A gázembargó szétfeszítené az Európai Uniót, mégis napirendre vennék

Azzal, hogy a héten büntetőintézkedés alá vonták az orosz olajat, feltehetően tovább emelkedhetnek Európában az energiaszámlák. Ráadásul az eurózónában az infláció májusban 8,1 százalékra emelkedett, és egy esetleges gázembargó ezt csak tetézné. Európa sokkal jobban függ az orosz gázszállítástól, mint az olajtól, hiszen a kontinens gázellátásának negyven százaléka a Gazprom kezében van. Az olyan gazdasági nagyhatalmak, mint Németország és Olaszország, korábban már többször figyelmeztettek:

Csak Ausztria földgázának mintegy nyolcvan százalékát Vlagyimir Putyinék adják, de Magyarország kilencven százalék felett vásárol a Gazpromtól. Brüsszel elkötelezte magát amellett, hogy megszünteti az orosz nyersanyagfüggőséget, de ezzel kapcsolatosan maga Emmanuel Macron francia elnök sem tűnt sietősnek: „Szerintem semmit sem szabad kizárni, mert senki nem tudja megmondani, hogyan alakulnak a dolgok, hogyan fog alakulni maga a háború” – mondta a frissen újraválasztott francia elnök a brüsszeli Európai Tanács ülésén a héten, amikor az orosz gáz betiltásáról kérdezték. 

Az érme másik oldalán az van, hogy ha lemondunk az orosz gáz szankciójáról, az Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknél kétség kívül érzékeny kérdés lesz. Videókonferencián keresztül az Európai Tanács hétfői csúcstalálkozóján elmondott beszédében az ukrán vezető az összes orosz energiaforrás betiltása mellett érvelt. Azért is, mert a háború kitörése óta az uniós országok több tízmilliárd eurót (közel négyezer milliárd forintot) költöttek orosz gáz, olaj és szén importjára – a Politico számítása szerint –, és ezek a kifizetések továbbra is érkeznek majd az orosz számlákra.

Míg a szenet fokozatosan kivezetik, addig a részleges olajtilalom bevezetése hónapokig, évekig fog tartani. Ha a hajón történő szállításokat végül teljesen be is tiltják, a csővezetékes szállítás továbbra is folytatódhat. Nem mellékesen ha vége a háborúnak, ezek a szankciók feloldhatók lesznek. Az orosz olaj betiltása már most megosztó volt, a gáz szankcionálása szinte biztosan szakadásig feszítené a húrt Európában.

Lengyelország, a balti államok és más, Ukrajnát kifejezetten támogató országok, valamint politikai csoportok azt akarják, hogy Brüsszel addig fokozza a nyomást Moszkván, amíg a Kreml hatalmas falai végleg nem roskadnak maguk alá. Kaja Kallas észt miniszterelnök azt szeretné, ha a gáz is bekerülne az EU következő szankciós körébe, de elismerte, hogy az olajról folytatott elhúzódó tárgyalások után ez valószínűtlen. A lett kormányfő, Arturs Krišjānis Kariņš a napokban viszont úgy fogalmazott:

Minél erősebbek a szankciók, annál gyorsabban véget ér a háború. Ezért három hónappal a háború kezdete után egyre keményebb szankciók vannak, és ezt egyre szigorúbban kell csinálni annak ellenére, hogy ezt az Európai Unió is megsínyli. 

Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét nem csak megperzselheti ez a probléma – ahogy most az olajnál történt –, egyenesen ráéghet a karrierjére egy esetleges gázembargó.

Nagy Márton frissen kinevezett gazdaságfejlesztési miniszter arra figyelmeztetett, hogy az EU legközelebb a gázembargót fogja célba venni: „Az olajembargó olyan lett volna, mintha atombombát dobtak volna a gazdaságra, a gázembargó viszont olyan lenne, mintha egy hidrogénbombát dobnának le” – fogalmazott a miniszter.

Szerinte az olajembargó a hatósági üzemanyagárat veszélyeztette, a gázembargó a lakosságra vonatkozó rezsicsökkentést, ami által a fűtés és a villamosenergia-ellátás is veszélybe kerülhetne. A miniszter úgy véli, hogy a gázembargó emellett az egész európai gazdaságot fenyegetné, bevezetése esetén Németország is mély recesszióba süllyedne.

Alternatívák a földgázra

Európa a háború kirobbanása után igyekszik alternatívát találni az orosz földgázra. Putyin ukrajnai támadása óta a nyugat-európai országok versenyeznek azért, hogy minél több cseppfolyósított földgázt (LNG) szerezzenek be. Az emiatt tovább gerjesztett árakkal nem tudják tartani a lépést a kevésbé tőkeerős, fejlődő országok.

Nem mellékesen az LNG tankerhajókon érkezik Európába, így jóval környezetszennyezőbb, mint a csővezetékeken érkező fosszilis nyersanyagok. Ha az EU-nak valahogyan sikerül élesen csökkentenie az orosz vezetéken érkező gázra való támaszkodását – az idei év végéig kétharmadával tervezi visszaszorítani –, a Rystad Energy tanácsadócég nemrégiben készített elemzése szerint

Azzal, hogy Európa megpróbál kapkodva elszakadni az orosz gáztól, destabilizálta az egész globális cseppfolyósítottföldgáz-piacot – áll a tanácsadócég jelentésében. 

Európa az elmúlt hónapokban gyors ütemben vásárolta fel az LNG-készleteket. Az Independent Commodity Intelligence Services adatai szerint a régió február és április között 28,2 millió tonnát importált. Ez 29 százalékkal több, mint a tavalyi év azonos időszakában. Kaushal Ramesh, a Rystad Energy gázipari elemzője szerint a közelgő hiány márciusban vált nyilvánvalóvá, amikor „az EU bejelentette, hogy 2021-hez képest ötvenmilliárd köbméterrel növeli az LNG-importot”.

Ezeknek a hatására az LNG spotára Kelet-Ázsiában 114 százalékkal emelkedett a tavalyi év azonos napjához képest, és a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint 2021-ben hat százalékkal nőtt a termék globális kereskedelme. Hiba lenne ezt az egész folyamatot Putyin nyakába varrni, hiszen ebben jelentősen közrejátszott a koronavírus-járvány utáni gazdasági fellendülés is. Németország egyébként – amely importgázának 35 százalékát még mindig Oroszországból kapja – bejelentette, hogy két LNG-terminál építését is tervezi a jövőben.

Hogy egy kicsit még izgalmasabbá tegyük a problémát: 

A vevők további áremelkedéseket könyvelhetnek el, mivel az európai kereslet szárnyal, és az nem bonyolult összefüggés, hogy a drágulás szorosan kapcsolódik a csővezetékeken keresztül szállított európai földgáz árához. Anélkül hogy bárkinek is pálcát törnénk a feje felett, a magasabb árak értelemszerűen a legnagyobb LNG-exportőröknek kedveznek: köztük az Egyesült Államoknak.

(Borítókép: Nagy Márton 2022. május 26-án. Fotó. Szollár Zsófi / Index)