Tamás
-7 °C
8 °C

Nagy István: Lökést adunk az élelmiszeriparnak

20210208-STA 6614
Nagy István agrárminiszter az Indexnek beszélt a járvány tanulságairól, a kiskereskedelem magyar kézbe vételéről, és a vagyonnyilatkozatából kiderült új agrárcégéről is.

Mennyire viselte meg az ágazatot a koronavírus-járvány, elegendő volt-e az a 25 milliárd forintos támogatás, amit a kormány a hitelmoratórium és egyéb pénzügyi támogatások mellett biztosított a vállalkozásoknak?

Az agrár- és élelmiszer-gazdaság éppen hogy nyertesen került ki a 2020-as évből. Ha csak a számokat nézzük, akkor a kihívások ellenére a mezőgazdaság kibocsátásának folyó áron számolt értéke 2953 milliárd forint volt, ami 4,1 százalékkal több, mint az előző évben. Az uniós átlag viszont 1,4 százalékkal csökkent 2020-ban. 

A legfontosabb azonban az, hogy a szektor az elmúlt évben visszavonhatatlanul stratégiai ágazattá vált. A járványvédelmi korlátozások, határzárak ráirányították a figyelmet a hazai termékek fontosságára, kiderült, hogy csak az a biztos, ami itt van. Világossá vált azonban az is, hogy a magyar mezőgazdaság ütésálló.

Egyetlen nap, 2020. március 14-e megmutatta az ágazat erejét: aznap az emberek háromszor annyit vásároltak, mint az előző évi karácsonyi nagyhét hétvégéjén, másnap mégis volt áru a boltokban. Csupán a kiskereskedelem, valamint az egyes üzletek logisztikai áteresztőképességén múlott, hogy mennyi minden van a polcokon. Annak ellenére is, hogy maga az ágazat is négy vírussal küzdött egyszerre: az afrikai sertéspestis, a madárinfluenza és a koronavírus mellett a pánikot is le kellett gyűrni. Három-négy nap alatt azonban helyreállt a szolgáltatás és az áruforgalom. Én pedig útra keltem, és sorra jártam az országban a legfontosabb termelőket, cégeket, hogy ne álljon le az ágazat.

És a járványvédelem?

Szerencsére eddig nem fertőződtem meg. De fontos volt, hogy a leggyorsabban értesüljünk a problémákról. További hozadéka volt a járványnak, hogy a lakosság újra felfedezte a piacok szolgáltatásait és a helyi gazdaság értékeit. Ezért is támogatja a minisztérium a legkisebb termelőket:

5 millió forint szabadon felhasználható fejlesztési forrásra pályázhattak, most tavasszal pedig újranyitjuk számukra ezt a lehetőséget.

A cél az, hogy művelje meg a kertjét, ültessen még egy tucat gyümölcsfát, vagy állítson be még egy tehenet, és helyben értékesítse a termékeit. Az önkormányzatok számára pedig akár 100 millió forintos, termelői piacaik fejlesztését szolgáló támogatást kínáltunk annak érdekében, hogy javíthassák a helyi piacok szolgáltatásait, és biztosítsanak árusítási lehetőséget a helyben megtermelt termékeknek. Elindult egy hazai termékek fogyasztását ösztönző kampányunk is, Válaszd a hazait! címmel.

A turizmus és a vendéglátás kieső kereslete azért érezhető veszteség volt, nem? A borászok például kifejezetten bajban voltak.

Mégis ők reagáltak a legrugalmasabban: szinte azonnal online kereskedelmi felületeket és házhoz szállítást indítottak. Akinek viszont erre nem volt módja vagy nem olyan mértékben jelentett megoldást, az valóban nehezebb helyzetbe került. A járulékkedvezmények épp ezért terjedtek ki többek között a borászatokra, kézműves söröket készítőkre is.

Most viszont a március elsejéig meghosszabbított járványvédelmi korlátozó intézkedések miatt sok vendéglátósnak azért fáj a feje, hogy a lejáró minőségmegőrzési idejű készletekkel mit kezdjen. Tervez-e a kormány valamilyen segítséget adni ehhez?

Most elsősorban az ágazati bértámogatással, a bérek 50 százalékának egyösszegű kifizetésével segíti a vendéglátást a kabinet. Az még kérdéses, hogy mikortól lehetséges majd az újraindulás, de ezért is lesz konzultáció, hogy ebben egyértelműbben láthassunk mindannyian. A járvány miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások számára több támogatást is nyújt a most elindítani tervezett kamatmentes újraindítási gyorskölcsön, amely pontosan ezeknek a problémáknak az áthidalására nyújt segítséget.

Ha már gazdaságfehérítés, várható-e, hogy a 2022-es költségvetés tavaszi tervezésénél nekifut a tárca a zöldség-gyümölcs ágazatban az áfacsökkentésnek?

Ez nehéz kérdés, mert ez így, ebben a formában egy óriási termékkört jelent, másrészt az áfa kérdése elsősorban adópolitikai dimenzióban jelenik meg a kormányzati munkában. Ha a szakma megegyezik róla, hogy mely termékekkel kezdjük el a megvalósítást – mint ahogy a sertéshúsnál is történt –, még akár napirendre is kerülhetne. A fokozatosság volt a lényeg korábban is, mivel így évente ellenőrizhető volt a költségvetési hatás is.

A korábbi áfacsökkentések tapasztalata, hogy jelentős fehéredést hoztak az érintett ágazatokban, de ma már adópolitikai oldalról érdemi szempontként merül fel, hogy az azóta bevezetett gazdaságfehérítő lépések – az online kasszától az EKÁER-ig – ezt a fehérítő hatást más eszközökkel segítik elő. Ez is megfontolásra készteti a kormányt, miközben családtámogatási rendszerrel, jövedelemadózást érintő intézkedésekkel igyekszik növelni az emberek zsebében maradó összeget.

Megesik, hogy a kereskedőnél marad az áfacsökkentésből eredő különbözet.

Főleg akkor nem cél ilyen döntést hozni, ha a kiskereskedelmi láncok többsége nem magyar kézben van.

Ha van stratégiai kérdés a következő időszakban, akkor az az, hogyan tudjuk emelni a kiskereskedelemben a magyar tulajdoni hányadot.

Ez egy folyamat. A zsebszerződések ügyének 2010 utáni lezárásával megvolt a földharc: ha ezt nem léptük volna meg, akkor Isten látja lelkem, a nyugati határtól egész a Dunáig felvásárolták volna az osztrák és német befektetők a termőföldet. Az utolsó pillanatban akadályoztuk meg, hogy külföldi kézbe kerüljenek a magyar földek, megvédtük a nemzeti érdekeinket. Most hozzárakjuk a feldolgozást, és el kell érni azt is, hogy a jelenlegi 75 százalékról 80 százalékra emeljük a kiskereskedelmi hálózatokban a magyar termékek arányát. Minden egy százalékpontos emelkedés százmilliárd forintot jelent a költségvetésnek.

Közben az őstermelők, családi gazdaságok adózási környezetének átalakításával növeljük a jövedelmezőséget a szektorban, a falusi csok mellett elindult az élhető vidéki környezet létrehozását célzó fejlesztési program is, ami a közszolgáltatások biztosításával vonzóvá tenné a vidéki életet, növelné a vidék népességmegtartó erejét.

És stratégiai fontosságú a kiskereskedelem ügye is.

Jelenleg olyan nyereség képződik a szektorban, majd hagyja el az országot, amit nem lehet tűrni.

Erre a fejlesztési forrásra szükség van. Arról nem is beszélve, mennyivel biztosabb lenne a gazdaság tervezése, ha tudnánk, hogy a kereskedelemnek mire mekkora igénye van, az áringadozások is kivédhetőbbek és a piac is könnyebben szabályozható lenne, ha a kiskereskedelem nagyobb hányada lenne magyar kézben.

Azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezek a külföldi tulajdonú láncok a magyar beszállítók termékeit is terítik régiós szinten is…

Azzal nincs is semmi baj, hiszen a magyar mezőgazdaság deklaráltan több mint 20 millió embert is képes lenne ellátni. Ez nagy előnye az országnak, de valljuk be, egyben veszélyezteti is. Nem mondjuk ugyan ki, de az élelmiszer-előállítás, az élelmiszer-önrendelkezés egyre fontosabb kérdés lesz ebben az évszázadban. Amennyire biztonságot ad nekünk, annyira kihívást jelenthet a másik oldalon.

Milyen egyéb tanulságokkal szolgált az elmúlt tavasz ágazati szinten?

Többek között kiderült, hogy az alapanyag-termelésben nincs elég hazai előállítású malac, amit a hizlaldákba lehet küldeni, és gyakran Romániából kell brojlercsirkét importálnunk. Ez azt jelenti, hogy újabb hazai brojlertelepekre, kocatelepekre van szükség. Mindezek miatt alágazatonként stratégiai döntéseket hoztunk: többek között 500 millióról 2 milliárd forintra emeltük az ősszel 50 százalékos támogatásintenzitás mellett meghirdetett állattartótelep-fejlesztési pályázatokon elérhető támogatás összegét. Az 50 milliárd forintos keretre 329 milliárd forintnyi támogatási igény érkezett. A kertészet számára összesen 30 milliárd forint értékben meghirdetett pályázatok is népszerűek voltak, hiszen 80 milliárd forintnyi forrásigény érkezett.

Az adatok szerint 2020 első három negyedévében ugyan nemzetgazdasági szinten 8,6 százalékkal esett vissza a beruházási volumen, ám a mezőgazdaságban 6,5 százalékkal emelkedett. A koronavírus-válság közepette is töretlen beruházási kedv olyan elkötelezettséget jelzett a vidéki gazdatársadalom részéről, hogy a kormány nemzeti forrásból soha nem látott mértékben megemelte az ágazat számára elérhető beruházási forrásokat. Így 2021-től, aki megfelel a pályázati feltételeknek, azt támogatni tudjuk céljai elérésében. Ez például azt jelenti, hogy

a gazdálkodók saját erejét is hozzászámítva összesen 600 milliárd forint értékű beruházás indulhat meg hamarosan az állattenyésztésben.

Mivel az új közös agrárpolitika rendszere csak 2023-ban indul, a támogatások szempontjából 2021 és 2022 átmeneti év lesz, vagyis a 2014–2020 közötti szabályok mentén már az új ciklus forrásait költjük a gazdáknak járó közvetlen támogatásokra. A területalapú és egyéb jövedelempótló támogatások idén és jövőre is az eddig megszokott szabályok szerint igényelhetők, de már az új forráskeretből érkeznek majd. 2027-ig a közös agrárpolitika I. pilléréből közel 3300 milliárd forint jut majd el a gazdákhoz.

Jelenleg is zajlik hét munkacsoportban a 2023–2027 közötti időszak forrásfelhasználásának tervezése. Tavasszal pedig széles körű társadalmi vitát indítunk az ágazati igényekről, beavatkozási lehetőségekről, intézkedési tervekről.

Emellett a kormány által meghirdetett gazdaság-újraindítási terv részeként a vidék újraindítása is kiemelt figyelmet kap.

Mit tartalmaz a vidék újraindítási terve?

Első lépésként a kisebb, családi méretű állattartó gazdaságoknak és az ültetvénytelepítést tervező kertészeti gazdaságoknak szánt beruházási források mellett még az idén tervezünk kiírni egy olyan feldolgozóipari, élelmiszeripar-fejlesztési pályázatot, ami majdnem akkora, mint amit az előző hétéves ciklusban erre a célra szántunk. A szektor vállalatai

mintegy 250 milliárd forintra pályázhatnak majd, amit korszerűsítésre, hatékonyságnövelésre, innovációra és digitalizációra fordíthatnak.

Ezzel egy, a rendszerváltás óta fennálló hibát hozunk helyre: akkor az elődeink ugyanezekkel a célokkal privatizálták ugyan a feldolgozóipari vállalatokat, ám a vevők inkább bezárták a cégeket, mert piac és nem versenytárs kellett nekik. A hazai mezőgazdaságot pedig nyersanyag-előállítóvá degradálták. Újabb hiba volt, hogy az első uniós támogatási ciklusban csak a rendelkezésre álló támogatások 40 százalékát különítették el gazdaságfejlesztési célokra, míg a nagyobb hányad szociális célra ment. A lengyelek inkább a feldolgozóipar és a tárolókapacitások fejlesztése mellett döntöttek, ezért van az, hogy ma belföldön is gyakran a lengyel importtal birkózik a mezőgazdaság.

Ezért döntött úgy a kormány, hogy az eddigi 17,5 százalék helyett az unióban is úttörő módon 80 százalékra emeli a 2023–2027 közötti támogatási időszak vidékfejlesztési forrásainak hazai társfinanszírozását. Az előzetesen kalkulált költségvetési finanszírozási igény 350 és 585 milliárd forint között mozog évente.

Ezt a 80 százalékos arányt már az idén elinduló pályázatoknál is alkalmazzuk.

Így a hét év alatt összesen 4265 milliárd forintot lehet majd agrár-, élelmiszeripari és vidékfejlesztési célokra, beruházásokra, környezet- illetve éghajlatvédelemre fordítani. Összevetésképp: a 2014–2020 közötti vidékfejlesztési programban 1413 milliárd forint állt az ország rendelkezésére.

Mire volt elég ez utóbbi összeg?

Tény, hogy jelentős korszerűsítés ment végbe az alapanyag-termelésben, a mezőgazdaság kibocsátása 2010 óta 165 százalékkal emelkedett. Termelni már újra megtanultak a magyar gazdák, elértük az uniós termésátlagokat. A mezőgazdaság jövedelmezősége azonban továbbra is elmarad a nyugati versenytársaktól, mindössze az EU-átlag 53 százaléka.

Az én felelősségem az, hogy meglegyen az a jövedelmezőség, versenyképesség, a rendezett gazdaságátadást lehetővé tevő jogi környezet, ami már az ágazatban tartja a fiatalokat, biztosítja a generációváltást.

Kétségtelenül elöregedtek a gazdák: 2016-ban egyharmaduk volt 65 évesnél idősebb, további 27 százalékuk pedig 55–64 év közötti, és csak 6 százalékuk volt fiatalabb 35 évesnél. Vonzóvá kell tenni a fiataloknak a folytatást.

Mennyire koncentrálódott tíz év alatt a mezőgazdaság?

Ezt mindig megkérdezik, de a statisztika is azt mutatja, hogy nem koncentrálódott. Ha csak a „Földet a gazdáknak” programot nézzük, akkor minden harmadik vásárló fiatal volt, és az innovatív startupok, a kis területen egy jó ötlettel megvalósított jövedelmező fejlesztések – mint amilyen az üvegházi kertészeti beruházások – többségét is ők valósították meg. A most zárult támogatási ciklusban egyébként sikerült megduplázni az üvegházi termőterületet, a következőben pedig újabb duplázást várunk.

Ma már nem abban kell gondolkodni, hogy hány száz hektárt vessünk be búzával, mert a klasszikus 4 terményes – búza, kukorica, napraforgó, repce – szántóföldi növénytermesztésben nem tudunk versenyképesek lenni az akár 100 ezer hektáros ukrán latifundiumokkal. 

Nem a klasszikus négyesé a jövő Magyarországon.

Arra kell törekedni, hogy a takarmánytermesztés és a friss élelmiszerek bázisa meglegyen, és az e fölött előállított mennyiség eljusson a feldolgozóiparhoz. A szántóföldi zöldségtermesztés sokkal jobban megéri majd, főleg, ha öntözési lehetőség is van.

Hol tart most az öntözésfejlesztési program megvalósítása?

A közvetlen cél az, hogy a meglévő csatornák rendbetételével, kotrásával a jelenlegi 87,5 ezer hektáros öntözött területet 2022-re 200 ezer hektárra növeljük. Ha ezt sikerül elérni, az 20 milliárd forintos többletbevételt jelent a növénytermesztés számára évente. A síkvidéki tározórendszer kiépítésével elérhető lesz a 400 ezer hektáros célkitűzés is. Az öntözésfejlesztést segíti az a tízéves program is, amelynek keretében évi 17 milliárd forint támogatást különített el e célra a kormány.

Az unió által a koronavírus gazdasági hatásait mérséklő újjáépítési alap magyar keretéből pedig 163 milliárd forintot szánunk az öntözési program felgyorsítására a következő két évben.

Láthatóan nőtt a gazdálkodók együttműködési kedve is az öntözés tekintetében, várhatóan teljesen le fogják kötni a márciusban elérhető öntözési közösségek működési költségeit 90 százalékban átvállaló pályázaton meghirdetett keretet.

Az új ciklusban milyen arányban jut majd támogatás a mezőgazdaság, az élelmiszeripar fejlesztéseire, valamint a környezet- és klímavédelemre?

A saját terveink megvannak, azonban ne felejtkezzünk meg arról, hogy ezt még le kell tárgyalnunk az Európai Bizottsággal is, hiszen a 2023 utáni időszakra vonatkozó stratégiai tervünket majd jóvá kell hagyniuk.

Mi a források legalább felét mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztésekre fordítanánk, a teljes élelmiszeripar modernizációját és a mezőgazdaság precíziós átállítását tűztük ki célul.

Kiemelten fontosnak tartom még a vidéki települések infrastruktúrájának fejlesztését, ide több százmilliárd forintot szeretnénk elkölteni. De jutni fog a nélkülözhetetlen tudásátadási célokra éppúgy, mint az erdészeti programokra. Ha a fejlesztések révén növelni tudjuk a magasabban feldolgozott élelmiszerek arányát az exportban, akkor az évente több százmilliárd forinttal növelheti az exportbevételeket.

A rendelkezésre álló források 40 százalékát klímacélokra kellene fordítani.

Ez olyan kihívás, ami teljes odafigyelést igényel, és ezt én nagyon komolyan veszem. Szeretném, ha a gazdák, de a társadalom is megértené, hogy a termelők nem ellenségei a környezetvédelemnek, hanem szövetségesek a teremtett világ értékeinek megőrzésében. A fenntarthatósági célokat azonban a gazdák ellenében nem lehet végigvinni, még ha igen jelentős klímapolitikai célkitűzéseknek kell is megfelelni.

Ezek a klímacélok mennyiben teljesíthetők technológiaváltással?

Részben igen. Azt szeretnénk, hogy az uniós forrásokból megvalósuló technológiai fejlesztések elősegítsék a zöldcélok teljesülését. A precíziós gazdálkodásra való átállással, és a készségszinten beépült agrárökológiai ismeretek alkalmazásával a szén-dioxid-kibocsátás igen jelentős csökkentését lehet elérni. Az, hogy miként fogjuk a szerves trágyát felhasználni a műtrágya helyett…

Van még egyáltalán szerves trágya? Mert a legkorszerűbb állattartó telepeken már alig használnak hagyományos szalmás almot.

Érzékeny téma. A talajról szerves anyagot nem lenne szabad levinni, mert ezek a tápanyagok hiányoznak a talajból, így csökken a termőképessége.

A szalmatüzelésű erőmű számomra bűn, ahogy az is, hogy a trágyával bioerőműveket üzemeltetünk. Azt én egyáltalán nem támogatom.

Azt kell elérni, hogy új állattartó telep létesítésekor már az engedélynél szerződéssel kelljen igazolni, hogy kinek a földjén fogja elhelyezni a trágyát, a meglévőknél pedig, hogy az energiatermelést inkább a napenergia segítse a trágyára alapozott bioenergia helyett. A hazai előállítású baromfitrágya-granulátum igazi sikertörténet, és akár új üzleti lehetőséget, munkahelyeket jelenthetne, ha a többi állatfajnál is kidolgoznánk ennek a technológiáját.

Már az idén szeretnénk a hazai biomassza fenntartható használatának stratégiai kereteit kialakítani, ami a hazánkban évente előállított hatalmas mennyiségű biomassza – beleértve akár a szántóföldről lekerülő szalmát is – optimális és fenntartható felhasználásának szabályozását célozza.

Kikkel versenyez most a magyar gazda?

Az állattenyésztésben – legalábbis az a cél – a hollandokkal. Ebben a szektorban Hollandia és Dánia is elérte az erőforrásai felső határát, így ott már a kapacitások leépítéséért adnak igen jelentős támogatásokat. Nálunk viszont van szabad kapacitás, a gazdák részéről beruházási szándék is, és végre lesz pénz is. Az onnan kiszoruló gazdák pedig akár beruházási céllal is megjelenhetnek nálunk.

Ez a legegyszerűbben persze úgy valósulhat meg, ha bajban lévő vagy sikertelen generációváltás miatt eladóvá vált állattartó cégeket vásárolnak fel...

Nekem ez azért fontos, hogy ha a generációváltás sikertelen, akkor az a cég ne szűnjön meg, ott ne egy rom legyen, hanem akár így is, de egy tőkeerős vállalkozás létesüljön, ami Magyarországon termel. Másrészt vannak jó példák is, mint a Claessens család vállalkozása, amikor élenjáró technológiát, termelési kultúrát hoz egy ilyen befektetés.

Nem véletlen az sem, hogy az újonnan létrejött Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem esetében is a holland Wageningen agráregyeteme a minta. Fontos, hogy a generációváltás sikerét olyan agrárértelmiséggel segítsük, akiknél készségszintű a precíziós technológiák alkalmazása, az ökológiai gazdálkodás is.

Ezért szűnik meg Gödöllőn a környezetgazdálkodási szak?

Ez eleve az alapítványi fenntartásba vétel és az átalakulás előtti vezetés döntése volt, és szakmegszüntetési joga egyébként is a szenátusnak van. Véleményem szerint minden agrárszakmai képzésbe be kell épülnie a fenntarthatósági és klímavédelmi szemléletnek.

Az iparosított mezőgazdaságot el kell felejteni,

mert olyan a társadalmi elvárás, az éghajlatváltozások okozta nyomás rajtunk, hogy nem lehet másként szemlélni már a világot. Mindent annak kell alávetni, hogyan tudjuk a talaj termőképességét megőrizni, a károsanyag-kibocsátást csökkenteni.

Megállítható-e az agráriumban foglalkoztatottak számának csökkenése?

Egy hektár föld megműveléséhez most valóban kevesebb ember kell, mint régen, azonban ha növeljük az élelmiszeripari, tárolási, csomagolási és logisztikai kapacitásokat, akkor foglalkoztatni tudjuk a kieső embereket, így lehet növelni a foglalkoztatást. 

A legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint 2020 őszén agrárcéget alapított. Mik a tervei ezzel?

Hosszú ideig tervezgettem, dédelgettem egy ötletet, és nézegettem hozzá egy évek óta nem túl jó állapotban lévő, eladó telephelyet. Aztán, amikor kiderült, hogy én szeretném megvenni, hirtelen többszörösére emelkedett az ára. Így viszont letettem a terveimről. A céget pedig felszámolom.

Borítókép: Index – Fotós: Sóki Tamás