktól. Ahogy ő fogalmazott, ha a nyugati panel 98 százalékos biztonsággal működik, akkor a mai vezető kínai panelek már 96-97 százalékossal, ennyi minőségi engedményt pedig megér, hogy az ár akár a harmadával is kevesebb.

Túlpörgés

A közeljövőben még további nagy nyüzsgés várható a napenergiapiacon. Sok nagy szereplő ígérte, hogy komoly összkapacitásokat fog elérni. Azok közül, akik 2016. december 31-ig engedélyt szereztek, még eladhatják az engedélyezett projektjeiket. Sokan eleve erre játszottak, amiben azért van némi üzleti racionalitás is a spekuláció mellett. Más, lokálisabb tudás kell a megfelelő földterületek, illetve engedélyek megszerzéséhez, mint a mélyebb szakmai tudást igénylő fővállalkozói tenderkiírásokhoz, vagy építéshez, működtetéshez.

Mozgás tehát még lesz, de ennek alapvetően inkább örülhetünk, mert a szakemberek szerint a napenergia nagyon tiszta energiaforrás, ráadásul óriási előnye a hálózat szempontjából, hogy éppen akkor (vagyis nappal) termel, amikor az áramfogyasztás is erősebb az országban.

A most megindított és a közeljövőben tervezett rengeteg projekt még elfér az energiamixben, hiszen komoly lemaradást kell behoznia az országnak, a piac még nem túlfűtött – mondták többen is a forrásaink közül.

Mindenesetre a nagyok még készülnek, a MET 100 megawattos összkapacitást tervez kiépíteni. Hamarosan az MVM már bejelentett 20 megawattos paksi parkja lehet az újabb hazai csúcstelep, vagyis a legnagyobb kapacitású park, de ez a rekord is csak ideig-óráig élhet. A Mátrai Erőmű környezetében is készen van már egy kétszer 20 megawattos projekt terve, és mint említettük minden versenytársánál sokkal nagyobb lesz a kaposvári óriáspark.

Egy kelet-európai szokás

A környező országok közül Magyarország utoljára vezette ki a szabályozásból a felfelé nyitott, korlátlan átvételi rendszerét. Addigra azonban már több környező országban (elsősorban Bulgáriában, de Romániában is) hatalmas botrány alakult ki. Az ottani kormányzatok nagyon leegyszerűsítve remek feltételek ígéretével beizzították a befektetőket, de mire megépültek a kapacitások, a költségvetési nehézségekre hivatkozva, az állam módosította az áramátvételi szabályokat. Ez azért volt csúnya dolog, mert a napenergia cégek így is kénytelenek voltak termelni, hiszen az erőművekbe már beleölték a pénzt, onnantól mindenképpen a működtetésben voltak érdekeltek, így termelésben maradtak. A hazai beruházók abban reménykednek, hogy itthon nem kell tartani attól, hogy az állam nem tartja magát a már megítélt KÁT-hoz. Egyrészt, mert az nagyon pusztítaná a befektetői bizalmat, amit biztosan nem akar a kormányzat. Másrészt Bulgáriában is nagyon rosszul járt a kormány az egyoldalú feltétel-módosítással, némi idő után a bolgár befektetők sorra megnyerték az állam ellen indított nemzetközi befektetés-védelmi pereket.