Apokaliptikus hullámokon hánykolódik Magyarország, így kormányoz minket a kapitány

Kovács Árpáddal, a Költségvetési Tanács (KT) elnökével többek között arról is beszélgettünk, hogy

• miből nem engedne a kormány akkor sem, ha beütne a krach;
• mekkora mozgásteret ad az új költségvetés;
• milyen kivetnivalókat talált a KT az új büdzsében;
• mi vár ránk az idei év első felében, belépett-e már hazánkba a közgazdászok rémálma.

Interjúnk időpontjában megkezdődött az idei évi költségvetés parlamenti módosításának folyamata. A törvénymódosítási javaslat tervezetét a kormány a napokban küldte meg a Költségvetési Tanácsnak. A testület egyhangú döntéssel megerősítette december végén alkotott véleményét. A KT nyilvánosan elérhető véleményében közölte, hogy a költségvetési tervezetben érdemi változás nem történt.

„A 2023-as költségvetés a rezsivédelem költségvetése” – mondta korábban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Mennyire képes kiszolgálni ezt a célt az új büdzsé?

Kifejezve a kormány törekvéseit, a módosítás továbbra is biztosítja az eredeti költségvetésben megfogalmazott főbb társadalompolitikai célok – így a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig történő megőrzése, a családok támogatása, az idős emberek védelme, továbbá a honvédelem erősítése – megvalósítását, továbbá megteremti a lehetőséget a nyugdíjaknak az eredetileg prognosztizáltnál magasabb inflációval azonos mértékű emelésére, a közfeladatot ellátó intézmények megugró energiaköltségeinek részleges kompenzálására, az államadóssághoz kapcsolódó magasabb kamatkiadások finanszírozására. Egyes támogatási formákban, mint a 25 és 30 év közötti, gyermeket vállaló nők személyijövedelemadó-mentessége, kiterjesztette a támogatást. A rezsivédelmi alap összegét megnégyszerezte, ezzel tartja fenn az energiaköltségek csökkentett mértékét, amely így alkalmazkodik a beszerzési árakhoz.

Minden garasnak megvan a helye

A tavalyi év kedvezőtlen eseményei a költségvetést is megtépázták. Lenne még tér a családtámogatások bővítésére?

A költségvetés a módosítással még inkább kifeszített. Úgy vélem, egyik vagy másik tételének emelése csak a másik terhére valósítható meg. A költségvetési hiány sem engedhető el, hiszen azt is finanszírozni kell majd. Nem szívesen foglalnék abban állást, hogy mire van pénz, és mire nincs. A családtámogatások igen széles skáláját finanszírozza meg így is a költségvetés egyik meghatározó tételét képezve.

Az egyedi magasépítési beruházásokat és beruházási tartalékot is csökkenti a kormány, illetve a beruházási ügynökség 11 milliárdos támogatása is kikerült a dokumentumból. Az építőipari beruházások lassulására számíthat a kormányzat? Ez mit jelenthet a lakáspiacon?

A KT megítélése szerint a költségvetési módosítás visszatükrözi, hogy a kormányzat is a túlfűtött beruházási piac szűkítését tervezi. A költségvetési forrásokból megvalósuló beruházásoknál kezdeményezett, kétezer milliárdot meghaladó forráscsökkenés nyilvánvalóan érinti az építőipart is. A beruházási dömping csökkentése mérsékli az építőanyagok keresletét, valószínűsíthetően ezzel az inflációt is. A lakáspiacot érintően megmaradnak az eddigi támogatási formák, reálértékük azonban az inflációs feltételek között csökken. Emiatt valószínűsítem a lakásépítés átmeneti mérséklődését.

A kormány 2021 őszén átmenetileg árstopot vezetett be egyes alapvető élelmiszerekre, amit 2022 novemberében két továbbira kiterjesztett. A Kormányinfón is újra és újra előkerül a kérdés, hogy maradnak-e az ársapkák.

A kormány fenntartja a kiskereskedelemben a hatásosságában sokat vitatott ársapkákat. Természetesen mindez növekvő költségvetési kiadással jár. 

Az inflatórikus környezetben megemelkedett a termékek, különösen az élelmiszerek ára, ebben elnyertük a nem túl fényes, az uniós első helyezettnek járó trófeát. Az emelkedő árak viszont duzzasztják az államkasszát az így keletkező többletbevétellel. Az infláció mellett a termékekre rakódó áfában is uniós rekorderek vagyunk. Ennek a mértékén szándékozik-e változtatni a kormányzat? Lenne értelme?

Nem azok közé tartozom, akik ebben az inflációs többletbevételek jótékony – pénzbőséget hozó – hatásait, a fájdalommentes belső átcsoportosítások, az igazságtételek lehetőségét látják.

Az élelmiszerek drágulásában benne van az energiaköltségek megugrása, valamint a tavalyi aszály hatásai is. Tagadhatatlan, hogy az infláció önmagában is teret nyit azokon a területeken, ahol a profitérdek dominál. Nyilvánvaló, az adminisztratív beavatkozások mindenkor csak korlátozottan működnek az élelmiszer-gazdaság piacán. Az infláció mérséklése érdekében tett, egyes termékekre érvényesített ársapka a termékcsoporton belül más termékeknél árnövekedést hozott, ezért érdemes itt mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat. Ami az áfakulcsok ügyét érinti, aligha vagyok kompetens döntéshozó. A kormányzat ez irányú szándékait sem ismerem. A kulcs mértéke soktényezős – társadalom- és pénzügypolitikai – mérlegelést igényel, aminek egyik, ha nem a legfontosabb tétele a költségvetés bevételi szükséglete.

Kritikák kereszttüzében

Korábban azt nyilatkozta, hogy kritikus anyag állt össze. Mire gondolt ez alatt? Milyen kivetnivalókat talált az új büdzsében a Költségvetési Tanács?

Az eredmények, tények tudomásulvétele, elismerése mellett a költségvetésben – mint érzékeltettem imént – mindig marad végrehajthatósági kockázat. Megjegyzem, nagy a különbség az öncélú, különböző beállítódottsági vagy érdekalapú bírálat és a segítő szándékú figyelemfelhívás, kritika között. Úgy vélem, utóbbi körbe tartoznak a tanács észrevételei is. A már említett, eredendő kockázaton túl megemlítem, hogy a tanács továbbra is szorgalmazza a háromszázalékos hiány elérését, amennyiben a gazdasági körülmények megengedik, mert a deficit csökkenése a gazdaság más területein is segíti az egyensúlyok helyreállítását.

Az adóbevételek emelkedése a bér- és keresettömeg, valamint a nominális fogyasztás jelentős mértékű növekedésén alapul, és egyes sorokon meg is haladják az adóalapok várt növekedését. Kiadási oldalon az energiaköltségek finanszírozására tartalmaz többlet-előirányzatot a tervezet, de a dologi kiadások nem emelkednek olyan mértékben, mint ahogy azt a működési költségek alakulása várhatóan szükségessé teszi. Ez még rendkívüli takarékossági intézkedések mellett is érdemi teljesíthetőségi gond.

Egyesek szerint túl gyakran változik a költségvetés, és ez elvesz a hitelességéből. Erről mit gondol?

A költségvetési módosítás meggyőződésem szerint helyes alkalmazkodási lépés. Figyelembe veszi a múlt év tavaszi költségvetési tervezési időszakhoz képest a lényegesen rosszabbá vált gazdasági kilátásokat, a környezetünkben folyó, elhúzódó háború elkerülhetetlen következményeit, valamint az energia- és nyersanyagár-robbanás hatásait.

Ezek szerint várhatunk még újabb módosításokat? Milyen kihívások írhatják át a számításokat?

Hiba lenne, a mai körülmények között különösen, ha nem látnánk meg a változó valóságot magunk körül. Az újabb és újabb körülmények magukkal hozzák az értékeket, célokat őrző alkalmazkodás szükségességét. A Költségvetési Tanács véleményében külön is kitért erre, nem zárva ki az újabb módosítás, ha kell, módosítások lehetőségét. A költségvetési célok teljesíthetősége szempontjából önmagukban is kockázatot jelentenek a külső gazdasági környezet bizonytalanságai. A nemzetközi szervezetek előrejelzéseihez képest mértéktartóan tervezett gazdasági növekedés ugyanis akkor valósulhat meg, ha a háborús konfliktus hatásai nem súlyosbodnak, és az egyéb kockázatok sem erősödnek. Ugyanis a mérsékelt, 1,5 százalékosra várt GDP-volumennövekedés is meghatározó arányban az export-importot meghaladó emelkedésének lenne a következménye, tehát jelentős mértékben függ a külpiaci folyamatoktól. 

Legördül a vasfüggöny

Mint említette, idén is számtalan kihívással kell megküzdenünk. Magyarországra nézve mi jelenti a legnagyobb fenyegetést?

A kibontakozó, együttműködés helyett szembenállásra épülő új világrendben az orosz agresszióra válaszul hozott szankciók ugyanis a létfeltételeit szüntették meg annak a termelési szerkezetnek, ami a fejlett európai technológiára és az olcsó, könnyen beszerezhető orosz energiára, nyersanyagra épült, s évtizedeken át az európai gazdaságstratégia alapja volt. Környezetünktől, szövetségi rendszerünktől nem függetleníthetjük lépéseinket. Mi is ide, Európába tartozunk. A lábunk elé nézve, az adott feltételrendszerben kell megtalálnunk a boldogulásunkat. 

Háborús konfliktus, szankciók és elszálló energiaárak. Már-már úgy tűnik, hogy a külső erők fújják a vitorlánkat, mi pedig próbáljuk befogni a legkedvezőbb szelet.

Azt látjuk, hogy polarizálódik a világ, újra leereszkedik a vasfüggöny, egyfajta tömbösödés vette kezdetét. Ez egy olyan kis országnak, mint hazánk, meglehetősen kedvezőtlen, hiszen függünk az importtól és az exporttól. Ezt mutatja az is, hogy milyen romboló hatással volt az energiaárak száguldása a költségvetésünkre. A nagyhatalmak pedig különféle eszközökkel próbálják a tőlük való függőséget erősíteni. Ez jól látszik energiabeszerzésünk területén, ahol diverzifikációra törekszünk, azaz hogy több forrásból érkezzen hozzánk például olaj és gáz, ezt mégis több oldalról megnehezítik.

A kormányzat megfogalmazott egy új célt is, ez a Nemzetbiztonsági Operatív Törzs javaslata alapján felmerülő vagy az Ukrajnában kialakult fegyveres konfliktussal összefüggésben indokolttá váló kifizetések. Erre a célra már forrásokat is elkülönített, tehát már a számokban is látszik, hogy elhúzódó vagy eszkalálódó háborúra számítanak.

Inkább úgy mondanám, hogy minden lehetőségre felkészülünk. Sokkal kézenfekvőbb, ha van egy külön erre a célra félretett tartalék, mintha az utolsó pillanatban, kapkodva kellene forrásokat elvonni más szektorokból, amikor beüt a krach.

Egyes közgazdászok szerint ár-bér vagy ár-profit spirálban vagyunk, megint mások tagadják, hogy spirálban lennénk. Melyik tábornak van igaza? Mire számíthatunk az idei év első felében a bérek és az áremelkedés tekintetében? 

Az év első felében az árak további emelkedésére számíthatunk, amit a bérek le fognak követni. Az ár-bér spirál elkerülhetetlennek látszik, hiszen az infláció béremeléseket kényszerít ki, ami viszont megint csak növeli az árakat. Az sem segít, hogy több szektorban is láthatóan erőteljes profitérdekeket követnek a cégek, a költségek emelkedésénél nagyobb mértékben emelik az áraikat. Végeredményben a háború vége és az energia- és nyersanyagárak csökkenése oldaná meg a helyzetet, mondható így is: ha a világ visszatérne az együttműködéshez. Úgy vélem, mindezek ellenére valószínűsíthető, hogy az év végén tíz százalék alá csökkenthető a hazai infláció.

(Borítókép: Kovács Árpád. Fotó: Papajcsik Péter / Index)