Nem az a normális, hogy meg kell halni 60 évesen szívbetegségben

A Eötvös Csoport októberi eseménye Egészségügy: sorvadás vagy átstrukturálódás címen az egészségügy problémáit járta körül a meghívott szakértők segítségével. Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában alapították azzal a céllal, hogy a közbeszéd színvonalának romlását "a közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására alkalmas nyilvános események, vitaestek szervezésével ellensúlyozza."

Egészségtelen egészségügy

Az egészségügyben gyakorlatilag minden egészségtelen, és nem látszik szándék a megreformálására, kezdte az elődadását Lantos Gabriella, aki korábban az egészségügyről közölt cikksorozatot az Indexen.

Magyarországon a 40 éves korban várható élettartalom messze elmarad Hollandiától vagy Ausztriától, de Csehországtól és Szlovákiától is leszakadóban vagyunk, és az országon belül is súlyosak az eltérések, a kevésbé fejlett régióban élők, valamint a kevésbé iskolázottak még ennél is messze hamarabb halnak meg, tehát egy magyar ember 40 éves korában várható élettartalma akár 15-20 évvel is alatta lehet a nyugati átlagnak.

Pedig a várható élettartamnál nem minden a GDP, a magyarok várható élettartalma a brazilokéval van egy szinten, pedig a brazil GDP messze elmarad a magyarétól.

Ebben lehet benne van az is, hogy lehet Brazíliában nem ott kezdődik a szabadság, hogy mindenki olyan szar pálinkát főz otthon, amilyet akar.

– tette hozzá félig viccesen Lantos.

De nem csak a várható átlagos élettartamban állunk rosszul, hanem az elveszett életévekben is, tehát az olyan halálesetek terén, amik megfelelő ellátással megelőzhetőek lettek volna. Ebben is sok alacsonyabb GDP-vel rendelkező ország megelőz minket, ami Lantos szerint a magyar egészségügy korszerűtlenségét mutatja.

Hazánkban ugyanannyian halnak meg rákban, mint koszorúér betegségben, pedig a legtöbb országban jelentős különbség van a kettő között, ugyanis a korszerűbb egészségüggyel rendelkező országokban a koszorúér betegségek nagy arányban gyógyíthatóak.

– hívta fel a figyelmet Lantos. 

A közegészségügy hiányosságai miatt a járóbetegek a magánellátáshoz fordulnak, ugyanis az alulfinanszírozás miatt az állami járóbeteg ellátásban sokszor csak 5-6 perc jut egy betegre, és ezek a vizsgálatok még sokaknak megfizethetőek a magánellátásban is. Azonban a műtétek, szülések a magánrendelésben már százezres tételeket jelentenek, ezt már a legtöbb ember nem engedheti meg magának, így ha súlyos a gond ismét a közegészégügy, végső soron pedig sokszor a hálapénz marad. 

Ők azok, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy sokáig betegeskedjenek, hiszen ezzel több pénztől esnének el, mint a kezelés ára. Másfelől pedig nem szeretnének hónapokat várni egy vizsgálatra, a magánellátásban pedig tudnak tervezni a következő vizsgálat időpontjával is. Sokat számít az is, hogy kiszámítható a szolgáltatás ára, ellenben a hálapénzzel a beteg pontosan tudja mennyit kell fizetnie, és minőséggarancia van arra, hogy mit kap a pénzéért. 

A fogászatban az emberek közel 70 százaléka a magánellátást választja, de a nőgyógyászatban és a laborvizsgálatokban is sokan inkább a fizetős alternatíva mellett döntenek. Azonban van egy bő réteg, akik kénytelenek a hálapénzes utat végigjárni, ugyanis a legmagasabb hálapénz sem éri el a magánellátás árait, így egy komolyabb betegség esetén sokan kényszerűségből kifizetik a hálapénzt annak minden hátrányával. 

Az nem kórház, ahonnan továbbküldik a beteget

Lantos szerint is probléma ezek mellett az, hogy a rendszer nagyon elaprózott, sok a kis kórház, amik valójában egészségügyi ellátóhelyek, mégis kórházként próbálnak funkcionálni. 

Ennek a kritériumnak a megyeszékhelyek nagyjából megfelelnek, azonban a budapesti kórházak közül egy sem. A mentősöknek kell mérlegelnie, hogy éppen hova érdemes vinni a beteget, hogy az megfelelő ellátásban részesülhessen, különben kezdődik a betegek ide-oda tologatása.

Az ellátás nem lehet egyszerre közeli, olcsó és jó. Magyarországon Lantos szerint úgy döntöttek, hogy legyen közeli ( ezért van 167 kórház), olcsó, és legfeljebb a minőség rovására megy. Lantos szerint inkább olcsónak és jónak kéne lennie, az erőforrásokat pedig hatékonyabban is be lehetne osztani. Ha az orvosok és a szakápolók megfelelően kooperálnak, nem áll fenn az a helyzet, hogy valaki orvosi diplomával adminisztrációs munkát végez, betegeket hívogat, diszpécserkedik. Sokszor az orvosokat lekötik olyan feladatok, amiket akár egy képzett technikus is el tudna végezni.

A járási kórházakból pedig véleménye szerint egészségügyi centrumot kéne kialakítani, ugyanis számos betegségnél nincs rá szükség, hogy napokat töltsön a beteg kórházi ágyban. Akiknél pedig nem adottak a körülmények (pl.: higiénia, segítség), ahhoz, hogy hazamenjen a felépülés idejére, azok számára ellátási központokat kell létrehozni, amelyeknek nincs szüksége speciális felszerelésre. Így egy differenciált rendszer alakulhatna ki különböző szintekkel, a csúcson pedig néhány jól felszerelt kórházzal. A mostani rendszerben az a fontos, hogy "legyen mindenhol kórház, még ha az vacak is".

Emellett nem állami, hanem biztosítás-alapú egészségügyre lenne szükség Lantos szerint, amelyben van egy alapcsomag, ahol nincs szabad orvosválasztás (hiszen ez luxusszolgáltatás). Szerinte ezt az alap biztosítást mindenkinek be kéne fizetnie, még a nyugdíjasoknak is, ugyanis egyszerűen tarthatatlan, hogy néhány millió járulékfizető tartsa el a többieket. 

A hálapénzt pedig szerinte szigorúan kriminalizálni kéne, ugyanis 

Lantos úgy látja, hogy mozgolódnak az állami ellátásban maradó orvosok, akiknek elege van a jelenlegi rendszerből és változást akarnak. Szerinte három kimenete lehet a szervezkedésnek:

• teljesen elhal,
• támogatók híján részsikereket érnek csak el,
• vagy társadalmi támogatással sikerül strukturális reformot kikényszeríteni. 

A kihalás vár a magyarokra 

Az esemény másik előadója Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos előadásában a közelgő klímakatasztrófa következményeit latolgatta a magyar egészségügy jelen helyzetének függvényében.

Kunetz szerint a magyar egészségügy múltját nagyban a hálapénz intézménye határozta meg. A kevésbé távoli múltban pedig az is jelentősen alakította a magyar egészségügyet, hogy kezdetben az Egyesült Királyság, később az uniós csatlakozás után az egész EU jelentős elszívóerőt jelentett a magyar orvosoknak.

Szerinte esetileg próbálják kezelni a problémákat, ilyen például a traumatológusok tömeges felmondását követő alku is. Nagyon ingadozó az ellátás minősége, Kunetz szerint

Sokszor a legmagasabb ellátási szinteken nincsenek meg alapelemek (CT, sebészeti munkaerő). A szekértő szerint sokszor a meglévő erőforrások is rosszul használják fel, és feudális viszonyok uralkodnak, utóbbira példaként a karcagi rendőrfőnök és a kórházigazgató esetét említi.

Kunetz szerint az is problémát jelent, hogy elégtelen az alapellátás, sok az üres praxis, akadozik a szakellátás, ráadásul sokszor egyetlen szakorvostól függ egy egész osztály működése. A magyar egészségügy a fentiek miatt sokszor már akkora terhet ró a meglévő munkaerőre, hogy az már bérrel sokszor nem kompenzálható.

Rosszul állunk prevenció terén is, messze az OECD-átlag alatt költünk egészségügyre, és nagyon magas az az arány, amit a megfelelő ellátáshoz az embereknek saját zsebből kell előteremteniük. 

Akik megtehetik egyre jobban a magánellátás felé fognak tolódni. Ezt azok a rétegek fogják a legsúlyosabban megszenvedni, akiknek már most is gondot jelent, hogy önerőből egészítsék ki az állami ellátás hiányosságait. Ezért Kunetz szerint a jövő nem túl rózsás, előadását meglehetősen borús gondolattal zárta: