Az adat építi a jövő turizmusát

Hogy látja a turizmus helyzetét a harmadik hullám után?

Egy sportpéldát hozva azt mondhatom, hogy a pandémia oldalról páros lábbal becsúszott, és ebben nem csak a bokaszalagunk szakadt el, összetört mindenünk, viszont volt időnk újragondolni az előttünk álló időszakot, a céges struktúráinkat, a jövőképünket.

Ön mire jutott?

Kicsit messzebbről indulok. A turizmus több mint 10 százalékát adja a globális GDP-nek, és 292 millió munkahelyet teremt világszerte. Az előző öt évben az online tranzakciók száma 75 százalékkal nőtt a szektorban, ami egyedülálló. Ehhez képest szomorú azt látni, hogy a legalacsonyabban digitalizált iparág Magyarországon a turizmus, annak ellenére, hogy a legtöbb munkavállaló – nagyjából 400 ezer fő és 70 ezer cég – itt helyezkedik el. Ennek felszámolására hoztuk létre a két iparág elismert szereplőivel a Digitális Turizmus Szövetséget, amelynek legfontosabb feladata az, hogy a digitális szektorhoz csatlakozó 65 ezer céget a maga 200 ezer munkavállalójával együtt összehozza a turisztika szereplőivel, ezáltal betöltve egy olyan szerepkört, mely jelenleg hiányzik a piacról.

Mekkora a baj? Mondana példát a digitális analfabetizmus érzékeltetésére?

Persze, itt ülünk egy kockás abroszos étteremben, amit egyébként kedvelek, mert hangulatában retró, de nincs wifi, ami rossz fogyasztói élményt ad. Ha ugyanis idejön egy japán turista, és enne egy bablevest, majd elküldené fotóban a képét haza, nem tudná megtenni. Az, hogy egy étterem régies, képviselhet értéket egy helyi számára, de nem okoz feltétlen versenyelőnyt, ha a turista fejével gondolkodunk. Itt a tulajdonos gondolhatja azt, hogy egy erdő szélén az ember ne akarjon wifizni, inkább beszélgessen, de nem biztos, hogy ez a jó irány. Ráadásul itt jön be az is, hogy öregszik a szektor, a tulajdonosi kör, a vezető pozíciókat betöltők ötven év felettiek, és némi túlzással ugyan, de kockás füzetbe vezetik a bevétel-kiadás oldalt, miközben számos automatizált/digitális megoldással is megtehetnék mindezt.

A digitális dilettantizmus felszámolását segítheti végső soron az NTAK-rendszer, vagyis a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központot felállítása is, nem?

Ez egy tökéletes első lépés volt, hiszen ennek segítségével valós időben láthatjuk a foglalási adatokat. Azon adatokról, amelyeket korábban a KSH 6-10 hónapos késéssel tudott rendelkezésünkre bocsátani, most már azonnali visszajelzésünk van. Konkrétummá váltak tehát a sejtéseink arról, hogy mi történik mondjuk Hévízen, ki megy oda, és mennyi időt marad, ami kétségkívül az első lépés a stratégiagyártáshoz. A jövő az adatvezérelt tervezésben rejlik, enélkül minden bizonnyal lemaradunk a régiós versenytársakkal szemben. Viszont ha jókor és jóra használjuk, a világ élvonalába érkezhetünk ezen a területen is.

Végső soron mi a szövetség célja?

A célunk az, hogy a turizmus szektor digitális érettséget tovább növeljük. Az evangelizáció mellett olyan rendszerek felépítésére törekszünk, amelyek önkéntes, anonim, GDPR-biztos adatbevalláson alapulnak, és olyan adathalmazokat generálnak, amik az egész szektor hasznára lehetnek. Törekszünk arra, hogy az utolsó turisztikai egységet is bekössük a felhőalapú rendszereinkbe, majd tudásunkat, adatbázisainkat rendelkezésre bocsássuk. Erre épülhet később a régiós okosturisztikai szövet.

Az mi?

Vegyünk egy példát. Ha Budapesten az összes turisztikai vállalkozást bekötjük a rendszerbe, nemcsak azt fogjuk látni, hogy hányan aludtak egy szálláshelyen, hanem azt is, hogy a turista a szálláshelyről fürdőbe ment, onnan az állatkertbe, tudjuk, hogy  találta meg az attrakciót, hol kávézott, mennyit költött, hol váltott valutát, és milyen értékben, hovatovább mi bírta őt költésre. 

Ma azt sem tudjuk, hogy adott pillanatban hány japán turista cirkál Budapesten. Ha lennének rendszereink, látnánk, hogy 12 700 fő ez a szám, és jobbára a Halászbástya körül cirkálnak. Ha ezt tudjuk, tudni fogjuk azt is, hogy az érintett utcákat érdemes felújítani, az angol és a német felirat mellett japánt is ki kell helyezni, mert a turista információhoz jut, ennek birtokában pedig többet költ, a szektor oldalán több bevétel realizálódik, abból pedig a szolgáltató invesztálhat mondjuk zöldmegoldásokba, digitális fejlesztésekbe. Az EU-s narratívák szerint ez hasznos lehet, ugyanis 2021–27 között az adatalapú fejlesztésekre, az 5G-re, a mesterséges intelligencia használatára, a zöldebbé válásra és a fenntarthatóságra megy el majd az a fejlesztésre szánt több ezer milliárd euró, ami még elköltésre vár.

Nyitottság van a szektor részéről az adatszolgáltatásra?

Még meg kell győznöm a szereplőket arról, hogy csatlakozzanak a szövetséghez, és adják oda az adataikat, mert elhanyagolható tagdíj mellett komoly adatbázisokhoz férnének hozzá. Hogy mást ne mondjak, rövid úton meg tudnánk mondani azt, hogy ez a kockás abroszos hely milyen érettségi szinten van, és ha tudjuk a Digitális Turizmus Index-értékét, onnan válaszokat tudunk adni arra, milyen irányba lenne érdemes fejlődnie.

Hogy látja a turizmus helyzetét rövid távon, mondjuk a nyárra vetítve?

Azt látom, hogy a belföldi turizmusban arra, ami most jön, a szektorban lévők nincsenek felkészülve. Júniusban a Balaton környéki vállalkozók azt mondták, hogy az elmúlt 15 év legjobb júniusa volt, és a főszezon még csak most jön. Kérdés, hogy a minőséget fenn tudják-e tartani akkor, amikor naponta nem 50 lángost kell megsütni, hanem 150-et. Itt sokan elvérezhetnek. Kell a szakképzett munkaerő és az élmény. Rengeteg hely van, az emberek pedig az újat keresik, és csak akkor mennek vissza ugyanoda, ha megvolt a jó élmény, és nem hullámzó minőséggel kell szembesülniük.

(Borítókép: Rasztovits Dávid. Fotó: Kaszás Tamás / Index)