Sztárséffel szegődtünk a legfinomabb fánk nyomába

Olvasóink érdekében szívesen áldozzuk fel magunkat nap mint nap, de azért kéz a szívre, egyikünk sem konyít annyit a szakácsmesterséghez, mint Kovács Lázár. A sztárséf azonnal igent is mondott a meghívásunkra, azonban nagy bánatunkra üres kézzel érkezett, pedig mindannyian nagyon faltuk volna fánkjait, amelyek hiányában csak a szavai maradtak. 

Ami tapasztalatom van a fánk készítésével kapcsolatban, az nem sok, de azt megosztom

– szólt a sztárséf belépője, amelyből azt is megtudtuk, hogy ugyan a hagyomány szerint a fánk leginkább farsanghoz köthető, de az emberek az év bármelyik napján szívesen majszolják.

Kovács Lázár szerint a nemzetek szeretik magukénak érezni, így a magyarok is, de ne legyenek illúziónk, ez nem hungarikum, jó példa erre a spanyol churros vagy az amerikai donut. A tészta nagy valószínűséggel, ha nem is ugyanolyan mindenhol, de nagyon hasonló, az igazi különbség abban van, hogyan és milyen zsiradékban sütik ki. Továbbá jelentősen befolyásolhatják a fánkokat a tartósítószerek és ízfokozók jelenléte is, valamint készülhetnek töltelékkel és töltelék nélkül is.

Nem bocsátkoznánk mély fejtegetésbe, hogy mennyire jó/nem jó az egészségünkre nézve e termék, az azonban biztos, hogy egy-egy fánk fogyasztását követően jobban pörög az agyunk.

A megannyi hátránya ellenére ember legyen a talpán, aki képes ellenállni ennek az édességnek. Ízlésünknek megfelelően számos recept fellelhető az interneten, így némi keresgélést követően Lázár séf instrukcióit követve is készíthetünk házilag ilyen desszertet. Ugyanakkor, ha mégsem pepecselnénk órákat a konyhában, akkor arra is létezik gyors és finom megoldás. A nagyipari vegykonyhák boszorkányfőnökei ezer praktikát ismernek arra, hogy függővé tegyék a gyanútlan vásárlókat. Ráadásul, ha nem számít a pénz, akkor a kézműves pékségek a hetedik mennyországba is repíthetik a vásárlókat különleges megoldásaikkal, erről kóstoló során meg is bizonyosodhattunk.

Terítéken a porcukros mennyország

Radarunkra ezúttal a leginkább idő- és pénztárcabarát bolti fánkok kerültek, amelyek közül egy igazi klasszikusból, a porcukros lekvárral töltött verzióból kapkodtunk le jó sokat a polcokról. A kóstolón szereplő termékek jelentős részét Budapest különböző pontjairól szereztük be pár óra alatt, valamint a Pek-Snack és a Kifli.hu egyenesen a szerkesztőségünkbe repítette a fánkjait, de vakteszt lévén e nemes gesztus kicsit sem befolyásolta az ítészek véleményét. 

A fánkoknál nagy különbség lehet abban, mikor készítették, mennyi ízfokozót adagoltak az előállításnál, mikor melegítették meg a gyorsfagyasztott termékeket, azok mikor kerültek ki a polcra és azokon mennyi időt töltöttek. A vásárlók általában nincsenek ezen információk birtokában, így elsősorban a látvány alapján döntenek, az íz és az illat másodrendű, vagyis a kereskedők teljesen érhető módon a gyenge pontjainkra lőnek. 

Már-már tökéletes origó

Szent Grálként őrzi a Pek-Snack azoknak a helyeknek a listáját, ahonnan beszerezhetők fánkjai, így sajnos ezt az információt nem tudjuk megosztani olvasóinkkal. Ennek ellenére a gyártó volt annyira jó fej, hogy viszonyítási alapot szolgáltasson tesztünkhöz. Ezt utólag is nagyon köszönjük, mivel ettől megfelelőbb origót nem is találhattunk volna. A termék nagyon magasra tette a lécet, Lázár séfnek annyira bejött, hogy ha már ő nem hozott saját fánkjaiból, akkor ezen demonstrálta véleményét egészen a kóstoló végéig. Nem talált kifogásolnivalót sem látványában, sem illatában, a szalagon a gyűrű véleménye szerint pont ott volt, ahol lennie kell, valamint a töltelék mennyiségét és állagát is megfelelőnek ítélte.

Átlagfánkhoz viszonyítva tökéletes! Ízre isteni, finom, omlik.

Ebből a fánkból nem ám csak falatok fogytak, hanem akadtak olyan kollégák, akik úgy falták, mintha nem lenne holnap, pedig mi előre szóltunk, hogy kilenc termék még hátra van. Cukorsokk és instant diabétesz ide vagy oda, bőszen vándoroltak a bendőbe a fánkok. Végül mind egyetértettünk abban, hogy ez a fánk bátran ajánlható reggelinek és nassolnivalónak is. 

Hullámvasúton ízlelőbimbóink

Voltak, akik már a bemutatódarabbal jóllaktak, pedig csak most jött a neheze, érkezett az első hivatalos versenyző, amelyet a Lipóti Pékség pultjából szereztünk be. Le se merjük írni, de inkább egy kör a hullámvasúton, mint ez az élmény újra: már jóval azelőtt ment a fintorgás, hogy beleharaptunk volna, mivel ez a termék mindent akart, csak pont a nyálelválasztásunkat beindítani nem. És az íze se nagyon győzött meg minket, a lekvárt nagyon műnek találtuk.

A meredek zuhanás után kissé távolságtartóan álltunk a következő termékhez, amelyet metróaluljáróban kaptunk fel. A Fornetti fánkjának látványa szinte vonzotta az ujjainkat, azonban a lelkesedés nem tartott sokáig, mivel fura utóíze miatt már-már könyörögtünk a következő alanyért. 

Nagyon vágytunk valami finomra, amikor már majdnem kedvünket szegte a megolvadt porcukor a fánk tetején. De milyen jól tettük, hogy nem dőltünk be ennek a kis szépséghibának, mivel egy falat után nem győztünk ódákat zengeni. Mondhatni ez volt a kóstoló egyik legnagyobb meglepetése:

Olyan, mint a nagyi fánkja.

Lássuk be, ez azért elég megható. Így jött és tarolt le minket a Tesco fánkja. Hát kell ennél több?

Kell, mert rögtön egy akkorát zuhantunk, hogy Lázár séfet itt nem idézzük hárombetűs megnyilvánulásával (a kettős betű egynek számít kiejtés szerint – csak szólunk).

A fánk halála a zselésítő! Borzadály, szörnyű!

Összeragadt szájjal csak bólogatni tudtunk rá. Utólag kiderült, hogy a Lidl fánkja taszított minket a mélybe. Imádkozni kezdtünk, hogy már csak jó termékek kerüljenek a tányérra.

A SPAR fánkja némileg kirángatott minket kellemetlen gondolatainkból, és a látványa már majdnem elhitette velünk, hogy a remény szikrája halványan, de ott lehet. És akkor villámcsapásként hasított belénk a szomorú felismerés:

Látványra szörnyű, nyersnek tűnik. Műízű lekvár.

Eddig a pontig nem igazán firtattuk a töltelék témáját, most mégis alaposan elemezni kezdtük. Viszonylag gyorsan megállapítottuk, hogy ennek nem sok köze van a lekvárhoz.   

Rendkívül megosztott minket az Aldiból szerzett fánk: volt, aki úgy vallott, hogy ha más nincs, akkor elmegy, de olyan is akadt, akinek kifejezetten tetszett. Nagyon hiányoltuk róla a porcukrot, így ha esetleg olvassák cikkünket, akkor ne sajnálják a fánkokról.

Házhoz, akarjuk mondani szerkesztőségünkbe szállította termékét a Kifli.hu, amelynek fánkja akkorát ugrott, hogy csak kapkodtuk a levegőt. Pazar látvány, illat, az ízek kellemesen bizsergetnek. Hatalmas nyammogások közepette perfekcionista kolléganőnk bármilyen előjel nélkül csak annyit fűzött a termékekhez:

Nem adnék ilyet a férjemnek.

Erre mondják, hogy ízlések és pofonok. A többség szerint nem volt ez egy rossz fánk, sőt.

Hatalmas a hírneve Szabi a Pék fánkozójának, a Bomboloninak, ahonnan szintén beszereztünk fánkokat, és mennyire jól is tettük, hiszen ez garantáltan maga a csúcs. Lázár séf szerint is szuper volt. Nem vitatkoztunk, tényleg mennyei lakoma volt a sok megpróbáltatás után.

Könnyű tészta, finom illatok, kellemes íz. Fenomenális! 

Álljunk meg egy szóra: ez kézműves termék, amely nemcsak a látványban és ízben, hanem az árban is jelentősen megjelenik. 

Ahogy megszokhatták, szinte minden terméktesztünkbe igyekszünk becsempészni egy kis trollkodást. Ezt most a végére hagytuk a Bomboloni cukormentes-teljeskiőrlésű fánkjával. Ez a termék a saját maga kategóriájában valószínűleg aranyérmes lett volna, azonban mi nagyon nem értékeltük:

Életem legborzasztóbb fánkja, már ha annak lehet nevezni. A kutyakajaszag csak extra!

Az Index kóstolója minden alkalommal szubjektív, azonban szerkesztőségünk tetszését

• leginkább a Szabi a Pék kézműves terméke nyerte el, és nagyon csíptük a Pek-Snack fánkját,
• előkelő helyen szerepelt a Tesco és a Kifli.hu fánkja, 
• megosztó versenyző volt az Aldi, 
• az egynek elmegy kategóriába pedig a Lipóti, a Fornetti, a SPAR és a Lidl terméke került.

Egy kis kultúrtörténet

A fánk eredetéről több történet van, a mesék pedig attól is szépek, mert vagy igazak vagy sem. 

Az egyik történet nem esik tőlünk messze. Egyszer volt, hol nem volt egy bécsi pék, jelesül Herr Krapfen, aki addig élt, amíg meg nem halt. A gyász után az özvegy átvette a pékséget, amely híres volt a kenyereiről, a hosszú sorok sem tántorították el a vásárlókat attól, hogy kivárják a meleg és illatos cipókat. Történt azonban egyszer, hogy a pékasszony elaludt és nem tudta időben megsütni a kenyereket. Az éhes embernél nincs sokkal veszélyesebb, a vásárlók egy része szájaskodni kezdett. Ezzel végleg kiverték az álmot a pékasszony szeméből, tűrte Hilde, tűrte, ameddig tűrhette, aztán felkapott egy darab tésztát, és találomra a szájaskodók közé vetette. A dobása után egyetlen BL-győzelemre pályázó kézilabdacsapattól sem kapott ajánlatot, mert a tészta a kályhán lévő zsíros lábasba esett. Na ebből lett az első fánk.

A Tuileriákban rendezett farsangi bálból szökött meg a királyné, hogy elvegyüljön az utcán, amikor megéhezett, vett egy sütit egy mézeskalácsostól, és annyira ízlett neki, hogy rögtön repetázott is, na jó, ez enyhe kifejezés, megvette az összeset. Aztán annyira elnyerte tetszését a süti, hogy behívatták a fánk készítőjét, mondja tollba a receptet.

Így is kerek lenne, de az ókor ebből sem maradhat ki. Azt már a Brian életéből tudjuk, mennyi minden köszönhetünk a rómaiaknak, azt, hogy a fánk is tőlük ered, már nem oszt, nem szoroz, fogadjuk el.

Ami biztos, a mi igazságos királyunk is ismerte ezt a farsanghoz erősen kötődő süteményt, de szélesebb körben a fánk Magyarországon csak a 19. században terjedt el.

Korábban az Index már több terméket is kóstolt, a térképünkre felkerültek már a csokimikulások, a szaloncukrok, a chipsek, legutóbb pedig a májkrém is. A következő alkalommal is tartsanak velük, mert egy nagyon különleges dologgal készülünk! 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)