Lehetne spiritusz a lengyel–ukrán összefogásban
További Gazdaság cikkek
- Itt a Standard and Poor's jelentése Magyarországról
- Nem akárki taszította le a dobogóról Mark Zuckerberget
- Több ezer milliárd forintnyi lakossági megtakarítás szabadulhat az ingatlanpiacra
- A Magyar Nemzeti Bank elmúlt 100 évét eleveníti meg a Pénzmúzeum új kiállítása
- Az Európai Unió átlagán alul a magyarországi foglalkoztatottak száma
A lengyel elit érzékeny búcsút vett Petro Porosenko volt ukrán államfőtől, akit a lengyel–ukrán kapcsolatok elmélyítésének útjában álló legfőbb akadálynak tartott, és üdvözölte utóda, Volodimir Zelenszkij színre lépését, elsősorban azért, mert pragmatikusan viszonyul a két ország történelmi ellentéteihez. Nem telt el azonban sok idő, és kiderült, hogy túlzottak voltak a várakozások, amelyek helyét átvette az illúziók elvesztése, mint már annyiszor, ha a lengyel–ukrán kapcsolatokról van szó. Vajon mi az oka ennek? – teszi fel a kérdést Daniel Szeligowski politológus, a két ország viszonyának szakértője a Notes from Poland hírportálon megjelent cikkében.
Lengyelországban komoly érzelmeket kavar az ukrán téma, részben a sok ponton érintkező közös történelem, részben a személyes kapcsolatok, szimpátiák és antipátiák nyomán.
A lengyelek másként viszonyulnak az ukránokhoz, mint bármely más szomszédjukhoz, ami egyebek mellett Ukrajna európai aspirációinak és az orosz befolyás visszaszorításának támogatásában is megmutatkozik. Ugyanakkor van egy elképzelésük arról, hogyan kellene alakítani ezeket a kapcsolatokat, ami egy téves feltételezésen alapul. Nevezetesen azon, hogy az ukránok csodálják a lengyeleket.
Valójában Lengyelország az ukrán nemzeti biztonságpolitika, külpolitika és gazdaság szempontjából is másodlagos stratégiai partnernek minősül. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem Varsó az, amely a kezében tartja az adukat a dombaszi konfliktus megoldásával vagy az ukrán hadsereg megerősítésével kapcsolatban, hanem az USA és legfeljebb az Egyesült Királyság. És a lengyelek sem őszinték, amikor túlhangsúlyozzák országuk kapcsolatát Ukrajnával, miközben az euroatlanti biztonsági rendszer részeként a keleti szomszéd nekik is másodlagos politikai, az EU tagjaként pedig messze nem elsődleges gazdasági partner.
A közös foci-Eb
A közösen 80 milliós, azaz létszámban Németország méretű népességet átfogó egységről szóló ábrándok és a valóság ellentéte arra ösztönzi az álmodókat, hogy valamilyen nagy közös projekttől várjanak áttörést. Szívesen hivatkoznak a 2012-es, közös rendezésű foci-Európa-bajnokságra (Eb), ám ez alig volt több mint PR-esemény. Gazdaságilag nem hozott semmit, miután a stadionokat és az utakat az ukrán oldalon az ottani oligarchák, a lengyel oldalon az ottani nagyvállalkozók építették, a határinfrastruktúrát, amit modernizálhattak volna az Eb kapcsán, elmulasztották fejleszteni. Az Eb egyetlen eredménye, hogy egymás felé fordította a két ország lakóit, felvillantva, hogy hasznos dolgokat csinálhatnának együtt.
A lengyel–ukrán kapcsolatok szakértője szerint valójában
a nagy, áttörést hozó projektek hajszolása nem pusztán lehetetlen vállalkozás, de felesleges is.
Egyetlen ilyen projekt zajlik, Ukrajna gazdasági integrációja Lengyelországgal, ami azonban nem ölti olyan látványos események sorozatának formáját, mint a közös Eb rendezése, hanem több szerényebb, ha tetszik, középszerű, unalmas gazdasági kapcsolatból épülhet fel.
Az unalmas jó
Vannak erre pozitív példák. Ilyen a lengyel energiaipar erőteljes szerepvállalása Ukrajnában vagy a hadiipari vállalatok együttműködése. Jó példa, hogy a lengyel fél gázszállításokkal segített szomszédján 2018-ban az oroszok aktuális energetikai kekeckedése idején, vagy hogy a lengyel nemzeti légitársaság, a LOT terjeszkedik az ukrán piacon. Hasznos a népszerű Przemyśl–Kijev vasúti kapcsolat vagy az, hogy több tízezer ukrán fiatal tanul lengyelországi egyetemeken.
Viták mindig lehetnek, amelyeket akkor lehet kezelni, ha a felek történelmi sérelmeiket háttérbe tolva pragmatikusan viszonyulnak hozzájuk. A folyamatos, rutinszerű együttműködés ugyan egyáltalán nem izgalmas, szemben a látványos projektekkel, ám sokat tehet a kölcsönös bizalom felépüléséért. A különleges lengyel–ukrán kapcsolatok hangoztatása helyett érdemesebb egy szerényebb, középszerű formulához fordulni: a jó szomszédi viszonyokhoz. Ezzel kevesebbet markolnak a felek, de többet fognak, még akkor is, ha a promóció fontosságát erőteljesen hangsúlyozó politikusok és PR-osok ezt unalmasnak találják.
(Borítókép: Andrzej Duda lengyel államfő (j) fogadja ukrán hivatali partnerét, Volodimir Zelenszkijt a varsói elnöki palotában 2019. augusztus 31-én. Fotó: Wojciech Olkusnik / MTI / PAP)