Nehezen adja el Orbán a magyar-szlovák gázvezetéket

Június 25-én a Magyar Közlönyben Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával megjelent, hogy nemzetstratégiai jelentőségű, hogy a Magyar Gáz Tranzit (MGT) Zrt-t megszerezze az FGSZ Földgázszállító Zrt. Ha ezt a bejelentést lefordítjuk, a miniszterelnök több pontban részletezve azt jelentette be, hogy az eddig állami tulajdonú és üzemeltetésű magyar-szlovák gázvezetéket az állam eladja a Mol-csoportnak.

A Magyarországon 92 kilométer hosszú, Vecsés és Balassagyarmat között húzódó szakasz vételára 38 milliárd forint lesz. Önmagában az eladásról szóló információ nem új, de nagyon érdekes, hogy

Belső ellenállás

Pedig nem igazán jellemző Orbán Viktor miniszterelnökségére, hogy kormányrendeletben, vagy határozatban kihirdet valamit, ami aztán nem valósul meg. A szlovák-magyar gázvezetéket üzemeltető MGT eladása azonban egy ilyen történet, állítólag azért, mert a nagyon sok kormányülésen is tárgyalt MGT-ügyről többen próbálták győzködni a politikát, hogy ne tékozolja el a vezetékszakaszt, az Magyarország új gázpiaci helyzetében (például a remélt nagy romániai gázvásárlások után) többet fog érni.

Igaz olyan érvek is ismertek, amelyek szerint éppen hogy okafogyottá is válhat ez a vezeték, ha megépülnek bizonyos alternatívák. Mindenesetre a hivatalos nevén HU-SK interkonnektor egy olyan elátkozott projekt, amelynek döcögött a megépítése, az átadása, az elindítása, de még a privatizálása is. Ennek ellenére maga a vezeték siker.

Száraz, de megérte

Ez egy érdekes közgazdasági paradoxon: a vezetéket jó drágán megépítették, hogy aztán sokáig szinte egyáltalán ne használják ki, és mégis boldog lehet vele Magyarország. Hogy történhetett mindez?

A magyarázat nem is olyan bonyolult. Magyarországra jelenleg három irányból jöhet gáz, Ausztriából (a magyar határpont Mosonmagyaróvár), Szlovákiából (Balassagyarmat a belépés) és Ukrajnából (Beregdarócnál).

Amíg csak a nyugati és a keleti irány működött, addig az orosz fél sokkal drágábban adott el Magyarországnak Ukrajnán keresztül gázt (Ausztriából piaci áron jön a gáz). Amint megépült az északi „betáp”, az oroszok annak ellenére érdemben csökkentették az áraikat az alternatív csatorna megjelenése miatt, hogy amúgy valójában mindenhonnan orosz molekula érkezik. Vagyis, a magyar–szlovák vezeték egyetlen projekt szintjén bukás lenne, de az ország számára kedvező. Mindez persze nem menti a projekt rengeteg adófizető pénzt zabáló hibáját.

Lengyel-horvát

Az Orbán vezetékének is nevezett szlovák–magyar hálózat valóban meghatározta Orbán Viktor 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklusát. 2010-ben azzal az elgondolással kezdett el beszélni róla a miniszterelnök, hogy a Lengyelország (esetleg Németország) és Horvátország közötti észak–déli folyosó folytonossága, vagyis a szlovák–magyar szakasz érdemi előnyökkel járhat az ország számára.

Ebben alighanem igaza volt. 2011 októberében a Parlament olyan törvényt fogadott el, amely már kezelte is a HU-SK vezetéket. Utána azonban a politikai konfliktusok miatt olyan konstrukció alakult ki, amely felesleges párhuzamosságokat alakított ki.

FGSZ kontra MGT

Magyarországon a Mol Nyrt. tulajdonolta FGSZ Zrt. volt ekkor a tulajdonosa és üzemeltetője az országot behálózó 5800 kilométernyi nagynyomású gázvezetékrendszernek. Amikor a szlovák-magyar vezeték ötlete felmerült, voltak olyan politikusi hangok, amelyek szerint az államnak nagyobb szerepet kellene ebben a nemzetstratégiai fontosságú kérdésben vállalnia.

Ezért bár az FGSZ is tett egy ajánlatot a szlovák–magyar vezetékre, az állam végül azt nem fogadta el, és saját gyermekének, az újonnan (2011 végén) alapított MGT-nek adta a vezeték tulajdonosi és üzemeltetői jogait.

Kezdetben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) által felügyelt MVM Zrt. és az MFB Invest birtokolta az MGT-t. Hamarosan azonban tovább bonyolódott a helyzet, mert egy uniós szétválasztási szabály miatt el kellett vinni az MVM-től a vezetékcéget, és mivel az illetékes minisztérium sem lehetett a gazda, az egy teljesen „testidegen” helyre, a Belügyminisztériumhoz került. Az állami MGT mindenesetre megpróbált megfelelni a feladatnak, építtetni kezdett, de ebből hamarosan hatalmas kavarodás lett.

Képzeljük el azt a furcsa helyzetet, hogy adott az MGT, amelyet alig titkoltan a Hernádi Zsolt és Csányi Sándor meghatározta Mol-csoport ellenpontjaként hoznak létre, de az MGT a belügyminiszet Pintér Sándor (aki Csányi barátja) alá került és ráadásul a vezetéket a Hernádi–Csányi körhöz közeli OT Industries nevű céggel építtette.

Orbán túl gyorsan adta át

A felszín alatt már forrtak az indulatok, de látszólag minden haladt a maga útján, így 2014 márciusának végén, a választási finisben Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök át is adta a szlovák-magyar gázvezetéket.

Elhangzott az az ígéret is, hogy 2015. január 1-től már kereskedelmi gázszállítás folytatható a vezetéken. Ez azonban egyáltalán nem valósult meg, sőt hamarosan kiderült, hogy sok a probléma és mindenki, mindenkivel összeveszett.

Mindenféle probléma akadt, ki töltse fel a vezetéket gázzal, amikor a szlovákok végül feltöltötték, akkor a mérések azt mutatták, hogy túlzottan magas víztartalmú gáz került a hálózatba. Itt már bevonták a magyar felek, vagyis az MGT és az OT Industries az FGSZ-t is a helyzet rendezésébe

Az volt a terv, hogy a jobb minőségű orosz gáz kimossa majd a vizet, elindult a tisztítógörényezés, de az MGT a 3 millió köbméter vizes gáz kifúvattatását javasolta. Mindenki szívatta a másikat, perek is indultak.

Végül a kereskedelmi üzem csak 2015. július 1-én vette kezdetét. Forgalom utána sem volt sokáig semmi érdemi, de azért az elemzések már kimutatták, hogy a vezeték puszta léte jótékony hatással volt a hazai gázimportra. Az MGT ügy továbbra is rengeteg kormányülésen szóba került.

Eladás

Végül a kormány elfogadta, hogy értelmetlen struktúrát épített, mert valami olyasmi alakult ki, mintha a budapesti metróhálózatnak lenne egy egységes irányítórendszere, de a négyes metrót egy új irányító-központból látnák el.

A nemzetközi gázvezetékekkel kapcsolatos konferenciákon Magyarországot rendre duplán képviselték, az 5800 kilométert üzemeltető FGSZ és a 92 kilométerét felelős MGT, és nagyon sok szempontból kellett párhuzamos képességeket kiépíteni. Orbán Viktor már 2017-ben kihirdette az eladást, de valamiért ez eddig nem valósult meg. Most az ügy nemzetstratégiai jelentőséget kapott, vélhetően megvalósul. Ha tippelni kéne, az FGSZ megveszi az MGT-t, majd szép lassan beolvad. Önálló működése aligha marad indokolt.