Nagyon furcsán osztják szét a pénzt ezen a pályázaton

A versenyhivatal nálunk az utóbbi időben nem igazán derít fel nagy infrastrukturális kartelleket, az elnökük segítséget is kért, hogy ha valaki hall ilyesmiről, az árulja már el nekik. Nos, mi sem egyszerűbb, csak szét kell nézni a nagy, építkezős pénzosztásoknál, ahol furcsa jelek sorakoznak.

Az uniós pénzeknél különösen nagy a lopásveszély, elég kiválasztani a legutolsó olyan pályázatot, aminél szokatlan megoldásokat használtak, és nem akartak válaszolni a sajtó kérdéseire. Ez a Kehop 5.2.12-es milliárdos pályázati csomagja, állami sportlétesítmények energetikai fejlesztése a célja.

Bőkezű pályázat, projektenként 100-300 millió közt ad ingyenpénzt (vissza nem térítendő támogatást), összesen tízmilliárd forintot osztanak így szét. Két fő dologra lehetett kérni a pénzt:

• Energiahatékonyság javítására: ez alatt döntően szigetelést és fűtés/hűtés/szellőztetés korszerűsítését kell érteni. 
• Illetve megújuló energiás beruházásokra: itt napelemre, hőszivattyúra, geotermikus energiára érdemes gondolni. 

Ez két teljesen külön dolog, teljesen más szakértelem kell a geotermikus energia hasznosításához, mint a szellőztetés átépítéséhez, jellemzően más cégek teszik fel a napelemeket, és más cégek épületgépészeti tudása kell a szigetelés felújításához. 

Több mint 20 pályázatot írtak ki tavaly tavasz óta, mindet az állami Nemzeti Sportközpontok. Pontosabban a nevükben eljáró, BMSK nevű állami cég.

Az első rögtön az, hogy összecsomagolták megújulós feladatokat az épületgépészeti, energiahatékonysági feladatokkal, és így egyben hirdették meg őket.

A másik érdekesség, hogy feltűnően sok pályázat lett szinte forintra pontosan 300 millióba kerülő. Eleve életszerűtlen, hogy a magyar uszodáknak, edzőközpontoknak vagy szállásoknak pontosan 300 milliós szigetelési és napelemes gondjaik vannak szerte az országban, de az még inkább, hogy ezt a maximális összeget a kiíró szinte fillérre pontosan előre belője. A legkisebb győztes pályázat értéke 143 millió volt, de a majdnem 300 milliósak voltak a leggyakoribbak.  

Az még furcsább, hogy szigorúan elkerülték a nyílt versenyt, meghívásos pályázat volt mindenhol. Megújuló energiás, napelemes cégből is van több tucat Magyarországon, efféle energiahatékonysági-épületgépészeti dolgokhoz értőből pedig elképesztően sok. Ha ezekre az infrastrukturális beruházásokra volt egyáltalán szükség, akkor biztosan hatékonyabban tudtuk volna elkölteni ezt a rengeteg közpénzt nyílt versennyel. 

Ehhez jó tudni, hogy 2017-től egy huszárvágással jelentősen megváltoztattuk a közbeszerzéseink eljárásrendjét: építési beruházásoknál 100 millió helyett már 300 millió forintos értékhatárig lehet kizárni a nyílt versenyt, és meghívásos alapon pályáztatni.

Cserébe az addigi négy helyett legalább öt szereplőt kellett meghívni egy ilyen tárgyalásos pályázatra. A pályázókat emellett kicsit változtatgatni kell 2017 óta, több pályázatra ugyanazt az öt céget meghívni nem ajánlott.  

Extrém furcsa cégeket találtak meg

Nos, itt úgy alakult, hogy mindenhova pont öt pályázót hívtak meg. Mondjuk még ez se sikerült jól, mert az esetek többségében végül csak négyen adtak le egyáltalán pályázatot, az ötödiket hiába zargatta a BMSK és az eljáró Jakabfy Attila közbeszerzési tanácsadó. 

Nézzük meg, hogy kiket akart megversenyeztetni az állam például a Császár-Komjádi uszoda 300 milliós felújítására. Itt napelemet kellett beépíteni, hőszivattyút a csurgalékvíz hasznosítására, szigetelni is kellett egy nagyobb részen, és nyílászárókat cserélni. Ehhez megtalálták:

1. A CSG Plan nevű céget Gyenesdiásról. Az értesítési címük mondjuk egy nagykanizsai lakótelepi ház földszinti lakása. A Céginfó szerint a cég üres, nincs alkalmazottja, árbevétele se volt soha, kivéve az alapítás évében, 2014-ben, 60 ezer forint. Nem létezhet olyan értelmes indok, ami alapján ők alkalmasnak tűnhettek bármire. 299 964 150 forintos ajánlattal szálltak versenybe. 
2. A Géri Építőipari és Fafeldolgozó Kft.-t Buzsákról. Négy alkalmazottuk van, csúcsévükben majdnem 400 milliós árbevételük volt, 2011 óta léteznek. 299 932 520 forintos ajánlattal indultak végül. 
3. A Murainvest Kft.-t Nagykanizsáról. Ez egy Kanizsán ismertebb építési vállalkozó, Kóbor Tamás cége hét nyilvántartott alkalmazottal. Az árbevételük az utolsó két megismerhető évben ment 300 millió fölé, 2015-ben majdnem egymilliárdos forgalmuk volt, ez 2016-ra visszaesett 321 millióra. Ők 299 894 025  forintos ajánlatot adtak. 
4. És a keszthelyi Tisza Kft.-t. Ez is építőipari cég, 19 alkalmazottal, de még sose volt 300 milliós árbevételük. Ők minimum 299 968 160 forintért gondolták elvégezni a feladatot.

Volt még egyébként egy meghívott szigetvári kisvállalkozás is, de őket hiba volt megkeresni, végül nem adtak ajánlatot. Mindenesetre így kijött a kötelező öt meghívott. Ami még érdekesebb, hogy 

így a Murainvest, Nagykanizsáról fogjuk felújítani a Komjádit. A pályázatok elbírálásánál egy forint árelőny is döntő volt, ugyanis minden esetben 70 százalékot számított legkedvezőbb ár, ahhoz képest rangsorolták sorban a többit. 30 százalékot számított a jótállási idő, de ott rendre mindenki mindig a minimális, általában 24 hónapos jótállást vállalta csak a munkájáért. 

Pont ezt akarja a kiíró?

Mindezt azért volt értelme ilyen részletesen megnézni, mert a pályázatok döntő többségénél teljesen hasonló volt a forgatókönyv. Furcsa, sokszor igen távoli cégeket hívtak meg, akik mintha nem is akartak volna versenyezni: életszerűtlenül közeli árajánlatokat adtak be, és a jótállási időben se volt soha verseny. Így pedig a maximális közpénzt tudták elkérni a győztesek.

Már önmagában ez is a korrupció erős gyanúját veti fel, amit csak tovább erősít a győztesek eloszlása. Két szereplő nyert sokat, mindkettő két külön céggel. A már említett Murainvest elvitt öt darab majdnem pont 300 milliós közbeszerzést elképzelhetetlenül szoros verseny mellett, de Kóbor Tamás másik cége, a 2016-ban alapított, Lemplan Kft. is elvitt négyet, így közel 2,7 milliárd forint közpénz fog legalább befutni Kóborékhoz. Nem tudni, hogy miért kellett két külön céggel szórakozni, pláne, hogy a másik feltűnően friss, alig egymilliós árbevétele volt 2016-ban. 

A másik nagy nyertes Szabó Gyula lehet Veresegyházáról, aki Szanaka nevű cégével nyert három hasonló pályázatot. Illetve kettőt nyert még egy Britton Immo nevű cég is, ami közvetlenül a pályázatok kiírása előttig az övé volt, de aztán valamiért tavaly nyáron hirtelen eladta egy 26 éves szadai fiatalembernek az egészet.

Külön furcsa, hogy milyen sok céget hívtak meg Nagykanizsáról és környékéről, mintha ott valami napelemes és épületgépészeti megaközpont lenne az országban.  A már említett CSG Plan mellett a Nettó2 Bt. és a Fitting Flex érdekes szereplése kapcsolódó cikkünkben is előkerül, de szintén nyert a bántó nevű, frissen alapított Win2day Kft. is, nagykanizsai tulajjal. De emellett meghívtak még számos kanizsai céget csak veszteni is. Vagy pontosabban lehet, hogy ők majd később fognak nyerni. 

Végső soron ugyanis ez a legérdekesebb része az egésznek. A pályázatok már bő fél éve mennek, és mindenhol kis különbségek döntöttek, legtöbbször pár tízezer, százezer forintok. Mégis hogyan lehet, hogy egy 300 milliós pályázatnál nem tud valaki félmilliót engedni vagy pár hónappal kitolni a jótállási időt, ha eddig folyton ezen múlt, hogy nullát nyer vagy rengeteget? Ilyen világtalan cégvezetőkre az építkezést se lenne szabad rábízni.

Ahogy az is lehet, hogy csak minket néznek hülyének. A 10 milliárdos pályázati keretből mindenesetre még bőven van, biztosan nagyon izgalmas lesz figyelni a végletekig kiélezett közbeszerzési versenyt az év hátralévő részében is. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)