Kína olyat látott az orosz–ukrán háborúban, hogy elment a harci kedve

A Magyar Külügyi Intézet elnöke, Gladden Pappin szerint az Egyesült Államok nagyobb hatalmat gyakorol, mint az elmúlt 20 évben bármikor, annak ellenére, hogy sokan már az „egypólusú pillanat” hanyatlásáról beszélnek.

– világított rá Pappin, kitérve arra, hogy Amerika a döntéshozatalban, a hírszerzésben, a gazdasági támogatásokban is az élen jár, ugyanakkor az igazi vezető szerepét nem tölti be. 

Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államokat az egyes országokkal, akkor látjuk, hogy a háború támogatási forrásaiban mindet felülmúlja

– mutatott rá a szakértő, kiemelve, hogy ugyanakkor Amerikában semmilyen érdemi vita nem folyik a háborús szerepvállalásról, pont ezt a vezető szerepet hiányolja. Pappin ezt azzal támasztja alá, hogy Amerikában még arra sem tudják a választ, hogy milyen módon fogják elérni a békét, tárgyalásos úton vagy netán máshogy.  

Washingtonban dől el a világ sorsa

Pappin szerint „nagyon furcsa helyzet” egy globális vezető hatalom számára, hogy nem tud felvázolni egy háborús forgatókönyvet. Mindeközben a NATO legégetőbb kérdéseiről, mint például a bővítésről Washingtonban döntenek. Mégis van egyfajta bizonytalanság az irányokkal kapcsolatban, és ez a tanácstalanság Európában is érezhető.

Az MCC Feszt geopolitikai kerekasztalánál szóba került Kanada háborús álláspontja is, ezt Dean Karelakas mutatta be. A Közép-Lancashire-i Egyetem kutatója szerint „ha Amerika tüsszent, akkor vele együtt Kanada is felébred”. A kanadaiak pedig az Egyesült Államokra néznek, és felteszik a kérdést:

Miért van szüksége Amerikának az örökös háborúkra? Nekünk miért kell ez?

Vannak, akik szerint a háború pörgeti az ország gazdaságát, gyártását, a termelést. Ugyanakkor a kutató szerint az exponenciálisan növekvő hullazsákok számát már nehéz megmagyarázni a szavazóknak, ők ezt nem akarják látni. Ezt persze Washington is tudja, és egyfajta proxyháborút vív, miközben Ukrajna és Oroszország számára a háború valós – véli a szakértő.

A háború egyfajta újraélesztését hozta el a globális amerikai projektnek, miután Afganisztánban és Irakban is kudarcokat halmoztak

– erre már Benjamin Friedman világított rá. A Defense Priorities politikai igazgatója szerint a háború Amerikának nem a legjobb oldalát hozta felszínre, amely a túlzott önbizalom abban, hogy irányíthatja a globális eseményeket. A szakértő elmondta, hogy Nyugat-Európában emelték a védelmi hozzájárulásokat, és együtt akartak működni az orosz veszéllyel szemben. Amerika viszont kinevezte magát az ukránpárti tábor vezetőjének, számolatlan pénzt és fegyvert küldött, és 20 ezer katonát is adott. Ettől a nyugati országok hátradőltek, mondván, Amerika úgyis megvédi őket. 

– állapította meg a szakértő, rámutatva, hogy az ukránok azért küzdenek ilyen eredményesen, mert a saját országukat védik, és ebben támogatást kapnak a világtól. 

Kína éberen figyeli a háborút

Friedman szerint „Kína éberen figyel, és jegyzetel, hogyan is néz ki, ha megtámadjuk a szomszédunkat”. A szakértő úgy véli, hogy az orosz–ukrán események inkább elveszik Kína kedvét az offenzívától, mintsem meghoznák azt. Tajvan fellélegezhet.

– világított rá Friedman, megnyugtatónak nevezve, hogy ezzel Európa biztonságosabbnak tekinthető.

Michael Hume rámutatott, hogy amíg Amerika egyelőre fenntartja a hatalmi status quóját, addig Kína új szövetségeket épít. A European Conservative munkatársa szerint Amerika elvesztette képességét, hogy az ügyeit nagyhatalmi diplomáciával kezelje.

(Borítókép:  Alexey Furman / Getty Images)