Rákapcsol a piros csiga, mozgalom lett a lassú élet

Egy éve, a világméretű karantén alatt a fél glóbusz fogadkozott, hogy ezután gyökeresen megváltoztatja az életét. Sorra születtek az életmódcikkek mellett a komoly filozófiai értékezések is arról, hogyan, miféle fordulatokkal lehetne megmenteni a bolygót a klímaváltozást negatív spirálként erősítő túlfogyasztástól, túlhasználattól – amelynek végső soron a koronavírust is „köszönhettük”.

Nos, az azóta eltelt hónapok alatt kiderült, hogy ez egyáltalán nem lesz egyszerű, ahhoz túl kényelmes az emberiség fogyasztói társadalomba tagozódó része, a kapitalizmus rendszere pedig saját tehetetlenségi nyomatékától sújtva halad tovább, olykor kisebb, Ever Given-méretű döccenőkkel, mint a kínai–amerikai vámháború, vagy épp a világgazdaságba öntött válságkezelő pénz jelentette globális inflációs nyomás.

Szép ígéretek persze vannak, mint amilyenek Joe Biden amerikai elnök által szervezett klímacsúcson születtek, vagy az Európai Unió 2050-re kitűzött karbonsemlegességi célja, és persze olyan meglepő javaslatok is, mint amilyet a Nemzetközi Energiaügynökség tett a gázkazánok értékesítésének leállítását sürgetve 2025 után.

Mindez azonban jobbára annyira távoli a hétköznapi élettől, mint a Föld a galaxis magjától. A klímaszorongás valós, olykor tudatosan erősítik is a felelősséget az egyéni fogyasztóra toló megnyilatkozások – mint ahogy egy közelmúltbeli tanulmányból kiderült, az Exxon olajipari vállalat nagyon is tudatosan alkalmazta ezt kommunikációs eszközként az elmúlt 20 évben, hogy elkerülhesse a működése megváltoztatását –, de a klímavédelmi mozgalmak eszköztára sem mindig hatékony. 

Ehhez képest teljesen eltérő utat választott az elmúlt évtizedekben civil aktivisták tevékenysége révén világméretűvé nőtt Slow Living mozgalom.

Nem bűntudatalapon közelít a környezetvédelemhez, környezettudatossághoz, hanem megoldási javaslatokat, pozitív életmódtippeket, alternatívákat mutatunk, a közösségi események révén az egyes emberek számára is átélhetően. Nem valami ellen küzdünk, hanem valamiért, kritikusak vagyunk, de igyekszünk a gazdasági szempontokat is figyelembe véve új rendszereket felépíteni

– mondta az Indexnek Szekeres Diána, a 3,5 éve indult Slow Living Hungary közösség egyik vezetője, a Slow Food Eger-Mátra convivium elnöke. Úgy fogalmazott, hogy amikor először találkozott a mozgalommal, külföldön dolgozó forgatókönyvíróként, akkor az fogta meg leginkább, hogy ez egy pozitív értékeket közvetítő természet- és kultúravédelmi kezdeményezés.

„Úgy gondoljuk, hogy a valós környezetvédelem a helyi kultúra ismeretéből, szeretetéből fakad, miközben azért élvezzük is ezeket az ízeket, és ezért nem hagyjuk, hogy elvesszenek ezek az egészséges, vegyszermentesen előállított, hagyományos, tájfajta alapanyagok, receptek” – mondta.

A gazdasági érdekek figyelembevételére példaként a nemzetközi slow-mozgalom által is támogatott, 2019-ben indított, a beporzók és azon belül is a méhek védelmét célzó uniós polgári kezdeményezést említette. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy az Európai Bizottság kezdeményezzen olyan jogszabályokat, amelyek azt célozzák, hogy fokozatosan, 2030-ig 80 százalékban, 2035-ig pedig teljesen vonják ki az európai mezőgazdasági gyakorlatból a szintetikus növényvédő szereket a méhbarát mezőgazdaság megteremtése érdekében.

Ezeket a dátumokat piaci folyamatokat figyelembe vevő tanulmányok alapján határozták meg a kezdeményezés szervezői – mondta Szekeres Diána. Az EB 2021 április eleji összesítése szerint már csaknem 570 ezer aláírás összegyűlt a szükséges egymillióból. Magyarországról például már megvan a szükséges aláírás-mennyiség. A petíciót egyébként a hazai slow-közösség kezdeményezésére Nagy István agrárminiszter is aláírta. Szekeres Diána szerint nincs itt ellentmondás, a hivatalánál fogva a nagyüzemi mezőgazdaság érdekeit is szem előtt tartó tárcavezető a fenntartható mezőgazdaság érdekében nyitott a párbeszédre. 

Slow-mozgalom Magyarországon

A Slow Living Hungary közösség alapítói a magyar GMO-mentes, tradicionális termelési kultúrával előállított, és akár 21. századi keretek között újragondolt ételek mellett a gasztrokulturális, művészeti és turisztikai produktumokat szeretnék közelebb hozni az emberekhez, szélesebb közönséggel is megismertetve a slow-filozófiát. Közösségüknek a Tisza-tó és a Balaton mellett a fővárosban, Baranyában és Szekszárd környékén is számos tagja van – többnyire családi vállalkozások, manufaktúrák –, mint mondta, mostanra nagyon kiterjedt és összetartó közösséggé nőtte ki magát.

Maga a slow-mozgalom ennél régebben jelen van az országban, több régióban is, a Kiskunságról például a mangalicakolbász került be a nemzetközileg és az adott régió kulturális tőkéje szempontjából is fontos, megmentésre érdemesnek tartott őshonos állatokat, növényeket, termékeket, ételeket, recepteket védő Presidium Programba.

A következő pedig év végéig a kadarka és a szürke marha lehet. A Slow Living Hungary közösség tagjaként a legeltetéses szürkemarha tartással foglalkozó Nagy Géza egerszóláti birtoka került be a Presidium előszobájaként működő Noé Bárkája programba. Világszerte eddig mintegy 512 Presidiumot mentettek meg a mintegy 140 országban működő slow-közösségek az eltűnéstől.

Amikor a slow felpörög a járvány után

A slow-mozgalom tagjai által használható piros csigás védjegyet hivatalosan eddig 35 helyen használhatták az országban, a pandémia azonban a lassulást hirdető mozgalom bővülésének is gátat vetett.

Negyvenöt új tagunk lesz hamarosan, de nemcsak ők várják a nyitást, még ha egyes tagok – főleg a nulla kilométerességet komoly munkával megteremtő biotermelők – kicsit óvatosabban is készülnek erre

– mondta Szekeres Diána. Többen is kivártak a nyitással annak érdekében, hogy szélesebb körnek legyen meg az átoltottsága, érkezzenek meg a védettségi igazolványok.

Közösségük számára az idei év első nagyobb rendezvénye a pünkösdvasárnapi Slow Termelői Piac volt Szekszárdon. Amellett, hogy bemutatkoztak a pannon régiójuk termelői, borászai és művészei, kézművesei, élményszerű ízórákat is szerveztek az érdeklődőknek. 

De az egyik legfontosabb mégiscsak az, hogy

A pandémia előtt ugyanis számos edukációs programot szerveztek, többek között a helyben, ökotudatosan termelt zöldségeket, gyümölcsöket, előállított élelmiszereket, alapanyagokat az óvodás, középiskolás gyerekekkel, felnőttekkel megismertető tematikus ízórákat, de a tagok számára biológusok, agrármérnökök, történészek közreműködésével a napi tevékenységüket segítő kiscsoportos foglalkozások is rendszeresek voltak.

Ez részben piaci alapon megy, van, amikor a termelők finanszírozzák a szakértőket, hogy segítsenek a biotermelésre való átállásban, de maga a mozgalom is szervezett az érdeklődő vidéki közösségek számára képzéseket, amelyekkel az önellátás mellett a környékbeli éttermek részére a biotermék előállítást ösztönözték.

Többnyire ugyan már gyakorló termelők csatlakoznak a közösséghez, de abban is tudnak segíteni, főleg hazai és nemzetközi legjobb gyakorlatok átadásával, szaktanácsokkal, ha valaki kezdőként vágna bele az ökotudatos termelésbe. A tanácsadást és a slow-gondolatok népszerűsítését hazai és uniós források segítségével oldották meg.

A tagok számára komoly krízist jelentett 2020 és a járvány – mondta Szekeres Diána. A járványvédelmi korlátozások miatt közösségi és kulturális események, ízórák, borkóstolók maradtak el, az éttermi és szálláshely-szolgáltatások korlátozása pedig jelentős bevételkiesést okozott több tagnak is. Komoly kihívás elé állította őket a munkaerő megtartása is, de

A közösség tagjai is próbáltak segíteni egymásnak, és a fogyasztói érdeklődés is megmaradt, mivel most sokan kezdtek életmódváltást fontolgatni – mondta Szekeres Diána. Ugyan a pandémia alatt is voltak például az előre kiszállított termékekkel online lebonyolított kóstolók, de az mégsem adta meg az élő közösségépítés varázsát, noha szerinte a hagyományőrzés feladata az értékek képviselete a modern fórumok igénybevételével is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden tagnak profin értenie kell az Instagramhoz, de az hasznos, ha olyan közösséghez tartoznak, ahol mások segítenek ebben – teszi hozzá. Így az idősebb korosztályt képviselő, noszvaji üstös lekvárfőzéssel foglalkozó Bodnár Erzsike is ott van a YouTube-on, vagy épp bekerül a nemzetközi úti célokat ajánló, 60 országban megjelenő Slow Weekend Guide-ba. Magyarország egyébként először a tavalyi kiadvánnyal került fel a slow-utazók térképére, 12 oldalon ajánlva az érdeklődő öko- és kultúrturisták figyelmébe a legérdekesebb itteni helyeket. 

Ugyanakkor a pandémia felgyorsította az ugyancsak pünkösdkor debütáló Slow-webshop indításával kapcsolatos munkát is. Nemcsak Slow Food kézműves termékek, művészeti alkotások vásárlására ad majd lehetőséget, hanem élményprogramok – műhelylátogatások, élelmiszer-készítésben való részvétel, borkóstolók, iskolásoknak szánt ízórák – és Slow Travel úti célok, szálláshelyek foglalására is – mondta Szekeres Diána. Az osztrák slow-tagokkal együttműködve pedig azon dolgoznak, hogy nemzetközi úti célok is elérhetőek legyenek pár hónapokon belül. 

Egyébként a slow-filozófiára és termékekre Magyarországon is egyre nagyobb az igény. Az érdeklődés is megvan, bár az nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az erre fogékony magyar közönség is „hozzálassult” volna az élethez, az inkább csak átalakult a pandémia miatt.

Sokan a karantén alatt is leterheltek voltak a home office és a digitális oktatás miatt, az viszont a visszajelzések alapján pozitívum, hogy számosan tették le a voksukat a fenntarthatóan előállított, szezonális alapanyagokra építő főzés mellett – mondta Szekeres Diána. Hozzátéve, hogy a mozgalom alapítója, Carlo Petrini ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy, a társadalmi problémákkal, a termelőkkel való együttérzésen alapuló konyhát kell kialakítani, ami idővel válik a szeretet konyhájává. 

Arra a felvetésre, hogy ez tömegek számára egyelőre kevéssé elérhető, Szekeres Diána a német bioélelmiszerek piacát említette példaként. Kezdetben ott is meglehetősen drágák voltak ezek a termékek, azonban ahogy nőtt irántuk a kereslet, és bővült a piac, úgy mérséklődött a termékek ára is. Emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a slow-élelmiszerek többnyire magasabb tápértékűek, így eleve kevesebb élelmiszerre van szüksége a fogyasztóknak, vagyis kisebb az élelmiszer-pazarlás is.

Emellett az is fontos, hogy a termelők is megfelelő jövedelemre tegyenek szert: ők is használják a legmodernebb technológiákat, mellőzik az olcsóbb termelést elősegítő vegyszereket, de a minőségből, a kulturális tőkéből nem engednek

– jegyezte meg Szekeres Diána. 

S hogy miben mérik a sikert a lassú élet szépségét hirdetők? Az emberek életmódváltással, kulturális ismeretterjesztéssel kapcsolatos visszajelzései, problémafelvetései számának gyarapodásán, a valós párbeszédek kialakulásán, hogy a slow-közösségeknél olyan problémákat is kulturáltan megvitatnak a követők, érdeklődők, amelyet egy online kommentháborúban nem feltétlen tudnának – mondta Szekeres Diána. Na és persze amikor a szülők elmondják, hogy egy-egy ízóra után a gyerek inkább szezonális gyümölcsöt vagy hagyományosan főzött lekvárt, és nem csokit kér. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)