2024. június 19. 15:00
Horvátország
Albánia
Volksparkstadion II. forduló
2024. június 19. 18:00
Németország
Magyarország
StuttgartArena II. forduló
2024. június 19. 21:00
Skócia
Svájc

A csirke csipogásán kívül mindent értékesít a baromfitermelő dinasztia

D NOE20190624001
2022.04.22. 18:05
Sok mindent megélt Európa egyik legnagyobb baromfitermelő dinasztiája. A Bárány család és a Master Good Kft. idén immár 115 éve foglalkoznak baromfival. A csirkehús hatósági árassá tétele csupán egy vakuvillanás az évszázados történetükben.

Magyarország legnagyobb múltú baromfitenyésztő dinasztiája a Bárány család. Szakmai történetük 1907-ig nyúlik vissza, és I. Bárány Lászlóval kezdődött, aki a Békés megyei Széchenyi grófok birtokán, Pósteleken uradalmi gazdatisztként dolgozott, majd a gróf kérésére baromfitenyésztésbe fogott. A megbízás újszerű volt, a szakma pionír korszakát élte, az iparág ekkor még gyerekcipőben járt. A kastély a szakmai kihíváson túl feleséget is adott a dinasztiaalapítónak. A családi legendárium része, hogy a lány, aki eredetileg a kastély parádés kocsisának jegyese volt, egy darabig hezitált, amikor új udvarlója akadt, de az I. Bárány László által az emlékkönyvébe jegyzett sorok utat mutattak neki. A mondat – „Erős akarat nem ismer akadályt” – a családban klasszikussá érett, és a kihívásokkal teli időszakokban gyakran előkerül.

Ez afféle utalás volt a dédnagymamámnak, hogy ha valamit tényleg szeretne, merjen lépni. A döntés eredménye a nagyapám, édesapám és az öcsémmel, Péterrel mi is

– mondja IV. Bárány László, a Master Good Kft. egyik tulajdonosa, akinek nagyapja, II. Bárány László 1921-ben a Széchenyi–Wenckheim-kastélyban látta meg a napvilágot.

Második generáció: a grófi szérű elhagyása

A 20-as évek végén I. Bárány László ott hagyta a grófi szérűt, majd Békéscsabán egyfajta szövetkezeti formában saját vállalkozásba kezdett. Itt hozta létre mesterséges keltetőállomását, ahová az amerikai Ohióból rendelt gépeket. A vállalkozáshoz már 16 éves korában a nagyapa, II. Bárány László is csatlakozott. A szövetkezeti forma lényege, hogy az dédnagyapa megegyezett a környékbeli gazdákkal, miszerint szülőpár tyúkokat helyez ki hozzájuk, majd visszavásárolja a tojást, hogy ezeket kikeltesse, végül eladja.

Vállalkozása prosperálónak bizonyult, egészen a második világháborúig. „Nagyapámat elhurcolták Szibériába. Mire hazatért, addigra I. Bárány László – az édesapja ­– meghalt, a keltetőt pedig porig rombolták. Egy darabig segédmunkákból tartotta fenn magát, majd az 50-es évek közepén, amikor a mezőgazdaságban elindult a nagyüzemi gazdálkodás megszervezése, Derecskére vezényelték, ahol 1958-tól az 1971-ben bekövetkezett haláláig az ország akkori legnagyobb keltetőüzemének megépítésével és vezetésével bízták meg.”

Harmadik generáció: maszekolás

III. Bárány László Derecskén, a keltetőgépek mögötti szobában cseperedett, esténként a gépek morajlása segítette az alvását. Apja korai halála után nem volt kérdés, mivel foglalkozik majd. Az agráregyetem elvégzése után Kisvárdára került, 1978-ban pedig a Hunnia-Coop baromfi-feldolgozó üzemében kezdett el dolgozni, ahol idővel az üzem termelési főmérnöke lett.

Időben megérezte a változás szelét, 1988-tól kismaszek lett, garázsában keltetésbe fogott. Az előnevelt csirkéket saját Barkasával értékesítette faluról falura járva.

Akkor a korábbi munkahelyének kollégái közül sokan megmosolyogták, pedig III. Bárány László ezzel a sokszorosát kereste korábbi, főmérnöki fizetésének. Mi több, annyi tőkét gyűjtött, hogy amikor a tsz-ek tönkrementek, Szabolcsban, Nyírkércsen egy kis majort meg tudott vásárolni, 1994-ben pedig létrehozta a Master Good Kft.-t.

Negyedik generáció: növekedés és megtorpanás

A családunk a legfiatalabb generációkat már korán bevonja a közös munkába, mi ebben hiszünk. A kezdetekkor, amikor édesapám Barkasból értékesített, mi az öcsémmel, gyerekként otthon, a pingpongasztalnál fogadtuk a vevőket

– emlékszik a korai munkával töltött évekre IV. Bárány László. Felidézi, hogy a majorban először csak keltettek, majd istállót építettek a tojó tyúkoknak, csirkehizlalásba kezdtek, ezután takarmánygyártásba fogtak. A kilencvenes évek a fejlesztés évtizede volt, így lettek a 2000-es évekre a régió egyik meghatározó agrárvállalkozása.

„2003-ban, amikor a Hajdú-Bét és a Bábolna Zrt. tönkrement, és az eszközállományuknak nem akadt vevőjük, a vállalkozásunk méretéhez viszonyítva nagyon nagy hitellel megvásároltuk azt a kisvárdai vágóüzemet, amely édesapám első munkahelye volt. Ezután Péter öcsémmel az agráregyetem elvégzése után csatlakoztunk a családi vállalkozáshoz. Amikor létrehoztuk a vágóüzemünket, a cég már a háromszorosára nőtt, de mi még nem álltunk készen rá, hogy ezt a fejlődést lekövessük, három évig rendesen recsegett-ropogott is a szekér. 2006-ban az első madárinfluenza drámaian csökkentette a csirkehús fogyasztását, amikor ebből éppen kilábaltunk, 2008-ban a gabonaár-robbanás okozott gondot. Ekkor világosan láttuk, hogy ha nem vagyunk képesek paradigmaváltásra, letérdelünk.”

Edukációs túrák

A cél érdekében komoly nyugat-európai cégekhez jártak tanulmányi kirándulásokra, amelyek akkor technológiailag fényévekre voltak tőlük, ezért nem is láttak bennük konkurenciát, és ily módon tettek szert további tudásra. „Kiadtam a feladatot a kollégáknak. Az egyik az üzemi termelés különböző területein dolgozó embereket számolta, melyik vonalon hányan dolgoznak, a másik a gépek típusát olvasta le, a harmadik az üzemi logisztikát figyelte, a negyedik a munkaszervezést. Akkor még elég volt bemondanunk, honnan jöttünk, és hány csirkét vágunk naponta, onnantól természetesen nem féltek tőlünk. Nem kellett egy rossz zakót sem fölvennünk ahhoz, hogy ne érezzenek minket konkurensnek, mi pedig rengeteg dolgot tanultunk tőlük, ami segített kimászni abból a gödörből, ami akkor a hazai baromfiipart jellemezte. Mi 2009-től számoljuk a valós paradigmaváltást, és 13 évvel később kijelenthetem, hogy mára cégünk kisvárdai vágóüzeme a világ egyik leggyorsabb, legnagyobb kapacitással bíró és legmodernebb feldolgozóüzemévé vált. És ezt nem mi mondjuk, hanem azok, akik a gépeinket szállítják és telepítik” – összegez IV. Bárány László.

Broiler vs. tanyasi

A cég 100 százalékban a Bárány család tulajdonában van, több telephellyel rendelkezik, köztük az ország legnagyobb vágó- és keltetőüzemével, a cégcsoport 2850 főt foglalkoztat.

Hetente több mint másfél millió, napi 260 ezer, másodpercenként 4 és fél csirkét dolgoznak fel.

A tyúkok megtojják a tojást, ez bekerül a keltetőüzembe, a tojásból a csibe 21 napra kikel, majd 6 hetet tölt a broileristállókban. Az ipari csirkék 42-45 naposan, a tanyasiak 75-80 naposan kerülnek a vágóüzembe. A Master Good összes baromfiistállója ablakos, természetes fénnyel rendelkezik, ilyennel Európában is ritkán találkozni. A kényelmet az ülőrudak és a csipegetőpontok fokozzák, ketreces tartásról náluk szó sem lehet. Egy átlagos magyar 24,5 kilogramm csirkét fogyaszt évente, természetesen az ára miatt elsősorban a broilercsirkét keresi, a tanyasi csirke ízre jobb, igaz, a duplájába is kerül. Broiler esetén a gyorsabb nevelés következtében az ízanyagoknak nincs annyi idejük beépülni, mint a tanyasi csirke esetében. A csirkefajták genetikájából adódóan egy tanyasi csirke 80 napra körülbelül 2,3 kilogramm élő súlyban van, addig egy ipari csirke 42-43 napra 3 kilós lesz, tehát feleannyi idő alatt másfélszer akkorára nő.

A fejlődés nem áll meg

A csirkék értékesítése hozzávetőlegesen 30 százalékban belföldön, jellemzően áruházláncokban zajlik, a fennmaradó mennyiség 46 külföldi ország piacán oszlik el. Bárányék két éve vették meg korábbi angol tulajdonosától a Sága Foods Zrt.-t, évekkel ezelőtt zöldmezős beruházásként Vietnámban is létrehoztak egy csirkefeldolgozó üzemet, emellett büszkék rá, hogy cégük a világ egyik legkeményebb minőségbiztosítási rendszerével dolgozó európai McDonald's egyik legnagyobb csirkebeszállítója, a cégcsoportnál továbbra is folyamatos fejlesztésekben gondolkodnak.

Időközben elkezdték az alaptevékenységhez kapcsolódó üzletágaikat fejleszteni, értéket állítanak elő a munkafolyamatok során keletkező melléktermékekből is. Ennek példája, hogy csak GMO-mentes gabonákból, búzából és kukoricából gyártanak takarmányt. A búza betakarítása után visszamaradt szalmaszárból a csirkék alá kezelt és sterilizált almot készítenek, a csirke trágyáját sterilizáló eljárással fermentálják, majd szerves tárgyaként hasznosítják. Náluk az összes vágóüzemi melléktermék felhasználásra kerül, belőlük állateledel készül, a baromfi tollából pedig a halgazdálkodás számára toll-lisztet készítenek.

Az öcsém szerint a csirke csipogásán kívül mindent feldolgozunk és értékesítünk

– érzékelteti teljes körforgásos rendszerük lényegét IV. Bárány László.

A családi vállalkozás egyik legfontosabb célja már évek óta a környezettudatosság és a zöldebbé válás:

a világ első karbonsemleges baromfitenyésztő és vágóüzeme szeretnének lenni.

Jelenleg 20 hektárnyi napelemparkot is üzemeltetnek, ez a teljes cégcsoport villamosenergia-felhasználásának több mint negyedét fedezi. A gáz teljes kiváltása még a jövő kihívása, de egy generációkban gondolkodó dinasztia számára erre is megoldást kell találni. „Az agrárterületeket Péter öcsém viszi, az élelmiszeripari részt én. A két generációváltás közötti szakasz egyharmadánál járunk. 20 év múlva lesz esedékes a következő váltás, de már cseperedik a következő generáció – köztük V. Bárány László –, aki, ha fellapozza a családi legendáriumot, 2022-nél látni fogja, hogy a család kínálatában a Sága márka alatt már megjelennek a vegán termékek, ami első hallásra fura.” Az indoklás szerint nem szeretnék megtagadni vagy abbahagyni az állattenyésztő tradíciót, de figyelnek a változó fogyasztói szokásokra is.

2022: hatósági áras csirke

Noha ezzel nem számoltak, más kihívás is akad erre az évre. Egy miniszterelnöki rendelet értelmében hatféle élelmiszert, köztük a csirkemellet és a farhátat tavaly október közepén rögzített áron kell a boltoknak árulniuk. Az intézkedés a 2022. február 1. és 2022. május 1. közötti időszakra érvényes.

A család úgy véli, ez az intézkedés a nagyobb terhet az áruházakra és a kiskereskedelemre helyezi, de a hazai csirkeágazat a lehetőségeihez képest próbál részt vállalni a közös terhekből. A hazai baromfiszektornak ennél sokkal nagyobb kihívást jelent azonban az európai szintű madárinfluenza miatti termeléscsökkenés, a közel négyszeresére növekedett iparienergia-árak és az 50 százalékkal magasabb gabonaárak miatti soha nem látott takarmánydrágulás.

(Borítókép:  Bárány László a Master Good Kft. ügyvezető igazgatója 2019. június 24-én. Fotó:  Bruzák Noémi / MTI)