Örüljünk inkább a munkaerőhiánynak?

Orbán Viktor hosszú idő után először tartott sajtótájékoztatót, amelyen hosszabban lehetett őt kérdezni különféle témákban. A miniszterelnök ebből az alkalomból gazdasági témákban is megnyilvánult, és néhány kijelentése kisebb megütközést keltett. Ezek közül kiemelnénk a munkaerőhiány témájában tett egyik állítását, miszerint nem is tesz rosszat a gazdaságnak a munkaerőhiány.

Orbán Viktor szerint:

A gazdaság szempontjából pozitív, hogy nincs elegendő munkaerő. Így állt elő az a helyzet, hogy ha ma valaki munkást akar, lasszóval kell fognia. Az alku urai nem a vállalkozók, hanem a dolgozók. Ilyenkor egyetlen dolgot lehet csinálni: több fizetést adni a munkásoknak és több képzést kell biztosítani.

Az állítás második része kétségkívül igaz. Sokan tapasztalják, hogy részben a munkaerőhiány tolja felfelé a béreket Magyarországon, a munkavállalók alkuereje megnőtt a munkaadókkal szemben.

De azzal a kijelentéssel, hogy a gazdaság egésze számára a munkaerőhiány ne lenne kedvezőtlen, sokan vitatkoznának, és az éves 4 százalék feletti növekedést célul kitűző Orbánt is meglepetések érhetik, ha nem tekinti problémának, hogy kezdenek elfogyni az országból a munkások.

Az áhított növekedést visszafogja

A munkaerőhiánynak olyan következményei is lehetnek, mint például hogy inkább bele sem fog valaki egy lakásfelújításba, mert nem talál szakembert, a cégek elhalasztják, vagy nem valósítják meg a beruházásaikat, fejlesztéseiket, kisebb éttermek, üzletek bezárnak, hiszen nem, vagy csak túl drágán találnak dolgozót. Tehát a munkaerőhiány kimondottan visszafoghatja a gazdaság bővülését, nem véletlenül tartja ezt évek óta a magyar gazdaság legsúlyosabb problémájának több szakmai szervezet.

Még a magyar gazdaság ügyeiben Orbán által az egyik legfontosabb szervezetnek tartott Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László is beszélt arról, hogy ha nem lesz változás a munkaerőhiány kérdésében, azt a magyar gazdaság növekedése is megsínyli. Úgy számolt, hogy a munkaerő-eláramlás akár 2 százalékkal is visszafoghatja a GDP-bővülést. Parragh szavait a statisztikák is megerősítik.

Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat által negyedévente közölt munkaadók körében végzett felmérésből például az derül ki, hogy

Ezzel az ipari kategóriában Magyarország vezet az Európai Unió tagállamai között, és az is látványos, hogy a második helyen végző Lengyelországban már csak a cégek nagyjából felét zavarja a munkaerőhiány. A cégek panaszait érdemes valamekkora távolságtartással kezelni, de ez minden országra igaz, az adatok egymással valószínűleg különösebb gond nélkül összevethetők. 

Visszaüthetnek a munkaerőhiányra adott válaszok

Ráadásul az sem biztos, hogy a munkaerőhiány egy bizonyos szinten túl illetve hosszabb távon annyira jó a munkavállalóknak. A leginkább érintett ágazatokban már most is tapasztalható, hogy a dolgozók a korai kiégését és az elvégzett munka minőségét kockáztatva csak állandó túlóráztatással tudják fenntartani a normál működést. Ez persze több pénzt hoz a konyhára annak, aki munkavállalóként részt vesz benne (épp ezért nem lázadoznak nyíltan tömegek), de ha az alapfizetésből is elérhető lenne egy kielégítő életszínvonal, valószínűleg nem sokan választanák az állandó pluszmunkát a szabadidejük rovására.

A népszerűtlen túlóratörvényt is a munkaerőhiány miatt hozták, és a beterjesztői igyekeztek bizonygatni, hogy amennyiben megváltozik a munkaerő-piaci helyzet, bármikor módosítható. Ám nem nehéz olyan helyzetet elképzelni, hogy egy recesszió miatt ismét nem a dolgozók lesznek erősebb alkupozícióban, de a törvény változatlan marad, és ha valaki munkát akar kapni, kénytelen lesz "önként" elvállalni a 400 túlórát. 

Ez nem egy örökké tartó állapot

Azt is érdemes számításba venni, hogy amit munkaerő- vagy szakemberhiányként emlegetünk, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kereslet és a kínálat nem találkozik egymással. A nemzetközileg mobil tőke és munkaerő korában piacon egy ilyen állapot csak átmenetileg állhat fenn, előbb vagy utóbb beáll az egyensúly. Ennek egyik oldala a bérek növelése, vagyis a kínálati oldal (tehát a munkavállalók) számára az állások vonzóbbá tétele, a másik oldala pedig a kereslet (tehát a munkaadók és az ő beruházásaik) elvándorlása illetve az automatizáció lehet.

A jövőben beálló egyensúlyi állapothoz valószínűleg mind a két tényező hozzájárulna, vagyis azok a cégek, akiknek még magasabb bérek mellett is megérné Magyarországon termelni, maradnának és fizetést emelnének. Azok pedig, akiknek nem, elmennének máshova, ahol még olcsóbb a munkaerő.

A bérnövekedés a termelékenység növekedése nélkül rontja az ország versenyképességét, és fokozott inflációhoz vezet, ami egy bizonyos szint fölött okozhat gondokat. A cégek, beruházások esetleges elvándorlása pedig nyilván veszélyezteti a kormány által kitűzött növekedési célokat. És akkor arról az eshetőségről még nem is beszélhetünk, hogy mi van, ha a versenyszférában nagyobb béremelési tartalék van, mint az államiban, és ez a helyzet fokozatosan elszipkázza a dolgozókat a közszolgáltatások területéről; egy takarékra tett állami szféra (ide értve az oktatást, egészségügyet, szociális ellátórendszereket) szintén nem biztos, hogy az emberek jó életminőségét segíti elő. 

Európa-szerte gond, nincs jó recept

A képhez ugyanakkor hozzátesz, hogy a munkaerőhiány nem csak Magyarországot, sőt nem is csak az alacsony és közepes jövedelmű országokat érintő jelenség, hanem lassan egész Európában küzdenek vele (elsősorban a lakosság elöregedése miatt).

Ez nehezíti a multicégek dolgát is, nem olyan szimpla a helyzet, hogy ha az egyik helyen elfogytak a munkások, akkor csak odébb települnek néhány száz vagy ezer kilométerrel – minél nagyobb hozzáadott értékű árukat termelnek, annál kisebb a mozgásterük. 

Ennél fogva valószínű, hogy (hacsak nem következik be radikális népesedési fordulat, vagy nem veszik el a robotok a munka oroszlánrészét) a megfelelően képzett munkaerő szűkössége olyan gazdaságlassító tényező lesz, amivel hosszú távon számolnia kell a fejlett világbeli politikusoknak. Különösen, hogy a gazdasági értelemben egyfajta megoldást jelentő nemzetközi migrációra egyre élesebb ellenállás a válasz a politikai térfélről, a brexittől kezdve a bevándorlásellenes populista pártok megerősödésééig minden efelé mutat. 

Borítókép: Érdeklődő egyetemisták a Debreceni Egyetem Díszudvarában megrendezett állásbörzén Fotó: MTVA / Bizományosi: Oláh Tibor