Maradnak a magyar gyártócégek Oroszországban

Az Oroszországban gyártóbázissal rendelkező magyar vállalatok közül tudomásunk szerint egyik sem döntött a működés felfüggesztése vagy a kivonulás mellett a háború kitörését követően – mondta az Index érdeklődésére Szekeres István, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara orosz–magyar tagozatának vezetője. Mint ismertetett, ugyan elsősorban csak a tagozathoz tartozó cégekre látnak rá, viszont ezzel a nagyjából 10, oroszországi gyártóbázissal is rendelkező tagvállalattal heti-kétheti egyeztetésben vannak azóta is, igyekezve felmérni a főbb és az újonnan jelentkező problémákat, és lehetőség szerint segíteni ezek megoldását. 

A visszajelzések szerint a háború kitörését követő sokk és elbizonytalanodás után – amikor is főleg a menni vagy maradni dilemma eldöntése volt a prioritás – mostanra valamelyest konszolidálódott a helyzetük, noha azóta is folyamatos problémamegoldó üzemmódban vannak.

Viszont sem az Európai Unió, sem pedig orosz részről nem érzékelnek nyomást a napi működés során 

– tette hozzá Szekeres István. A legismertebb orosz kitettséggel működő cégek – mint az OTP vagy a Richter – mellett egyébként építőipari projekteken, többek között önkormányzati megrendelésű kórházépítési, felújítási, illetve vízgazdálkodási, erőműépítési beruházásokban közreműködő vállalatok tevékenykednek Oroszországban. Emellett akad egy épp felfüggesztett Molos gumibitumen-üzemépítési projekt, van sebészeti segédeszközöket, implantátumokat kint gyártó magyar vállalkozás, élelmiszer-, illetve takarmányadalékanyag-gyártás, de húsüzem is az Oroszországban érdekelt magyar vállalatok között. 

Szekeres szerint e vállalkozásoknak komoly nehézségeket, az értékesítésük és a szerződéseik teljesítésének ellehetetlenülését okozta a háború kitörése utáni napokban a rubel árfolyamának szabadesése, amikor is a korábbi 90 rubeles euróárfolyam március 7-re egészen 140 rubelig gyengült. Ez nettó 50-60-70 százalékos veszteséget jelentett ezeknek a cégeknek – mondta Szekeres István. Az árfolyam mostanra visszakorrigált – többek között a gázexport rubelben fizetésével kapcsolatos orosz elvárás hatására –, és a csütörtökön 67 rubeles euróárfolyam már kedvezőbb, mint a háború előtti szint. 

Jelenleg a legnagyobb problémát az alapanyagok beszerzése jelenti a kint működő magyar cégeknek: nemcsak a szankciók alá eső termékek megszerzése nehéz, de számos uniós illetőségű beszállító is felmondta elvi okokból az orosz üzleteket. Márpedig ezt nehéz és időigényes helyettesíteni, arról nem is beszélve, hogy jelenleg csak azonnali vagy előrefizetés ellenében szállítanak bármit is. Korábban azért volt lehetőség 30–60 napos fizetésre is, ezt eltörölte a háború. De a bankolás és az átutalások megszervezése is okozott problémát a kint működő magyar cégeknek, ahogyan sorra jelentették be a SWIFT-rendszerről a szankciók nyomán levágott bankokat. Épp ezért a magyar cégek számára komoly előnyt jelentett az OTP és a Raiffeisen orosz leánycégeinek jelenléte, előbbitől nagyon sok segítséget kaptak a vállalkozások a napi működés megszervezéséhez – mondta Szekeres István.

A kisebb-nagyobb átmeneti finanszírozási nehézségek egyébként elsősorban azoknál a vállalatoknál jelentkezhetnek, amelyeknek nem volt korábban megoldott a magyar banki finanszírozása, mivel a háború miatt gyakorlatilag az összes hitelbiztosító felmondta az orosz ügyleteket, és most új ügyletre nem is lehet szerződni orosz operációkhoz. Korábban egyébként voltak kedvezményes Exim-féle finanszírozási lehetőségek, de a vállalati tapasztalatok szerint az itthoni bankok is lehetnek jó partnerek az oroszországi átmeneti finanszírozási nehézségek kezelésében. A kint működő cégek egy része, főleg az építőipari projektekben részt vevők többnyire helyi forrásból oldották meg a háború előtt a finanszírozási igényüket. De volt példa a másik végletre is, azaz arra, hogy a magyar cég teljes mértékben hazai banki forrásból oldotta meg a kinti tevékenysége finanszírozását, mivel itt olcsóbban jutott hitelhez. 

Ugyan korábban volt szó róla, azonban eddig konkrét, célzott kormányzati segítség nem érkezett a kinti gyártással is foglalkozó vállalatokhoz – mondta Szekeres István. Az MKIK tudomása szerint készül is valamiféle támogatási javaslat, de a részletekkel még várják a kormányalakítást. 

A logisztika lassú és nehézkes 

További nehézség, hogy a megrendelt áruk leszállítása is minden eddiginél időigényesebb és bonyolultabb lett az orosz gyártócégek számára. A Krím megszállása előtt a legrövidebb és olcsóbb útvonal Ukrajnán keresztül vezetett. A háború kitörését követően a korábbi ukrán tranzit helyett az exportszállítmányok Belarusz, és azon belül is Breszt felé vették az irányt. Majd az uniós szankciók Belaruszra való kiterjesztését követően egyre inkább a balti államok irányába mozdultak el a szállítmányozók. Részben azért, mert ugyan Oroszországból nincsenek kitiltva az uniós kamionok, azonban Belaruszból saját kezdeményezésre igen – mondta Szekeres István. Viszont hiába látnának a fehéroroszok üzletet abban, hogy átrakodják a saját autóikra és sofőrjeikhez az uniós exportszállítmányokat, ha ez a legdrágább, leglassabb és legkevésbé biztonságos megoldás a szállítmányozók szerint.

De még a lett vagy a litván reláció se zökkenőmentes: egy-egy kamion 2,5-3 hét alatt tud megfordulni, a hirtelen forgalombővülés miatt a kevés ügyintéző és a nehézkes vámeljárások miatt megesik, hogy akár öt napig is az orosz határon vesztegelnek a járművek 

– mondta Szekeres István. Egyetlen kivétel van: az élőtenyészállat-export, mivel az állatszállítókat előreveszik a határokon. Így viszont a Magyarországról Moszkvába feladott exportszállítmányok jócskán megdrágultak: míg a háború előtt egy ilyen fuvar 2600 euróból megvolt, most 6 ezer euró alatt nem lehet elintézni. 

Az is általános tapasztalata az Oroszországban működő, illetve oda továbbra is exportáló magyar cégeknek, hogy az országon belüli, jócskán megugrott – márciusban hivatalosan 16,5 százalékos – infláció nemcsak a lakosság, de a vállalatok fizetőképességét, valamint keresletét is visszaveti a nem létfontosságú termékek esetében. Az ott előállított termékárakban épp ezért nem lehetett teljes mértékben érvényesíteni a költségek emelkedését.

Támogatást kérnek a kinn maradáshoz

„Összegezve: a magyar cégek nehéz, de nem kilátástalan helyzetben vannak Oroszországban, és bíznak abban, hogy a háború mielőbb véget ér. Ezt követően pedig remélik, hogy a háború miatt kivonult versenytársak piacaira lehetőségük lesz benyomulni” – mondta Szekeres István. Ezért is lobbizik a kamara azért, hogy valamilyen, a kint maradást segítő kormányzati támogatást kaphassanak. 

Úgy vélik ugyanis, hogy a háború épp egy olyan pillanatban stoppolta le az üzleti életet, amikor mind magyar középvállalati, mind orosz vállalkozói részről nagyon komoly érdeklődés volt az együttműködési, befektetési, beruházási lehetőségek iránt. A folyamatban lévő, most épp felfüggesztett vagy lefékeződött projektek pedig komolyan megdobhatták volna az évi mintegy 2,1 milliárd eurós magyar–orosz külkereskedelmi forgalmat.

A kint üzletelő magyar cégek – mintegy 800 cég exportált Oroszországba a háború előtt – visszajelzése szerint a háború, az uniós szankciók és annak egyéni politikai megítélése ellenére orosz részről az üzletileg barátságos megközelítés és az érdeklődés megmaradt, sem politikai nyomást, vagy ellenséges hangulatot nem tapasztalnak – tette hozzá Szekeres István. 

Ukrajnával is üzletelünk a nehézségek ellenére is

Az Ukrajnában üzletelő magyar vállalatok működésére, tevékenységére csak kisebb rálátása van az általa vezetett kamarai tagozatnak, de tudomása szerint ott nagyon eltérő a helyzete annak a nagyjából 1000 magyar vállalkozásnak, amely exportál vagy gyárt a szomszédos országban. Egyrészt a szankciókkal, illetve harcokkal érintett területekkel nem nagyon van kapcsolat. A hrivnya váltása és az ukrán partnerek fizetőképessége folyamatosan problémás. Akadnak vállalatok, amelyek továbbra is szállítanak Ukrajnába árut, de csak azonnali fizetés ellenében, a kiskereskedelmi hálózatok üzemeltetése – mint amilyen például a Richter orvoslátogatói hálózata – nehézkes vagy szinte lehetetlen. Az agrártermékek importja Ukrajnából egyébként folyamatos. Annyi bizonyos, hogy az idén 10 százaléknál jóval nagyobb mértékben esik majd vissza a külkereskedelmi forgalom az ukrán relációban. 

(Borítókép: Valeria Mongelli / Bloomberg / Getty Images)