Amerika beindult, meg akarja nyerni a háborút, de kíméletesen

Leginkább az európai központú olajvállalatok és földgázkereskedők profitálnak a kialakult energiaválságból, nem az amerikai termelők – mutatott rá Brad Crabtree, az amerikai energiaügyi minisztérium helyettes államtitkára nemrégiben. Úgy fogalmazott, hogy „azok a vállalatok, amelyek hosszú távú szerződéseket kötnek az amerikai LNG-termelőkkel, felértékelik a jegyzéseket, és az európai piacon keresik ezt az árrést”. A BP, a Shell, a Glencore és a Vitol mind hosszú távú megállapodásokat kötött az amerikai LNG-termelőkkel – tette hozzá. 

A fegyveres konfliktus miatt az Egyesült Államok a legnagyobb LNG-exportőrré nőtte ki magát. Ennek hátterében a nyugati szankciók állnak, amelyre válaszként Oroszország elzárta a gázcsapokat – ahogy ezt már a történelem során számtalanszor meglépte. Az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) számításai szerint az amerikai LNG-export mennyisége 2022 első felében 12 százalékkal nőtt az előző évihez képest, amely újra gázzá alakítva mintegy 57 milliárd köbmétert jelent. Ugyanakkor ez a mennyiség eltörpül a korábban szállított orosz gáz mennyiségtől, amely 150 milliárd köbméter volt éves szinten.

Az idei amerikai szállítások közel kétharmada Európába érkezett, szemben a 2021 egészére vonatkozó nagyjából egyharmaddal. Ha ezt a teljes európai beszerzéshez hasonlítjuk, akkor a Rystad Energy becslése szerint idén több mint 120 millió tonna LNG-t vásárol Európa, ez tavaly még 80 millió tonna volt. 

Joe Biden és az éghajlatváltozás

Joe Biden amerikai elnök az ENSZ COP27 klímakonferenciáján tartott beszédében azzal vádolta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fegyverként használja az olajat és a gázt, ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy Moszkva ukrajnai háborúja nem hiúsíthatja meg az éghajlatváltozás elleni globális erőfeszítéseket. „Sürgősebb, mint valaha, hogy megkettőzzük éghajlatvédelmi vállalásainkat. Oroszország háborúja csak fokozza a sürgősségét annak, hogy a világ csökkentse a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét” – fogalmazott az amerikai elnök, majd hozzátette: minden országnak többet kell tennie, és fokoznia kell a klímavédelmi ambíciókat.

Ennek ellenére jól látszik a Rystad számításaiból, hogy van némi ellentmondás ebben, hiszen a Norvégiából származó vezetékes gáz esetében hordónként körülbelül 7 kilogramm szén-dioxid-terhelés keletkezik, az Európába importált cseppfolyósított földgáz esetében becsléseik szerint az átlag 70 fölött van. A Food & Water Action Europe szerint az amerikai 50 milliárd köbméteres cél elérése évente 400 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknek felel meg, ami nagyjából 100 szénerőmű kibocsátását jelenti.

Az, hogy áthozzuk Amerikából a földgázt Európába, jóval nagyobb környezetterheléssel jár, ugyanakkor ezt már a következmények tekintetében régóta tudjuk. Most energetikai vészhelyzet van Európában a háború miatt. Így arra törekszik a kontinens, hogy legyen egyáltalán hozzáférhető nyersanyag. Európában most a zöldkérdések mellett előnyt élvez, hogy garantált legyen télen a fűtés biztonsága

– fogalmazott az amerikai LNG-szállítások kapcsán az Indexnek Vasali Zoltán politikai elemző és klímakutató. Ugyanakkor vannak konkrét konfliktusok. Például az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) szeptember 6-án közölte, hogy elutasítja a Cheniere Energy kérését, hogy mentesítse két amerikai, Öböl-parti terminálját a veszélyes szennyezésre vonatkozó szabály alól. Ezekből jól látszik, hogy a Biden-adminisztráció természetesen fokozza a kitermelést és nyerni akar a konfliktuson gazdaságilag, de a klímavédelem ettől még nem került háttérbe.

Amerika hosszú távon tervez

Washington még márciusban állapodott meg az Európai Unióval a szállítások folyamatos növeléséről, éves szinten elérnék az 50 milliárd köbmétert. A legnagyobb amerikai földgáztermelő vállalat célja, hogy 2023-ra megnégyszerezzék LNG-exportkapacitásaikat, és elérjék a napi 1,6 milliárd köbmétert. Érvelése szerint ez nem csak az energiaválság enyhítését jelentené, hanem még az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is segítene, hiszen a földgázt a fejlődő világban a szennyezőbb szénerőművek kiváltására használnák.

Még egy évszázadig biztosan kitartanak a jelenlegi termelési kapacitás mellett az Egyesült Államok földgáztartalékai. Ebbe beletartozik a palagázos, valamint a hagyományos gázmezők kitermelése is. Az amerikai LNG-cégeknek is óriási ambícióik vannak: a világon 2030-ig megépíteni tervezett LNG-projektek nagyjából fele Amerikában van – írta az The Economist.

Az LNG-ben rejlő piaci potenciált Európa is felismerte, kontinensszerte megkezdődött az ilyen létesítmények fejlesztése. Ugyanakkor ezek megtérülési ideje akár tíz évre is nyúlhat, így csak jóval később vehetnek részt a fosszilis kibocsátás mérséklésében. Ezért is jogosan merül fel kérdésként, hogy egy profitorientált vállalat miért kezdene  ilyen beruházásba.

Ez most politika és társadalmi szempont lett

– fogalmazott Vasali Zoltán, aki rávilágított, hogy az energiavészhelyzet ezeket a kérdéseket is felülírja. A szakértő szerint a megtérülési számításokat erősen átalakítja, ha az állam is megjelenik a piacon, ráadásul többletet is vállal. Dönthetnek az építés mellett, de akár jelentős mértékű támogatással is ösztönözhetik a beruházókat LNG-terminál létesítésére. 

(Borítókép: Mark Felix / Bloomberg / Getty Images)