Egy halott bolygón nincsen tőzsde, ezért le kell jönnünk a szerről

A globális felmelegedés egyre hangsúlyosabban keseríti meg mindennapjainkat, ami szélsőséges időjárásban, az esőzések, áradások mellett hőhullámokban ölt testet. A folyamat eszkalációjának elkerülése érdekében az európai uniós országokat jogszabály kötelezi az EU által megfogalmazott klímacélok teljesítésére.

Az egyezmény aláírói – így Magyarország is – vállalták, hogy 2030-ig fokozatosan, míg ezt követően gyorsított ütemben csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat (karbonlábnyom) egészen a 2050-es céldátumig, amikorra is az a cél, hogy Európa teljes mértékben kibocsátásmentes kontinens legyen.

Ennek kapcsán reklámokkal, kampányokkal, illetve egyéb figyelemfelhívó akciókkal próbálják nyomatékosítani mind a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátónak számító nagyvállalatok, mind a lakosság körében, hogy a 24. órában vagyunk a bolygónk ma ismert formájának megőrzéséért vívott harcban.

Ha pedig nem cselekszünk, és nem tesszük meg a kívánt lépéseket, akkor Magyarországon a klímaváltozás kezelése a GDP 8-9 százalékát is felemésztheti – ezt már Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke mondta május végén a napi.hu konferenciáján. Mindez óriási összeget vetít előre, elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a nemzetgazdasági szempontból az egyik húzóágazatnak számító építőipar megközelítőleg 5,5 százalékot hasít ki a GDP-tortából.

Az Index szakértőkkel járta körül a témát. Többek között arra kerestük a választ, hogy

• Mit jelent pontosan a nemzetgazdaságra, illetve a társadalomra nézve a Virág Barnabás által „bemondott” szám?
• Mit tehetünk annak érdekében, hogy a kezeljük a klímaváltozást, és ne utólag fizessük meg annak következményeit?
• Meg lehet-e változtatni egy olyan társadalom szemléletét, amely úgy szocializálódott, hogy minden erőforrás korlátlanul áll rendelkezésre?
• A klímaváltozás mekkora hányadáért felelősek a nagyvállalatok, és mekkoráért a lakosság, vagyis a cselekvés a cégek vagy az emberek mindennapjait érintően szükségesebbek?
• Mit kockáztat az a vállalkozás, amely nem tartja be a környezetvédelmi előírásokat (ESG-célok)?

Ha vannak ilyen kimutatások, közzé kell tenni

„Jelenleg nem ismerek olyan nyilvános becslést, amely arra vonatkozik, hogy Magyarország GDP-jére nézve milyen veszteségeket okozhat a klímaváltozás, de ha az MNB-nek vannak erre nézve számai, akkor azokat nyilvánossá kell tenni” – mondta honlapunknak Vígh Péter, az éghajlatváltozásról és azok következményeiről rendszeresen tanulmányokat publikáló másfélfok.hu projektmenedzsere, szerkesztője.

A szakértő szerint feltérképezetlen területen mozgunk, mivel sokszor új és olyan mértékű károkkal szembesülünk, amiket nehezen tudunk előre számszerűsíteni. Elég csak a tavalyi, történelmi léptékű aszályra gondolni: utólag tudták megállapítani, hogy csak a mezőgazdaságban évi 400-500 milliárd forintos kárt okozott. „Így most már tudjuk, hogy ha újra ilyen aszály lesz, akkor ehhez lehet viszonyítani” – tette hozzá a szakértő.

Ennek megfelelően a mostani elemzések (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete – IPCC, Világbank) inkább a megelőzésre koncentrálnak, vagyis arra, hogy mennyi ráfordítás volna szükséges, hogy megelőzzük a klímaváltozás legpusztítóbb hatásait. A Világbank 2022-es elemzésében már országspecifikus elemzések is megtalálhatók, azonban ezek sokszor a sérülékeny, fejlődő vagy legfejletlenebb országokra vonatkoznak, így például az időjárási viszonyoknak rendkívül kitett Bangladesben a mezőgazdaságból származó GDP harmada olvadhat el 2050-ig, ha nem mérsékeljük a globális felmelegedést.

Le kell jönnünk a szerről

A Fehér Ház költségvetési irodája (Office of Management and Budget) már tavaly egy 3-10 százalékos GDP-visszaesést jelzett előre erre az évszázadra a klímaváltozásnak betudhatóan. A központi bankok egy olyan szervezetének adataira hivatkoztak, amely a globális pénzügyi rendszer zöldítésére jött létre (Network for Greening the Financial System). Számításaik szerint a klímaváltozás negatív hatása évente akár 2 ezer milliárd dollár lehet csak az Egyesült Államokban – ezt már Schillinger Attila ESG-szakértő, az ESG Core Kft. alapítója mondja, aki egy korábbi – szintén Indexen megjelent cikkben – arról értekezett, hogy Elon Musk és a Tesla mérnökei kiszámolták, hogy az energiarendszerek fosszilis energiáról megújulóra történő teljes átállítása 10-20 éves távlatban évente ezermilliárd dollár befektetést igényelne. Ezzel 80 százalékkal lehetne csökkenteni a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ma már tudjuk, hogy van választásunk. Egyszerű a képlet: vagy most invesztálunk, és a lehető leggyorsabban átállunk a megújuló energiára, vagy menthetetlenül lejtőre kerül a gazdaság és vele együtt a társadalom is

– tette hozzá a szakértő.

Egyik legfontosabb lépésként „le kell jönnünk a szerről, amit szénhidrogéneknek hívnak” – jegyezte meg Schillinger Attila. „Ha tartós rezsicsökkentést akarunk, ami olcsó energiát biztosít a magyar lakosságnak és gazdasági szereplőknek, akkor rapid módon kell átalakítani a hazai hálózatot, növelni kell a tárolókapacitást, és elgördíteni minden akadályt a megújulóenergia-kapacitások létesítése elől. Elővárosaival együtt nagyjából Chicago méretű ország vagyunk. Az átállás ekkora méretben elsősorban akarat kérdése. Egyszerű döntés például gázfűtésről áttérni energiatakarékos hőszivattyúra. Cégünk ilyen irodában tevékenykedik, a rezsink nagyjából nulla forint” – fejtette ki.

Sőt tovább is ment, mondván: az energiaátmenet mára versenyképességi kérdés lett. „Aki kimarad, az lemarad” – egyértelműsítette az ESG-szakértő. „Vajon Kína miért létesít egy év alatt annyi megújuló kapacitást, mint a világ összes többi országa együttvéve? Vagy az USA miért döntött úgy, hogy törvényt hoz az átállásról, és 370 milliárd dollár költségvetési forrást pumpál a folyamatba 2030-ig? Azért, mert a megújulók nemcsak segítenek elérni a klímacélokat, hanem olcsóbbak is” – hangsúlyozta Schillinger Attila, aki arra is rámutatott, hogy a napenergia ára 2009 és 2019 között 89 százalékkal csökkent, „és már akkor olcsóbb volt, mint a gáz vagy akár a szén”. A szélenergia ugyanebben a tízéves időszakban 70 százalékkal lett olcsóbb. Ezek a trendek azóta csak erősödtek. „Egy fosszilis alapú gazdasággal a jövőben nem rúgunk labdába.”

Egy halott bolygón nincs tőzsde

Ha a klímaváltozás negatív hatásai miatt összeomlik a jelenleg ismert civilizációs berendezkedés – és jelenleg efelé haladunk –, akkor nem a GDP-veszteség lesz a legfájóbb pont, hiszen „egy halott bolygón nincs tőzsde” – vont konklúziót Vígh Péter, aki azonban a gazdasági hátrányokra visszakanyarodva elmondta: egyértelműen a mezőgazdaság és a kritikus infrastruktúra van a klímaváltozás célkeresztjében. A talajromlás miatt már most évi 50 milliárd eurót veszít az Európai Unió, a természeti katasztrófákból származó globális gazdasági veszteségek pedig csak 2020-ban 190 milliárd dollárra rúgtak. „Az éghajlati szélsőségek miatt az EU-ban már most 3,4 milliárd eurót teszi ki az éves várható károk összege, és ez a század végére a tízszeresére nőhet. A negatív hatások pedig továbbgyűrűznek a szociális és egészségügyi ellátórendszerekre is, amelyek nem állnak készen ennek kezelésére” – világított rá a helyzet súlyosságára a szakértő.

Csak látszólag ambiciózus a magyar klímatörvény

A párizsi klímaegyezményt Magyarország is aláírta, amelyben – elismerve a globális és egyéni (megkülönböztetett) felelősséget az éghajlatváltozás mérséklésében – vállalta, hogy bőven 2 Celsius-fok alatt kívánja tartani a globális felmelegedést a század végéig, törekedve a 1,5 Celsius-fok tartására. Továbbá a már említett, EU által megfogalmazott klímacélok teljesítését is vállalta, vagyis hogy 2050-re eléri a nettó zéró kibocsátást.

De hol is tart Magyarország az ezen cél eléréséhez vezető úton? A nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátási célt törvénybe foglalták, ám – ahogy Vígh Péter rámutatott – Magyarországnak nincs önálló klímapolitikája, az EU közös álláspontját képviseli. Ez pedig a 2030-as célokban tükröződik, ahol az EU – tehát Magyarország is – vállalta, hogy többek között legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest (Fit for 55 – Irány az 55 százalék!). Fontos hangsúlyozni, hogy – bár a tagállamok között lehetnek eltérések – mindez egy közös uniós cél.

A magyar klímatörvény csak látszólag ambiciózus, amikor kimondja, és jogi erővel teszi kötelezővé, hogy az ország 2050-re nettó klímasemleges legyen. A jogszabály csupán a 2030-as célokat tartalmazza, ami 40 százalék kibocsátáscsökkentést ír elő a bázisévhez képest, ami rettentő kevés, és gyakorlatilag azonnal megvalósult volna, ha bezárjuk a lignittüzelésű, drága és szennyező Mátrai Erőművet.

A magyar klímacélok frissítése a mai napig nem történt meg, azaz a törvény szerint továbbra is a 40 százalékos kibocsátáscsökkentési cél az irányadó 2030-ig. „Ez pedig hatalmas terhet rak a 2030 utáni kormányokra, gazdasági szereplőkre és a társadalomra, mivel erőltetett menetben kell majd csökkenteni a kibocsátásokat a fennmaradó két évtizedben” – tette hozzá Vígh Péter.

Véget kellene vetni a pazarlásnak, de vajon megvalósítható?

Adódik a kérdés, hogy lehet-e abban a társadalomban szemléletváltást elérni, amely úgy szocializálódott, hogy az erőforrások korlátlanul rendelkezésre állnak, ugyanakkor a korlátok nyilvánvalóvá váltak.

Vígh Péter igennel felelt a kérdésre, szerinte ez a változás Magyarországon is elindult. „Valamennyi reprezentatív felmérés (például Eurobarometer) szerint a magyar társadalom egyáltalán nem klímaszkeptikus, sőt az EU-s átlag felett aggódik a klímaváltozás miatt” – mondta. Az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézete által végzett, reprezentatív felmérésen alapuló kutatás szerint a magyar társadalom szinte egésze (94,8 százalék) szeretné környezettudatosabbá tenni az életét.

Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy egyszerűen nincs annyi nyersanyagunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi pazarló életmódot, „egész egyszerűen kimerülnek a tartalékok”. „Ennek megakadályozásához komoly szemléletváltásra van szükség, azonban itthon és világszerte is hiányzik a támogató közeg” – mondta Vígh Péter, aki szerint az egyre növekvő igényeket nem lehet majd a folyamatosan bővülő megújulókkal kiszolgálni, ha közben nem törekszünk a fogyasztás csökkentésére. Az építésgazdasági szektort hozta fel példaként, ami az egyik leginkább környezetszennyező ágazat. Azonban nem látni semmilyen kormányzati törekvést, amely a célzott, nagy léptékű és átgondolt energiahatékonysági támogatásokra fókuszál a szektor zéró kibocsátásának elérése érdekében – közölte.

Schillinger Attila szerint olyan rendszerszintű problémákkal állunk szemben, amiket nem az individualizmus kimaxolása fog megoldani. „Arra szocializálódtunk, hogy langyos a sör, de nekünk így is jó. Úgy tekintünk a közjóra – tisztelet a kivételnek –, hogy ami nekem mint egyénnek jó, az a jó. Verseny indult egy másik, élhető jövőért. Mi még az öltözőben vagyunk, ki kéne menni a pályára, együtt” – fogalmazott.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Vígh Péter is, aki szerint fontos hangsúlyozni, hogy nem a bolygóért küzdünk, hanem saját magunkért.

A Föld vidáman ellesz nélkülünk is, mivel az emberiség létezése indifferens a bolygó szempontjából. Az emberiség valószínűleg nem fog kihalni, de a mostani civilizáció összeomlása valószínű forgatókönyv, ha a felmelegedés üteme a jelenlegi mederben folyik tovább. Minden esetben próbáljuk hangsúlyozni, hogy a környezet- és klímavédelem terén meghozott döntések valójában a jólétünket szolgálják. Többek között a tisztább levegő, a felújított, energiahatékonyabb épület, a decentralizáltan elérhető, olcsóbb energia, az egészségesebb és tápanyagdúsabb élelmiszer, az élhetőbb városok, az elmaradó klímamigráció, valamint a biztonságosan elérhető ivóvíz mind olyan dolgok, amelyeket alapvetésnek veszünk, de vagy már most mindegyik veszélyben van, vagy lesz a jövőben

– hangsúlyozta.

Ki a felelősebb: a vállalatok vagy a fogyasztók?

Az említett fenntarthatóbb életre – például táplálkozás, közlekedés – való ösztönzés a mindennapjaink része. A lakosság azonban a szén-dioxid-kibocsátás jóval kisebb hányadáért felelős, mint a nagyvállalatok. „Mivel a globális szén-dioxid-kibocsátás 70 százaléka 100 nagyvállalattól származik, a legjelentősebb lépést ők és a beszállítói láncukba tartozó cégek tehetik meg” – mondta Schillinger Attila, aki azonban rámutatott, hogy mindez nem mentesíti az egyént az életmód-változtatás szükségessége alól. „A fogyasztás kibocsátással jár. Ha megtanuljuk a fogyasztásunkat a tényleges szükségleteinkre korlátozni és nem valamiféle boldogságforrásként megközelíteni, akkor máris sokat tettünk a fenntarthatóságért” – fogalmazott.

Hasonlóképpen látja Vígh Péter is, aki szerint bár mindenkit terhel felelősség, azonban az egyéni illetékesség eltörpül az olyan nagyvállalatoké mellett, mint például a Coca-Cola, a Mol vagy a törvényhozó, amely eldöntheti, hogy betiltja-e a műanyag zacskókat, vagy inkább az embereket nyomasztja azzal, hogy vászontáskát vigyenek magukkal vásárolni.

Az egyének nyomasztása nemcsak elfogadhatatlan, de rendkívül kontraproduktív is. Mindenképp a kormányokat és a nagy cégeket terheli elsősorban a felelősség, és etikátlan a fogyasztóra való mutogatás, miközben a vállalatok maguk gerjesztik a fenntarthatatlan fogyasztási igényeket

– mondta.

És bár a vállalatok óriási szólamokkal igyekeznek bizonygatni a fenntarthatóbb működésre való törekvéseiket, a lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint mindez szemfényvesztés.

„A vállalatok többsége – tisztelet a kevés kivételnek – továbbra is tankönyvi módon próbálja átverni a fogyasztókat, de »zöld« tevékenységük nem több mint abszolút zöldre mosás – mondta Vígh Péter. – A greenwashing él és virul, hiszen a vonatkozó EU-s jogszabályok még csak tervezeti szakaszban vannak, illetve az elrettentő erejű szankciók is hiányoznak a rendszerből” – egészítette ki a gondolatmenetet Schillinger Attila.

A készülő EU-s szabályozás igyekszik majd ezt leszorítani és arra ösztönözni a vállalatokat, hogy szép szólamok helyett valódi tartalommal töltsék meg az ESG-törekvéseket.

„Jövő évtől, legalábbis a legnagyobb cégeknek már meg kell felelniük az előírásoknak, és részletes jelentést kell készíteniük ESG-tevékenységükről. Ki kell alakítaniuk egy, már a környezeti és társadalmi kockázatokat is azonosító és kezelő belső vállalatirányítási rendszert, és felkészíteni ennek felügyeletére vezető szerveiket. A szabályozás óriási előrelépés, hiszen innentől kezdve almát almával hasonlít majd össze a piac, és ennek megfelelően csatornázódnak be a vállalatokat finanszírozó források.

A klímakockázatok csökkentése kőkemény befektetői, pénzügyi érdek, ezért arra lehet számítani, hogy a pénz és az üzleti lehetőségek is a fenntarthatóság irányába vándorolnak. A startupoknál ez már látványos. Temérdek pénz van új klímavédelmi technológiákra

– nyitott ajtót a jövőre Schillinger Attila.

Mi történik, ha nem változtatunk?

Ahogy az Index korábban is beszámolt róla, nyakunkon az El Niño, a többek között áradásokkal, hőhullámokkal, olykor hurrikánokkal járó időjárási jelenség, míg a lapunknak nyilatkozó meteorológus elmondta: ezen a nyáron várhatóan napi melegrekordok is meg fognak dőlni.

A szélsőséges időjárási jelenségek tehát mindennaposak lehetnek, amennyiben nem változtatunk életmódunkon. „Gyakorlatilag minden meteorológiai változó szélsőségesebbé és intenzívebbé válik a jövőben. Magyarország és a Kárpát-medence fokozottan ki van téve az éghajlatváltozás negatív hatásainak, miközben nincs annyi forrásunk az alkalmazkodásra, mint a gazdagabb nyugat-európai országoknak. Ezért is fontos, hogy Magyarország az ambiciózus klímapolitikát képviselje az EU-ban, mert – ha tetszik, ha nem – a mi bőrünkre is megy ki a játék. Ha nem tartjuk magunkat a kibocsátáscsökkentési célokhoz, azzal végső soron mindannyian nagyon rosszul járunk” – jelezte Vígh Péter.

Schillinger Attila rámutatott arra a kutatásra, amely megállapította, hogy a globális felmelegedés miatt 55 százalékkal nőtt a turbulencia kialakulásának kockázata a repülésnél. „Rázós és egyre zűrösebb utazásra számíthatunk mindaddig, amíg nem változtatunk” – mondta.

(Borítókép: A Mol Dunai Finomító Százhalombattán. Fotó: Mónos Gábor / AFP)