Sosem érkezett még ennyi pénz, és sosem várták ennyire

Nagy István agrárminiszter vasárnap a Kossuth rádióban bejelentette, hogy 5300 milliárd forintnyi uniós támogatásban részesül a magyar agrárium 2027-ig. Mit jelent ez a forrás a magyar gazdák számára, tűkön ülve várják a segítséget?

Soha ennyi pénz nem áramlott a magyar mezőgazdaságba, és régóta nem volt ekkora szükség támogatásra, mint napjainkban. Jó hír, hogy a Magyar Államkincstár időben megkezdte a kifizetéseket a gazdák felé. A támogatási rendszernek két pillére van.

1. Az első egy 2500 milliárd forintos keret, főként területalapú és egyéb, normatív alapon járó támogatás.
2. A második pillér a Vidékfejlesztési Programban elérhető 2800 milliárd forint, amely 80 százalékos hazai társfinanszírozás mellett a beruházási támogatásokat és az agrár-környezetgazdálkodási programot foglalja magában.

A kettő együtt 5300 milliárd forint, amely összeg a forint gyenge árfolyama miatt növekedett jelentősen. Az összeg megállapítása óta sajnos sokat romlottak a gazdasági körülmények, így a megvalósítás komoly erőfeszítést kíván mind a támogatótól, mind a bankoktól. Előbbi a turbulens gazdasági viszonyok közepette is olyan termelőket szeretne látni, akik beruháznának, utóbbi pedig olyanokat, akik ki tudják termelni az időközben két számjegyűvé váló piaci kamatokat.

A magyar agráriumnak melyek azok a területei, amelyek súlyos forráshiánnyal küzdenek?

Gyakorlatilag mindegyik, a termékpályák összes szereplője nehezített pályán mozog. A termeléshez szükséges inputanyagok, az energia, a műtrágya, a vetőmag, a növényvédőszerek vagy épp a genetika ára drasztikusan, 50–100 százalékkal emelkedett az utóbbi időszakban, a bevételi árak csak részben követték le a drágulást. Mindez átmeneti hiányt okoz a termelés finanszírozásában.

Csak azt követően alakulhat ki egyensúlyi állapot, ha a vetőmagtól a késztermékig minden fázis átárazódik, a fogyasztó pedig hajlandó ezt megfizetni.

Az elkövetkező egy-másfél év várhatóan nehéz lesz, az állattenyésztésből 200 milliárd, a növénytermesztésből 400 milliárd forint forgótőke hiányzik.

Ezt önerőből, bankhitelből és állami támogatásból lehet pótolni.

Nehéz helyzetben az állattenyésztők

Ahogy a gazdaság minden szereplőjére, a mezőgazdaságban tevékenykedőkre is rájárt a rúd az elmúlt csaknem három évben. Előbb berobbant a koronavírus-járvány, jelenleg pedig az orosz–ukrán háború okozta gazdasági nehézségek korszakát éljük. Hogyan érinti mindez a hazai gazdákat?

Jelentős problémát okoznak a logisztikai nehézségek, akadoznak a termelési és szállítási láncok, valamint az ipari gépek és anyagok terén is hiánnyal küzd az ágazat. Az elmúlt három évre kivetítve leginkább az állattenyésztőkre, azon belül is a baromfi- és a sertéstenyésztőkre járt rá a rúd, amiben közrejátszottak a turizmus és a vendéglátás problémái, a magas takarmány- és energiaárak, illetve a dömpingárak.

Ezenfelül komoly fejfájást okoz az évente két alkalommal megjelenő madárinfluenza, a 2019-től időnként felbukkanó sertéspestis, az idei év pedig az aszály miatt kerül be a magyar mezőgazdaság történelemkönyvének sötétebb fejezetei közé.

Védekezni az aszály ellen?

Mekkora gondot okoz az aszály az ágazatban?

Ezermilliárd forint, aszályból fakadó kárt szenvedett el az ágazat 2022-ben, az Alföld nagy részén gyakorlatilag alig volt kukorica- és napraforgótermés. Mindez kétségkívül komoly gond, de leginkább a nagy, az egész ország területére kiterjedő csapadékmentes időszakok jelentenek égető problémát. Voltak olyan területek, ahol egész nyáron egyetlen csepp eső sem esett.

Ezt az évet még át lehet vészelni, de ha mindez jövőre is bekövetkezik, az számos vállalkozónak okoz akkora anyagi kárt, aminek következtében abbahagyhatják a termelést. Ez pedig mind gazdaságilag, mind morálisan katasztrofális lenne.

Az aszály ellen megfelelő agrotechnikával, változásokhoz alkalmazkodó vetésszerkezettel, öntözéssel lehet védekezni. Sajnos Magyarország termőterületeinek jelenleg csak három százalékát tudjuk öntözni, tőlünk nyugatra sokkal jobb a helyzet e tekintetben. Magyarországon mintegy 200 ezer hektárra van öntözési engedély, összesen azonban 450-500 ezer hektárt tudnánk gazdaságosan öntözni, ami a termőterületek 8-10 százaléka.

A magyar gazdák körében szemléletváltásra van szükség, magukévá kell tenniük az új technológiák alkalmazását. Amennyiben ez a folyamat nem megy végbe, az éghajlat pedig ilyen ütemben változik, akkor nem sok hasznát vesszük kiváló szántóföldjeinknek.

Ukrajna számít az egyik legjelentősebb agrárexportőrnek. A háború azonban komoly hatással van az ellátásra. Milyen hozadéka van ennek a magyar agráriumra nézve?

Korábban a gabona-, a kukorica- és az olajosnövény-termés felét exportáltuk, főleg Dél- és Nyugat-Európába. Idén ha búzából nem is importálunk, de exportra alig jut. A körülmények fényében meglepetésként hathat, de érkezik búza Ukrajnából. Szükség is van rá, hiszen a korábbi 8-9 millió tonna helyett csak 2,4 millió termett a magyar földeken. A megfelelő mennyiségű és minőségű termés pedig a takarmánygyártás, illetve és a növényi alapú élelmiszerek számára is elengedhetetlen. Az aszály mindenképpen terméskiesést okozott, de ha azt vesszük figyelembe, hogy egy jó év esetén plusz egymillió hektárról tudnánk aratni a jelenleg tapasztalható jó gabonaárak mellett, akkor az ágazat nem küzdene pénzügyiforgóeszköz-hiánnyal.

Függés a fosszilis energiától

A háború „hozományaként” ráadásul egész Európa energiakrízisben szenved. Mekkora a magyar agrárszektor energiafüggősége, és miként fejtik ki hatásukat az elszálló energiaárak a honi mezőgazdaságra?

Egy szóval összefoglalva: jelentős a függőség. A hazai ágazat erősen függ a fosszilis energiától, így a földgáztól és a gázolajtól. Az egyik legfontosabb műtrágyát, a nitrogént földgázból állítjuk elő, a gépeket üzemanyaggal hajtjuk, az állattenyésztés gyakran 34-36 Celsius-fokos hőmérsékletet igényel, ami szintén földgázigényes.

Elmondható sajnos, hogy még EU-szinten is kiemelkedően magas a keleti energiapiactól való függésünk.

Az agrárium általában véve nemzetgazdasági szinten is az egyik legenergiaigényesebb ágazat, mindez pedig hatványozottabban van jelen, amennyiben az élelmiszer-feldolgozással együtt nézzük.

A felsorolt nehézségek milyen mértékben emelték az élelmiszerárakat?

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egy év alatt átlagosan 40 százalékos áremelkedés ment végbe az élelmiszereknél, ez megegyezik az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) élelmiszerár-indexével. Leginkább a tejtermékek, az állati eredetű fehérjetermékek, a tojás, a hús, valamint az étolaj és a sütőipari termékek drágultak, de az üvegházi primőr zöldségek tekintetében is bőven két számjegyű drágulást jegyezhettünk fel. A fő oka a már említett energiafüggőségben és az energiaár-emelkedésben, valamint a forint árfolyamának euróhoz viszonyított romlásában keresendő.

Az élelmiszerek ára 70 százalékban a fosszilis energiától függ, és a hazai termelés-feldolgozás szinte minden alapvető eleme import: az energia, a növényvédő szer, a műtrágya-alapanyag, a vetőmag, a gépek. Ami hazai, az a föld, a termelő, valamint a megtermelt termék. Ezen az arányon kiemelten fontos lenne változtatni.

Önálló termelés a cél

Milyen beruházásokba érdemes belevágni az agráriumban 2023-ban?

Egyértelműen a importfüggőséget csökkentő, valamint az energia- és a költséghatékonyságot célzó beruházások népszerűek. A Vidékfejlesztési Program sok eleme célozza ezt. Úgy vélem, hogy jelenleg nem a kapacitásbővítések és a zöldmezős beruházások idejét éljük. Célszerűbb lenne előbb a hatékonyság, az önálló termelés, valamint a forgóeszközök terén felzárkózni.

A fenntarthatóság manapság már nemcsak egy lehetőség a gazdaság szereplőinek, de elvárás is velük szemben. A hazai agrárium milyen lépéseket tesz a fenntartható gazdálkodás irányába?

Bár kevéssé látszik, de egy ilyen válsághelyzet fejlődést indukál, a kényszer nagy úr. A termelők hatékony, kevésbé energiapazarló megoldásokba ruháznak be, például precíziós gépeket vásárolnak, hőszigetelnek, kevesebb inputanyagot használnak el.

Fontos hangsúlyozni, hogy ha fogyasztói oldalon nem lenne tetten érhető egy 30-40 százalékos élelmiszer-pazarlás, akkor a termelők sem termelnének feleslegesen élelmiszert, ami szintén a fenntarthatóság irányába tekerné az agrárium kormánykerekét.

Milyen banki, piaci források állnak a gazdálkodók rendelkezésére forrásbevonás céljából? Vannak-e célzott, a magyar agrárium szereplőinek szánt konstrukciók?

Piaci forrásból, forintalapon csak két számjegyű finanszírozás érhető el. A támogatott termékek – mint az ismét rendelkezésre álló Agrár Széchenyi Program egyes elemei – viszont a kamattámogatásnak köszönhetően egy számjegyűre redukálják a kamatterheket. Ezt a KAVOSZ közvetítésével és az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány kezességével lehet igénybe venni különféle célokra, továbbá a program keretében beruházási és folyószámlahitelek is elérhetők.

Utóbbi különösen fontos lehet, vannak ugyanis olyan termékpályák, amelyeknél a magyar agrárium a mostani környezetben versenyelőnybe kerülhet más országokkal szemben. Ilyenek például a geotermikus energiára alapozó kertészetek.

Az MFB által nyújtott kedvezményes lehetőségek még az idén év végéig elérhetők a vállalkozások számára. Aki euró-árbevétellel rendelkezik, annak a bankszektor kész euróalapú hitelt nyújtani, amely most szintén kedvező kamatozású. Illetve ott vannak még az örökzöldnek számító lízing- és a faktoringfinanszírozási lehetőségek, amik a mostani helyzetben talán még fel is értékelődnek.

(Borítókép:  Oláh Tibor / MTI)