Enikő, Melitta
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Nehezen adja el Orbán a magyar-szlovák gázvezetéket

HUS 37
2019.06.26. 09:28 Módosítva: 2019.06.26. 09:26
Ritkán övez annyi kormányzati kudarc és konfliktus egyetlen ügyet, mint a magyar-szlovák gázvezetékét. Kínos átadási malőr, csúszások, veszekedések, pereskedések, de úgy tűnik, hogy az állam még eladni is csak sokadik nekifutásra tudja a hálózatot. Ám a sztoriban az a legmeglepőbb, hogy valójában ez az itthon mindössze 92 kilométeres, alig kihasznált, a legtöbbször „száraz” vezeték az ország számára így is bombaüzletnek bizonyult.

Június 25-én a Magyar Közlönyben Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával megjelent, hogy nemzetstratégiai jelentőségű, hogy a Magyar Gáz Tranzit (MGT) Zrt-t megszerezze az FGSZ Földgázszállító Zrt. Ha ezt a bejelentést lefordítjuk, a miniszterelnök több pontban részletezve azt jelentette be, hogy az eddig állami tulajdonú és üzemeltetésű magyar-szlovák gázvezetéket az állam eladja a Mol-csoportnak.

A Magyarországon 92 kilométer hosszú, Vecsés és Balassagyarmat között húzódó szakasz vételára 38 milliárd forint lesz. Önmagában az eladásról szóló információ nem új, de nagyon érdekes, hogy

az elmúlt két évben a kormány többször is nekifutott ennek az eladásnak és valamiért a bürokrácia mégsem valósította meg azt.

Belső ellenállás

Pedig nem igazán jellemző Orbán Viktor miniszterelnökségére, hogy kormányrendeletben, vagy határozatban kihirdet valamit, ami aztán nem valósul meg. A szlovák-magyar gázvezetéket üzemeltető MGT eladása azonban egy ilyen történet, állítólag azért, mert a nagyon sok kormányülésen is tárgyalt MGT-ügyről többen próbálták győzködni a politikát, hogy ne tékozolja el a vezetékszakaszt, az Magyarország új gázpiaci helyzetében (például a remélt nagy romániai gázvásárlások után) többet fog érni.

Igaz olyan érvek is ismertek, amelyek szerint éppen hogy okafogyottá is válhat ez a vezeték, ha megépülnek bizonyos alternatívák. Mindenesetre a hivatalos nevén HU-SK interkonnektor egy olyan elátkozott projekt, amelynek döcögött a megépítése, az átadása, az elindítása, de még a privatizálása is. Ennek ellenére maga a vezeték siker.

Száraz, de megérte

Ez egy érdekes közgazdasági paradoxon: a vezetéket jó drágán megépítették, hogy aztán sokáig szinte egyáltalán ne használják ki, és mégis boldog lehet vele Magyarország. Hogy történhetett mindez?

A magyarázat nem is olyan bonyolult. Magyarországra jelenleg három irányból jöhet gáz, Ausztriából (a magyar határpont Mosonmagyaróvár), Szlovákiából (Balassagyarmat a belépés) és Ukrajnából (Beregdarócnál).

Amíg csak a nyugati és a keleti irány működött, addig az orosz fél sokkal drágábban adott el Magyarországnak Ukrajnán keresztül gázt (Ausztriából piaci áron jön a gáz). Amint megépült az északi „betáp”, az oroszok annak ellenére érdemben csökkentették az áraikat az alternatív csatorna megjelenése miatt, hogy amúgy valójában mindenhonnan orosz molekula érkezik. Vagyis, a magyar–szlovák vezeték egyetlen projekt szintjén bukás lenne, de az ország számára kedvező. Mindez persze nem menti a projekt rengeteg adófizető pénzt zabáló hibáját.

Lengyel-horvát

Az Orbán vezetékének is nevezett szlovák–magyar hálózat valóban meghatározta Orbán Viktor 2010 és 2014 közötti kormányzati ciklusát. 2010-ben azzal az elgondolással kezdett el beszélni róla a miniszterelnök, hogy a Lengyelország (esetleg Németország) és Horvátország közötti észak–déli folyosó folytonossága, vagyis a szlovák–magyar szakasz érdemi előnyökkel járhat az ország számára.

Ebben alighanem igaza volt. 2011 októberében a Parlament olyan törvényt fogadott el, amely már kezelte is a HU-SK vezetéket. Utána azonban a politikai konfliktusok miatt olyan konstrukció alakult ki, amely felesleges párhuzamosságokat alakított ki.

FGSZ kontra MGT

Magyarországon a Mol Nyrt. tulajdonolta FGSZ Zrt. volt ekkor a tulajdonosa és üzemeltetője az országot behálózó 5800 kilométernyi nagynyomású gázvezetékrendszernek. Amikor a szlovák-magyar vezeték ötlete felmerült, voltak olyan politikusi hangok, amelyek szerint az államnak nagyobb szerepet kellene ebben a nemzetstratégiai fontosságú kérdésben vállalnia.

Ezért bár az FGSZ is tett egy ajánlatot a szlovák–magyar vezetékre, az állam végül azt nem fogadta el, és saját gyermekének, az újonnan (2011 végén) alapított MGT-nek adta a vezeték tulajdonosi és üzemeltetői jogait.

Kezdetben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) által felügyelt MVM Zrt. és az MFB Invest birtokolta az MGT-t. Hamarosan azonban tovább bonyolódott a helyzet, mert egy uniós szétválasztási szabály miatt el kellett vinni az MVM-től a vezetékcéget, és mivel az illetékes minisztérium sem lehetett a gazda, az egy teljesen „testidegen” helyre, a Belügyminisztériumhoz került. Az állami MGT mindenesetre megpróbált megfelelni a feladatnak, építtetni kezdett, de ebből hamarosan hatalmas kavarodás lett.

Képzeljük el azt a furcsa helyzetet, hogy adott az MGT, amelyet alig titkoltan a Hernádi Zsolt és Csányi Sándor meghatározta Mol-csoport ellenpontjaként hoznak létre, de az MGT a belügyminiszet Pintér Sándor (aki Csányi barátja) alá került és ráadásul a vezetéket a Hernádi–Csányi körhöz közeli OT Industries nevű céggel építtette.

Orbán túl gyorsan adta át

A felszín alatt már forrtak az indulatok, de látszólag minden haladt a maga útján, így 2014 márciusának végén, a választási finisben Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök át is adta a szlovák-magyar gázvezetéket.

Elhangzott az az ígéret is, hogy 2015. január 1-től már kereskedelmi gázszállítás folytatható a vezetéken. Ez azonban egyáltalán nem valósult meg, sőt hamarosan kiderült, hogy sok a probléma és mindenki, mindenkivel összeveszett.

Mindenféle probléma akadt, ki töltse fel a vezetéket gázzal, amikor a szlovákok végül feltöltötték, akkor a mérések azt mutatták, hogy túlzottan magas víztartalmú gáz került a hálózatba. Itt már bevonták a magyar felek, vagyis az MGT és az OT Industries az FGSZ-t is a helyzet rendezésébe

Az volt a terv, hogy a jobb minőségű orosz gáz kimossa majd a vizet, elindult a tisztítógörényezés, de az MGT a 3 millió köbméter vizes gáz kifúvattatását javasolta. Mindenki szívatta a másikat, perek is indultak.

Végül a kereskedelmi üzem csak 2015. július 1-én vette kezdetét. Forgalom utána sem volt sokáig semmi érdemi, de azért az elemzések már kimutatták, hogy a vezeték puszta léte jótékony hatással volt a hazai gázimportra. Az MGT ügy továbbra is rengeteg kormányülésen szóba került.

Eladás

Végül a kormány elfogadta, hogy értelmetlen struktúrát épített, mert valami olyasmi alakult ki, mintha a budapesti metróhálózatnak lenne egy egységes irányítórendszere, de a négyes metrót egy új irányító-központból látnák el.

A nemzetközi gázvezetékekkel kapcsolatos konferenciákon Magyarországot rendre duplán képviselték, az 5800 kilométert üzemeltető FGSZ és a 92 kilométerét felelős MGT, és nagyon sok szempontból kellett párhuzamos képességeket kiépíteni. Orbán Viktor már 2017-ben kihirdette az eladást, de valamiért ez eddig nem valósult meg. Most az ügy nemzetstratégiai jelentőséget kapott, vélhetően megvalósul. Ha tippelni kéne, az FGSZ megveszi az MGT-t, majd szép lassan beolvad. Önálló működése aligha marad indokolt.