1700 milliárdos vagyon sorsa és a vízellátás a tét

Tombol a kánikula, több fővároskörnyéki településen pedig azzal küzdenek a vízművek, de az önkormányzatok is, hogy elmagyarázzák a lakosságnak, miért is van szükség vízkorlátozásra. Pécelen például napokig javított a Duna Menti Regionális Vízmű egy meghibásodást, azonban ez azzal járt, hogy a legnagyobb forróságban víz nélkül maradt a település egy része. A polgármester pedig egy országgyűlési képviselő közbenjárását kérte, hogy a katasztrófavédelem avatkozzon be a lakosság vízellátásának biztosítása érdekében. Sajátos helyzet, megfontolásra érdemes azoknál a helyhatóságoknál is, akik fontolgatják az ingyenes víziközművagyon-átadást az államnak, mivel

Nem feltétlenül járna jól az állam sem azzal, ha a bajban lévő önkormányzati tulajdonú víziközmű-cégek az ellátási kötelezettséggel együtt ingyen átadnák a víziközmű-vagyonukat is, mivel meglátásunk szerint elsősorban azok a cégek döntenének így, amelyek a legnagyobb bajban vannak, és amire a legtöbbet kellene költenie a költségvetésnek – mondta az Indexnek Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnöke. Az önkormányzatok körében az ingyenes vagyonátadás gondolata váltotta ki a legnagyobb ellenállást, főleg hogy a probléma egy része a rezsicsökkentéssel és a közműadó bevezetésével ért el kritikus szintet több önkormányzati tulajdonban lévő vízműnél is. Az Index legutóbb épp a hétvégén írt arról, mekkora terhet jelent mindez egy kisebb vízműnél, amelynek kevésbé tőkeerős önkormányzati tulajdonosai nem tudják tulajdonosi tőkejuttatással kipótolni az így keletkező veszteségeket. 

Épp ezért az érdekképviselet kezdeményezésére a Belügyminisztériumban összehívott Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsában – amely keretében tárgyaltak a nemrég az energetikai és közszolgáltatást érintő törvénycsomagban megszavazott módosítás hatásairól – az ingyenes vagyonátadás helyett inkább azt javasolták, hogy

• egyrészt kompenzálja az állam az önkormányzati cégek veszteségeit is legalább oly mértékben, mint az állami tulajdonú regionális vízművekéit; 
• másrészt pedig hozzon létre tízéves futamidővel egy évi hatvanmilliárd forintos keretű alapot, amelyet csak az ivóvízhálózat rekonstrukciójára lehet fordítani. 

Sok szám kering arról, hogy mekkora fejlesztési forrást igényelne az elöregedett vagy korrodált ivóvízvezetékek cseréje, de az uniós forrásokkal együtt tíz év alatt ez a hatszázmilliárd forint szerintem már orvosolná a legégetőbb problémákat – mondta az Indexnek Schmidt Jenő, aki nem tart attól, hogy ha létrejönne egy ilyen alap, egyéb költségvetési megfontolások miatt megnyirbálná az aktuális kormány az elkülönített keretet. Az ivóvízellátás ugyanis stratégiai fontosságú, a víz pedig egyre inkább felértékelődő alapvető élelmiszer. Az uniós források jelenleg nem százszázalékos támogatási intenzitással működnek, ezért is tartanák fontosnak a helyhatóságok a nagyobb költségvetési szerepvállalást.

Ezt a problémát mielőbb orvosolni kellene, azonban számos önkormányzati tulajdonú társaság számára már az is nagy könnyebbséget jelentene, ha az aktuális veszteségük leküzdéséhez adna támogatást az állam.

Csak a 2019-es veszteségek összesített összege, amelyre kompenzációt kérünk mintegy 1,5 milliárd forint 

– mondta Schmidt Jenő. Ez az összeg addig is tovább hízik, amíg bármiféle megoldási javaslat körvonalazódni kezd, és akkor a 2020-ban és 2021-ben jelentkező költségemelkedés veszteségnövelő hatásait még nem is vették figyelembe.

Persze egy tollvonással könnyebbé tehetné az állam az önkormányzati tulajdonú víziközmű-társaságok életét, ha megszüntetné a vezetékhálózat után méterenként 125 forintos terhet jelentő közműadó-fizetési kötelezettségüket – mondta Schmidt Jenő. A 2021-es költségvetésbe egyébként mintegy 53,4 milliárd forint bevételt terveztek e címen, igaz, ebben az egyéb közművezetékek – például áram, gáz – után fizetendő összegek is szerepelnek.

Még úgy is, hogy a mintegy negyven önkormányzati tulajdonú vízmű kezeli 14 ezer dolgozót foglalkoztatva az ország ivóvízhálózatának kétharmadát, amelynek a szennyvízhálózattal együtt nyilvántartott könyv szerinti értéke összesen 1700 milliárd forint. Az öt állami tulajdonú regionális vízműnél mintegy 6400 embert foglalkoztatnak, az ott nyilvántartott eszközérték összesen 540 milliárd forint. 

A TÖOSZ ígéretet kapott arra, hogy továbbítják a javaslatait a kormány részére, miután az egyeztetésen nemcsak az önkormányzatokért felelős belügyi államtitkár, Pogácsás Tibor, hanem az ITM részéről Hízó Ferenc helyettes államtitkár, illetve a Miniszterelnöki Kormányiroda részéről Benkő Tibor jogi és koordinációs ügyekért, valamint közműszolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár is részt vett. – A nyári szünet miatt azonban ősznél előbb nem számítok érdemi előrelépésre a javaslatunkat illetően – tette hozzá Schmidt Jenő. 

Már csak arra kéne választ találni, miből és hogyan működnek addig a legnagyobb bajban lévő vízműcégek. 

(Borítókép: Másfél kilométer hosszú vízvezeték-alagút a Gellért-hegy alatt. Fotó: Beliczay László / MTI)