Julianna, Lilla
-1 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

A koronavírus áll nyerésre, a tudósok versenyt futnak az idővel

K  AP20200127155
2020.01.27. 23:34 Módosítva: 2020.01.27. 23:57
A kínai Vuhanból kiindult koronavírus okozta járványhelyzet percről percre változik. Ez nemcsak a fertőzöttek, halottak számában, de a virológiai kutatások állapotára nézve is igaz. Talán még nem volt organizmus, amelyről ilyen sokat megtudtunk volna ilyen rövid idő alatt. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy valójában egy pillanatig sem volt esélyünk megelőzni a halálos világjárványt.

Legutóbbi cikkünkben arról számoltunk be, hogy bár eleinte nem vették elég komolyan, az utóbbi napokban a kínai hatóságok nagyon jelentős erőket mozgósítottak az új koronavírus okozta járvány megfékezése érdekében. Ugyanakkor a tízmilliókat érintő karantén és az átlagosnál jóval nagyobb kínai transzparencia ellenére a járvány gyorsan terjed, és Peking szerint most jön a küzdelem legnehezebb része; a győzelemért pedig egyes félelmek szerint komoly árat kell majd fizetnie az országnak, és közvetve a világgazdaságnak is.

Teljesen érthető, hogy járvány idején az emberek inkább a könnyen értelmezhető és látványos, a hatékonyság látszatát keltő adminisztratív intézkedésekre figyelnek. Krízis közepette az egekbe szökik a kompetensnek tűnő, keménykezű vezetők gyors intézkedéseinek ázsiója. Különösen érthető az aggodalom, ha a kórokozó a világ legnépesebb országában, a tájékoztatási szabadságot alternatív módon értelmező Kínában ütötte fel a fejét. Miközben nagyon úgy tűnik, hogy

a járvány hamarosan végképp kiszabadul a hatóságok ellenőrzése alól.

Ugyanakkor nem árt észben tartanunk, hogy a betegségeket nem a karantént kétségbeesetten fenntartani igyekvő katonák győzik le, hanem a sárga szkafanderes tudósok. A vuhani koronavírusról pedig már most, a felfedezése után néhány héttel is többet tudunk, mint sok olyan mikroorganizmusról, amelyet sokkal régebben ismerünk, csak épp nem tulajdonítunk neki ekkora fontosságot. Ebben a cikkben összeszedtük a vírusról eddig szerzett tudományos ismereteinket. Ezek esetleg a néhány nappal ezelőtt meglévő ismereteinket írták felül, így mindig észben kell tartani, hogy az információk egy rettentően forrongó tudományterület pillanatnyilag elérhető eredményeit tükrözik.

Kezdjük az egyik legfontosabb kérdéssel:

Honnan ered a vírus?

Az szinte bizonyos, hogy állati forrásról van szó, hiszen ez tekinthető az általános forgatókönyvnek. Az első feltételezések szerint, amelyeket kínai kutatók tettek közzé egy múlt heti tanulmányukban, a forrást kígyók jelentették. Nem arról van szó, hogy megtalálták a vírust egy kígyóban, hanem a korábban publikált genomszekvenciáját elemezték. Azt vizsgálták, hogy a vírus milyen kodonokat használ a különféle aminosavak kódolására.

Itt most muszáj egy kis genetikai magyarázatot közbeiktatnunk. A génszekvenciában mindig három építőegység (nukleotid) kódol egy aminosavat, amely a fehérjék alapegysége. A három egymást követő nukleotidot együttesen kodonnak nevezzük. Minthogy több kodon van, mint ahány aminosav felépíti a fehérjéket, így egy aminosavat többféle kodon is kódolhat. Az, hogy mely kodonokat használják, és milyen arányban, az fajra jellemző tulajdonság is lehet.

A kínai kutatók azt elemezték, hogy a vírus által használt kodonok mely állatcsoportra emlékeztetnek. Ez azért lehet releváns, mert amikor a vírus alkalmazkodik a gazdaszervezet sejtjeiben végbemenő szaporodáshoz, akkor az általa használt kodonokhoz is hasonul. Több különböző, szóba jöhető gazdaszervezetet vizsgáltak meg: sünöket, tobzoskákat, denevéreket, csirkét, embert és kígyókat. Ezek közül a kígyók kodonjai tűntek leghasonlóbbnak a vuhani koronavírus kodonjaihoz. Közülük is a rendkívül erős mérgű sokcsíkos kraitot, illetve a kínai kobrát gyanúsították. E fajok érintettségét valószínűsítette, hogy

a kraitot és a kobrát is adták-vették a vuhani piacon, amelyet a járvány kiindulópontjának sejtettek.

Más virológusok ugyanakkor erősen szkeptikusak voltak ezzel az elmélettel szemben. Főként azért, mert semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre arról, hogy a vírus képes egyáltalán hüllőket is megfertőzni. Általában nem ismert olyan koronavírus, amely ne madarakat vagy emlősöket fertőzne meg.

Megint a denevérek?

Sokkal többen vélekednek úgy, hogy az állati forrás a SARS-hoz hasonlóan itt is denevér lehet. A SARS kórokozóját csak másfél évtizeddel a járvány után sikerült azonosítani egy kínai Jünnan tartománybeli barlangban lakó denevérben. Minthogy a mostani koronavírus a SARS-kórokozóval azonos koronavírus-alcsoportba tartozik, a legtöbb virológus úgy gondolja, hogy itt is emlős-, konkrétan denevérvírusról van szó.

Egy állati vírus alapvetően akkor tud átlépni az emberre, ha az állati gazda hasonló sejtfelszíni receptorokkal rendelkezik, mint az ember (és így az emberi sejteket is fertőzni tudja). Ma már tudjuk, hogy a 2019-nCoV-nek nevezett vuhani koronavírus pontosan ugyanolyan receptorokkal rendelkezik, mint a SARS vírusa, amely tehát bizonyítottan denevérekben pihent, mielőtt átlépett volna az emberre.

Talán furcsa lehet, hogy egy denevérvírus átkerül az emberre,

hiszen a denevérek félnek az embertől, és viszont. Ennek ellenére a vizsgálatok szerint a Jünnan tartománybeli emberek 3 százalékának szervezetében megtalálták azon denevérvírusok genetikai nyomait, melyek szoros rokonságban álltak a SARS kórokozójával. Vagyis a vírusok rendszeresen átjutnak az emberbe, bár legtöbbször nem okoznak tünetet, esetleg csak enyhe megfázásszerűeket. Itt valószínűleg megint csak egy emberbe került vírussal állunk szemben, amely azonban – rendkívül szerencsétlen módon – túlzottan hatékonynak bizonyult a fajunkban.

Mi dönti el, hogy melyik állat-ember vírusátvitel jár katasztrofális következményekkel?

Ennek egyrészt virológiai okai vannak. A kompatibilis receptorok megléte vagy hiánya nem igen/nem típusú kérdés. Számos receptor kötődhet az emberi sejtek felszíni fehérjéihez, különböző erősséggel. Minél több alkalmas receptort fejez ki a vírus, és ezek minél erősebb kötést tudnak létesíteni a sejtekkel, annál könnyebb a fertőződés. Jelenleg nem tart ott a tudomány, hogy a vírus receptorainak ismeretében teljes bizonyossággal meg tudjuk mondani, hogy melyikből lesz ütőképes emberi kórokozó.

A másik meghatározó körülmény, hogy az állati gazdaszervezetet hogyan kezelik az emberek. A SARS esetében a barlangokban lakó denevérek bélrendszerében élt a vírus, amely az ürülékkel terjedt. Mindez akkor kezdett problémát jelenteni, amikor az ember elkezdte vadászni e denevéreket, hogy élve a piacra szállítsa őket, és kereskedjen velük. A piacon a denevérek elhullajtották az ürüléküket, és

számos potenciális gazdaszervezet (például sertések és az ember) kapcsolatba kerülhetett velük.

Egy másik lehetőség, hogy a denevérek a táplálékforrást jelentő rovarok után vadásztak, például a rovaroknak eszményi körülményeket teremtő állattartó telepeken. Bárhogy is, nagyon reálisnak tűnik, hogy az emberbe közvetítőfajokon keresztül jutott el a vírus.

Ez biztos nem az újjáéledt SARS?

Az a tény, hogy ez a koronavírus a SARS kórokozójának nagyon közeli rokona, egyrészt félelmetes (hiszen ismert, hogy a SARS annak idején milyen hatékonyan ölte a betegeket), másrészt lehetőséget is kínál, hogy a korábbi tapasztalatokat felhasználjuk a védekezésben. Vannak kutatók, akik szerint a mostani járványnak nem kellett volna kitörnie, ha a világ ráeszmélt volna e koronavírus-alcsoport veszélyességére. Ugyanakkor kétséges, hogy mit lehetett volna tenni reálisan az új vírustípus emberbe jutása ellen.

Emellett a mostani incidens (és a korábbi esetek, így a SARS, illetve a közel-keleti járvány, a MERS) arra utal, hogy hasonló vészhelyzetek a végtelenségig ismétlődhetnek. Ezt az ördögi kört megtörve egyes kutatók azt követelik, hogy az emberiség inkább egész kórokozócsoportok ellen fejlesszen ki gyógyszereket, illetve vakcinákat. Ehhez a vírusok azon elemeit kell célozni, amelyek általánosnak tekinthetők. Elméletben ez azt eredményezné, hogy előre rendelkeznénk a hatékony kezeléssel olyan kórokozók ellen is, amelyek még át sem jutottak az emberbe.

Persze ezt könnyebb kitalálni, mint megvalósítani.

Ha van egy kis szerencsénk, még az sem elképzelhetetlen, hogy egyes, más koronavírusok ellen kifejlesztett, jelenleg kísérleti fázisban lévő hatóanyagok a vuhani koronavírus ellen is rendelkezhetnek bizonyos fokú hatékonysággal. A Gilead nevű gyógyszercég (igen, ugyanúgy hívják, mint A szolgálólány meséjében az Egyesült Államok helyén létesült fasisztoid államot) néhány napja bejelentette, hogy az ebola ellen kifejlesztett (de ott elbukott) remdesivir nevű hatóanyagát próbálja átpozicionálni az új kínai koronavírus kezelésére.

Az egyelőre nem világos, hogy milyen bizonyítékok alapján vélekednek úgy, hogy a szer hatékony lehet a vírus ellen. Simán elképzelhető, hogy ezzel csupán az elbukott ebolatesztek után a mélybe esett részvényárfolyamukat próbálják megemelni, amennyire lehet. Az amerikai allergiát és fertőző betegségeket kutató intézet (NIAID) egyik kutatója szerint azonban valóban ki fogják próbálni a hatóanyagot a koronavírus ellen, mivel egyrészt nincs már szer, ami működne, másrészt bizonyos adatok arra mutatnak, hogy ennek esetleg lehet hatása. Az állatkísérletekben legalábbis észleltek némi aktivitást.

A vírus terjedhet emberek között. De pontosan hogyan?

A járvány első napjaiban azzal nyugtatták a közvéleményt (és magukat) a hatóságok, hogy az új koronavírus, úgy tűnik, egykönnyen nem terjed emberek között. Mára e vélelem megdőlt, vagyis nincs szükség állati vektorra a járvány terjedéséhez. Ugyanakkor az nem ismert, hogy pontosan milyen közvetítőközeg által jut át egyik fertőzöttről a másikra.

Vajon a felső légútból kilélegzett, kiprüszkölt, kiköhögött váladékok terjesztik? Esetleg a vizelet, vér, széklet is? Ezek melyike a legfertőzőbb? Milyen sokáig marad fertőző?

E körülményekről egyelőre fogalmunk sincs, mindenesetre ezek tipikusan nem azok a kérdések, amelyeket a genomszekvencia elemzésével meg tudnánk válaszolni – még ha hatnak is rájuk közvetett módon a gének.

A gének azért sok információt szolgáltatnak a vírus eddigi történetéről. Például abból, hogy az eddig megszekvenált, különböző emberekből vett vírusminták genomja között viszonylag kicsi a variancia, arra utal, hogy nem régen juthatott át az állatból az emberbe. Ha már akár évtizedek óta szunnyadna az emberben, akkor az egyes törzsek sokkal különbözőbbek lennének mára.

Ez a későbbi vakcina/gyógyszer szempontjából jó hír, mert nagyobb valószínűséggel fog az adott hatóanyag mindenkinél hatni. De ez a helyzet is gyorsan változhat. Most, hogy már emberek között is terjed, az evolúciója is felgyorsulhat, és diverzebbé válhatnak a törzsek.

Borítókép: Védőmaszkot viselő katona a pekingi Tienanmen téren 2020. január 27-én. MTI/AP/Mark Schiefelbein