Nem Ausztriát kell megelőzni, hanem Lengyelországot

A magyarokat régóta foglalkoztató kérdés, hogy utol lehet-e érni Ausztriát. Számos érv és ellenérv szól mellette és ellene, megoszlanak a vélemények arról, valós-e egyáltalán a cél, vagy vágyálom csupán. Ugyanakkor a hazai kis- és középvállalati szektornak, ezen belül is a termelő-gyártó ipari cégeknek Tóth Zoltán, a TRM Pro Kft. tulajdonos-ügyvezetője szerint nem az osztrákokat, hanem sokkal inkább a lengyeleket érdemes nyomon követni.

Jó néhány lengyel iparvállalat elmondhatja magáról azt, amit itthon ma még nagyon kevesen: a kkv-k sorából kiemelkedve szintet léptek a technológiai fejlettségben, tőkeerőssé és exportképessé váltak, ma már a nemzetközi piacokon is tényezők. Rengeteg idő, energia és pénz kell ahhoz, hogy szisztematikus munkával, négy-öt év alatt egyre több magyar cég jusson el ide.

Válság idején lehet a legtöbbet tanulni

A fémlemezes termékeket – így elsősorban trapéz- és cserepeslemezt, szendvicspanelt – gyártó és forgalmazó vállalkozást irányító szakember egyetért azzal a vélekedéssel, hogy válság idején tanul a legtöbbet az ember, úgy véli, az elmúlt három év megmutatta, melyik az erős cég, ki a jó vezető. Pedig sokszor percek alatt kellett ösztönből olyan döntéseket meghozni, amelyeket kevésbé turbulens időszakban alaposan, néhány héten, akár egy-két hónapon át készítettek volna elő. Példaként elmondta, hogy a Covid-válság alatt egy fémipari cégnek nem volt olyan evidens webshopot nyitni, mint, mondjuk, egy étteremnek ráfordulni az ételkiszállításra, de érdemes volt.

„Volt olyan 2021-es rendelés, ami 2022 végére érkezett meg, ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy négy-öt hónapra elegendő, akár több száz tonnányi színesacél is a raktárakban ragadhatott, miközben az organikus, tervezhető piaci környezet mellett nem felelőtlenség csak a következő 1-2 hónapra spájzolni. Mire a nyersanyag-problémák megoldódtak és az ellátási láncok helyreálltak volna, az orosz–ukrán háború hatására a vállalati és lakossági beruházások is visszaestek” – tekintett vissza a Zensteel termékeket Gyermelyen gyártó, Zsámbékon pedig raktárbázist fenntartócég alapítója.

Tóth Zoltán szerint a hazai fémiparban a piaci szereplők jelentős része árbevételi csúcsot döntött tavaly, a kép azonban csalóka. Ha ugyanis az építőanyag, jelen esetben az acéltető ára 30-40 százalékkal ment fel a bázisidőszak átlagában, akkor már láthatjuk, hogy a 25-30 százalékos forgalombővülés csak értékben mutat jól a kockás füzetben, a volumen tekintetében kevésbé rózsás a helyzet. Úgy véli a szakember, ebben a szegmensben a 10 százalékos árbevétel-arányos eredmény kifejezetten jónak mondható, afelett pedig kiemelkedő. Vagyis 4-5 milliárd forintos éves árbevétel mellett 400-500 milliónál nagyobb profithoz mindennek stimmelnie kell.

A TRM Pro ügyvezetője úgy vélekedik, az ismert nehézségek ellenére az utóbbi évek gyártói oldalról kedvező változást hoztak a hazai fémiparba, legalábbis a fémlemezes szegmensbe mindenképpen. Mert bár továbbra is sok a külföldi hátterű szereplő, amely disztribútor közvetítésével van csak jelen az országban, ezáltal sok lengyel, román lemez érkezik az országba (sőt az olasz, a szerb és a török import sem elhanyagolható), összességében mégis az figyelhető meg, hogy a multinacionális vállalatok kárára megerősödtek a hazai termelők.

Van négy-öt meghatározó szereplő az acéllemezgyártás területén, mind magyar tulajdonban

– nyomatékosította a szakember. Ezt nemzetgazdasági szempontból is fontosnak tartja, hiszen ők hónapról hónapra Magyarországon adóznak, és nem lapátolják ki a nyereséget különböző könyveléstechnikai trükkökkel.

Nem elég a gazdaságpolitikára várni

A lengyel példához visszatérve Tóth Zoltán szerint náluk és a környező országokban is nagy tisztelet övezi a termékeiket, az ottani topgyártók mellett nem rúgnak labdába a románok, de még a svédek se. A cégvezető szerint hiba volna a magyar termékek presztízsét önmagában az állami intézkedésektől, a protekcionista gazdaságpolitikától várni, azért ki-ki maga tehet a legtöbbet egy-egy szektoron, illetve az adott vállalat berkein belül. „Az üzleti környezettől függő változó a pályázati pénz, a banki hitel és az önerő aránya, de úgy kell gazdálkodni, hogy nehezebb piaci helyzetben is lehessen beruházni, fejleszteni, készen várva az újabb konjunktúraciklust” – állapította meg a TRM Pro alapítója.

A kontinuitásra hozta fel példaként a Magyar Multi Programot, melynek keretében egy majd 2 milliárd forintos projektet hajtanak végre 50 százalékos támogatottság mellett. „A 30 hónapos megvalósítási határidő jövő októberben jár le, ami éppen egybevág azzal, hogy a várakozásaink szerint 2024 második felére térhet vissza a lendületes növekedés a piacra” – állapította meg. Kitért arra is, hogy amikor csökken a megrendelésállomány, akkor kell igazán fejleszteni, egyrészt ilyenkor van rá idő, másrészt ez a feltétele a kilövésnek, amint a gazdaság ismét virágzik. Rómát sem egy nap alatt építették fel, a Zensteel-gyártó amondó, olykor még a bosszantó várakozásból is előnyt lehet kovácsolni, amikor a gépszállítók csúszása segíthet optimalizálni a folyamatokat.

Ha a szintlépés a cél, az odavezető út a széles termékpaletta, a diverzifikált megrendelői portfólió, a stratégiai beszállítóvá válás, de ugyanúgy fontos a digitalizáció és a fenntarthatóság. Ma már nemcsak az ISO-minősítések adják a működés alapját, az ESG-jelentésekre is egyre nagyobb szükség van. Tóth Zoltán szerint ezek mind-mind egy hatékonyan működő ipari cég versenyképességi eszköztárának az alapelemei, hogy az eredményességük ne legyen egyenes arányos lenyomata a GDP-növekedés megtorpanásának vagy az építőipari termelés lejtmenetének.

Lépésről lépésre az exportban

„Nagy szó a multivá válás, de az organikus fejlődés részeként az exportárbevétel ma még mindössze 1-2 százalékos forgalomarányos súlya négy-öt éven belül a 20-30 százalékos sávig kúszhat. A közelsége miatt Szlovákia az első lépés, kezdve a lakossági termékekkel. Ausztria nehezebb piac, ott megvetni a lábat hosszabb, nehezebb folyamat. Ott fontos az aktív jelenlét a szakmai vásárokon, és érdemes lehet az ipari termékekre helyezni a hangsúlyt. Lépésről lépésre kell haladni, felesleges rögtön a startmezőn felsorolni további 8-10 célpiacot” – ismertette a receptet. A vállalatvezető kiemelte, hogy a nemzetközi terjeszkedés nem mehet a hazai megrendelések rovására, ugyanakkor reálisan tervezhető velejárója, hogy a lakossági eladások aránya csökkenjen az ipari, mezőgazdasági értékesítés javára. Az utóbbi a korábbi 60-40 helyett százalékban ma már 70-30-as túlsúlyban van.

Összefoglalva Tóth Zoltán úgy látja, köztudomású, hogy az uniós pályázati piacon

hosszúra nyúlt böjtöt tart a 2014–2020-as és a 2021–2027-es felhívások között a versenyszféra, de aki jól használta fel a már elnyert támogatási forrásokat, az a nehezebb időszakokra jellemző természetes szelekcióból győztesen kerülhet ki.

Az pedig, hogy a hazai tulajdonú termelő-gyártó cégek az építőiparban is dominánsak legyenek, versenyre sarkallva a külföldi hátterű riválisokat, az exportképesség alapja. Márpedig erős magyar cégek nélkül nincs stabil nemzetgazdaság.