Döntött az Európai Unió Bírósága a magyar reklámadóról

A magyar reklámadó nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot – közölte az Európai Unió Bírósága, amely ennélfogva elutasította az Európai Bizottság által benyújtott fellebbezéseket, és helybenhagyta a törvényszék által hozott ítéleteket. A bíróság ezzel egy időben hasonló döntést hozott a kiskereskedelmi ágazatban kivetett lengyel adóról is.

A magyar kormány egy 2014. augusztus 15-én hatályba lépett törvénnyel progresszív adót vezetett be a reklámok Magyarországon való közzétételéből származó árbevételre. Az adó a Magyarországon reklámot közzétevők (napilapok, audiovizuális média, plakátok) nettó árbevételén alapult, kezdetben hat, az árbevétel alapján megállapított progresszív adókulcsból álló adótáblát tartalmazott, később annak átalakítása folytán már csak kettő adókulcsból állt, és lehetővé tette, hogy azok az adóalanyok, akiknek az adózás előtti eredménye 2013-ban negatív vagy nulla volt, az adóalapjukat az előző évek elhatárolt veszteségének 50 százalékával csökkentsék.

Az Európai Bizottság 2016-ban úgy ítélte meg, hogy a Magyarország által elfogadott adóintézkedés mind annak progresszív szerkezete, mint pedig az elhatárolt veszteségek levonásának lehetősége miatt a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, és elrendelte a nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettektől való azonnali és tényleges visszatéríttetését. A Magyarország keresete alapján eljáró Európai Unió Törvényszéke 2019. június 27-i ítéletében megsemmisítette ez utóbbi határozatot, kimondva, hogy

Az unió bírósága március 16-án kihirdetett ítéletében elutasította a bizottság fellebbezését.

A bíróság álláspontja szerint „figyelemmel a tagállamok számára olyan területeken elismert adójogi autonómiára, amelyek az uniós jogban nem képezik harmonizáció tárgyát, e tagállamok szabadon határozhatják meg az általuk legmegfelelőbbnek ítélt adóztatási rendszert, és adott esetben progresszív adóztatást vezethetnek be”.

A magyar reklámadóra vonatkozó ügyben a bíróság kimondta, hogy a törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az elhatárolt veszteségek részleges levonhatóságára vonatkozó átmeneti mechanizmus nem járt szelektív előnnyel. A nyereséget figyelembe vevő intézkedés bevezetése ugyanis összefüggésben állt a magyar jogalkotó által a reklámadó elfogadásával elérni kívánt újraelosztási céllal. A bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben az ezen adó hatálybalépésének időpontját megelőző adóévben való nyereség hiányára vonatkozó kritérium e tekintetben objektív jellegű, mivel az elhatárolt veszteségek részleges levonhatóságára vonatkozó átmeneti mechanizmus alkalmazására jogosult vállalkozások ebből a szempontból alacsonyabb teherviselő-képességgel rendelkeztek, mint a többi vállalkozás – olvasható a luxembourgi intézmény közleményében.

Hozzáteszik, hogy „a bíróság a bizottság által a megtámadott ítéletekkel szemben benyújtott fellebbezéseket teljes egészében elutasítja”.