Most mindenki Matolcsy Györgyre figyel, de a lényeg később jön

„Várakozásom szerint a Magyar Nemzeti Bank 100 bázisponttal, tehát 14 százalékra csökkenti az effektív kamatlábat, továbbá arra számítok, hogy a kamatfolyosó felső részét ugyanilyen mértékben, 16,5 százalékra csökkentik” – nyilatkozta az Indexnek Virovácz Péter, az ING vezető elemzője azzal kapcsolatban, hogy a Monetáris Tanács keddi ülésén a piaci várakozások szerint folytatódhat a kamatnormalizációs periódus.

„Annak ellenére, hogy a forint nagyfokú érzékenységet mutat a globális tényezőkre, a jegybank júliusi kamatdöntő ülése óta az euróval szembeni árfolyamnak sikerült egy nagyjából elfogadható sávban maradnia. A forint még mindig 383 körül gravitál, illetve a piac gyakorlatilag teljesen beárazta a következő kamatcsökkentést, ez összességében megkönnyítik a Monetáris Tanács közelgő döntését” – tette hozzá.

A piacot nem lehet átverni

Az ING elemzője arra is emlékeztetett, hogy mivel még mindig a monetáris politika normalizációjának első szakaszában vagyunk, ahol az effektív kamatláb közelíti az alapkamatot, a hangsúly elsősorban a piaci stabilitáson van. Az árstabilitási kérdések akkor kerülnek majd komolyabban előtérbe, amikor a normalizáció következő szakaszába lépünk, miután szeptemberben az effektív kamatláb és az alapkamat 13 százalékon egyesül.

„Az energiapiaci volatilitás is megnőtt, illetve sok a kérdőjel a nagy jegybankok kamatpolitikáját illetően is. Az elmúlt hónaphoz képest tehát számottevően megnőtt azon tényezők száma, amik a jövőben bizonytalanságot okoznak, és potenciális piaci felfordulást hordoznak magukban. Egy ilyen környezetben nem lenne meglepő, ha az MNB kommunikációjában némi extra hangsúlyt kapna az óvatosság szükségessége és az, hogy nincs kőbe vésve a kamatvágás vagy annak üteme” – emelte ki az ING elemzője, aki összességében azt is kijelentette: az eddiginél szigorúbb, türelmet sugárzó hangnemre számít.

Ez az álláspont a gyakorlatban pedig arra utalhat majd, hogy szeptembertől egy esetleges (rövid) szünet lehetséges a kamatvágásokban, vagy a kamatcsökkentések mértékét kell mérsékelni az óvatosság jegyében. 

Tehát a makrogazdasági mutatók szeptembertől kerülhetnek komolyabban előtérbe, akkortól lehet ezeknek a kilátásoknak is érdemben befolyásoló erejük a monetáris politikára. Mivel nagyon sok olyan kockázat épült fel, ami vagy a piaci stabilitást veszélyezteti, vagy hosszú távon az inflációs nyomás erősödésével fenyeget, így vélhetően ezekre a kockázatokra figyel majd a jegybank. „Ugyanis a monetáris politikának nem a múltbeli adatok alapján kell döntenie, hanem valamennyire a jövőbe kell látnia” – tette hozzá Virovácz Péter.

Az ING elemzője emlékeztetett arra is, hogy korábban a Monetáris Tanács négy fontos dolgot ígért a kamatvágási ciklus megkezdésekor. Ez a négy tényező az óvatosság, a fokozatosság, valamint az, hogy a piaci reakciókat és az előretekintő kamatvárakozásokat folyamatosan figyelemmel kísérik.

„Ha a jegybank eleget szeretne tenni az ígéreteinek – amit alapvetően eddig be is tartott –, akkor az augusztusi kamatdöntő ülés tökéletes alkalom lehet arra, hogy a piacokat eligazítsa, mire számíthatnak a szeptemberi kamategyesítés után. Szerintem nagyjából ez már nem is opció, hanem elvárás a piac részéről. Komoly volatilitást okozhat ugyanis, ha a jegybank még augusztus végén is kérdések közt hagyja a befektetőket” – összegezte az Indexnek Virovácz Péter.

A közelmúlt piaci folyamatai azt mutatják, hogy az egyes részpiacok nagyon volatilisek lehetnek a negyedévek végén, és még inkább az év végén. A Magyar Nemzeti Banknak ezt a kamatdöntő ülést fel kellene használnia arra, hogy megpróbálja lehorgonyozni a kamatvárakozásokat (és így a bankközi piaci kamatokat) a közelgő negyedév és év végi időszakokra.

A szeptemberi döntés lesz a nagy kérdés

Regős Gábor, a Makronóm Intézet elemzője se számít nagy meglepetésre: „Vélhetően folytatódik a 100 bázispontos ütemű vágás ebben a hónapban és a következőben is”. Úgy véli, hogy az infláció fokozatosan és erőteljesen mérséklődik, és a folyó fizetési mérleg egyenlege az elmúlt időszakban szintén jelentősen javult.

Ami a monetáris politika szempontjából kérdés, az a forint árfolyama: amint láttuk, ez nagyon volatilisen tud alakulni. Most a 380 feletti árfolyam óvatosságra intheti a döntéshozót, de ez inkább a jövőre vonatkozó kommunikációban és a szeptember utáni döntésekben jelenhet meg.

Az igazi kérdés Regős Gábor szerint a keddi ülésen az lesz, megtudunk-e valamit arról, hogy mi történik szeptember után, amikor is az egynapos betéti eszköz kamata eléri az alapkamatot.

A Makronóm Intézet elemzője is emlékeztetett arra, hogy a monetáris politikai tavaszi fordulata óta a jegybank egyenletes ütemben lazít, figyel arra, hogy ne lepje meg semmivel a piacot. Látható, hogy a magas infláció és az ingatag forintárfolyam kikényszerítik a magas kamatot, viszont azt csökkenteni kellene a hitelezés felélesztése érdekében.

Tekintettel arra, hogy a világ nagy jegybankjai még nem lazítanak (vagy épp szigorítanak), a magyar jegybanknak óvatosan kell folytatnia a lazítást, hiszen a forint gyengülését el kell kerülnie, inkább egy stabil és viszonylag erős árfolyam az, ami segíti mérsékelni az inflációt és így erősíteni a gazdaságot. „Mivel azonban a dezinfláció várakozásom szerint szeptember után is folytatódik, lehet helye a lazításnak, de nem biztos, hogy a jelenlegi ütemben” – tette hozzá a Makronóm Intézet elemzője.

Regős Gábor arra is kitért, hogy elsősorban mindig az inflációt kell a jegybanknak figyelnie, majd másodsorban azokat a tényezőket, amelyek az inflációt közvetlenül befolyásolják. Ilyen például kiemelten és egyre nagyobb hangsúllyal a forint árfolyama, továbbá az ezt befolyásoló tényezők, mint például a külső egyensúlyi mutatók. Figyelni kell ezenkívül a reálgazdasági folyamatokat is – ideértve például a GDP, a fogyasztási vagy épp a beruházási adatokat.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a pénz- és tőkepiaci folyamatokat sem – mint például a különböző piaci hozamok alakulását. Bár alapvetően nem makrogazdasági mutató, de figyelni kell a külső környezetre is, beleértve azt is, hogy mit csinálnak a régiós jegybankok vagy a világ nagy jegybankjai.

Ugyanakkor azt is kiemelte, alapvetően azt kell eldöntenie a jegybanknak – és ezt jól is kell kommunikálnia –, hogy mikor és milyen ütemben folytatja a lazítást, esetleg, hogy ez függ-e valamilyen mutatótól. Nem szabad túl gyorsan sem lazítania, hiszen az a forint gyengüléséhez és így az infláció élénküléséhez vezet, azonban ha túlzottan elhúzná a lazítást, akkor az reálgazdasági szinten okozna károkat. 

Regős Gábor ugyanakkor azt is aláhúzta:

Hiszen a túl alacsony kamatkülönbözet kevés lesz a forint árfolyamának stabilan és viszonylag erős szinten tartásához. Ebből tehát az következik, hogy vélhetően marad (legfeljebb nagyon rövid időre szüneteltetik) a lazítás, azaz továbbra is csökkennek majd a kamatok, csak nem a mostani ütemben. Ami kérdéses lehet, hogy valamilyen más intézkedést bevezet-e a jegybank, például megpróbálja-e valamilyen nem konvencionális eszközzel segíteni a hitelezést – összegezte Regős Gábor.

(Borítókép: Szigetváry Zsolt / MTI)