Julianna, Lilla
-1 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Más se hiányzik a világgazdaságnak, mint egy globális járvány

31332449 7efe650b55bba4f4df3d0bd45a1fdb7c o
2020.01.28. 11:26 Módosítva: 2020.01.28. 13:06

A Kínából kiindulva lassan az egész világot pánikba ejtő koronavírus elsősorban a potenciális emberáldozatok miatt kelt aggodalmat (a hét elejére száz főlé nőtt a halottak száma Kínában), de a járványnak vannak húsba vágó gazdasági vonatkozásai is. Különösen most, hogy a világgazdaság amúgy is törékeny, bizonytalan állapotban van, így az átlagosnál érzékenyebb a sokkhatásokra. Ha a járvány elhúzódik, annak Kínán belül súlyos gazdasági következményei lesznek, de az ország világgazdaságban betöltött kulcsszerepe miatt mindenhol máshol is megakaszthat folyamatokat, még a magyar autógyárak is megérezhetik. 

Az új vírussal kapcsolatban akaratlanul is felmerülnek előképként korábbi világjárványok, mint például

  • az első világháború végétől két éven át pusztító spanyol nátha,
  • az 1957-58-as ázsiai influenza,
  • az 1968-69-es hongkongi influenza,
  • a 2003-as SARS-vírus okozta járvány,
  • vagy a 2004-2006-ban szintén komoly aggodalmakat kiváltó madárinfluenza.

Ezek közül a spanyol nátha volt a legsúlyosabb (nem függetlenül attól, hogy a háborús pusztítás miatt megviselt népességre csapott le) mind terjedési, mind halálozási, mind gazdasági hatások szempontjából; utóbbi leginkább a következő évek heveny munkaerőhiányában (20-50 millió ember halt meg a járványban) és az influenzát magzatállapotban átélt emberek későbbi, átlagosan rosszabb teljesítőképességében nyilvánult meg.

A 20. század második felének járványai még 25-30 százalékos megbetegedési, és 0,2 százalékot alulról karcoló halálozási aránnyal bírtak, a 2003-as világpánikot okozó SARS és a pár évvel későbbi madárinfluenza esetében viszont már csak 0,1 százalékos megbetegedési rátát mértek. Ezek a járványok abban is különböztek a korábbiaktól, hogy nem terjedtek szét nagy területeken, a fertőzéseket sikerült kisebb gócokban határok közé szorítani,

a halálozási arányuk azonban elérte akár a 10-20 százalékot is.

A kínai gazdaságnak az előző kör is betett

Egyelőre túl rövid ideje indult a járvány, túl kevés (és az átlagosnál nagyobb kínai transzparencia ellenére sem teljesen biztos, hogy megbízható) információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy megítéljük, melyik típushoz fog inkább hasonlítani a koronavírus. Ugyanakkor a legtöbb elemzés a – szintén a koronavírusok kategóriájába tartozó – SARS hatásaira vonatkozó becslésekkel próbálja közelíteni a várható gazdasági következményeket. A SARS miatt az International Air Transport Association szerint

2003-ban 1 százalékkal kisebb lett a kínai GDP, mint amekkora lehetett volna a betegség kitörése nélkül.

Az egész világra vonatkoztatott becslés szerényebb, de azért mérhető érték: egyes becslések szerint a teljes kiesés 40 milliárd dollár volt, a londoni Capital Economics szakértője pedig a 2003-as második negyedévi növekedést 1 teljes százalékponttal alacsonyabbra teszi, mint a SARS nélkül lehetett volna. A közgazdász ugyanakkor azt is hozzátette, a SARS után gyorsan helyreállt a világgazdaság, "nagyon nehéz lenne olyan, a GDP-növekedést érintő, hosszú távú hatást kimutatni, amit a SARS-nak tudhatnánk be, pedig az egy különösen agresszív és széles körben terjedő vírus volt".

Kínának amúgy sem hiányzik, hogy még valami betegyen a kereskedelmi háború által megtépázott növekedésnek, ami tavaly az elmúlt 3 évtized leggyengébbje lett. Ráadásul bizonyos elemzések szerint ha mostani mederben alakulnak tovább a dolgok, és nem sikerül nagyon rövid úton megfékezni a vírus terjedését (márpedig erre egyre több tényező utal), akkor a negatív gazdasági hatások felülmúlhatják a SARS-ét. Ennek oka egyrészt az, hogy egyelőre úgy néz ki, a vírus terjedési sebessége lassabb, ami elhúzódó hatásokat eredményezhet az összes érintett ágazatban.

Nőtt a legjobban kiszolgáltatott ágazat

Másrészt azért is nagyobb lehet a kiesés, mert a legdurvábban érintett szektorok gazdasági súlya az elmúlt években megnőtt Kínában:

míg a turizmus 2003-ban a GDP 2 százalékát tette ki, ma ez az arány 5 százalék.

Márpedig a járvány pont a belföldi és külföldi turizmust hagyományosan felpörgető kínai újév idején csapott le, ami mindenképp szívás: ha sokan utaznak, nő a terjedés kockázata, ha a vírus miatt utazásokat mondanak le, az pedig nagy veszteség az ágazatnak (de persze ez még mindig a jobbik eset).

Az utazások állami visszaszorítása már hetek óta sikerrel folyik, a vakáció első napján éves összevetésben 41,6 százalékos visszaesés volt a civil repülésben, 45,5 százalékos a vonatozásban és 25 százalékos a közúti közlekedésben.

Hétfőn életbe lépett egy a csoportos, külföldi utazásokat teljes egészében betiltó rendelkezés is Kínában, ami leginkább a kínai turistacsoportok kedvenc úticéljainak (Hongkong, Makaó, Tajvan, Vietnám, Thaiföld, Japán, Korea) turisztikai ágazatát és kisebb légitársaságait érintheti kellemetlenül.

Karanténban az ipar

A turizmuson és a hozzá szorosan kapcsolódó repülésen kívüli legsúlyosabban érintett ágazatok között értelemszerűen ott van minden olyan szektor, ahol árukat kell mozgatni országok között, valamint minden olyan iparág is, amelyben a napi gyakorlat része a munkaerő utaztatása, mint például a nemzetközi tanácsadócégeknél, akiknek lehet, hogy emiatt kell projekteket elhalasztaniuk; több ország már most evakuálta állampolgárait Kínából. De az országon belüli mozgások is akadoznak, lassulnak a koronavírus miatt, több kínai nagyváros már most meghosszabbította a vakáció időtartamát, hogy nyerjenek néhány napot, mielőtt az emberek visszautaznak a családtól az állandó lakhelyükre. A jelentős ipari központnak számító Szucsou például február 8-ig kihúzta a szünidőt, ami rögtön jókora termeléskiesést fog eredményezni.

Amennyiben az ipari termelés elhúzódóan lelassul, a Kínába nyersanyagot (pl. acélt) beszállító országok (pl. India, Ausztrália) is érezni fogják a hatásokat. Ráadásul jócskán bezuhanhat a Malajziában és Dél-Koreában gyártott számítógépchipek és kijelzők iránti kereslet (ezeket gyakran Kínában szerelik be a készülékekbe), ami viszont a teljes techipart visszafogná. A New York Times szerint a kínai ipar visszaesése a

a Németországban készülő gyári gépsorok, valamit a magyar, lengyel és cseh autógyári alkatrészek eladását is megnyirbálhatja,

vagyis összességében globális hatásokra lehet számítani, ha nem bírnak gátat vetni gyorsan a vírus terjedésének. Az autóipar Kínán belül is fokozottan érintett, hiszen a 11 milliós Vuhan (a járvány kiindulópontja) az egyik legnagyobb autóipari központ, a város karanténba zárásának továbbgyűrűző hatásai lehetnek a teljes ellátási láncban. Hasonló a helyzet a szállítmányozással, a Jangce partján fekvő városnak fontos kikötői és gyorsvasút-vonalai és országos jelentőségű logisztikai központjai vannak, vagyis a karantén minden bizonnyal a városon túlnyúló gazdasági károkat okoz. 

Az országon belüli gazdasági következmények között fontos tényező még, hogy kínai újév miatt az évnek ebben a szakaszában hagyományosan az ajándékvásárlás pörgeti a kiskereskedelmet, és valószínűleg ez a hatás most mérsékeltebb lesz a családlátogatások elmaradása miatt. A szolgáltatószektort pörgető szabadidős tevékenységek is jókora visszaesésre számíthatnak Kínán belül a mostani időszakban, gondoljunk csak bele, szívesen mennénk-e például egy zsúfolt moziba megnézni egy premierfilmet, miközben minden második hír a veszélyes tüdőgyulladást okozó járványról szól.

Az S&P részletes elemzése szerint abból kiindulva, hogy a tavalyi 6,1 százalékos GDP-növekedésből 3,5 százalékot a fogyasztás adott, különösen nagy hangsúllyal a szolgáltatószektoron – ami pedig most valószínűsíthetően visszaesik – a vírusnak számottevő hatása lehet az idei növekedésre.

Ha 10 százalékkal csökkenő költéssel kalkulálunk ebben a szegmensben, már az is 1,2 százalékpontos visszaesést eredményez a növekedésben.

Mindazonáltal az S&P ebben a fázisban korainak érzi, hogy a járvány miatt módosítsa GDP-előrejelzését Kínára, 5,7 százalékos növekedést becsülnek 2020-ra. Ha viszont mégis lesz visszaesés, az a globális várakozásokat is lelohasztja majd, ugyanis jelenleg Kína adja nagyjából a világ növekedésének harmadát.

A tőzsde is influenzás

A pénzpiacok is lefelé mozognak a koronavírus hatására, a sanghaji tőzsde kompozit indexe hétfőn majdnem 2,8 százalékot esett (igaz, még így is jobban áll, mint fél éve). A világgazdaság olyan sok szálon kötődik Kínához, hogy a hatás külföldre is jócskán átterjed, hétfőre a japán Nikkei 2 százalékot zuhant, a Dow ipari indexe lejtmenetbe kapcsolt, a Nasdaq határidős indexe 2 százalékot, az S&P 500-é pedig 1,6 százalékot esett. A kínai jüant is kezdi megviselni a szituáció, hétfőre 0,65 százalékot gyengült a dollárral szemben. 

Az árupiacokon is számítani lehet némi koronavírus-hatásra elemzők szerint. A Goldman Sachs arra számít, hogy a nyersolaj hordónkénti árát 3 dollárral lejjebb viheti a betegség, de a Commodity Research Center 5 dolláros árcsökkenést sem tart elképzelhetetlennek, ha tényleg egy SARS-szerű, elhúzódó járvánnyal lesz dolgunk.

Az arany ezzel szemben köszöni jól van, ma 3 hetes csúcsot döntött, pedig eleve sok éves rekordon állt az utóbbi időben, mivel egyre fokozódik a félelem a befektetőkben egy közelgő válságtól, ezeket az aggodalmakat pedig nyilván egy közelgő világjárvány lehetősége sem oldja.

De nem csak vesztesei vannak a járványnak iparági szinten, a BBC szerint például az egészségügyi maszk- és kesztyűgyártók órási bizniszt csinálnak a koronavírussal, olyannyira, hogy ez a részvényárfolyamukra is kedvező hatással van. A légúti megbetegedések tüneteit enyhítő gyógyszerek, gyógyhatású készítmények is nagyot mennek most Kínában, de

az igazán fantasztikus üzleti lehetőség mégiscsak a koronavírus megelőzésére szolgáló vakcina kifejlesztése lehet.

Nyilván a világ minden jelentős gyógyszercége szívesen lenne első ebben a versenyben, a BBC-nek sikerült szóra is bírnia a Johnson & Johnson egyik vezető tisztségviselőjét, aki azt mondta: már elkezdtek dolgozni a védőoltáson, ami egy éven belül forgalomba kerülhet. 

Emberi és gazdasági áldozatok

Egy világméretű, veszélyes influenzajárvány kitörése egyébként évtizedek óta elő-előbukkan a különböző globális félelmek között, a legutóbb sok más kockázat mellett a WEF kockázatriportja említette egy ilyen esemény lehetőségét. Ez különösen azért lehet félelmetes, mert mint a riportból kiderült, egy friss, 195 országot vizsgáló felmérés szinte mindenhol alapvető gyengeségeket talált a járványügyi rendszerekben és

arra jutott, hogy egyetlen ország sem lenne képes kielégítően kezelni egy ilyen típusú válsághelyzetet.

Miközben a kollektív kitettség, és egy súlyos járvány potenciális társadalmi-gazdasági hatásai viszont növekszenek, különösen a gyorsan urbanizálódó, zsúfolt, kielégítő csatornahálózattal sok helyen nem rendelkező harmadik világban.

A Világban szintén reális veszélyként említi egy globális járvány kitörését, szerintük egy gyorsan terjedő patogén több tízmillió ember halálát okozhatná, országok gazdaságát és nemzetbiztonságát áshatná alá. A szervezet szerint egy komolyabb járvány még a legkonzervatívabb becslések szerint is elpusztíthatná a világ GDP-jének 1 százalékát.

(Borítókép: Védőálarcos járókelő egy néptelen pekingi utcán 2020. január 27-én. A kínai hatóságok három nappal meghosszabbították a holdújévi szünetet hogy fékezzék a koronavírus okozta járvány terjedését amely Hupej tartományból indult. MTI/EPA/Vu Hong)