Elmúlt 8 év: így tömte ki a Fidesz a gazdagokat

A Fidesz–KDNP 2014 óta tartó kormányzása alatt sok olyan trend folytatódott, ami már 2010 és 2014 között is érzékelhető volt: az egyik legfontosabb ezek közül, hogy miközben a társadalom felső 20-30 százaléka korábban szinte soha nem látott tempóban gazdagodott, a társadalom legalján lévő egymillió ember helyzete szinte semmit nem változott. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kormány gazdaság- és társadalompolitikája.

Közben a szegények aránya 2013-tól kezdve csökkenő pályára állt, amihez többek között az is hozzájárult, hogy a 2014 után már nemcsak az állam, hanem a piac is elkezdett új munkahelyeket létrehozni. A cégek elkezdték magukat összeszedni a válság után, ami a GDP-növekedésben is meglátszott. Tíz ábrán szedjük össze az elmúlt nyolc évet.

Már nagyjából 2012 óta tartósan az EU-átlag felett növekszik a magyar gazdaság, de ahogy az az első grafikonunkon is látszik,

Az egy főre eső GDP 14 százalékos növekedése

A regionális különbségeket jól látni a térképen alább: az egy főre eső GDP az ország összes megyéjében nőtt, de a növekedés mértékében nagyok voltak a különbségek, a leggyengébb növekedés 20, a legerősebb 50 százalék körül volt.

A megyék saját magukhoz viszonyított teljesítményénél még egy fokkal érdekesebb, ha azt nézzük meg, hogy az uniós átlaghoz képest felzárkóztak vagy inkább lemaradtak-e az egyes megyék. Az alábbi térképen az látszik, hogy 2010 és 2015 között az adott évekre jellemző uniós átlaghoz képest hány százalékpontot javítottak vagy rontottak egy főre eső GDP tekintetében a megyék az EU-átlaghoz képest.

Ezen az ábrán is látszik, hogy Győr-Moson-Sopron, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén és Fejér megye fejlődött arányosan a legtöbbet az elmúlt években, és

Ebben az összehasonlításban viszont már visszaesés is látszik, Budapest például rontott a korábbi pozícióján. Ez egyébként az ország területi egyenlőtlenségeit figyelembe véve még pozitív trendnek értékelhető (közben ugyanis a főváros egy főre eső GDP-je még a mindig az EU-átlag 139 százalékának felel meg).

A gazdasági növekedés, illetve a kormány gazdaság- és társadalompolitikája nemcsak térben, hanem társadalmi helyzettől függően is más hatásokat eredményezett.

de a köztes jövedelmi tizedekbe tartozók is viszonylag jól jártak, ha a havi nettó jövedelem változását nézzük 2010 és 2016 között (frissebb adat sajnos egyelőre nem áll rendelkezésre).

Ha a magyar lakosságot havi jövedelmi szint alapján tíz egyenlő részre osztjuk, és megnézzük, hogy ebben a hét évben mennyi volt az egyes jövedelmi csoportokba tartozók havi nettó jövedelme, akkor a következő két ábra közül a fentit kapjuk.

Szemet szúrhat, hogy a viszonylag nagy tempójú bérnövekedés ellenére is nagyon alacsony még a felső tizedbe tartozók havi nettója is (de persze az nem újdonság, hogy a jól kereső magyarok is legfeljebb a nyugati-európai alsó középosztályok szintjén vannak vásárlóerő szempontjából).

Mindkét ábrán látványos, hogy az alsó harminc százalék ugyanakkor mennyire rosszul járt a Fidesz kormányzásával, de az alsón még inkább kitűnik az, hogy az alsó 10 százaléknak mennyire kilátástalan volt a helyzete az elmúlt 8 (az ábrán 7) évben. Az alsó decilis jövedelme kevesebb mint 12 százalékkal nőtt 7 év alatt: de ha az inflációt is hozzászámoljuk,

Mindehhez egyébként jelentősen hozzájárult a kormány társadalompolitikája. Ez jól látszik akkor, ha megnézzük, hogyan változott az egyes jövedelmi tizedek társadalmi jövedelme. Ide számítanak például a családpolitikai támogatások, a csok és az első házasok kedvezménye is, továbbá az összes állami juttatás.

és ezen belül is kiemelkedik a felső harminc százalék: a legjobban kereső egymillió magyar konkrétan 42, a 2. és 3 tized pedig 26 és 20 százalékkal több jövedelemhez jutott állami forrásból 2016-ban 2010-hez képest, miközben a legszegényebb 4 millió magyar rendre kevesebb pénzt kapott az államtól arányaiban.

Az ábrán az is jól látszik, hogy minden jövedelmi csoport több pénzhez jutott munkából, és miközben főleg a középosztálynak nőttek a munkából származó pénzügyi forrásai, a legrosszabban és legjobban keresőknek nőtt a legkevésbé. Az alsó négy jövedelmi tizednél látszik az eltolódás a munkajövedelmek javára, aminek a közmunka felfutása és a segélyezés csökkenése az oka.

A munkajövedelmek növekedésére a közmunka mellett már a piaci munkahelyeknek – és a bérek növekedésének – is komoly hatásuk volt. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a második Fidesz-KDNP-kormány regnálása alatt 2010-hez képest az új piaci munkahelyek aránya beérte az állami munkahelyek arányát, tehát miközben az első négy év alatt főleg állami állások jöttek létre,

A foglalkoztatottság növelése a kormány egyik fő prioritása volt, viszont érdemes a szimpla foglalkoztatási adatok mögé nézni ahhoz, hogy lássuk, hogy mennyire volt sikeres a magyar gazdaságpolitika ebben. Az ábrán az látszik, hogy ha a közmunkásokat és a külföldön dolgozó magyarokat is a foglakoztatottak közé számítjuk - ahogy azt a KSH statisztikája teszi -, akkor azt kapjuk, hogy 2010 és 2017 között nagyjából 750 ezer munkahely jött létre Magyarországon.

Ha viszont a munkanélküliek elsődleges munkaerőpiacra való visszavezetése szempontjából elég alacsony hatékonyságú közmunkában dolgozókat és a külföldön dolgozókat kivesszük a statisztikából, akkor az látszik, hogy

A több munkahely hatása a szegénységi adatokban is látszik, ugyanis például a nagyon alacsony munkaintenzitásúak csoportjába 2016-ban a lakosság 4,9 százaléka tartozott, miközben ugyanez az arány 2010-ben még 9,8 százalékos volt.

2016-ban összesen 2 millió 465 ezer embert – a teljes lakosság 25,6 százalékát – érintette a szegénység legalább egy dimenziója. A legnehezebb helyzetben lévők száma 114 ezer fő volt, arányuk 1,2 százalékot tett ki.

A Fidesz adópolitikája is a legjobban keresőknek kedvezett. Ha a bruttó jövedelmekből – amiben a társadalmi és a munkajövedelem is benne van – kivonjuk a nettó jövedelmet, látszik, hogy az egyes jövedelmi tizedeken belül mekkora a teljes állami elvonás.

Az alábbi ábrán az látszik, hogy az alsó két decilis arányaiban kevesebbet adózott – aminek az oka, hogy ilyen jövedelmi szinten arányaiban nagyobb a társadalmi jövedelem a munkajövedelemhez képest –, viszont a harmadik tizedtől felfelé szinte ugyanannyi volt a bruttó és a nettó jövedelem különbsége, ami az egykulcsos adó és az adójóvásírás megszüntetésének hatása.

A kormány legjobban keresőket előnyben részesítő gazdaságpolitikája miatt pedig

Ehhez pedig hozzájött az is, hogy a válság után a lakosság elég nagy része tudott megszabadulni a hiteleitől, valamint az országba érkező uniós források nagy része is lakossági vagyonná és megtakarítássá változott.

A fenti ábrán ezeknek a trendeknek a következménye látható: ha összeadjuk a magyar lakosság pénzügyi vagyonát, és kivonjuk belőle az adósságokat, akkor megkapjuk a nettó pénzügyi vagyont. Ha ezt évente leosztjuk a teljes GDP nagyságával, akkor láthatjuk, hogy 2010 óta hatalmas vagyonosodás ment végbe – ahogy arról korábban is írtunk már –, a lakosságnak egy része gazdagabb lett, mint valaha.

A következő részben azt nézzük meg, hogy a nagy gazdaságátalakítási tervek hogyan sültek el az elmúlt nyolc évben.