Jött háromezer tehén repülővel, aztán még sok ezer hajóval

Egy éve tart a katari blokád. A szövevényes konfliktus mára nagyjából úgy egyszerűsödött le, hogy Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Egyiptom megszakított minden légi, vízi, szárazföldi és kereskedelmi kapcsolatot Katarral, a kicsi, de elképesztően gazdag gázállammal, ami azonban új csatornákat találva, és persze rengeteg pénzt beleölve ennek ellenére is talpon tudott maradni. A blokád kellemetlenségeket ugyan okozott Katarnak, de a világ leggazdagabb államának életét egyáltalán nem bénította meg az összehangolt támadás, miközben sok szempontból riválisai jártak rosszul. Külföldön tovább folytatódik a kemény pénzekbe kerülő PR-versengés.

Egyik napról a másikra vezették be a blokádot

A konfliktus alapjai még többek között odáig nyúlnak vissza, hogy a mindössze 11 ezer négyzetkilométeres Katar valódi különutas politikát folytatott Hamad bin Khalifa ász-Száni emír alatt, aki egyik legfontosabb céljának tűzte ki, hogy kivezesse az országot a szaúdiak árnyékából és regionális, de akár világszinten is értelmezhető szereplővé váljon. A katari külpolitika szempontjából kedvezőtlenül alakuló arab tavasz után Doha pozíciói gyengültek, és amikor 2013 júniusában az önként lemondó Hamadról 33 éves fiára, Tamím emírre szállt a hatalom, a szaúdiak azt várták, hogy újra nagyobb befolyásuk lehet Katar felett.

Egy éve aztán robbant a korábban is érlelődő konfliktus Katar és a Szaúd-Arábia mellett álló három másik arab ország között, aminek közvetlen előzménye egy, a katari emírnek tulajdonított, de valójában meghekkelt nyilatkozat volt. Tavaly június 5-én Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, valamint Egyiptom megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, amivel szemben gazdasági blokádot is bevezettek. Lezárták a légterüket, a kikötőiket és a Szaúd-Arábiával közös szárazföldi határt is Katar előtt – állítólag még 12 ezer tevét is visszatereltek a sivatagban a katari oldalra.

A blokádot kezdeményező országok azt állították, hogy Doha terroristákat támogat, együttműködik Iránnal, és például az al-Dzsazíra pánarab tévén keresztül beavatkozik a belügyeikbe, forradalmi hangulatot szít. A katari vezetés tagadta az ellene felhozott vádakat. A kvartett tíznapos ultimátumot adott Katarnak 13, nem éppen könnyen betartható követeléssel, köztük például az al-Dzsazíra és egy török támaszpont bezárásával. A katari vezetés ezeket nem teljesítette, de a helyzet nem fajult el jobban, nagyjából beállt egy patthelyzet, miközben új csatornákon folytatódott ez a kemény hatalmi játszma az Öböl-menti országok között. Ennek hátterét bővebben itt fejtettük ki>>>

Sokba került, de talpon maradt a gazdaság

A katari-szaúdi határ felé vezető, egy éve még tömött út mára már kihalt, az utolsó benzinkutat is bezárták. Viszont Doha központjában kevés érezhető a blokádból, amivel az Economist szerint Katar megtanult együtt élni. Nincsen áruhiány, a polgárok nem érzik a mindennapokban a blokádot, még erősödött is az emír támogatottsága, ráadásul a helyiek és az országban dolgozó külföldiek viszonya is javult.

Az elszigetelési kísérlet egyéves évfordulójához közeledve az IMF egy jelentésében kockázatokkal, de „átmenetinek" értékelte a blokád gazdasági hatásait, amihez az is kellett, hogy a központi bank és a katari állami befektetési alap becslések szerint 40 milliárd dollár értékben pumpált pénzt a gazdaságba az embargó kivédéséhez. A katari gazdaság valójában gyorsabban növekedett 2017-ben, mint a legtöbb szomszédos országé, és 2018-ban ennél is jobban teljesíthet. A GDP 2,1 százalékos növekedést tudott elkönyvelni a 2016-os 2,2-höz képest.

Jöttek a légitehenek

A blokád miatt Katar kénytelen volt hamar új kereskedelmi útvonalakat kiépíteni Kuvait, Omán, valamint Irán és a Dohát kisegítő Törökország felé, számos terméket pedig légi úton beszerezni. A blokád első napjaiban nagyon jellemző volt, hogy a fogyasztók tájékoztatására nem volt elég idő, a sokszor török, görög, vagy iráni élelmiszerek arab címke nélkül, az eredeti csomagolásban kerültek fel a polcokra. Aztán minden beállt, normalizálódott, a katari állam eltökélten küzd azért, hogy az állampolgárok semmit se érezzenek a balhéból, minden költséget és feladatot átvállalnak.

Az általunk hallott dohai beszámolók szerint meglepő módon, egy évvel a blokád kezdete után valamiképpen még ma is élnek Katarban a blokádországokból származó üzletemberek. Pedig a szankciók erősek és kölcsönösek: van például egy katari hatóság, amelynek a felügyelői azonnal büntetnek, ha egy élelmiszerboltban szaúdi eredetű árú van, rövid átmenet után a boltosok már nem adhatták el a maradékot, azt azonnal ki kellett vonni a forgalomból, és a szabályok elvileg a harmadik országban átcsomagolt árura is kiterjednek.

Mindez egyszerre nehézség és esély is Katarnak. „A dohai üzleti világ szenved és profitál is a blokádból” – mesélte forrásunk. A katari cégeknek nehézséget okozott a szaúdi beszállítók kiváltása, de „rá is lehetett nyitni” olyan területekre, ahol korábban a szaúdiak voltak jó helyzetben. Az alacsony bázishoz képest 2018 első negyedévében megháromszorozódott Katarban a helyi eredetű termékek forgalma, és rengeteg pénz árán, de számos területen sikerült önellátóvá válnuk. Erre az egyik leglátványosabb példa a Dohától 50 km-re északra kiépített óriási tejgazdaság volt, ahova

Katar már nemcsak a szaúdi tejtermékeket tudta teljesen kiváltani, hanem a tervek szerint hamarosan 14 ezer tehén tejéből exportra is jut majd, miközben a Bloomberg szerint a tejgazdaságból a katariak és a turisták kedvelt látványossága vált.

Az emír pozíciója erősödött

A Guardian szerint a katari uralkodó család pozíciója még meg is erősödött a külső ultimátumok hatására a 2,6 milliós országban, ahol csak nagyjából 313 ezren katari állampolgárok, a lakosság többsége külföldi vendégmunkásokból áll. Tamím körül a korábbinál erősebb személyi kultuszt is próbáltak kiépíteni, például a felhőkarcolókra felrakott óriási képmásokkal. A befelé fordulás, és a kifelé is szóló PR keretében számos nagyszabású kulturális fejlesztésbe kezdtek.

Katarban élő forrásainktól azt is hallottuk, hogy a Dohában maradó külföldiek egységesen nevetségesnek tartják a blokádot és teljes mellszélességgel támogatják az emírt. Dohában az expateknek amúgy sem volt rossz a megítélése, de akik ebben a helyzetben is kitartottak, immár kifejezetten népszerűek lettek a helyiek körében.

A legnehezebb azoknak, akiknek rokonaik élnek egy másik országban

A Dohában dolgozó, vagy legalábbis ott gyakran megforduló katari és magyar üzletemberektől kapott helyzetjelentéseink alapján ez a big picture, de azért közben egy kicsit minden megváltozott és kellemetlenségek is észlelhetők. Például:

• Katar polgárai nehezebben utaznak külföldre, a szomszédos légtereket is ki kell kerülniük,
• sok öböl menti, vagy ázsiai sportversenyt, például katari és szaúdi csapatok meccseit már semleges helyszíneken kell megrendezni, de Katar a 2022-es foci vb megrendezéséhez ragaszkodik,
• a térség több országában céget irányító expat vezetők ma már nem tudnak például katari és dubaji vezetői posztokat egy személyben ellátni,
• a szaúdi-katari közúti határátkelőhelyekre létrehozott korábbi infrastruktúra (benzinkutak, bevásárlóközpontok) elnéptelenedett, életképtelenné vált,
• a szaúdi élelmiszeripari termékek eltűntek, a katari boltok polcain azonnal török, görög, iráni áru jelent meg,
• a katari hatóságok az Egyesült Arab Emírségek bankjait devizapiaci zavarkeltéssel is megvádolták.

A legnehezebb azoknak az embereknek az élete, akik ezerféle kapcsolattal, házassággal, vagy más rokoni szállal fűződnek Bahreinhez, az Emírségekhez, vagy Szaúd-Arábiához – ők csak harmadik országban tudnak velük találkozni, mint anno a németek a Balatonnál. Miután emberi jogi aktivisták a 2022-es futballvébé bojkottjára is felszólítottak korábban, amiért nagyon sok munkás halt meg az építkezések alatt, a civil szervezetek emberi jogi téren előrelépéseket láttak 2017-ben, és a családok blokád miatti szétszakítása ellen felszólalt többek között a Human Rights Watch és az Amnesty International is.

Miután Dubaj, Abu-Dzabi, Rijád, a bahreini főváros Manáma, vagy Kairó repterei nem indítanak járatokat Dohába, ezért a kerülőútvonalként szóba jövő Maszkat (Omán) és Kuvaitváros reptereinek a forgalma megnőtt, és például a török Turkish Airlines is nyert a helyzeten. A katari légiforgalomban az is nehézség, illetve pluszköltség, hogy mindig minden gépnek keletre kell elindulnia, hogy kikerülje a szaúdi légteret. Viszont a Qatar Airways állami légitársaságnak már 11 új nemzetközi célpontja van, 200 repülőt vásárol a Boeingtől 20,2 milliárd dollár értékben, és beszerez az Airbustól is 37 darabot az új A350-1000-esekből.

Mindenki külföldön kampányolt maga mellett

A helyzet nem csak a térséget, de az egész világot megmozgatta, már csak azért is, mert mindkét oldal erőteljes PR-kampányba kezdett a saját igaza mellett. Ennek elsődleges célpontja az Egyesült Államok, és a Trump-kormányzat volt.

Sokan úgy vélik, hogy a szaúdiak úgy érezték, zöld utat kaptak a Katar elleni fellépéshez, miután Donald Trump tavaly a blokád megkezdése előtt nem sokkal Szaúd-Arábiába látogatott. Trump az első reakcióiban magáévá is tette a szaúdi álláspontot, de több magas rangú tisztviselő, például James Mattis védelmi miniszter és Rex Tillerson akkori külügyminiszter is figyelmeztetett, hogy sérülhetnek az amerikai érdekek a Közel-Keleten. Trump álláspontja is változott idővel, ősszel már késznek mondta magát segíteni a Kuvait által felajánlott közvetítésben, és áprilisban is a válság megoldását ígérte a Fehér Házba látogató katari emírnek.

Miközben a blokádot megindító országokban is nagyon fontos amerikai érdekeltségek vannak, Katarban van az al-Udeid légibázis, ami az Amerikai Középső Parancsnokság főhadiszállása. Ez egy biztosítékot is jelent Dohának, ezért a katari vezetés gyorsan további kétszáz házat és szórakoztatóegységeket húzott fel az itt szolgáló tiszteknek és családjuknak. Úgy tudni, hogy Katar az Egyesült Államoknak szóló PR-ra 1,5 milliárd dollárt költött, és hasonló összeget szánhattak a maguk népszerűsítésére a szaúdiak is. Katar washingtoni lobbistákra is közel annyi pénzt költött, mint előtte négy év alatt összesen.

Az Economist szerint a szaúdiak azt remélték, hogy Mike Pompeo új amerikai külügyminiszter kinevezésével új lökést kaphatnak a törekvéseik. Pompeo Rijádban járva viszont az embargó feloldását sürgette, és Washington több közös hadgyakorlatot is lemondott az Öböl-menti országokkal. Habár amerikai külügyi források azt is hozzátették, hogy Washington nem fogja a végletekig erőltetni, hogy a négy ország hagyjon fel a blokáddal, egy amerikai tisztviselő pedig azt mondta, hogy

Az Egyesült Államok egyik aggodalma az, hogy a szunnita arab államokat tömörítő Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országai a blokád miatt nem tudnak egységfrontot alkotni Iránnal szemben, amire Washington az atomalku felmondása után újabb szankciókkal akar nyomást gyakorolni. A hattagú tanácson belül – aminek a blokádot bevezető négy ország közül Egyiptom nem tagja – ugyanis Kuvait és Omán sem állt bele Katar elszigetelésébe, hanem sokkal inkább közvetíteni próbált a válság alatt. A blokád után Katar teljes körűen helyreállította diplomáciai kapcsolatait Szaúd-Arábia nagy térségbeli riválisával, a síita Iránnal, aminek légterét használhatják a gépei, és amivel egyébként is egy kontinentális talapzaton helyezkednek el a gázmezői.

A fegyvervásárlások is felpörögnek

Katar a válság egy éve alatt sok országgal javította a kapcsolatait, komolyan felfejlődött a török, a görög, az ausztrál áruforgalom, az emír és a kormány tagjai rengeteg megállapodást jelentettek be, török kereskedelmi iroda nyílt Dohában, illetve Katar beszállt a vnukovói (Moszkva) reptérbe is. Versenyfutás indult afrikai, elsősorban az Afrika Szarvánál lévő közeli országok szövetségéért is, de ezek közül sokan óvatosan próbáltak egyensúlyozni, vagy a lehető legtöbb hasznot húzni a helyzetből.

A kialakult helyzetben talán szívesen maradnának sokan semlegesek, de aki például az Egyesült Arab Emírségekkel és Katarral is szeretne jóban lenni (például a rengeteg vendégmunkása miatt), az inkább az Emírségeket választja. Jordániából, illetve Egyiptomból például nagyon sokan dolgoznak az Öbölben, például a szállodaiparban, és Egyiptom egyértelműen hitet tett Dubaj mellett, de Jordánia is bezáratta a katari al-Dzsazíra tévé jordán irodáját.

A szaúdiak még Trump tavalyi, a blokád bejelentése előtti látogatásakor 110 milliárd dolláros listát kaptak az Egyesült Államoktól – amiből nem mindent vásároltak végül meg –, Katar pedig egy év alatt 20 milliárd dollár értékben tett ajánlatot 96 új harci gépre, amiket az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniától és Franciaországtól szerez be. Pont a héten érkezett az a hír is, hogy a Le Monde szerint a szaúdi király Emmanuel Macron segítségét kérte, akadályozza meg Katart abban, hogy megvegye a legmodernebb orosz légvédelmi rendszert, az Sz-400-at – amit Rijád decemberben rendelt meg.

Közben pedig a BBC szerint csúcsra jár egy netes botháború is, amiben a Katart dicsőítő tweetek és a #movingforward, és #Qatarstronger hashtagek versengenek a Katart támadó, Tamím emírt „Az Öböl Kadhafijának" nevező közösségi médiás posztokkal.

Nem látszik a vége

A konfliktus láthatóan nem csillapodott, miközben az is látszik, hogy a blokádot bevezető négy országnak nem sikerült elérnie, hogy Katar elfogadja a követeléseiket, és azt sem, hogy Tamím emír megjárja a Kanosszát Szaúd-Arábiában, ahogy arra néhány nyilatkozatukban utaltak is. Bahrein külügyminisztere a CNBC szerint azt mondta, kezdettől azt várták, hogy Tamím elmegy majd Rijádba, ahol feltehetően nemcsak Szalmán királlyal, hanem a blokád mögött sejtett Mohamed bin Szalmán trónörökössel is találkozott volna. A kilátásokról a bahreini külügyminiszter azt mondta, nem lát arra esélyt, hogy a katari válság hamarosan megoldódjon.

A Foreign Policy szerint mindenesetre Katar a blokádtól függetlenül, Bassár el-Aszad szíriai elnök térnyerésével is kevésbé támogatott már szélsőséges csoportokat Szíriában. Geopolitikai értelemben Szaúd-Arábia pedig úgy tekintheti, hogy a kedvezőtlen gazdasági hatások kivédésén dolgozó dohai vezetés a korábbinál kevésbé tud aktív lenni Líbiában, Jemenben, Irakban vagy éppen Egyiptomban, ahol korábban sokszor rivális csoportokat támogattak.

Viszont a magasabb olajárak miatt az erős szénhidrogéniparral bíró Katar mostanában is csak erősödött anyagilag. Az olajár a blokádállamokat is segítette, de ők azért inkább pórul jártak, mert árucikkeiket nem tudják immár eladni a gazdag szomszédnak, amelyik ezt könnyedén pótolta. A blokád eddigi kudarcán felbőszült Szaúd-Arábia azonban nem fúj visszavonulót, sőt, még egy olyan ötletről is cikkezett az Öböl-menti sajtó, hogy a szaúdiak Katart egy egyiptomi cégekkel kiépíttetett csatorna segítségével leszakítanák a szárazföldről, sőt, még egy atomtemetőt is a közelben alakítanának ki.

A Katarban élők is úgy látják, hogy maga a konfliktus az Öböltérség dominanciájáról szól, és egyáltalán nem látszik a megoldás. Katar azt is állította, hogy ellenfelei megkeresték, ha lemond a 2022-es futball világbajnokság megrendezéséről, akkor hajlandóak tárgyalni a blokád befejezéséről, amiről Doha természetesen hallani sem akart.

Borítókép: Tehenek érkeznek Budapestről a katari Baladna farmra 2017. július 12-én. Fotó: AFP.