Zalán
2 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Beperelték a Buda-Cash ügyfeleit

GettyImages-1091270608
2020.02.17. 14:35
2015. január 15-én történt a hírhedt „frankageddon”, amikor egyik napról a másikra, soha nem látott mértékben megerősödött a svájci frank. A hirtelen változást nem tudta kezelni a tőkepiac, és bár nem ez okozta, közvetlenül ez indította el a magyar brókerbotrányokat is. A drámai események 2020 januárjában sok magyart sokkoltak újra, hiszen az ötéves elévülés előtti pillanatokban többeket bepereltek. De miért kaphatnak pert a nyakukba például a Buda-Cash-károsultak?

A svájci jegybank 2015. január 15-én váratlan lépésre szánta el magát. Reggel fél tízkor eltörölte a 2011 óta bevezetett 1,2-es svájci frank árfolyamküszöböt az euróval szemben. Megtehette, soha nem mondta, hogy ilyet nem fog csinálni, bár még a megelőző napokban is a lépéssel ellentétesen kommunikált. A piacon így senki nem számított arra, hogy Svájc feladja azt az árfolyamküszöböt, amellyel a túlzott erősödés ellen védte a menedék instrumentumként ismert devizáját.

Addig, ha a frank 1,20 alá erősödött volna az euróval szemben, akkor mindig beavatkozott. Ilyenkor frankeladással gyengítette a svájci pénzt, ezt bármeddig megtehette, ha nem lett volna elég pénze, legfeljebb nyomtatott volna még.

Ma 317 forintba kerül egy svájci frank, de öt éve, amikor először köszönt be erre a szintre, ez egy sokk, valóságos cunami következménye volt. Két bivalyerős deviza ritkán változik akárcsak 5 százalékot is egyetlen nap alatt egymással szemben, de ezen a napon egyik pillanatban még 1,2 frankot kellett adni egy euróért, majd az intervenció eltörlése után 0,8 frankot.

Megint a svájciak jártak jól? Akinek reggel volt 120 ezer frank megtakarítása, vagyis 100 ezer eurója, annak estére már 150 ezer eurója volt. Ez igaz, de azért a svájci gazdaság versenyképessége szempontjából nem kicsi csapás volt egy ekkora felértékelődés.

Magyar rémálom

A nem-svájciak közül elsősorban annak volt rémálom ez a nap, akinek frankban volt tartozása. Szerencsére ekkor már túl voltunk a devizahitelezés nevű nemzeti sorstragédia nagyján, de azért rengeteg autóhiteles és személyi kölcsönös szerződés vált egyik pillanatról a másikra borzalommá.

Képzeljük csak el, hogy valakinek van egy 20 millió forintos adóssága reggel, estére pedig már 30 millió forintra ugrik a tartozása, pedig semmi más nem történt, csak változtak az árfolyamok.

A frankageddon legtöbbünknek ma már csak gazdaság-történelem, de még mindig van egy csoport, akiket a mai napig kísért ez a nap.

Amíg kiszámítható volt a Svájci Nemzeti Bank árfolyam-politikája, sok magyar magánügyfél ült frank eladási pozícióban. (Komoly befektetési alapok is arcra estek, de most nem velük fogunk foglalkozni.)

A frankeladók abban bízhattak, hogy nem futnak kockázatot, mert amíg ez a rendszer fennmarad, 1,20-nál nem lesz erősebb a frank.

Ezért többféleképpen is megjátszották ezt az „árfolyamfalat”, de alapvetően abban bíztak, hogy 1,20-nl nem lesz erősebb a frank. Nem voltak teljesen óvatlanok, tudták, hogy a rezsim változhat, ám azért, hogy ilyenkor se legyen semmi bajuk, veszteség-maximalizáló likvidálási szinteket (stopokat) állítottak be. Tudták, ha a svájciak eltörlik a küszöböt, akkor bármi megtörténhet, de ha 1,195-ös árfolyamon likvidálják a pozícióikat, nagy bajuk nem lehet.

Ezeket az ügyleteket sokan csinálták, a magánszemélyek elsősorban a Buda-Cash, a Quaestor, de akár az Erste, vagy az Equilor cégeknél is, és a magyar brókercégek jellemzően a legelterjedtebb online brokering rendszert, vagyis a dán Saxo megoldását használták. A magyar ügyfél közvetlenül a magyar brókercéggel volt kapcsolatban, a magyar brókercég pedig, az azóta egyébként kínai tulajdonba került dán céggel.

Beütött a krach

Amikor aztán megtörtént a január 15-i bejelentés, az árfolyam földcsuszamlásszerűen elrobogott egészen 1,20-ról, 0,8-ig. A magyar ügyfelek nyugodtak maradtak, hiszen abban bízhattak, hogy a beállított likvidálások életbe lépnek.

Igen ám, de aznap a Saxo rendszere lefagyott és nem zárt 1,195-ön, hanem csak lényegesen lejjebb. A későbbi rengeteg jogi eljárás (Svájcban, Dániában, Angliában) nem teljesen egységesen ítélte meg, hogy az ebből fakadó veszteségét a dán bank átháríthatta-e az ügyfeleire, mint valami rendkívüli, kikerülhetetlen esemény következményét, vagy neki kellett volna benyelnie a nagy mínuszt, de azért az eljárások szinte kivétel nélkül az ügyfeleknek adtak igazat.

Mindenesetre a Saxo előbb kiértesítette a megdöbbent magyar ügyfeleit, hogy más árfolyamokon sikerült csak likvidálnia a pozíciókat, olyan árakat közölt, amellyel az ügyfelek a beállított, legfeljebb 5-20 százalékos veszteség helyett 50-70 százalékos veszteséget szenvedtek volna el.

A magyar ügyfelek szerint már ez is teljesen jogtalan volt,

a Saxo ugyanis korábban írásbeli garanciát vállalt arra, hogy az ügyfelek akár el is mehetnek nyaralni, ők teljesítik az úgynevezett stop-loss megbízásokat.

Ám a rémálomnak még nem volt vége, mert este jött még egy kör, a Saxo korrigálta magát, és azt közölte, hogy valójában ott sem sikerültek az üzletek, ahol először közölte, hanem sokkal nagyobb, nyolcszoros-tízszeres veszteséget jelentettek. Ha például valaki többszörös tőkeáttétellel játszott és 1,195-re állította be a pozíciózárást, első körben kapott egy 1,16-os, majd második körben egy 0,9-es árfolyamot.

Magyarul, ha valaki 5 millió forintot fektetett be, este kapott egy értesítést, hogy mindent elbukott, de még legyen kedves 50 millió forintot behozni.

Jogi eljárások

Ezt az ügyfelek többsége természetesen nem tette meg, hiszen mindenki úgy érezte, hogy rútul átverték őket, és ha valakinek a példában említett 5 millió forint volt a megtakarítása, az nem tudott elővenni a sifonérból 50 millió forintot.

Öt év elteltével ezek az ügyfelek kaphattak megint a szívükhöz (valószínűleg azért közben sem voltak nyugodtak), mert a Buda-Cash Brókerház f. a., vagyis a Pénzügyi Stabilitási és Felszámolási Nonprofit (PSFN) Kft. beperelte őket azért, hogy a Saxo által számolt teljes mínuszt és a késedelmi kamatokat fizessék meg.

Ennek a fajta pernek a tárgya „pénzkövetelés érvényesítése”, és beszédes, hogy az általunk látott dokumentumok 2020. január 14-én születtek, vagyis pontosan egyetlen nappal a frankbalhé ötödik születésnapja előtt. Mivel ez a pénz természetesen a legtöbb embernek nem áll rendelkezésére, ezért

ha veszítenek, az utcára is kerülhetnek, ami biztosan komoly lelki nyomás az érintett családoknak.

A pernek alighanem az az oka, hogy amennyiben a Saxoval is pereskedő PSFN (Buda-Cash f.a.) bukna a dánok ellen, akkor a PSFN ne csússzon ki a határidőből, ő is követelhesse a magyar ügyfeleken a hiányzó pénzt. A Buda-Cash-es lépés után az is nyitott kérdés, hogy vajon a felszámoló a többi Saxo-partner és felszámolás alá került cég ügyfeleit is pereli-e, mint amilyen például a Quaestor.

De mit tehetnek a magyar ügyfelek? Maguk az egykori devizás ügyfelek első körben a hitelezői igényeikben próbálják érvényesíteni a követeléseiket.

Ám, hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a Saxo azoknak a BC-s ügyfeleknek is visszatartja az értékeit, akiknek biztosan nincsen tartozásuk, mert hírből sem láttak svájci frankos ügyletet.

A Saxo logikája szerint neki egy ügyfele volt, a Buda-Cash, ha a BC-vel szemben van követelése, akkor visszatarthatja a BC-s ügyfelekkel szemben fennálló bármely tartozásait is. Mindez elég furcsa, és az ilyen ügyfelek elmesélése alapján a mai napig látják például a részvényeiket, ha azok osztalékot fizetnek, még arra is van példa, hogy ahhoz hozzájutnak, de nem tudják eladni, vagy eltranszferálni a részvényeiket. Ahogy egyikük elmesélte, az extra árfolyamon most például szívesen eladná a Tesla-papírjait, de képtelen tranzaktálni.

A Buda-Cash szerepe

Ez a sztori leginkább a magyar ügyfelekről és egy dán cégről szól, de azért benne van a frankbalhé után pár hónappal összeomló Buda-Cash bűnténye is vastagon. A devizás ügyfelek ugyanis közben azt látják, hogy a Buda-Cash vezetői meghamisították az ügyfélszámlákat, ami miatt éppen jogerős börtönbüntetésre ítélték őket, így abban sem biztosak, hogy a „saxos” számlák megfelelőek.

Beszéltünk olyan ügyféllel, aki a Buda-Cashnél azt látta, hogy ugyanannak a napnak (mondjuk 2015. január 5-nek) a pozícióját több napon visszamenőlegesen lekérdezve, megváltoztak az adatok, miközben a számlaegyenlege változatlan volt aznap, pedig ez elvileg lehetetlen, a múlt nem változhatott volna.

A Buda-Cash akkoriban egy másik informatikai rendszerre szeretett volna áttérni, az ügyfelek arra gyanakodnak, hogy valamiképpen a szoftverek demo-verzióit használták a kereskedéseknél valójában, és a BC eleve kevesebb ügyfélpénzt utalt ki a Saxonak, amelyet így szintén el tudott tüntetni. A PSFN a perben csak mintegy 2,5 milliárd forintot kér a Saxotól, de az ügyfelek szerint nem reális, hogy 12 ezer ügyfélnek ennyire kevés érték lett volna a számláján.

A devizás ügyfelek maguk is egyedi segítségben reménykednek (valami olyanban, mint amit a quaestorosok kaptak). Az optimistábbak abban bíznak, hogy akár adófizetői pénz nélkül is kaphatnak vissza pénzt. Ennek több forrása lehetne, a Buda-Cashnél is megmaradt valamennyi pénz (az ügyfelek pénzének körülbelül 5 százaléka), illetve reményeik szerint, ők is bekerülhetnének a BEVA-kártérítésre jogosultak körébe (6 millió forint / ügyfél), illetve a Saxotól visszaperelhető pénz egy részére is jogosultak lennének.

Van, aki annak is örülne, ha nullában kiegyezhetne, vagyis elfogadja, hogy mindent elbukott, de már ne pereljék további pénzekért.

Ha nem lesz megoldás, akkor az ügyfelek vélhetően pereskedni fognak.

Még nem tárgyalták

Arról, hogy a PSFN kontra Saxo per hogy áll, nem lehet tudni semmit, az ügyfelek ki vannak zárva a tárgyalásokról, nem érkeznek közlemények a történtekről. Az érintettek jellemzően ügyvédi titokra, vagy az ügyfeleket érintő személyes adatokra hivatkozva zárkóznak el a tájékoztatás elől.

A Saxo mindig a dán pénzügyi felügyelet (Finanstilsynet) nyilvános vizsgálatára hivatkozik, amelyet ők úgy értelmeznek, hogy nem szükséges, hogy a Saxo Bank megváltoztassa jogi álláspontját azokkal az ügyfeleivel kapcsolatban, aki veszteségeket szenvedtek a Svájci Nemzeti Bank 2015. januári döntésének következtében.

A felügyeleti döntés azonban ugyanúgy megrovásban részesíti a bankot amiatt, hogy a stopokkal kapcsolatos garanciavállalása félrevezette az ügyfeleket, ahogyan egy zürichi bírósági döntés és a brit pénzügyi ombudsman is az ügyfeleknek adott igazat.

Magyarországon kívül már szinte mindenhol lezárult az ügy, több eljárás is elítélte azt, ahogyan a Saxo előbb adott egy árat, amit később módosított (repricing). Itthon még érdemben nem tárgyalta bíróság a 2015. január 15-i eseményeket.

(Borítókép: Getty Images Hungary / Athanasios Gioumpasis)