Gondoljon egy tízjegyű számra, szorozza meg tízezerrel – az sem elég Ukrajna helyreállítására

A légitámadások szinte minden ipari létesítményt elpusztítottak. Az infrastruktúrák használhatatlanná váltak. Az orosz vezetésű erők nagy vonalakban megszállták a keleti országrészt, milliók menekültek és menekülnek a háború brutalitásától. A történelem során számtalan országot kellett már helyreállítani, de talán a legkézenfekvőbb példa erre – ahol nem követünk el anakronisztikus hibát – Nyugat-Németország gazdasága 1945 után. Ezt Wirtschaftswunder (gazdasági csoda vagy a Rajna csodája) néven emlegetik. E történet szempontjából nem mellékes, hogy a náci Németországgal ellentétben Ukrajna nem kezdeményezte a konfliktust, és a pusztítás mértéke se hasonló méretű.

A gazdasási elemzők egyöntetűen úgy látják, hogy Ukrajna esetében az újjáépítés monumentális feladat lesz. Közgazdászok már elkezdték felmérni a károkat, és készülnek a helyreállítási tervek is. Vlagyimir Putyin háborúja eddig több ezer ártatlan ember életét követelte, ez nem átugorható rész, de ezen túl csak gazdasági szempontból millióknak otthonát, házakat, kórházakat, hidakat, kikötőket tett tönkre.

A Centre for Economic Policy Research (CEPR) közgazdászai szerint Ukrajna újjáépítésének teljes költsége 200–500 milliárd eurót taksálhat – ez bőven több mint Magyarország éves GDP-je. Ez a számítás nagyjából egybevág az ukrán számításokkal. De ez csak becslés, ennél sokkal fontosabbak az elköltött pénzekkel kapcsolatos reformok. Ukrajna esetében az újjáépítés módja nem lesz mellékes, a kísérő reformok esszenciálisabbak lesznek, mint az elköltött pénz mértéke. Jól ismert gazdasági esemény volt, amikor keleti szomszédunkra rászabadult a szabad és piaci gazdálkodás a kilencvenes években, és csak úgy a semmiből nőttek ki olyan oligarchák, akik egymaguk dönthettek akár egy országos régió üzemanyag-ellátásáról. Ha a Nyugat most nem csinálja jól a reformokat, ezek az érdekcsoportok – ráadásul a szürkegazdaságnak nem csak Ukrajnában viszonylagos, hogy egy háború jó vagy rossz –, mint a gombák, úgy fognak újra kinőni.

Az ukrán háború gazdasági hatásainak kiszámítása nehéz feladat. A Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézet (WIIW) agytrösztje úgy számol, hogy az érintett régiók együttesen az ukrán termelés mintegy 29 százalékát teszik ki. A villamosenergia-fogyasztás – amely jó mutatószám szokott lenni – azt mutatja, hogy az ipari teljesítmény kihasználtsága az egy évvel ezelőttihez képest nagyjából a harmadával csökkent. Az ukrán központi bank felmérése szerint a cégek harminc százaléka teljesen leállította a termelést országszerte, további 45,1 százalék pedig csökkentette. A Világbank szerint idén 45 százalékkal csökkenhet a GDP az öreg kontinens második legnagyobb területű országában (földrajzilag Európához tartozó területeket figyelembe véve).

Az ukrán kormány megpróbálja mérsékelni a gazdasági károkat, a Nyugat pedig az Economist számításai szerint eddig mintegy hétmilliárd dolláros támogatás juttatott el. Például a gazdák 675 millió dollárt kaptak, hogy továbbra is meg tudják művelni a földjüket. Mivel Oroszország tengeri blokád alatt tartja Ukrajna fő exportútvonalait a Fekete-tengeren, a kormány az EU-val együttműködve igyekszik megkönnyíteni a szárazföldi kereskedelmet.

A Kijevi Közgazdasági Egyetem által összeállított kimutatás szerint a lerombolt lakások értéke nagyjából 29 milliárd dollárra tehető, ennél is nagyobb tétel lehet a megrongálódott ipari létesítmények, infrastruktúrák száma. Az egyetem számításai szerint az erőművektől és gyáraktól kezdve a hidakon és utakon át mindenhol bekövetkező pusztítás meghaladja az ötvenmilliárd dollárt. A létesítményeket, amelyeket nyugat-európai szinten eddig sem lehetett modernnek nevezni, jelenleg karban sem tartják. Egyes tanulmányok szerint a 2014-es megszállás után az ilyen jellegű rendkívüli értékvesztések, a háború okozta infrastrukturális veszteségek hatvan százalékát tették ki 2019 végére. Az ukrán miniszterelnök becslése szerint most 119 milliárd dollárba fog kerülni az ipari károk helyreállítása. A kormány helyreállítási alapot hozott létre, és a minisztériumok folyamatosan tesznek javaslatokat arra vonatkozóan, hogy mit kell majd újjáépíteni.

Számítások szerint a pénzügyminisztérium havonta mintegy kétmilliárd dollárnyi bevételtől esik el a háború miatt. Vannak olyan elemzői becsélések, hogy az ukrán kormány képtelen lesz hitelt felvenni vagy fizetni a kölcsöneit, de ahogy korábban Virovácz Péter, az ING vezető makrogazdasági elemzője az Indexnek elmondta, nem valószínű, hogy Ukrajna fizetésképtelen helyzetbe kerül:

Az ukrán államcsőd politikai kérdés.

Tehát nem lesz államcsőd, ha a finanszírozás meg fog érkezni a nyugati kormányoktól, nemzetközi szervezetektől és magánbefektetőktől. Egyébként Kijev továbbra is fizeti az államadósságát.

A következő, a már korábban is érintett kérdés a pénz elosztása. Ez nagyon nehéz feladat egy olyan gazdaságban, amelyet korábban az egyéni érdekek uraltak. Ukrajna 2014 óta versenyképesebbé tett számtalan pályázati eljárását, de a kontextus most más lesz. A CEPR nemrég azt javasolta, hogy a segélyeket nyílt szerződések használják fel a keretmegállapodások során – így még tenderek nélkül is biztosítható az átláthatóság. Az IMF már a háború előtt is sürgette a kormányt, hogy erősítse meg a korrupcióellenes kereteket és a jogállamiságot,

Tehát ha az ukránok nyugati pénzből szeretnének újjáépíteni, akkor politikai támogatásra is szükség lesz. Hogy Ukrajna mennyire partner ebben, azt az alábbi példa jól mutatja: teljes exportjának EU-ba irányuló aránya a 2014-es harminc százalékról 2020-ra 36 százalékra emelkedett, Oroszországba irányuló exportja pedig 18 százalékról 5,5 százalékra csökkent.

Történelmi példa

A második világháborút követően is óriási károk voltak az országok gazdaságában. A háború során a gyárakat és az infrastruktúrát ért károk nagyok voltak, de a termelés visszaesése ennél is nagyobb volt – ahogy azt Tomka Béla a Rubicon hasábjain összegezte egy korábbi írásában. Ő úgy látja az esszéjében, hogy akkor „nem álltak rendelkezésre az alapvető nyersanyagok, de pótalkatrészek és szakképzett munkaerő sem”. Olyan mértékű volt a pusztítás, hogy komoly gazdasági tényező lett az emberek éve óta tartó alultápláltsága – azaz hogy nem voltak munkaképes humánerőforrások.

A német gazdaság helyreállításában nagy szerepet játszott, hogy a nagy háborút követő világháborúban a győztesek nem követeltek megfizethetetlen jóvátételt, és a felosztott Nyugat-Németországban rögtön az volt a terv, hogy helyreállítsák a gazdaságát – ezzel is kiszorítva az akkori oroszokat.

A béke beköszöntével nyilvánvalóvá vált az Egyesült Államok számára, hogy Európa támogatásra szorul, s 1945 júliusától el is kezdtek a kontinensre áramolni az amerikai segélyek. Ezek összege tekintélyes volt – 1948-ig elérte a 25 milliárd dollárt

– áll Tomka Béla írásában. A történész szerint Washington 1947-ben változtatott a segélyezési gyakorlatán, és júniusban bejelentett egy segélycsomagot: az Európai Újjáépítési Programot (European Recovery Program), amelyet ma már Marshall-tervként ismerhetünk. Az amerikai kormány négy év alatt 13 milliárd dollárt – 2020-as árfolyamon 130 milliárd dollárt – folyósított a program keretében, amelyet Tomka Béla szerint a korábbi segélyeknél jóval hatékonyabban menedzseltek.

Az így Európába kerülő források lehetővé tették, „hogy meginduljon a nyersanyagimport, ami aztán segítette a késztermékek exportját”. De a segélyt fogadó országoknak feltételeknek kellett megfelelniük: a piacgazdaság legalapvetőbb elveit minden rászoruló országnak el kellett fogadnia – meg kellett szüntetniük az árak ellenőrzését, egyensúlyba kellett hozniuk az állami költségvetésüket.

Tehát – ahogy a kiváló történelmi esszé is rávilágít – a Marshall-terv bátorította az európai integrációt is. Ma az orosz–ukrán háború után az ukrán gazdaságba öntött pénzeknek – ugyanúgy, mint az évezred közepén – az lesz a feltétele, hogy valósuljon meg egyfajta európai integráció (lásd Ukrajna gyorsított uniós felvétele) és a kapitalista piacgazdaság elfogadása Kijev részről.

(Borítókép: Egy megsemmisült épület törmelékei Mariupolban, Ukrajna déli kikötővárosában 2022. április 10-én. Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters)