Koronavírus adatok

2021. dec. 03.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Miklós
1 °C
4 °C

„Nagyon hiányzik az első Orbán-kormány alatti szakmai protokoll”

SZK 7630 210113
2021.01.18. 10:15
Az angliai tanulmányok tanították meg arra, hogy vitázni nem hogy javallott, de kötelező, enélkül nincs fejlődés. Az apró észak-magyarországi településről induló Mártha Imre szemtelenül fiatalon lett csúcsvezető állami cégeknél, majd a piaci szférában, jelenleg a cégbírósági engedélyezés előtt álló, hat fővárosi tulajdonú vállalatból összevont Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. első embere. Beszélgettünk vele a fideszes és szocialista kormányok alatt gyűjtött tapasztalatairól, arról, kié a fővárosi buszmegállóban elhajított almacsutka, hogy hogyan alakulnak a budapesti közműcégek bécsi mintára úgynevezett Stadtwerkévé, és arról is, miért nem úgy kéne gazdasági megszorításokba kezdeni, ahogy a kabinet csinálta. Mártha Imre három ember munkakörének ellátására készül, és elég valószínűnek látja, hogy a Mol lesz a nemzeti hulladékkezelő cég. Nagyinterjú.

Kezdjük a legaktuálisabbal: beoltatja magát?

Természetesen. Koromnál s tudomásom szerint kiváló egészségi állapotomnál fogva nem élvezek elsőbbséget, kivárom a soromat. Még nem jelentkeztem a regisztrációs oldalon, nem szeretek listákra felkerülni, ám oltáspárti vagyok, ha lesz rá lehetőség, beoltatom magam. A nyugati irányból érkező vakcinákba vetem a bizalmam, onnan sokkal több információ érkezik a tapasztalatokról, míg kelet felől kevesebb. Régóta kedvenc idézetem Orbán Viktortól, még 2007-ből: „Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.”

Szülőfalujából, Mándokról jó messzire került, a környéken, majd Budapesten járt egyházi iskolába, a gimnáziumot pedig már Dél-Angliában fejezte be. Nem épp egy hétköznapi észak-magyarországi diák pályaíve ez.

Igen, általános iskolába Kisvárdára és Záhonyba jártam, majd a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba, ezután jött Angliában a ramsgate-i magángimi. A Holt költők társasága című film szellemiségét kell elképzelni: egyenruha, kötelező sportolás mindennap, heti két kimenő a városba a campusról. Szerencsére koedukált volt a képzés. Vágytam ide, de kemény volt a szigor.

Majd jött a cambridge-i közgázos diploma és a munkák az angliai villamosipari cégeknél.

Így van, az interjú tiszteletére fel is vettem a cambridge-i egyetemi nyakkendőmet.

Miyen pozitív tapasztalatot lehetett hazahozni Magyarországra a 90-es években az angol villamosenergia-iparból?

Sokat. A brit villamosenergia- és földgázpiac az elsők között volt az európai energiapiacok sorában, amit liberalizáltak. Lebontották a monopóliumokat, versenyhelyzet alakult ki a szolgáltató cégek között, kereskedelemvezérelt beruházási modellek jöttek létre. Ezt a szemléletet és tudást mindenképp érdemes volt hazahozni. Az MVM-mel még angliai munkavállalóként sikerült megkötni az első olyan tranzitszerződéseket, hogy a cégünk energiát szállítson az országon keresztül északról déli irányba. A vállalatnak ez bevételt hozott, ma már ez a kereskedelmi tevékenység alapvető ügyletnek számít itthon is.

Angliából hazaérkezve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ügyvezetője is volt, és nem bukott az Orbán-kormánnyal együtt 2002-ben. Ez egy komoly szakmai bók, ma már nehezen elképzelhető az ilyen „ejtőernyőzés”.

Ez így van, az iparágban végzett munka elismerésének vettem, hogy „fideszes” ÁPV Rt.-vezetőként maradhattam a szocialista kabinet alatt is az MVM-ben. Ebben óriási érdemei vannak Pál Lászlónak, aki szakmai szemmel hozott döntéseket.

Összesen öt kormány alatt volt ügyvezető, vezérigazgató, igazgatósági tag: ez a szakmai alap kísérte az önnel kapcsolatos döntéseket, vagy bizonyos esetekben politikai mércével mérték meg?

Hadd kezdjem onnan, hogy tudatosan, egyben szerencsésen megválasztott stratégia volt részemről, hogy az elmúlt 20 évemet fele-fele arányban privát, külföldi tulajdonú versenypiaci szereplőknél és hazai köztulajdonú közszolgáltató vállalatoknál töltöttem. Ez ritkaság, mert sajnos a magyarországi menedzserek jelentős része vagy a piaci világot választja, vagy a közszférát. Büszke vagyok arra, hogy én mindkét világban dolgozhattam, s terveim szerint a jövőben sem szeretnék szakítani egyikkel sem, akár elküldenek valahonnan, akár új feladattal bíznak meg. Úgy látom, ennek a többpólusú tapasztalatnak igenis van értéke a piacon. Mindezek miatt azt sem politikai vagy szakmai kritikaként éltem meg, hogy közel kilenc év után, 2010 őszén, a második Orbán-kormány alatt visszahívtak az MVM éléről. Egyszerűen visszatértem a piaci szférába.

Közműcégek vezérigazgatóitól ez nem túl gyakori, ám önnek van egy saját honlapja is. Miért?

Mert úgy érzem, van mondanivalóm, ami talán más menedzserek számára is hasznos lehet. Egyrészt szerettem volna összegyűjteni, megőrizni a mértékadó szakmai és közéleti lapokban, tévékben rólam megjelent interjúkat az elmúlt 15 évből, s ez erre megfelelő platform. Az újságok, magazinok sajnos sűrű rendszerességgel szűnnek meg vagy – vitorlás zsargonnal élve – váltanak takkot Magyarországon, így viszont ezek a beszélgetések nálam megmaradnak a nyilvánosság számára is az eredeti miliőjükben.

Fontos, hogy a mondanivalóm 80 százalékát ma is vállalom.

A maradék 20 százalékot is, csak az a jogszabályi és egyéb környezeti változások miatt aktualitását veszítette. A honlapom egyik fő üzenete az, hogy legyünk önazonosak, s a véleményünk állja ki az idő próbáját, fordítsunk erre komoly figyelmet. Egy hozzám hasonló életutat bejárt ember esetében az USA-ban nem hiányozhat a saját felület. De persze nem vagyok sem Steve Jobs, sem Jeff Bezos, mégis érdemes erre időt áldozni.

Térjünk át a nagy budapesti közműcégre, amely Karácsony Gergely novemberi közlése szerint április 1-jétől jön létre, s a Budapesti Városüzemeltetési Holdingot (BVH), a kéményseprő vállalatot (FŐKÉTÜSZ), a távfűtési szolgáltatót (FŐTÁV), a zöld területeket kezelő FŐKERT-et, a szemétszállításért és közterület-fenntartásért felelős FKF-et és a Budapesti Temetkezési Intézetet olvasztja magába. A reform célja a főpolgármester szavai szerint a megtakarítás, ám a központosítás sok esetben épp ellenkező eredménnyel jár. Másként látja?

A feladat számomra világos: ebben a soha nem látott nehéz helyzetben meg kell óvni a budapestieknek járó közszolgáltatásokat. Jogilag a folyamat úgy zajlik le, hogy a fenti cégek mind beolvadnak a FŐTÁV-ba, amely ezzel egyidejűleg új nevet kap, ez lesz a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. (BKM). Beadtuk a kérelmet a cégbíróságra, a hivatalos döntéshez még szükséges többek között az energiahivatal engedélye is. A lényeg, hogy nem alapítunk új céget, hanem a hatból csinálunk egyet. Az észszerűsítés eredménye, hogy nem lesz hat felügyelőbizottság, hat vezérigazgató, hat informatika, beszerzés, HR, PR és a többi és a többi. Innen, a FŐTÁV-székháztól a Kelenföldi pályaudvarig sorakoznak majd a leadott fehér, szolgálati Škodák. Emellett az ügyfelek számára drasztikus mértékben egyszerűsödik az ügyintézés, hiszen nem kell bolyongani a sok fent említett közszolgáltató között, mindent egy cég fog intézni. Az összeolvadás tehát igenis a megtakarítást és a működőképességet is szolgálja.

Illetve azt, amit Karácsony Gergely szó szerint úgy jelölt novemberi Facebook-videójában, hogy a „kifizetőhelyek megszüntetése”.

A főpolgármester a felügyelőbizottságok, igazgatóságok, vezetők egyes pozícióiról beszélt, és nem az egyéb irodai vagy fizikai dolgozókról.

Mekkora összeget tud megtakarítani Budapest a teljes reformmal?

Megpróbálom érzékeltetni: amikor tavaly a FŐTÁV három leányvállalatát – akár a mostani folyamat főpróbájaként is tekinthetően – beolvasztottuk az anyacégbe, nettó 300 millió forintos éves kiadástól szabadultunk meg.

A mostani összeolvadással évente mintegy 3–3,5 milliárd forintot fogunk megspórolni.

Ön korábban az FKF felügyelőbizottságának ügydöntővé alakításakor beszélt a német közszolgáltatási modellről, míg a főpolgármester a novemberi videójában. Mi pontosan ennek a bizonyos Stadtwerke-modellnek a jelentősége, ami Münchenben és Bécsben is régóta működik?

Bécsben, Düsseldorfban vagy épp Koppenhágában – egyedileg némiként eltérő modellben – egy várost egy cég takarít, fűt, gondozza a temetőit, a zöldterületeit, üzemelteti a közműveit. Ebben a modellben hatékonyabban lehet működni, és Budapestre vetítve nemcsak a személyi ráfordításokon lehet spórolni, de azok a tevékenységek is megszűnnek, amelyeket az öt cég korábban átfedésben végzett. Emellett jóval kevesebb tevékenységet kell külsős vállalkozóktól megrendelni, hiszen házon belül megoldja azt az egyik divízió a másiknak. Nem lesz hatféle teherautó, hatféle dokumentumkezelő rendszer, hatféle szerviz, bérszámfejtés, informatika, ingatlankezelés és így tovább. Az európai minta alapján a vízszolgáltatást, a közútkezelést és -fenntartást és egyéb köztevékenységeket is be lehet majd még emelni a budapesti Stadtwerkébe, ha a tulajdonos netán ilyen döntést hoz. Az is a modell mellett szól, hogy a hat budapesti közműcég külön-külön nem tud olyan milliárdos fejlesztésekbe fogni, amelyekre nagy szükség volna, míg a Stadtwerke égisze alatt – a vállalat méretéből, megnövekedett tőkeerejéből és főleg összesített pénzügyi erőforrásaiból fakadóan – erre is lehetőség nyílik. Lássuk be, a kisebb cégek külön-külön eddig sok esetben elég primitív barkácsmegoldásokkal voltak kénytelenek túlélni.

Tudná érzékeltetni egy hétköznapi példával, hogyan lesz hatékonyabb a működés?

Íme, egy negatív példa a mostani rendszerből: két hete, szombaton csörgött a telefonom, hogy a madarak a margitszigeti kukákból szétszórták a hulladékot, és tiszta szemét az egész környék.

Negyedórába tellett, mire egyáltalán kiderítettem, hogy kihez tartozik az adott kuka. Lehetett volna FŐKERT-es, BKV-s, önkormányzati vagy FKF-es is.

Kiderült, hogy a cégnél, amelyikhez tartozik, nincs hétvégi ügyelet. Végül az FKF-es kollégák csináltak rendet. A jövőben ilyen nem lesz, a BKM alá tartozik majd minden fővárosi céges kuka, nem lesz kérdés, ki ügyel, ki vonul ki. Előbbi példához hasonló a belvárosi buszmegállóban eldobott almacsutka tankönyvi esete is. Ha valaki a megálló járdáján hajítja el, a BKV-nak kell feltakarítania, ha a zöld kukába dobja, az FKF a felelős, ha a közeli parkig el tudja dobni, onnantól a FŐKERT-é a feladat, ha netán a megállón kívül eső járdára, akkor a kerületi önkormányzatnak kell összeszednie, ha pedig a főútra dobja, akkor a közutat takarító FKF-nek. Ez nonszensz. Ezt 30 évvel ezelőtt is meg lehetett volna már oldani, de úgy alakult, hogy most oldjuk meg: innentől az almacsutkát a Stadtwerkének kell majd felszednie.

A budapesti Stadtwerkét meg akarta csinálni a fővárosi vezetés, de csak évek múlva, a válság és a kormányzati megszorítások miatt kellett előrehozni az átszervezést. Eredetileg mikor kezdte volna a működést?

2023-ban.

Milyen negatív hatás várható attól, hogy rohamléptekben kell véghez vinni az átalakítást?

Kár nem származik ebből, annyi a negatívum, hogy gyorsabb döntésekre lesz szükség, rövidebb idő lesz egyeztetésre a szakszervezetekkel, az üzleti partnerekkel, a felügyelő hatóságokkal és a pénzintézetekkel. Március 31-ig kell végeznünk az átalakítás tranzakciós fázisával, a jogszabályok által előírt feladatokkal. Onnantól indul az év végéig tartó implementációs fázis.

A Stadtwerke kialakításának a vesztesei közé tartoznak majd azok a munkatársak, akiknek a csökkentett állományban már nem jut hely. A Magyar Nemzet a közelmúltban megszellőztette, hogy az FKF-nél elkezdődtek a leépítések. Ez már az átszervezés következménye?

Az ön által említett cikkben szereplő 17 munkatárstól megváltunk, de az új, egybeolvadó vállalatnak még friss szervezeti működési szabályzata, sőt engedélye sincs, így ennek semmi köze az átalakuláshoz. A BKM létrejötte miatt sehol sem lesz csoportos létszámleépítés. A mintegy 2800 fős FKF-ben a 17 fő kis túlzással egy-két heti fluktuáció. Akivel nincs megelégedve a munkáltató, azt elküldi, így van ez minden munkahelyen. A tevékenység jellegéből adódóan folyamatos a dolgozói állomány változása, itt is alapvetően erről van szó. Ettől függetlenül a kormányzati pénzügyi elvonások miatt sajnos megszűnhetnek munkakörök, de nem tömegesen.

A főpolgármester lépten-nyomon beszél róla, hogy a fővárosi cégek nemcsak a koronavírus-válságot nyögik, de azt is, hogy a kormány roppant megszorítással sújtja Budapestet az iparűzésiadó-bevételek megvágásával, a szolidaritásiadó- és a gépjárműadó-bevétel elvonásával. Ebben a helyzetben önre inkább technokrata szakemberként van szüksége Karácsony Gergelynek, vagy válságmenedzserként?

Meglátásom szerint az új feladatom három embert kívánna meg, de erre nincs ennyi pénz, se idő. Egy változásmenedzsernek kellene vezetnie a cégek összeolvasztását. Eközben – ahogy a paksi vagy a vértesi erőműnél vagy az MVM-nél korábban megtanultam – egy félkatonai szigorúsággal fellépő, közszolgáltatói szemléletű technokrata vezető is kell, aki nem siránkozik, hanem irányítja a közművek napi működését. Erre a két szerepre készültem, a harmadikra viszont nem: ez a válság és a megszorítások okozta helyzet megoldását kezelő emberé. Jelenleg szinte megoldhatatlan úgy kormányozni a hat céget, hogy a bevételük mintegy 20 százaléka kiesik. Ezek hatóságilag szabályozott működésű cégek: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás nonprofit tevékenység, a közterületi, kertészeti divízió szintén, a FŐTÁV-nál pedig csak 2 százalék a jogszabályban rögzített eszközarányos nyereség. Ebből nem lehet csodát tenni, főleg úgy, hogy tavaly tavasszal és ősszel a vírusválság gyötörte meg a vállalatokat, majd ezt tetézték a kormányzati megszorítások. Nem tisztem utóbbi elemzése, de nem biztos, hogy így kellett volna ezt csinálni.

„Szakmai kritikát fogalmazok meg, mégpedig azért, mert zavar, hogy az elmúlt években Magyarországon ez a műfaj kihalt. (…) a szakma mélyen hallgat.” Egy 24.hu-nak adott korábbi interjújából idéztem. Kérem, mondja el, hogy mit lát helytelennek a fővárost érintő kormányzati megszorításokban!

Talán meglepő, de őszintén szólva nagyon hiányzik az első, 1998–2002-es Orbán-kormány alatti szakmai protokoll, amikor ugyanúgy voltak politikai szempontok, amelyeknek szerepet kellett játszaniuk egyes döntésekben, de a szakmai érvek legalább olyan súllyal estek latba.

A jelenlegi kabinet nem tűri el olyan mértékben a szakmai alapú bírálatot, emiatt kaptam annak idején hideget-meleget a Paks II. beruházás kritikája kapcsán is, annak ellenére, hogy én vagyok az országban az atomenergia egyik legnagyobb híve, csak éppen a konkrét megvalósítással kapcsolatban vannak alaposan átgondolt szakmai kritikáim, jobbító javaslataim.

A neveltetésemhez tartozik a kritika megfogalmazása, a gimnáziumban és az egyetemen vitatársaságok működtek, ahol arra tanították a diákokat, hogyan kell kulturáltan ütköztetni a véleményeinket. Az fel sem merült, hogy valaki magába fojtsa az ellenvéleményét. Szóval én ezt a válságkezelést nem így csinálnám, máshogy csatornáznám a költéseket. Nem elvonnék az önkormányzatoktól, amelyek rengeteg embert alkalmaznak, hanem összefognék velük, és fokozott ütemben költenék munkahelyteremtésre, munkahelyvédelemre, termelést ösztönző beruházásokra. Az önkormányzatok a legjobb csatornái a munkahelyteremtésnek, hiszen központilag jól átláthatóak, tökéletesen dokumentálnak, és nem yachtokat vesznek a profitból.

Az ellenzéki pártok politikusai és a főpolgármester úgy látják, az, hogy csak a 25 ezer fő alatti – zömmel kormányoldali vezetésű – települések kapnak biztosan kártalanítást a kieső iparűzésiadó-bevétel pótlására, a nagyobb városok, amelyek pedig jórészt ellenzéki vezetésűek, legfeljebb külön elbírálás alapján, egyértelmű politikai üzenet. Budapest esetében ez az üzenet kritikus helyzetbe sodorja a közműcégek működését?

Abszolút, hisz a vállalatok tulajdonosa a fővárosi önkormányzat, melyet ezek az elvonások sújtják. 2021-ben a budapesti büdzsé előreláthatólag mintegy 90 milliárd forinttal lesz kevesebb a tervezettnél.

Ez mit jelent a most életre hívott BKM esetében?

Azt, hogy a főváros több mint 20 százalékát el kellett, hogy vonja a közszolgáltatói tevékenységek finanszírozásának.

Ami forintban mérve

…a BKM divízióit sújtó elvonásokkal, a kukaholdingos elvonással együtt több mint 10 milliárd forintot tesz ki. Ez, lássuk be, kétségbeejtően nehéz helyzet.

És mi a helyzet a hulladékkezeléssel? Ön régóta kritizálja azt a rendszert, hogy a fővárosiak által befizetett szemétdíj nem közvetlenül az FKF-hez kerül, hanem a nemzeti kukaholdinghoz, amely nem juttatja el a teljes összeget az FKF-hez, és ennek ellenére is folyamatosan konszolidálni kell a magyar költségvetésből. A közelmúltban beharangozott, körforgásos hulladékgazdálkodást biztosító szemétszállítási cég megoldja végre ezt a helyzetet?

Az új szemléletű hulladékgazdálkodási törvénymódosítást a köztársasági elnök úr nem írta alá, hanem alkotmánybírósági kontrollra küldte, így a törvényt végleges formában vélhetően később fogják elfogadni. A 2016-ban kitalált rendszer azért volt eleve rossz, mert az ügyfél ugyan kifizette az elszállítás díját, ám miközben a hulladékos szolgáltatók, például az FKF ellátta a feladatát, elvitte a kukákat és kezelte a hulladékot, nem ő kapta meg az ezért járó díjat, hanem az átláthatatlanul elszámoló kukaholding, a szolgáltatóknak meg könyörögniük kellett, hogy megkaphassák a jussukat. A kukaholding büdzséjét, annak ellenére, hogy a szemétdíjat ő kapta meg, és igyekezett gondosan gazdálkodni, folyamatosan ki kellett pótolni a központi költségvetésből évi 50–70 milliárd forinttal. Az új törvénynek azt kellene orvosolnia, hogy az ügyfelek pénze eljusson a szolgáltatókhoz, és a kisebb vidéki települések hulladékos szolgáltatása is finanszírozott legyen, mert ez valóban súlyos gond. Akár jó megoldás is lehet a most tervezett koncesszor, aki 15 évre elnyeri az államtól a hulladékgazdálkodás körforgásos feladatát – begyűjtés, szállítás, kezelés –, s ezalatt működhetnek a területi alvállalkozók, mint például az FKF, amely egyébként az országos közszolgáltatói hulladékipar közel felét teszi ki. Nekem egyébként vannak egyéb szimpatikus elemek is az új törvény tervezetében, mint például az illegális hulladékkihelyezés elleni szigorított küzdelem.

A piacon azért nem hemzsegnek olyan cégek, amelyek ezt az irdatlan méretű megbízatást tudnák teljesíteni.

Én együtt tudok élni azzal, illetve egy jó partnerség esetén talán még örülni is fogok annak, hogy állítólag a Mol lesz a koncesszor. A hazai energetikai és hulladékipari vállalatokkal évtizedek óta szoros együttműködésben létezik a cég.

Szóval akkor eldőlt, hogy a Mol végzi a körforgásos hulladékkezelést.

Szoktak hívni futballmeccsekre, de sajnos pont azon nem voltam ott, amikor ez eldőlt. 

Komolyra fordítva, nem szeretném megelőlegezni a nyertes kilétét. Maradjunk annyiban, hogy a Mol méreténél, vállalati kultúrájánál, tőkeerejénél fogva alkalmas a feladatra.

Az FKF-nél és a FŐTÁV-nál az ön időszaka alatt vezették be tavaly a protokollt, miszerint az 5 millió forint feletti tenderek nyilvánosak. Ez a BKM-nél is megmarad?

Természetesen, sőt a Stadtwerke bizonyos részeinél – a FŐTÁV-ot és az FKF-et leszámítva, ahol marad az 5 milliós határ – levisszük az értékhatárt 1 millió forintra. Az általunk bevezetett rendszer, vagyis hogy a beszerzési bizottság mindent szigorúan megszűr, és már a tender hivatalos meghirdetése előtt, azaz még jóval bármilyen szerződéskötés előtt nyilvánossá teszi az adott közműcég honlapján a közbeszerzés szándékát, egy rakás rázós ügynek gátat vethetett volna a múltban.

Például a Tarlós-éra indonéz hulladékexport-szerződésének vagy egyes korábbi botrányos BKV-s szerződéseknek is.

A bizottság összeállítja a jóváhagyott tételeket, utána pedig olvasható a leírás a honlapon, s azonnal jön a visszajelzés a sajtó vagy akár a munkavállalók részéről, s egyből le lehet szűrni, hogy tisztességes-e a kiírás, jogos-e a beszerzés vagy sem. Tökéletes előszűrő.

Mi az oka, hogy korábban nem szállították le az értékhatárt 1 millió forintra?

A többtízmilliárdos forgalmat bonyolító FŐTÁV-nál, FKF-nél egyszerűen nem áll rendelkezésre akkora apparátus, hogy ezt a mennyiségű beszerzési tételt egyenként tárgyalni tudná. Annyi embert kellene ehhez alkalmazni, hogy az már nem lenne költséghatékony. Így ott 5 millió feletti szerződésekre vonatkozik ez a protokoll. De a közérdekű adatigénylés alapján az 5 millió alatti tenderek is nyilvánosak. Büszke vagyok arra, hogy amióta én vezetem ezeket a cégeket, minden közérdekű adatigénylésre válaszoltunk peres eljárás nélkül, ingyen. A vállalatcsoport többi tagjánál viszont kisebb az árbevétel, itt már az 1–5 milliós tendertervek nyilvánossá tételéhez is lesz erőforrás – adatigénylés nélkül.

2022. január 1-je van, és ugyanígy ülünk egy kávé mellett a budapesti Stadtwerkéről beszélgetve. Milyen képnek kell a szemünk elé tárulnia?

Két dolognak örülnék felhőtlenül. Egyfelől, hogy minden közszolgáltatás működjön zavartalanul, másrészt a cég ki tudjon fizetni mindent, ami az üzemszerű működéshez szükséges. A válság és a kormányzati elvonások okozta állapotok tükrében ez már szinte nagyravágyó elképzelés. Ha ehhez olyan kisebb-nagyobb fejlesztések is társulhatnak, mint a FŐTÁV távvezetéki hálózatának bővítése, akkor még boldogabb leszek. A távfűtés a reneszánszát éli, ugyanis versenyképes az ára, környezetkímélő, miközben egy kazán- vagy kéménycsere és főleg az üzemeltetés iszonyatos költség. A lakossági fogyasztók és a közintézmények is áhítoznak a távfűtésre, folyamatos a bővülési lehetőség. Az FKF-nél pedig a hulladékválogatási rendszert szeretnénk fejleszteni, ugyanis a szelektív kukákba sajnos igen vegyesen kerül a hulladék – nagyjából a felét nem abba a kukába dobják a fogyasztók, ahová kéne –, így nálunk utána szét kell válogatni. Ezen közműfejlesztések mögött, az uniós források rendelkezésre bocsátásával, eddig teljes mellszélességgel ott állt a kormány, remélem, ez így is marad az új uniós költségvetési ciklusban is, hiszen politikamentes érdek a források jó célra történő lehívása.

Mártha Imre

Mártha Imre kisvárdai születésű, édesapja gyermekorvosként a mándoki gyermekotthont vezette, édesanyja pedagógus. Alapfokú tanulmányait Kisvárdán és Záhonyban végezte. A gimnáziumot Budapesten kezdte, és a dél-angliai Ramsgate-ben, egy konzervatív, szigorú brit magángimnáziumban fejezte be, ahol heti kétszer lehetett csak elhagyni a campust. Cambridge-ben közgazdasági diplomát szerzett, és éveken át Angliában dolgozott földgáz- és villamosenergia-kereskedelemben érdekelt vállalatoknál. Hazaérkezve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ügyvezetője volt, majd a Magyar Villamos Műveknél volt kereskedelmi igazgató, később az MVM Csoport vezérigazgatója. Ezt követően ismét versenypiaci cégeknél töltött be vezetői tisztségeket (ELMIB Csoport, Invitel). 2019 decemberében egy hónap alatt két jelentős budapesti közműcég élére is őt nevezte ki Karácsony Gergely főpolgármester: előbb az FKF felügyelőbizottsági elnöki tisztségét, majd 2020 januárjától a FŐTÁV vezérigazgatói posztját is elnyerte. A főpolgármester őt jelölte ki a több közszolgáltató összeolvadásával létrejövő Budapesti Közművek Zrt. vezetőjének.

(Borítókép: Szováthy Kinga / Index)