Rudolf
2 °C
13 °C

A szaúdi dömping és a koronavírus bedöntötte az olajárat

000 1PB068 (1)
2020.03.09. 15:43 Módosítva: 2020.03.09. 15:43
Az óriási túlkínálat és a koronavírus hatására csökkenő gazdasági kibocsátás és apadó kereslet jellemzi az idén az olajpiacot. Amikor aztán az oroszok és a szaúdiak nem tudtak megállapodni a szokásos termelés-visszafogásukban, ráadásul az Olaszországból érkező hétvégi hírek is megrémisztették a piacot, valósággal összeomlottak a szénhidrogénárak, az olajcégek részvényei és az olajállamok megítélése. Milyen következményei lesznek ennek?

Vannak olyan esetek, amikor egymástól független hullámmozgások rendkívüli mértékben felerősítik egymást. Egy termék, legyen az akár az olaj, vagy a földgáz piaci ára mindig a kereslet és a kínálat viszonyából alakul ki. Márpedig a hátrahagyott hétvégén a szénhidrogénpiacokon a potenciális kínálat sokat emelkedett, az előrejelzett kereslet pedig apadt.

Ezek után aligha meglepő, hogy március 6-a, péntek és március 9-e, hétfő között összeomlott az olajár, a jegyzések 25-30 százalékot estek, a Brent 34 dollár/hordóig, a WTI olaj pedig 30 dollár/hordóig zuhant. Részben az olajár zuhanása, részben a koronavírus gazdasági következményeivel kapcsolatos félelmek miatt hétfőn a részvénypiacok is hatalmasat zuhantak: az amerikai részvényindexek 7% körüli mínuszba kerültek, fel is kellett függeszteni a kereskedést a New York-i tőzsdén. A budapesti részvényárfolyamok is zuhannak, fél négy körül a BUX index mínusz 7,51%-on állt, a Mol-részvények ára 10%-ot meghaladó esésben volt.

Rekordzuhanás

Az olaj ekkora áresésére az Irak elleni 1991-es amerikai offenzíva óta nem volt példa. Ennek hatására a közel-keleti tőzsdék, a legnagyobb olajtermelő cégek részvény-árfolyamai és a legjobban érintett országok államkötvényei is nagy eladói nyomás alá kerültek – illetve, mint írtuk, a világ teljes értékpapírpiaca mínuszban áll.

A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy pénteken Bécsben nem tudtak megállapodni az OPEC+ szakminiszterei.

Elsősorban Oroszország és Szaúd-Arábia tárgyalásain múlt, hogy nem folytatódik az olajárakat karbantartó kartell, vagyis a szervezett termelés-visszafogás.

Az eredeti javaslat az volt, hogy Szaúd-Arábia egymillió, Oroszország félmillió hordós napi termelés-visszafogást vállal, de a felek megunták, hogy a saját piaci részesedésük csökkentése révén tartsanak fenn magas árakat és ezzel segítsék az Egyesült Államokat, és az oroszok ellenállása miatt nem is született megállapodás.

Elvileg március végén jár le csak a mostani megállapodás, amit azonban már most sem tart be senki – meséli Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője. Gyakorlatilag már most is mindenki versenyez a piaci részesedéséért és annyi olajat termel, amennyit csak akar, ráadásul Szaúd-Arábia már be is jelentette, hogy napi 10 millió hordóról, 12 millió hordóra növeli a termelését.

Apadó kereslet

Erre a pénteki kínálati hírre jöttek a hétvégén az eszkalálódó olasz helyzetről az információk. Az olasz hatóságok gyakorlatilag hatalmasat rontottak az ország járványügyi esélyein, mert egy erősebb észak-olasz vesztegzárat jelentettek be, viszont nem tettek lépéseket a valódi lezárás érdekében.

Ezért zsúfolt vonatokban indultak el a milánóiak a dél-olasz rokonokhoz, alighanem nagyot lökve a vírus elterjedésén. Így sajnos vélhetően egy egészségügyileg sokkal kevésbé fejlett országrész is el fog esni.

AZ OLAJPIAC MINDEZT ÚGY ÉRTÉKELTE, HOGY AZ EURÓPAI GAZDASÁGI VISSZAESÉS ESÉLYE MEGINT NŐTT, KISEBB LESZ AZ OLAJKERESLET.

Vagyis képzeljünk el egy olyan piacot, ahol hirtelen minden felborult, a kínálat nagyon megnő, a kereslet pedig vészesen apad, ebből csak egyetlen következmény képzelhető el: az áresés.

Egy évtized emelkedés

Pedig az olajpiac nem is olyan régen, éppen stabilizálódni látszott.

  • A gazdasági növekedés,
  • a gyorsan szélesedő ázsiai középosztály (bővülő autópark),
  • illetve az aktív világkereskedelem (tankerek)

hatására 2011 és 2018 között évente, egyenletesen napi 1,5 millió hordóval nőtt az olajkereslet. 2019-ben aztán a világkereskedelmi zavarok miatt már csak 800 ezer hordó volt ez a növekmény. Amikor 2020-nak nekifutottunk, az elemzők ismét 1,4 millió hordós napi keresletbővülésre számítottak, hiszen úgy tűnt, hogy még a kereskedelmi háború is enyhülhet.

Csakhogy amikor beütött a koronavírus, mindenki begubózott, nem közlekedett, nem kereskedett, nem termelt, és a visszajelzések előbb már csak 800 ezres növekményről, majd a Goldman Sachs friss elemzése már egyenesen csökkenő olajkeresetről és 20-30 dolláros hordónkénti árról szólt.

Nem kellett sokat várni és a vészforgatókönyv egyes elemei máris megvalósulni látszanak (pedig olajpiaci kereslet-visszaélésre és termeléscsökkenésre utoljára a pénzügyi válság idején, a 2009-es üzleti évben került sor).

Bődületes túlkínálat

A kereslet tehát csökken, ráadásul éppen akkor, amikor hirtelen nagyon megnőtt a kínálat, és még rengeteg olyan kínálati lehetőség is volt a rendszerben, amelyet az érintett országok nem élesítettek. Az elmúlt 12 hónapban a nem-OPEC tagállamok termelési lehetőségei 2 millió hordóval emelkedett.

Mint Pletser Tamás meséli, ennek négy forrása volt:

  1. Az amerikai palaolaj-kitermelők akár 1 millió új hordóval léptek volna be a napi termelésbe, ebből az új árszinten azért nem fog minden megvalósulni,
  2. Brazília 300-400 ezer hordó pótlólagos kitermelését alapozta meg,
  3. Guyanában az Exxonnak van egy hatalmas projektje, a Liza, ez ugyan még csak felfutóban van, de hamarosan ez is egymillió hordó jelenthet,
  4. Norvégiában pedig novembertől már termel az Equinor nevű cég Johan Sverdrup elnevezésű mezője, a maga 400 ezer hordójával.

Ez a sok mező még akkor is túlkínálatot jelentett volna, ha van érdemi keresletbővülés, de a kereslet végül nem is nőtt, ráadásul az OPEC visszafogott termelésében is 4-4,5 millió hordó tartalék volt. A szervezet tagországai 2018-ban még 33 millió hordót termeltek, most 28,5 milliót termelnek.

Irán szív, Szaúd-Arábia nyerhet

Ebből a visszaesésből 2 millió hordót jelent Irán, amelyet sújtanak a szankciók, ráadásul most a koronavírus is brutálisan fékezi az országot. Az iráni gazdaság gyakorlatilag „elesett”, bár a statisztikák szórványosan szállingóznak ebből a zárt országból, a gazdasági helyzet mindenesetre rémesnek tűnik. További 2 millió hordó azonnali termelési tartaléka volt Szaúd-Arábiának.

Ez az ország a jövőben már nem fogja majd vissza magát, és hosszabb távon még lehet, hogy akkor is jót tesz magával, ha most nehezebb helyzetbe került. Szaúd-Arábia költségvetése 85 dolláros olajnál van egyensúlyban, így az árakat csökkentő termelésemelés nem tűnik jó döntésnek, de lehet, hogy mégis az, mert neki van a világon a legalacsonyabb önköltségű kitermelése (legnagyobb projektje a napi 3,8 millió hordós Ghawar), az amerikai palaolaj-termelőket viszont nagyon visszafoghatja a szabad termelés miatt kialakuló alacsonyabb ár.

Magasabb az önköltség

Amíg ugyanis az OPEC segített magasan tartani az árakat, azzal éppen az átlagosan 40-50 dolláros önköltséggel termelő amerikai palaolajosokat hozta jobb helyzetbe.

Ha valami nem orosz érdek, akkor ez nem az, hiszen, mint azt akár a mi régiónkban is látjuk az Egyesült Államok és Oroszország folyamatosan küzdenek a szénhidrogén-piacokért, és Donald Trump elnökségének egyik legnagyobb sikere volt az, ahogy az USA feljött az oroszokra és a szaúdiakra még az exportban is.

Az új rezsim viszont megtisztíthatja a drágán termelőktől a piacot és ha pár hónap múlva visszajön az ár, akkor már lehet, hogy a két nagy termelő (Szaúd-Arábia és Oroszország) magasabb ár mellett fog nagyobb részesedéssel rendelkezni.

Donald Trump pedig akár nehéz helyzetbe is kerülhet a választási finisben.

Oroszország viszont meglepően jó helyzetben van, neki már 42 dolláros olajnál is egyensúlyban van a büdzséje (tavaly 4 százalékos volt a szufficit), és az elmúlt évek spórolásával Vlagyimir Putyin 570 milliárd dolláros devizatartalékot halmozott fel. Ez a relatív jó pozíció még akkor is igaz, ha a földgáz piacon önsorsrontó játékot űz az ország, úgy növeli a termelését, hogy korábban nem vett igénybe modern pénzügyi eszközöket (hedgeket, opciókat), így egy az egyben elszenvedi a földgázárak (az olajhoz képest is nagyobb) összeomlását.

Magyar hatások

Magyarországnak mind az infláció, mind a külkereskedelmi egyenleg miatt kedvező az alacsonyabb olaj- és földgázár. Cikkünk írása idején a magyar Mol részvénye 8 százalékos zuhanásban, 2088 forinton állt.

Valójában a regionális olajcégek downstream túlsúlyúak, vagyis az életükben a finomítás fontosabb tevékenység, mint a termelés, de a piac egyelőre azt árazza, hogy az alacsonyabb olajár pozitív hatásait nem tudják majd a finomítói cégek végigvinni a finomított termékekben, mert az általános kereslet-visszaesés ezen cégek termékeit is érinti majd.

A magyar kormányzatnak pedig azt kellene kommunikálnia, hogy a korábban érdemként bemutatott lakossági hatósági gázárak, vagyis a rezsicsökkentés mennyire tekinthetők előnyösnek akkor, amikor a földgáz ára egyetlen év alatt 62 százalékkal zuhantak.

(Borítókép: AFP / Joseph Eid)