Úgy tűnik, sikerült megnyugtatni Törökország hitelezőit

Megtörtént a telefonhívás, amin Törökország és egész Európa jövője múlhat. Berat Albayrak török pénzügyminiszter telefonkonferencián próbálta csütörtökön megnyugtatni Törökország befektetőit, több mint hatezret, és részletezni a kormány terveit, és így elkerülni a gazdasági válságot. Albayrak azt mondta a befektetőknek, hogy tudják, hogy kedvezőtlen a környezet, amelyben a török gazdaság működik, de le fogják küzdeni a nehézségeket. Ennél konkrétabb dolgokat is mondott, többek között arról beszélt, hogy: 

• a 15 százalékos infláció egyszámjegyűre csökkentése a török kormány első számú prioritása 
• nem tervezik korlátozni a tőkemozgásokat, vagyis továbbra is pénzt kivenni a bankokból és utalni Törökországba és onnan külföldre
• a török bankrendszer jó állapotban van, nemrég végeztek stressztesztet a török bankoknál, amelyek jól szerepeltek, úgyhogy nem számítanak összeomlásra
• viszont ha bármi baj lenne, a kormány nem hezitálna közbelépni és kimenteni a bankrendszert
• az IMF-hez viszont nem szeretnének fordulni.

Albayrak arról is beszélt, hogy megbízták a minisztériumokat, dolgozzanak ki egy takarékossági tervet, a kormány ugyanis azzal próbál javítani a nemzetközi megítélésén, hogy még nagyobb költségvetési többletet halmoz fel, mint ami most van. Azt is mondta, hogy a jegybanknak és a kormánynak jobban együtt kell működnie, hogy megküzdjenek a válsággal. Kérdés viszont, hogy ez azt is jelenti, hogy a jegybankra bízzák, hogy kamatot emeljen, ha úgy látja jónak. A török jegybank ugyanis nem olyan független a kormánytól, mint az európai országok nemzeti bankjai, így nem változtathat az irányadó kamatlábon, amikor és ahogy csak akar. 

A miniszter azt is mondta, nem számít arra, hogy az Egyesült Államok kormánya szankciókat vetne ki az állami tulajdonú Halkbankra, amellyel szemben felmerült a gyanú, hogy segít Iránnak kikerülni az amerikai szankciókat. A bank részvényei erre emelkedni kezdtek. 

Erdoğan török elnök közben igyekszik szövetségeseket keresni Európában és a Közel-Keleten, hogy ezzel javítsa a lírába vetett bizalmat. Csütörtökön a török vezető például Emmanuel Macron francia elnökkel tárgyalt telefonon arról, hogy biztosítsák egymást arról, hogy Törökország és Franciaország milyen fontos gazdasági partnerei egymásnak. A beszélgetés során Macron elnök a Guardian értesülései szerint azt mondta, hogy a török gazdaság stabilitása nagyon fontos Franciaországnak. Ezt pedig valószínűleg komolyan is gondolta, mert az egyik legnagyobb francia bank, a BNP Paribas komoly török kitettségekkel rendelkezik, így nagyon rosszul érintené, ha bedőlne a török gazdaság. 

A líra múlt héten az Egyesült Államok és Törökország közötti diplomáciai csörte eszkalálódása következtében kezdett zuhanni egy Törökországban élő amerikai lelkész ügye miatt. Andrew Brunson évtizedek óta Törökországban él, de a török ügyészség terrorszervezetek segítésével és az amerikaiaknak való kémkedéssel gyanúsítja.

A két fél az ő szabadon engedéséről tárgyalt, és a megegyezés elmaradása miatt Trump múlt szerdán először elrendelte a török belügyminiszter és az igazságügyi tárcavezető javainak zárolását, pénteken pedig a török gazdasági miniszter beszéde közben bejelentette, hogy az USA megduplázza a török acél és alumínium importjára vonatkozó vámtarifát. Törökország erre válaszként szintén megemelte több amerikai termék, például a személygépkocsik, a szeszes italok és a dohányáruk vámját.

A líra gyengülése nem egy új dolog, valójában már nagyjából  a 2008-as válság óta kisebb megszakításokkal bukóban van a török pénz az amerikai dollárral szemben. Ahogy ugyanakkor az ábrán is látszik, a pénzpiaci helyzet csak az utóbbi pár hétben durvult el igazán.

A török gazdaság sebezhetőségének egyik legfontosabb oka, hogy a válságot követően a török cégek nagyon nagy arányban adósodtak el dollárban, mert ez abban az időszakban olcsónak számított. Ezt tetézi, hogy az inflációval szintén nem tud mit kezdeni a török gazdaságpolitika, az sem ritka, hogy éves alapon kétszámjegyű a pénzromlás mértéke. Bár Erdoğan kis részben elismeri, hogy vannak problémák a török gazdasággal, nyilatkozataiban általában  a török pénz és nép ellen szőtt  nemzetközi összeesküvésről szokott beszélni.

Erdoğan a választások előtt újra megismételte a már jó ideje ismételgetett mantráját, miszerint a török líra „nemzetközi pénzügyi körök" támadása alatt áll, és az árfolyamgyengülés csak és kizárólag ennek tudható be. A líra gyengülésén a jegybank kamatemelése tud segíteni, amire a török jegybank többször sort is kerített az utóbbi időszakban, de Erdoğan a jegybanki függetlenséget teljesen semmibe véve többször is figyelmeztette a török központi bankot, hogy ne merjenek kamatot emelni, mert az szerinte csak növeli az inflációt, miközben visszafogja a beruházásokat.

Az utóbbi időben a helyzetet ráadásul még a világgazdasági fejlemények is nehezítették, ugyanis a Fed az elmúlt években fokozatosan visszavett a monetáris lazításból , és elkezdte emelni a kamatokat. Így a dollárhitel már nem annyira olcsó, mint korábban volt, az amerikai állampapírok versenyképes és egyben biztonságos alternatívát jelentenek sok befektető számára.

A török gazdaság jelentős fizetési és kereskedelmi mérleghiánnyal működik, tehát több árut vesznek annál, mint amennyit exportálnak, a különbséget pedig külföldről felvett hitelből finanszírozzák. A hitelből történő fogyasztást le kellene csökkenteni, hogy helyreálljon a fizetési mérleg egyensúlya, amihez a kamatok drasztikus megemelésére lenne szükség. Erdoğan erről ugyanakkor hallani sem akar, hiszen ez szerinte visszafogná a gazdasági növekedést, és inflációt okozna. A valóságban azonban

• egyrészt jobb befektetéssé tenné a lírát, aminek így erősödne az árfolyam a dollárral szemben;
• másrészt pedig pont hogy visszafogná az inflációt, hiszen jobban megérné megtakarítani a pénzt beruházás és fogyasztás helyett.

A hitelezésen kívül a költségvetésen keresztül élénkítették a gazdaságot az utóbbi években. Emelték a minimálbért, ami a fogyasztás felpörgését okozta, de emellett hatalmas állami pénzből megvalósuló infrastrukturális beruházásokat valósítottak meg. Közben a  török gazdaság  termelékenysége stagnál, a magánberuházások beindulásához elengedhetetlen lakossági megtakarítások szintje alacsony maradt.

A török gazdaságról itt írtunk még részletesebben.