Tényleg lehagyta a román minimálbér a magyart?

Varga Mihály pénzügyminiszter 2018 utolsó napjaiban jelentette be, hogy 2019-ben nyolc százalékkal emelkedik a minimálbér Magyarországon, ami így 138 ezer forintról 149 ezerre nő.

Mikor Romániában október végén bejelentették, hogy a teljes munkaidőben kötelezően adandó legkisebb bér bruttó 1900 lejről 2080-ra emelkedik, a magyar sajtóban több helyen is megjelent, hogy a román minimálbér lehagyhatja a magyart. Ez végül nem történt meg, de ettől függetlenül érdekes megnézni, hogy mi a helyzet a régióban minimálbérügyben.

Mielőtt még módszertani kéztördeléssel és ábrákkal bonyolítanánk az olvasó életét, elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy:

• Magyarország régiós (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Magyarország) összehasonlításban középmezőnyben van a 2019-es minimálbér-emelés mértékét tekintve, de valójában mindenhol hasonló, 7 és 9 százalék közötti emelés volt.
• A magyar minimálbér az elmúlt 10 évben a lengyel és a szlovák minimálbérhez hasonló tempóban növekedett. Románia viszont messze lenyomta a régiót minimálbér-növekedésben, (kérdés persze, hogy ez fenntartható-e?)
• Forintban és bruttóban számolva idén csak Romániában lesz kevesebb a minimálbér, mint Magyarországon az öt vizsgált országban, Szlovákia és Csehország idén utolérte Lengyelországot, ahol forintban eddig a legmagasabb volt a minimálbér. Lengyelország viszont a magas adóterhek miatt nettóban csak harmadik helyezett, adózás után már a szlovák minimálbéresek járnak a legjobban a régióban. Magyarország nettóban is negyedik.
• Mind az öt országban közelítettek a minimálbérek 2009 és 2017 között az átlagfizetésekhez, a legnagyobb mértékben Romániában, kicsit kevésbé tempósan Lengyelországon és Magyarországon, ahol már amúgy is közelebb voltak, és legkevésbé Szlovákiában és Csehországban, ahol a legmesszebb vannak a minimálbérek az átlagbérektől.

És akkor jöjjön a módszertani kitérő. A 2019-es minimálbéreket akkor tudnánk igazán jól összehasonlítani, ha a nettóban és vásárlóerő-paritáson tudnánk átszámítani az összegeket, hosszabb időtáv esetén pedig mindezt reálértelemben véve kéne nézni, tehát az infláció kiszűrésével. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, kiszűrve annak a hatását, hogy a különböző országokban eltérnek az árak. A nettó az a pénz, ami adózás után marad, tehát ez az, amit el lehet költeni vagy meg lehet takarítani.

2018-ra és 2019-re vonatkozóan viszont még nem állnak rendelkezésre vásárolóerő-paritás számításához szükséges adatok, viszont a nettókat ki tudtuk számítani. Hosszabb távú összehasonításra már rendelkezésre áll a vásárlóerő-paritás, itt viszont az a probléma, hogy az Eurostatnak csak bruttóban vannak meg az adatok. A módszertani siránkozásnak itt vége, jöjjenek a számok!

A következő ábrán az látszik, hogy bár a korábban bejelentett román minimálbér-emelés miatt egy rövid ideig tényleg nagyobb volt a magyar bruttónál a román,

A román bruttóval kapcsolatban ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy a régión belül a román minimálbérből kell a legtöbbet adózni, a román minimálbér csaknem 40 százalékát be kell fizetni az államnak. Szintén elég magas a minimálbér adóterhelése Lengyelországban és Magyarországon (30 és 33,5 százalék), Szlovákiában és Csehországban viszont csak 17 és 15 százalék

És már a lengyel minimálbér is kevesebb a szlovákhoz és a csehhez képest adózás után.

A forintban való összehasonlítással az a baj, hogy Romániában például átlagosan alacsonyabbak, Csehországban viszont magasabbak az árak, így ugyanannyi forintban denominált minimálbérből Romániában több, Csehországban pedig kevesebb dolgot tudnánk venni, mint Magyarországon. Ezt szűri ki a vásárlóerő-paritás, és ebből viszont már hosszabb időtávon is össze tudjuk hasonlítani a béreket, igaz csak bruttóban. Az ábrán látszik, hogy így Lengyelország vezeti a régiót, miközben Románia a második helyre tört előre, Magyarország a harmadik, Csehország és Szlovákia pedig az utolsó két helyre szorult, csakhogy tudjuk, hogy ebben a két országban a legkisebb a minimálbéresek adóterhe.

A román növekedés még látványosabb, ha a növekedést százalékosan, 2008-hoz képest nézzük meg. Persze a román minimálbér értéke 2008-hoz képest nem nőtt háromszorosára, hiszen az infláció hatását ez a számolás nem tartalmazza, és megint csak bruttó bérek alapján jött ki az eredmény (ráadásul 2017 és 2018 között például úgy emelkedett 30 százalékkal a minimálbér, hogy a bérre rakódó munkáltatói járulékok csaknem megszűntek, és ezt a közterhet a munkavállalói járulékok vették át, így a nettó értelemben vett növekedés 9 százalék körül volt).

Szerencsére viszont az Eurofound a 2010 és 2017 közötti időszakra vonatkozóan azt is megnézte, hogy reálértelemben mennyit nőttek a minimálbérek, és a vizsgált országok közül ez alapján is Románia vezet 83,6 százalékos emeléssel, Magyarország pedig 50,1 százalékkal harmadik a listán (az Eurofound listáján első helyen Bulgária van 83,6 százalékkal, a lengyel bér 38,3, a szlovák 29,3, a cseh pedig 24,6 százalékkal nőtt reálértelemben ebben az időszakban).

Az alábbi ábrán az látszik, hogy 2009 óta nem volt változás abban, hogy a Lengyelországban és Magyarországban kerestek a legjobban a minimálbéresek az átlagfizetéshez képest, azonban nagyon látványos, hogy Romániában ez az arány nyolc év alatt 33,3-ról 44,6 százalékra nőtt.

Csehországban és Szlovákiában is volt egyébként felzárkózás, de messze nem olyan tempójú, mint Romániában, vagy akár Lengyelországban és Magyarországon.

Persze az is igaz, hogy a román minimálbér-emelésről nem igazán érdemes a román gazdaságpolitikai kontextus nélkül beszélni. Romániában ugyanis az elmúlt években a kormány a minimálbéremelésen kívül adócsökkentéssel és az állami kiadások növelésével (ezen belül az állami fizetések emelésével) pörgette a fogyasztást, ami egyrészt a régió többi országánál magasabb inflációt eredményezett, ami csökkenti a bérek vásárlóerejét, másrészt viszont olyan megszorításokhoz vezethet, amik a gazdasági növekedés és a béremelések hosszabb távú fenntarthatóságát veszélyeztetik. Egyelőre persze még nem fogadták el a kormány megszorításokat is tartalmazó költségvetési tervét, de az biztosnak látszik, hogy nincs minden rendben a román gazdasággal, ami így a béremelkedésben elért sikereket is árnyalja.