Nehéz lesz a 2023-as év, de legalább a munkahelyünk megmaradhat

A világgazdaság növekedése lassul és sok ország recesszióval fog szembenézni 2023-ban. Az Egyesült Államokban jelenleg is nagyon magasak a kamatlábak, ami az amerikai jegybank (Fed) infláció elleni küzdelmének eredménye. Azonban az árstabilitás elérése a lakáspiac összeomlását, valamint a növekvő munkanélküliséget kockáztatja. Az egyre erősödő dollár ráadásul egyfajta világvalutaként gyakorlatilag exportálja az inflációt a feltörekvő piacok felé, és nehezebbé teszi, hogy a devizahiteleiket visszafizessék.

Európa mindeközben energiaválsággal küzd, ami miatt gyárak zárnak be, ráadásul a fogyasztói árakba is beépült már szinte minden területen. Kína lakáspiacának összeomlásával néz szembe, valamint rég nem látott tüntetésekkel, amelyeket a járványintézkedések idéztek elő.

2023 első fele ugyanakkor egy kis föllélegzést jelenthet ebben a tekintetben. Úgy tűnik, Európának van elég gáztartaléka ahhoz – az embargó ellenére részben orosz forrásból –, hogy átvészelje a telet. Ugyanakkor

Azonban sem az inflációs, sem az energiaválság nem fog véget érni. A Fed közel négy százalékos mögöttes inflációval számol többek között annak köszönhetően, hogy minden egyes munkanélkülire két megüresedett állás jut. Európának még egyszer föl kell majd töltenie gáztárolóit, azonban sokkal kevesebb orosz kínálatra építve.

A kínai gazdasági növekedés szintén mérséklődni fog. A globális GDP-emelkedés nem először fogja meghaladni a kínait.

A magasabb árú LNG az energiaválság második telét sokkal nehezebbé fogja tenni, mint a mostanit.

Nehéz lesz a monetáris és fiskális politika összehangolása

A jegybankok világszerte az infláció elleni küzdelemmel foglalkoznak, és az árstabilitás elérését tekintik elsődleges feladatuknak. Az árszint tartása ugyanakkor magában hordozza a munkanélküliség kockázatát. A makrogazdasági modellek szerint ugyanis az árszínvonal növekedése esetén az egyensúlyt a reálbérek csökkenése hozhatja el, azonban azok stabilizálása a munkanélküliség megugrását eredményezheti.

Ennek oka a ragadós bérszínvonal, aminek alapja az, hogy a nominálbérek nem eshetnek vissza, és a munkáltató inkább megválik a munkavállalótól, mint hogy kevesebbet fizessen neki, hiszen azt utóbbi a modell alapján nem fogadná el.

A monetáris politika ugyanis nagy hatással van a politikára. A gazdasági folyamatok szinte mindenhol a világon nagyon pontosan jelzik előre a választások kimenetelét.

De ahogy a jelenlegi válság világossá tette, ez a hatás fordítva is igaz. Az Egyesült Királyságban Liz Truss, aki 2022 szeptemberében lett miniszterelnök, nyíltan kiállt a brit jegybank (Bank of England) megfékezése mellett, éppen abban a pillanatban, amikor fiskális politikája valószínűleg felfelé irányuló nyomást gyakorolt volna a hosszú távú inflációra. Nagyrészt katasztrofális gazdaságpolitikája és válságkezelése eredményezte azt, hogy Truss 45 nap után lemondott.

A központi bankok függetlenségét politikai és intellektuális háttéráramlatok egyaránt gyakran befolyásolják. Különösen választások idején, de akkor is, amikor a hatalmon lévő kormány populista nyomás alatt van. A következő konfliktus terepe a fiskális fenntarthatóság és a monetáris szigorítás között éppen Olaszország lehet.

Az Európai Központi Bank (EKB) a gazdaság körforgásának fokozásával próbálta megmagyarázni, miért kellett továbbra is nagy mennyiségű adósságot vásárolnia tőlük. Ezt a politikát eredetileg a defláció elleni küzdelemhez szükséges eszközként tüntették föl, de most átnevezték a programot, miközben az infláció letörésének érdekében kamatemelést hajtottak végre.

Ennek valódi célja természetesen mindig is az volt, hogy az EKB demonstrálja az eurózóna északi országainak elkötelezettségét a déli gazdaságok államadósságának megfékezése iránt, ami egy velejéig politikai és nem gazdasági cél.

Összességében az egyik legnagyobb kihívás a jegybankok számára 2023-ban az lesz, hogy monetáris és fiskális politikájukat hogyan tudják továbbra is összehangolni, ugyanis

Ha több a pénz, és annak nagy a forgási sebessége, az a termelést, valamint az árszínvonalat is magával rántja. Kevés közgazdász látta meg a Donald Trump által 2020 decemberében és Joe Biden által 2021 márciusában aláírt hatalmas élénkítőcsomagban rejlő veszélyeket, miközben ezek a csomagok több ezer milliárd dollárt pumpáltak a gazdaságba.

Egyértelmű, hogy a Fed és sok egyéb jegybank a termelést próbálta fölpörgetni a gazdaságban lévő pénzmennyiség növelésével, azonban a kínálat növekedése fölgyorsította a forgási sebességet, ami az inflációs ráta két számjegyűvé válásában tetőzött. A pénznyomtatás egyébként ezen folyamat miatt eredményezte a történelem két legnagyobb rekordinflációját 1945–46-ban Magyarországon, valamint az 1990-es években a Balkán-háború alatt Jugoszláviában.

Recesszióval fog szembenézni Európa

A hiperinfláció ezúttal viszont szerencsére nagyon távolinak tűnik. Európa gazdaságai erősek, a politikai döntéshozók pedig elkötelezettek az adósság fenntarthatóságának megőrzése és az infláció kezelése mellett. 2023-ban azonban az áremelkedések gazdasági hatása, és az azt nagyrészt okozó energiaválság Európa-szerte érezhető lesz.

2023-ban az energia továbbra is drága marad. Európa növelte a cseppfolyósított földgáz importját, de a globális kínálat nem növekszik jelentősen. A gáztárolók szinte megteltek, és a meleg ősznek köszönhetően tavaszra sem ürülnek ki teljesen.

Az olajtermelő országok azonban a Nyugat diplomáciai nyomása ellenére is eltökéltnek tűnnek, hogy szűkösen és drágán tartják az olajat. Bár a francia atomerőművek újra üzemelnek, de ez arra még nem elég, hogy az energiaköltségeket jelentősen lecsökkentsék.

Igaz, mivel az energiaárak emelkedése megáll, az éves összehasonlítás azt jelenti, hogy az infláció mértéke csökken 2023-ban. Néhány energiaárat azonban korlátoznak vagy hosszú távú szerződések alapján határoznak meg, és emiatt nem növekednek.

A gazdaság többi részében az energiaársokk továbbra is emeli az árakat. A bérek emelkedni fognak, hogy pótolják a kieső reáljövedelmet, ami növeli a cégek költségeit. A vállalkozások a magasabb költségeket az ügyfelekre hárítják a haszonkulcsok védelme érdekében. A szolgáltatások árának emelkedése pedig, amelyek nagyrészt nem kapcsolódnak az energiához, időbe telik, hogy lelassuljon.

2023-ban a háztartások költségvetése kettős csapással fog szembesülni:

Ennek oka, hogy a kamatlábak továbbra is magasak az infláció elleni küzdelem érdekében. A cégek is megszorulnak, és ezzel visszafogják a beruházásokat, mindez pedig recesszióba taszítja Európa gazdaságát.

A munkaerőpiacon azonban lehet ok a bizakodásra. Európa gazdaságában egyre nagyobb a munkaerőhiány, ahogy az idősebb korosztályok nyugdíjba mennek, és fiatalabb, kisebb létszámú generációk lépnek be a munkaerőpiacra. A cégek kétszer is meggondolják, mielőtt elbocsátanak alkalmazottakat, és a nagylelkű támogatási rendszerek segítenek megőrizni a munkahelyeket.

A háztartásoknak és vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások ráadásul 2023-ban segítenek megelőzni egy mélyebb recessziót Európában. A kontinens kormányai megpróbálják megvédeni szavazóikat a megfizethetetlen energiaszámlák hatásaitól. Ez a reáljövedelem visszaesését is egyensúlyozza, és korlátozza az energiaválság gazdasági következményeit.

(Borítókép: Index)