Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A jó pálinkától nem leszünk alkeszek, mert nem lesz rá pénzünk

2018.05.29. 23:01

Ha bárhová megyünk a világban, honnan tudják, hogy magyarok vagyunk? Rögtön ránk mondanak három szót: Puskás, gulyás és tuti biztos, hogy harmadik a pálinka 

- magyarázta a friss agrárminiszterünk, Nagy István a legnagyobb pálinkás háziversenyünkön, a Pálinka Országkóstolón hétfőn.  

Ami meglepett, hiszen ezzel azért nem érdemes még nekivágni a nagyvilágnak, nagyjából az elmúlt húsz évben nem találkoztam ilyen hozzáállású külföldivel. Egyszemélyes felmérésem alapján Puskást nagyjából ismerik a fejlett világban, de a másik kettő egyszerre utoljára a Balatonnál nyaraló idősebb kelet-németeknek rémlett még a kilencvenes években, talán nekik is csak a régi baedekerből.  

Na de elsőként nézzük meg az egész eseményt egy rövid videóban:

Pálenka, pálinka, pălincă 

Különösen a pálinkát lehet nehéz elsózni megkülönböztetően magyar termékként, ez ugyanis pusztán egy kereskedelmi megállapodás eredménye: 2004 óta az EU-ban ezt a fajta gyümölcsből lepárolt szeszes italt csak mi írhatjuk pálinkának, meg még négy osztrák tartomány. A többieknek marad a pálenka, pălincă vagy bármi más, akár a lényegében tök ugyanolyan italoknak is.

Gyümölcsből ugyanilyen eljárással ugyanis szerte a világban csinálnak szeszes italokat, nem hinném, hogy egy hasonlóbb rakiáról bárki meg tudná mondani, hogy az nem pálinka. E. Kovács alapján maga a pálinka is szlovák eredetű szó, a XV. században nálunk például még minden égetett szeszre a tótpálinka kifejezést használták. A véres hurka is magyarosnak tűnhet, de szerte a világon csinálják, csak annál nem harcoltunk ki eredetvédelmet az uniótól. Mindez különösen az erdélyi, felvidéki és délvidéki magyaroknak fáj, mivel úgy érzik, hogy ők aztán pont ugyanúgy főzik a pálinkájukat, mint eddig, csak egy ideje már nem hívhatják annak. De erről még lesz szó később.

Nagy István egyébként különösen izgalmas figura, tőle tudjuk például, hogy a csontritkulásra kalciumot szedni érthetetlen, amikor a tejben is ott van a sok kalcium, igyanak a nagyszülők inkább azt.  Vagy hogy Heves megyében azért újulhatott ki megint a sertéspestis, mert épp arra járhatott egy migráns vagy egy vendégmunkás, és eldobhatta a sertéspestises szendvicsét. Sajnos most nem mondott ennyire jókat és beszélni se lehetett vele, mert egyből elviharzott. 

Maga a pálinkaverseny meglehetősen unalmas, az ilyen agráreseményekben például a disznó-szépségverseny egyértelműen veri, de még a szarvasbőgő-bajnokságot is izgalmasabbnak mondanám. Egy kis teremben ülnek a bírálók, akik elé odahordják a jelöletlen piákat, megszagolgatják, belenyalnak, és a többség kiköpi. Van, aki nem, de nekik vigyázni kell, hogy 15-20 termékteszt után is "képesek legyenek a megfelelő színvonalon dolgozni".

A bírálók végül írnak pontokat meg olyasmi szöveges értékeléseket, amiket a többség talán a boroknál hallhat, hogy kijött-e a fajtajelleg vagy jó-e az egyensúlya a lecsengésnél. 

Annyit mondjuk megtanultam, hogy ha kicsit higítós, technokolos a pálesz, azt úgy mondjuk, hogy "maradhatott benne talán némi előpárlat". Olyat valószínűleg sosem mond egy bíráló, hogy "mindjárt megvakulok, a kilincset nem tisztítanám le ezzel", hanem, hogy "sajnos erősen aldehides ízek is előjöttek".

Fotó: Szőke Barna / Index 

Elvileg persze ide a jó pálinkákat küldik, amik kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, de ez azért még nem életbiztosítás, mert tegye fel a kezét, aki még nem találkozott a kereskedelmi forgalomban pálinkának hívott ihatatlan körömlakklemosóval. Arról nem is beszélve, hogy a házi főzéseknél különösen divat egyes helyeken minél "emberesebb", "férfiasabb" pálinkákat összehozni. Ezekben is van sokszor egyfajta rossz irányú kreativitás, de közös jellemzőjük, hogy valamiért annál elégedettebb a házigazda, minél többször veszik utána a fogyasztók hiába a szájukra a jóisten nevét szinte azonnal.

Az eseményen gyakran elhangzott, hogy a mértékletes pálinkafogyasztás milyen fontos, noha én inkább azt tapasztaltam, hogy akkor kapják elő a pálinkát honfitársaink, ha küszöbön áll egy elkerülhetetlen berúgás. Erre Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke azt válaszolta, hogy szerinte azért nem ilyen 8-12 ezer forintos pálinkáktól fognak berúgni majd a magyarok, mert nem tehetik meg, inkább csak koccintanak egyet valamilyen különlegesebb alkalom apropóján.

Arra a felvetésre, hogy számos hazai borversenyen emberi fogyasztásra biztosan alkalmatlan lőréket is gyakran díjaznak, azt mondta, hogy ők nagyon gondosan választják ki a bírálókat, ilyesmi nem fordulhat elő. Mihályi egyébként megnyugtatott, csitult a vihar a külhoni magyar pálinkafőzőkkel.

Erről itt olvashat bővebben, röviden a fő konfliktus az volt, hogy tavaly még a kormány azt szerette volna, hogy a magyar egység nevében hadd hívják pálinkának a külhoni magyar pálinkások is a terméküket, az anyaországi magyarok viszont féltették a márkanevet, és megfenyegették a potenciális erdélyi versenytársakat, hogy tartsák be a szabályokat. 

Fotó: Szőke Barna / Index 

Most elvileg az az anyaországi pálinkások álláspontja, hogy hívhatják a környéken is pálinkának a holmijukat a magyar gyártók mindenhol, kivéve a kereskedelmi forgalomban. De attól se zárkóznak el a pálinkásaink, hogy mondjuk a délvidéki versenytársak később majd el is adhassanak pálinka néven pálinkát, csak először jussanak velünk egyezségre a minőségbiztosítási feltételekről. 

A rendezvény egyébként nem tudom, hogy kinek szólt. Nem is jött lényegében közönség, nem lehetett semmit megvenni, a verseny önmagában senkit nem fog lázba hozni soha, a begyakorolt beszédekhez pedig nosztalgikusan művházas élményt nyújtott még néhány összekötő Csókkirály vagy betétdal a "Macskafogó musicalből". Van persze erős marketingértéke annak, ha valami az mondjuk az ország legjobb pálinkája lesz, de önmagában a kóstolás nem egy jó esemény, el lehet intézni egy zárt teremben iparági érintettek közt is, felbocsátva a fehér füstöt, ha megvan a sorrend. 

Másrészt titokban arra tippeltem, hogy a felturbózott modorosság egyfajta erőltetett megkülönböztetés akart lenni a Lehel csarnok mögötti Kis Kürt Csárda égetettszesz-fogyasztási kultúrájához képest. De az is lehet, hogy nálunk nagyjából ez a standard politikusos reprezentációs alkalom 1985 óta. Persze ha tényleg csak a politikusoknak és a sajtónak volt kitalálva az egész, akkor azt talán érdemes lehetne újragondolniuk a pálinkamarketingeseknek.