Most már az otthon melege lett a tét

A távhőszolgáltatással kapcsolatosan összességében leszögezhető, hogy a szolgáltatónak kétféle árbevétele van: az egyik részt a fogyasztóktól szedi be – ezen belül van a lakossági és nem lakossági bevétel, a másik részt a távhő-ártámogatás (távhőkassza) adja. Az első bevételi csoporton belül a lakossági szereplők védett áron kapják, míg a második csoportban a nem lakossági szereplők piaci áron kapják a szolgáltatást. 

A fogyasztóktól származó árbevétel nem fedezi a távhőszolgáltató teljes költségét, és ahhoz, hogy a rezsicsökkentés a lakossági fogyasztók számára fennmaradhasson, muszáj támogatásban részesülnie a szolgáltatónak – főleg, ha földgáz alapon történik az energiabeszerzés. Ezért az állam már korábban létrehozta a távhőkasszát, amelynek a mértéke éves szinten korábban 10 és 50 milliárd forint között volt, mára 900 és 1000 milliárd forintra duzzadt.

A kérdés az, hogy ezt tudja-e tartani a kormány. Ezzel kapcsolatosan a múlt héten nagy port kavart Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) energetikáért felelős államtitkár nyilatkozata, miszerint 980 milliárd forint fűtési költséget prognosztizálnak az idei szezonra a magas gázárak miatt. Ezért „tervben van az idei télen a lakossági felhasználóknak átadott hőmennyiség csökkentése a távhőrendszerekben, ennek mértéke és mikéntje azonban még nincs kidolgozva”.

Az ár marad, de mi változhat?

Nem sokkal az államtitkári nyilatkozat után reagált Palkovics László technológiai miniszter, aki úgy fogalmazott, hogy nem változtatják a „távfűtéses lakásoknak a díjait”, legalábbis most ez nincsen tervben. A miniszter szerint „addig nem lenne fair ehhez hozzányúlni, amíg az ott élőknek a szolgáltatók nem tudnak olyan lehetőséget biztosítani, hogy valóban maguk tudják szabályozni a lakásukban elfogyasztott hőmennyiséget, ilyen módon a hőmérsékletet”, de szerinte a következő „fűtési szezont már célszerű lenne úgy elkezdeni, hogy mindenki eldönthesse azt, hogy milyen hőmérséklet legyen a lakásában, és mennyit akar érte fizetni”.

Tehát a díjak megváltoztatása a miniszter nyilatkozata szerint továbbra sem várható, és a lakossági fogyasztókra a védett ár vonatkozik. Ám az elképzelhető, hogy a lakásokba érkező hőmennyiség csökkenni fog. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy minden egyes távhőrendszernél meg van határozva a minimumkövetelmény, amit a szolgáltatónak teljesítenie kell. Ezek az egyedi közüzemi szerződésekben szerepelnek.

Ezentúl a hőmérsékletet erősen befolyásolja az is, egy panellakás esetén, hogy az épületen belül maga az ingatlan hol helyezkedik el.

Lapunknak Bali Gábor azt mondta: a gyakorlat úgy alakult ki, hogy a szolgáltató számolja ki, hogy milyen hőmennyiséget kell eljuttatnia a hőközpontokba. Ezzel teljesíti a szerződésben vállalt minőségi kritériumot. 

„A kérdés nem az, hogy kevesebb energiát akar-e eljuttatni a lakásokhoz, hanem, hogy az ezeket szabályzó szerződések központilag vagy más jogszabály alapján módosíthatók-e” – fogalmazott Bali Gábor, aki szerint a jelenlegi jogszabályi keretek között a távhőszolgáltatónak tartania kell a szerződésben foglaltakat. Ezeknek a szerződéseknek pedig nincs egységes formája, tehát van, ahol irányérték van meg adva, van, ahol pedig határérték, de van, ahol kritérium sincs.

Általánosságban elmondható, hogy ezek a kérdések elsősorban a panellakásokban élő felhasználókat érintik, és összességében három kategóriája van a felhasználóknak: lakossági, intézményi és nem lakossági – a lakossági felhasználóból van a legtöbb. Ahol nem lakossági felhasználó van, ott meg kell egyezni valamilyen módon az árban – ezekre vonatkozik a sokat hangoztatott piaci ár.

A távhős fogyasztás is csökkenthető, és ez lehet országos érdek. Ha mindenki vállalja, hogy próbál kevesebb energiát felhasználni, azaz csökkenthető a komfortszint a távhős fogyasztási helyeken, akkor a távhősök is hozzá tudnak járulni az energiatakarékossághoz. Energiagazdálkodási szemszögből mindenképpen ez lenne helyes, de ez központi döntést igényelne, és nagyon nehéz lenne műszakilag megvalósítani

– nyilatkozta Bali Gábor. Igazából az a probléma, amire a miniszter is utalt, hogy egy panellakásban az sem tud többet fűteni, aki egyébként kifizetné. Ez műszakilag jelenleg megoldhatatlan, hiszen egyedileg a lakásokban szabályozatlan a leadott hőmennyiség. Ehhez rendszerszintű átalakítások kellenek, tehát ebben a kérdésben jelenleg műszaki problémák vannak.

A miniszteri nyilatkozatból, illetve összességében a kialakult piaci helyzetből arra lehet következtetni, hogy az ár nem fog változni, viszont az elképzelhető – a szabályozói beavatkozások függvényében –, hogy magában a leadott hőmennyiségben változások lesznek.

Mit tehetnek a fogyasztók?

Az energiahatékonyság növelésére a panellakásokban élőknek sok lehetőségük nincs. Így a hőérzetük javítására se, amennyiben a távhőszolgáltatók csak a szerződésekben vállalt minimumot teljesítik. Talán a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb opció a nyílászárók cseréje lehet, ezért lapunk megkérdezett egy ilyen területen dolgozó vállalkozót.

Földesi Károly, az Ablakszakértő Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak úgy fogalmazott, hogy

Értelemszerűen nem csak a panellakások esetén érhető el megtakarítás, hiszen csökkenni fog a felhasznált energiamennyiség. A szakember szerint a nyílászárókkal kapcsolatban a felújítás nem nagyon merülhet fel, mert „nagyon kevesen foglalkoznak már ezzel, illetve a régi nyílászárókhoz nincsenek megfelelő alkatrészek. Továbbá a javítással nem fog érdemben javulni a hőmegtartó hatás”. Így mindenképpen a cserét preferálja. 

Az Ablakszakértő Kft. ügyvezető igazgatója szerint egy komplett ablakcseréhez szükséges gyártási idő nagyjából 3-4 hét. Nyílászárónkként munkadíjjal együtt pedig 200 000 forinttal lehet számolni, de természetesen ez csak egy irányár. Panellakás esetén nem érdemes vastagabb üvegű vagy különleges minőségű ablakot beszerelni.

A szakember szerint nagyjából 5 hét alatt kész van az egész felújítás, és a cseréjével maximalizálhatjuk a szolgáltatók által nyújtott hőellátását. Szinte teljesen kihasználhatjuk azt a kapacitást, amit teljesít a szolgáltató. Földesi Károly szerint 2-3 fokot mindenképpen lehet nyerni egy ilyen a beruházással. A szakember azt is hozzátette: az aktuálisan használt nyílászárók, ahol a csere az építés óta nem történt meg, már egyáltalán nem nevezhetők korszerűeknek.

Amikor megtörténik a bontás, akkor lehet látni, hogy az ablakok és a fal között a legrosszabb a helyzet, a takarás mögött. Tehát a fal és az ablak között távozik a legtöbb hőmennyiség, ezért a szakember elsősorban a homlokzati nyílászárókat javasolja cserélni. Ezek a cserék nagyjából egy-két napos felújítást igényelnek, de természetesen ezt a cserélni kívánt ablakok darabszáma befolyásolja.

(Borítókép: Index)