Versenyt inni a csehekkel? Fogd meg a söröm!

Na zdraví! Aki anélkül tér haza Prágából, hogy tudná, így mondják a csehek koccintáskor, „egészségedre”, az biztosan nem szentelt kellő figyelmet a helyi sörkultúra megismerésének a Moldva partján. Pedig a „Cheers!” ismételgetésével nem sok esélyünk van a bennfentesség látszatának elérésére, kívülállók maradunk az óvárosi sörházak között bandukolva. Amikor megtudtuk, hogy idén Prága ad otthont a 29 nemzeti sörszövetséget és közvetve több mint 10 ezer főzdét képviselő Európai Sörgyártók Szövetsége szakmai fórumának,

Ezzel olyannyira kiemelkednek globálisan is, mintha atlétikában lenne egy sprinter, aki 8 másodperc alatt futja le a 100 métert. A képzeletbeli dobogó második fokán az osztrákokat (101), a harmadikon a lengyeleket (92) találjuk, a magyarok 69 litere a tisztességes európai középmezőnyre predesztinál.

A csehek azonban nem lerészegedni invitálták a sörgyárak, technológiai szállítók, fejlesztők, alapanyag-beszállítók és más háttériparágak képviselőit, hanem hogy bizonyítsák, a cseh sörkultúrának igenis méltó helye lenne az UNESCO szellemi és kulturális örökségének listáján. Nem volna példa nélküli az efféle elismerés, amit a belgák 2016-ban már kivívtak maguknak.

Hagyomány és innováció

A fenntarthatóság jegyében nem autóval vagy repülővel közelítette meg a magyar delegáció a helyszínt, hanem vonattal. Ráadásul olyannyira közvetlen járattal, hogy Prága csak egy megálló volt az egészen Hamburgig tartó úton. Első ránézésre nem kihagyhatatlan ajánlat 450 kilométer megtétele 7 óra alatt, útközben a legendás büfékocsit is felkeresve azonban a „fedélzeti ajánlatok” segítenek átlendülni a zötykölődés viszontagságain. Már az érkezést követő első órákból leszűrhető, hogy a kora nyári Prága zsúfolt, de élhető, igaz, a Károly híd környékén a cipőfűzőt sem könnyű bekötni, jobb, ha nem is oldódik ki. A European Brewers Forum megnyitójának stílszerűen a Staropramen (amit találóan a világ első számú prágai söreként pozícionálnak, hiszen az országos versenyben a Pilsner Urquell áll az élen – a szerk.) sörgyára volt a helyszíne, ahol az ínycsiklandó grillételek mellett csapolt sörből sem volt hiány, a vendégképviseletek igyekeztek tartani a lépést a házigazdákkal.

Az UNESCO-misszójukat leginkább azzal támasztották alá a csehek a Prágai Kongresszusi Központban tartott EBF-en, hogy a mintegy 60 ezer embernek munkát adó cseh söripar az évszázadokon átívelő hagyományok őrzése mellett az innovációban is az élen jár, ahogy a technológiai, úgy a termékfejlesztésben is. Ugyanígy az alapanyag-előállításban rejlő potenciált is igyekeznek a csúcsra járatni, a malátagyártásban és a komlótermesztésben egyaránt.

A világelső sörfogyasztásnak köszönhetően a nagy sörgyárak mellett bőven elférnek a kisüzemek termékei is a piacon, bár a részesedésük ott sem több, mint 2,5 százalék. Míg 2010-ben 65 kraft főzde működött Csehországban, addig tavaly már az 500-at is meghaladta azoknak az üzemeknek a száma, amelyek termelése nem éri el az ottani 50 százalékos jövedékiadó-kedvezményhez tartozó évi 10 ezer hektoliteres termelést. Prágai tartózkodásunk során közülük az egyik legkiválóbbat kerestük fel, a Sibeeria onnan is ismerős lehet a magyar sörgeekeknek, hogy a hazai Horizonttal együttműködve hoztak már létre jól sikerült collab sört, méghozzá egy remek gyümölcsös gose-t.

Kreatív, de felelősségteljes

De nem csak a cseh országimázsról szólt az idei szakmai fórum, amelynek az alapvető célja annak a feltárása volt, az ágazat hogyan válhat még fenntarthatóbbá és innovatívabbá a fogyasztói igények kielégítése érdekében. Lasse Aho, aki az 1878-ban alapított finn Olvi sörgyár ügyvezető igazgatói feladatai mellett az Európai Sörgyártók Szövetségének elnöke is, úgy véli,

a söripar jó úton jár, hogy kilábaljon a pandémia és a háború együttes hatásaként jelentkező, komplex válsághelyzetből, megfelelve a modern idők kihívásainak.

Ezzel arra célzott, hogy ma már több mint 10 ezer sörfőzde van jelen Európában, és ezek egyre fenntarthatóbban termelnek: innovatívak, kreatívak, felelősségteljesek, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szektor pozitív módon hozza össze az embereket.

A szövetség alelnöke, Paolo Lanzarotti, aki az Asahi Europe vezérigazgatója is egyben, a plenáris ülésen részletesen foglalkozott az utóbbi évek egyik meghatározó trendjével, az alkoholmentes sörök térhódításával. Mivel az a cél, hogy 2030-ra minden ötödik eladott sör 0,0 százalékos legyen, van munka bőven, főként abban, hogy a fogyasztási alkalmakért versengve ne az alkoholos variánsok, hanem az üdítőitalok „kárára” erősödjön a kategória. A 20 százalék ma még távoli részarány, tekintettel arra, hogy az európai országok többségében még csak 5-6 százalékon áll az alkoholmentes kategória. Tekintettel arra, hogy az Asahi-csoport magyar leányvállalata Kőbányán székel, Lanzarottit ugratva afelől érdeklődtünk, mikor ivott legutóbb Drehert, mire rávágta, hogy alig egy hete, amikor Budapesten járt.

Ez az inkább finoman csipkelődő, mintsem szakmai beszélgetés a grandiózus Červený Jelen étteremben zajlott, amely a hatalmas terei alapján bankszékház éppúgy lehetne, mint vendéglátóipari egység. Nem véletlenül: eredetileg valóban pénzintézetnek tervezte kubista-modernista stílusban a híres cseh építész, Josef Gočár.

A múlt, a jelen és a jövő söre

Vannak, akik az utóbbi időszakban féltették a söripart az „elbutulástól”, mondván, amikor már a kovászos uborka vagy a szilvás gombóc ízvilágát kívánjuk a korsónkba, nem jutottunk-e túl messzire az 1516-os bajor tisztasági törvénytől, amely kimondta,

a sör csak három összetevőből állhat: vízből, árpamalátából és komlóból.

(Negyedikként az élesztőt azért elfogadjuk a 19. század, Louis Pasteur mikrobiológus, kémikus munkássága óta.) Őrült ízvariánsok helyett azonban az EBF-en olyan pragmatikus kérdéseké volt a főszerep, mint a fenntartható, minél kevesebb energiafelhasználással és vízveszteséggel járó termelés, a csomagolástípusok bekapcsolása a körforgásos gazdaságba vagy a régi klasszikus szegmens, a lágersör iránti kereslet fenntartása. Nos, az utóbbiról megnyugtató volt hallani, hogy a cseh, német és olasz szakemberek is azt mondják: nem a múlt, hanem a jelen, sőt a jövő söréről beszélünk.

A fórum ideje alatt bekopogtattunk a Pilsner Urquell legújabb prágai kirendeltségére, a Vencel téri látogatói élményközpontba. Olyan interaktív kiállításon találtuk magunkat, amely látványelemeivel képes a sörkultúrától távolabb állókat is megszólítani, az 1842-ben alapított plzeni sörgyár alapértékeit 21. századi köntösbe csomagolva. A fekete öves sörszakértők persze csóválhatják a fejüket a gyártási folyamatot mesébe illő, játékos módon bemutató tárlatot végigjárva, a látogatók többségét ugyanakkor alighanem pozitív kicsengéssel ragadja meg a „sörvidámpark”. Meglepő módon a túra egy kocsmában ér véget, ahol mindenki megtudhatja, mi a különbség a mliko, a snyt és a hladinka csapolási technika végeredménye között. Ha a sör és a hab arányát nyomozzuk, segíti a megértést, hogy a mliko magyarul tejet jelent...

Benesovból szeretettel

A nagyüzemi csinnadratta ellenpólusaként felkerestük a Prágától délkeletre fekvő Benesovot is, ahol a Ferdinand söröket főzik. A remekbe szabott nedű nem a Manchester United már visszavonult hátvédjének nevét őrzi, nagyobb múltra tekinthet vissza: Ferenc Ferdinánd főherceg ugyanis itt vásárolt magának kastélyt (Konopiste), ami az osztrák–magyar trónörökös nyári rezidenciájául szolgált. Ha már így alakult, megvette a sörfőzdét is, és milyen jól tette: 1897 óta tart a varázslat ebben a hamisítatlan középméretű cseh főzdében. A Ferdinand sörök különlegessége, hogy saját készítésű maláta, illetve Saaz komló az alapjuk, ma már van alkohol- és gluténmentes változatuk is. De nem nekünk: nagy öröm, hogy nem száraz november idején teszteltük a világos prémiumlagert, egyenesen a tartályból. A kétszer komlózott, speciális tétel 45 napig erjedt, volt idejük összeérni az ízeknek, ezt a gazdagságot csak fokozza a hab kérlelhetetlen tartóssága.

A technológia- és termékfejlesztések irányát tekintve egyértelmű, hogy a fenntarthatóság már jóval több mint egy korszerű divat, az energia- és alapanyagárak volatilitása megmutatta, a sörgyárak esetében sem vezet más út a jövőbe. Prága után felkészül az észak-franciaországi Lille, ahol jövő májusban a fórummal egyidejűleg tudományos kongresszust is ülnek majd a söripar felkent papjai.

(Borítókép: Prágai Kongresszusi Központ, Brewers Forum 2023 Fotó: Gyöngyösi Balázs / Index)