Varga Mihály az Indexnek: Az euró nem cél, legfeljebb eszköz

Varga Mihály lapunknak adott nagyinterjújában többek között arról beszélt:

• milyen a idei gazdasági év;
• hogyan zár a költségvetés;
• van-e kormányzati nyomás a jegybankon;
• mikor jöhet az euró;
• megvan-e a karácsonyfája?

Lassan véget ér 2023. Hogyan értékeli az évet?

Mozgalmas és veszélyes időszakot élünk. 2020 óta folyamatos változik mind a külső, mind a hazai környezet, ehhez alkalmazkodni kell, ami mindenki számára kihívás. A jobb időket nehezebb, válsággal járó időszak követte. A 2013–2019 közötti gazdaságtörténeti korszak az egyik legimpozánsabb növekedési szakasz volt, ám most a válságok korában egyénileg és együtt kell helytállnunk. A világgazdasági konjunktúra megakadt, a „békeidő” a koronavírus-járvány megjelenésével zárult le. Ez nálunk is szakaszhatár. 2019-ben uniós összevetésben már a magyar gazdaság bővült a legnagyobb mértékben, pedig 2010 és 2012 között tulajdonképpen még válságkezelés zajlott. A kormány magas munkanélküliséget, jelentős adósságállományt örökölt, és kezelni kellett a Nemzetközi Valutaalaptól felvett adósság törlesztését is. Az Európai Bizottság megszorító lépéseket várt el tőlünk, mi azonban nem léptünk erre az útra.

2012-ben mi voltunk az első ország, akivel szemben úgy alkalmazták a túlzottdeficit-eljárást, hogy felfüggesztették a támogatásainkat. Példátlan lépés volt. A magyar kormány helyreállította a gazdaságot, majd jött a 2019-ig tartó növekedési korszak. 2019 végére 65 százalékra csökkent az államadósság aránya, 1 százalékos hiány, illetve 5 százalékos növekedés mellett terveztünk 2020-ra költségvetést. Úgy tűnt, minden rendben van, a gazdaság töretlenül prosperálhat.

A pandémiával érkező alapanyag- és chiphiány, valamint a szállítási láncok akadozása nehezítette a gazdaság újraindulását, de sikerült visszapattannunk. Aztán tavaly ismét beütött a ménkű: az orosz–ukrán háborúval jöttek a szankciók, az energiaválság, valamint az egész Európában és Amerikában negyven éve nem látott infláció. Idén pedig kontinensünk határainál kitört az izraeli–palesztin háború. Ezeket a hatásokat kellett gazdasági-pénzügyi szempontból kezelnünk.

Idén októberben egy számjegyű lett az infláció. Ha azonban az elmúlt két év kumulált adatait vesszük alapul, akkor 30,4 százalékos infláció volt novemberben, míg a nyugdíjasadat 34,3 százalék. Legalább akkora infláció söpört végig a két év alatt, mint amilyen erővel most a kormány állítja, hogy győzött?

A kitűzött célt elértük. A kormány világos és határozott törekvése volt, hogy az infláció szintjét egy számjegyűre csökkentse. Ezt októberre teljesítettük.

Úgy érzi, van mit ünnepelni?

Nem ünnepeltünk, egy eredményt rögzítettünk. Azt jelentettük be, hogy elértük, amit ígértünk. Senki sem örült annak, hogy harminc éve nem látott rekordszintű infláció volt az elmúlt másfél évben. Hatalmas külső erők lökték feljebb az árakat, a pandémiával megbomlott kereslet-kínálat arányai, az energiaválság, a háború következtében meglépett szankciós politika következményei hatottak.

Ugyanakkor eltökélt szándékunk volt, hogy eredményes lépéseket tegyünk az infláció elleni küzdelemben. A kormány magával kezdte a sort, a közintézményekre bevezetett energiatakarékossági intézkedések korlátozták a villamosáram- és gázfelhasználást. A fogyasztói árak csökkenését segítő intézkedéseket hoztunk, átmeneti ár- és kamatstopokról döntöttünk, ezekkel októberre teljesítettük, amit decemberre ígértünk. Az infláció egy számjegyűre csökkent, és jó esély van arra, hogy jövőre 5-6 százalékon alakuljon az éves átlagos inflációs szint. Kétségtelen, hogy ez csak részsiker, a hosszú távú cél a növekedés visszaépítése, újraindítása.

A stabil alapok

Az év vége felé közeledve kijelenthető, hogy gyakorlatilag a 2023-as tervezett költségvetésnek egyetlen száma se teljesül. A költségvetési hiány, illetve az adósság is magasabb lesz az eredetileg tervezettnél. Továbbra is jó ötletnek találja a korai tervezést?

Nyolcéves, bevált gyakorlatunk van a költségvetés tervezését illetően. Sokkal pontosabban tervezzük meg tavasszal a következő évre vonatkozó büdzsét, mint ahogy az a 2000-es években a baloldali kormányok idején történt. A piac mindig jól fogadja, ha júniusban lezárjuk a költségvetési vitát és elfogadjuk a hozzá kapcsolódó adótörvényeket. Más kérdés, hogy amennyiben eltérnek a számok az eredetileg tervezettől, van-e elég mozgástere a költségvetésnek, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezethez. A válasz erre: igen. Ennek épp ellenkezőjét tapasztaltuk 2008-ban, akkor a költségvetés nem volt képes reagálni a kialakult helyzetre, ezért külső segítséget kellett igénybe venni.

Pedig a mostani koronavírus-válság világgazdasági hatása súlyosabb, mint a 2008-as volt. Mindezt ráadásul uniós források nélkül értük el, úgy, hogy több ezer milliárd forintot előfinanszíroztunk a költségvetésből, miközben fenntartottuk a szociális és családtámogatást, átalakítottuk és megtartottuk a rezsivédelmet és az otthonteremtési programot, a nyugdíjasok számára pedig zökkenőmentesen fizettünk 13. havi nyugdíjat. Idén az állami fejlesztési célok eléréséhez szükséges stratégiai vagyoneszközöket vásároltunk vissza úgy, hogy eközben nem volt szükség jelentős korrekcióra a költségvetésben. Mindez jól mutatja, hogy a magyar költségvetés még egy viharos gazdasági környezetben is képes a saját lábán állni.

A bevételi vagy a kiadási oldalon szállt el a 2023-as költségvetés?

Voltak rendkívüli kiadásaink, a fogyasztás alacsonyabb szintje miatt a várttól elmaradtak az adóbevételek. Ebben az évben azért emeltük meg a hiánycélt 3,9-ről 5,2 százalékra, mert úgy látjuk, ezek a bevételek már nem folynak be, amit a lakosság nem fogyasztott el szeptemberig, azt decemberben nem tudja egyszerre elfogyasztani. Az inflációs szint ugyanakkor emelte a kiadásainkat. Az alacsonyabb fogyasztás és vagyonvásárlás mellett kisebb lett a növekedés, a negyedéves adatokból az év egészére mínusz 0,4 százalékos éves GDP-t várunk. A hiány ezek következtében lett magasabb. Ezzel sajnos nem lógunk ki az uniós sorból, az őszi, Európai Bizottság által készített országjelentésben 13 tagállammal együtt szereplünk azok között, akiknél 3 százalék felett alakulhat a hiány.

A feladat adott, vissza kell terelni a költségvetést abba a mederbe, ami a 2020-as évekig jellemezte a magyar államháztartás mutatóit. Alacsony hiány, csökkenő államadósság. Dilemmát az jelent, hogy lehet a meginduló növekedés és kisebb hiányadósságszint között egyensúlyt találni?

Miközben csökken az infláció, és egyre inkább helyrebillen az egyensúly, már a növekedés apró jelei is mutatkoznak. Szeptemberben megállt a reálbércsökkenés, a fogyasztásban is javulás következett be. Eközben magas szinten vannak a megtakarítások, a lakosság jelentős mértékben vásárol állampapírokat. Megvannak tehát a növekedés feltételei, amit ha külső hatások nem rontanak el, jövőre éves átlagban 3,5-4 százalék közötti gazdasági növekedést adnak.

A fogyasztási adatokra nézve, nem korai az öröm?

A nehezebb időszak sohasem kedvez a fogyasztásnak, a kiskereskedelemnek. Sokéves tapasztalat, hogy a magyarok lassabban oldódnak egy sokkhatás után. Emlékezzünk vissza a devizaalapú jelzáloghitelek időszakára. Akkor is sokk érte a lakosságot, mindenki megtanulta egy életre, hogy nem szabad devizában eladósodni. Hiába indult növekedésnek a gazdaság 2014–2015 tájékán, a fogyasztás, valamint a hitelezés is lassabban indult be. Ez a hatás figyelhető meg most is. A lakosság az infláció, valamint az energiaválság hatására összébb húzta a nadrágszíjat, jelentősen visszafogta a fogyasztását.

A jelenlegi hírek szerint érkeznek az uniós források. Kijelenthető, hogy ennek hiányában nem boldogulnánk?

Magyarország bebizonyította, hogy sem politikailag, sem gazdaságilag nem zsarolható. Az uniós források megvonásával sem. Volt és van annyira stabil és erős a gazdaság, az államháztartás pedig annyira rugalmas, hogy a kettős mércét alkalmazó Brüsszel se üssön rést a működőképességen. Természetesen nem mondtunk le az uniós forrásokról, ezek járnak nekünk. Számolunk is vele jövőre, a támogatások hozzájárulnak a gazdaság növekedéséhez. Más tagországok számára példát mutat Magyarország: igenis, érdemes beleállni azokba a vitákba, brüsszeli döntésekbe, amelyek ellentétesek egy ország politikai érdekeivel.

Nem idegen, ha más habitusú emberekkel kell együtt dolgozni

Mintha a mostani időszak megtépázta volna a kormány és a Magyar Nemzeti Bank kapcsolatát. Miként szemléli a kabinet és jegybank közötti viszonyt?

A legveszélyesebb ellenfél az infláció, ebben egyetértés van a kormány és a jegybank között. A kormány jelentős erőket mozgósított az infláció letöréséért, a monetáris politika pedig olyan pályára állt, ami segítette ezt. Ezért sikerült októberre egy számjegyűvé redukálni a fogyasztói árindexet, amit a tavalyihoz képest stabil forintárfolyam is segített.

Háborús, válságos időkben még inkább felértékelődik a fiskális és monetáris politika közötti együttműködés. Közös célunk, hogy ebben a bizonytalan nemzetközi környezetben is tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, csökkentsük az inflációt, és fenntartható növekedési pályára állítsuk a gazdaságot. Nem látom, hogy a monetáris politika ezt vitatná. Az alapkérdésekben egyetértünk.

Ennek a harmóniának a nyomait elég nehéz megtalálni a sajtóban. Nem helyeztek nyomást Matolcsy Györgyre és az általa vezetett jegybankra?

Mutassanak egy konkrét esetet, amikor a kormány bármely tagja pressziót gyakorolt volna az MNB-re. Az, hogy a sajtó, a média miket ír, az újságírók és szerkesztők dolga, ha nagy hangsúlyt kap a kattintásszám, az olvasottság, lesznek nagyotmondó, de alaptalan cikkek.

Matolcsy György jegybankelnökkel április óta rendszeresen megvitatjuk a gazdaságpolitika meghatározó kérdéseit, a legutóbbi találkozónkon például az MNB-törvény módosítását tekintettük át. Itt is lehetett volna közöttünk összeütközés, de sikerült olyan megoldást találni, amit nemcsak a jegybank és a kormány, hanem az Európai Központi Bank is elfogadott. Amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter volt, akkor is tudtunk együttműködni, ebből pedig egyértelműen következik: nem idegen számomra, ha más habitusú emberekkel kell együtt dolgoznom.

Januártól újra lesz Nemzetgazdasági Minisztérium, amit Nagy Márton vezet majd. A gazdasági kabinetben is történt személycsere. Hogyan éli meg ezeket a változtatásokat?

Munkára készen. Tíz éve vagyok ezen a poszton, mentális stabilitás nélkül ezeket a régi és új feladatokat nem lehet ellátni, de a minisztériumot és más felelős intézményeket vezetni sem. Megváltozott a gazdasági környezet, ezek átrendeződést indukáltak kormányon belül a feladatok és a hatáskörök tekintetében.

Létrejött egy költségvetési munkacsoport. A Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter elsődleges feladata nem változott: a gazdálkodási fegyelem, a stabilitás, a kiszámíthatóság, az államadósság csökkentése, és a gazdasági növekedés előfeltételeinek, például az adócsökkentések folytatásának megteremtése. Ahogy az előbb mondtam, Matolcsy Györggyel vagy Palkovics Lászlóval is kitűnően tudtam együttműködni.

A költségvetési munkacsoportban összesen négyen ülnek – Gulyás Gergely, Rogán Antal, Orbán Balázs, illetve Ön. Önöknek együtt van vétójoga, vagy csak Önnek?

Két miniszternek van nevesített vétójoga: az igazságügyi miniszternek, ő nyilván az alkotmányossági, jogi szempontokat mérlegeli, illetve a pénzügyminiszternek. Utóbbinak, ebben az esetben nekem, alapvető költségvetési, államháztartási, vagyis gazdálkodási szempontokat kell figyelembe vennem. Mit hagyott jóvá a parlament a költségvetésben? Van-e olyan kormánydöntés, ami megalapozta a javaslatot? Van-e rá pénzügyi forrás, az állam likviditási helyzete indokolja-e a döntést? A másik szempont az államadósság, valamint az államháztartási hiány. Hoz-e többletbevételt, segít-e a gazdasági növekedésben, vagy éppen ellenkezőleg, csak hiányt növel, egyenleget ront? Ha úgy látom, hogy bármilyen körülmény veszélyezteti a költségvetési kiszámíthatóságot és fegyelmet, élek a vétójogommal. Erős jogosítványokat kaptam. A pénzügyminiszteri munkát a miniszterelnök megbízásából végzem. Ő kért fel erre a munkára, amíg bírom a bizalmát, végzem a munkám.

Volt olyan, hogy vétózott?

Igen, erre már a munkacsoport alakuló ülésén több esetben is sor került. Szűkösebb források idején hatékonyabb elosztásra van szükség. Ezeket a döntéseket azóta a kormányülés is jóváhagyta. Nem tetszési indexeket akarok javítani, egy pénzügyminiszter sosem erre szerződik. Az adófizetők érdekeit kell képviselnem.

Az euró nem cél, legfeljebb eszköz

Elhibázott brüsszeli szankciós politika – ezzel a mondattal kel és fekszik a kormány. Amikor kitört a háború és kezdték bevezetni a szankciókat, akkor az Ural, valamint a Brent-típusú olaj közötti árrés teljesen elszállt. Ezen az olajvállalatok tudtak volna keresni, ugyanakkor az állam ennek gyakorlatilag az egészét elvette adó formájában. Ebben az esetben az elhibázott brüsszeli szankciós politika következménye ott pihen az államkincstárban?

Érdemes az ok-okozati viszonyokat tisztázni, nem azért nyúltunk az extra adókhoz, mert annyira megtetszett más országok ötlete, hanem azért, mert ugyanaz következett be Magyarországon, mint máshol. Mindenkit sokkolt az energiaárak elszállása, ez egyszerre érintette a vállalkozásokat, a háztartásokat, vagyis a családokat, és magát az állami gazdálkodást is. A kialakult helyzetben az államnak mérlegelnie kellett, hogy kik azok a szereplők, akik ebben az időszakban is profitot tudtak növelni, ezért őket bevonva csökkenthetők a terhek. Ez volt az extraprofitadók kivetésének mozgatórugója, ami – ezt is tegyük hozzá – átmeneti intézkedés. Elindult a kivezetésük, jövőre már felére csökken a bankszektor, valamint az energiaszektor terhe, és a többi ágazatban is lépünk. A sokkhatás enyhítésének másik útja egy drasztikus megszorítócsomag lett volna, ahogy történt 2008–2009-ben. Fizetések és nyugdíjak csökkentése. Megtapasztaltuk akkor, milyen mélyebb és pusztítóbb hatással járnak a fiskális megszorítások.

A nyersanyagokra kivetett szankciókon nagyon sokat keresett az állam.

Ez nincs így, mivel az állam nem részvénytársaság, amely profitérdekből cselekszik. A szankciók kivetése azt a kérdést tette fel: miként tudjuk az elért eredményeket fenntartani? Olyan korábbi döntéseket, mint a rezsicsökkentés vagy nyugdíjemelés, illetve nyugdíjprémium. Ebben pedig a nagy olajipari vállalatoknak is részt kell venniük. Kétségtelen, hogy bőre szabtuk az adókulcsot, ami közelítette a 100 százalékot, de a profitjelentések szerint továbbra sem veszteséges az ágazat.

Azt már korábban elárulta, hogy milyen árfolyammal számolnak a 2024-es költségvetésben. Ez a várakozás mennyit változott azóta? Azért sem mindegy az árfolyam, mert ez a monetáris politikát is nagyban befolyásolja.

A Közgazdász vándorgyűlésen kiderült, az árfolyam korábbi alakulását illetően véleménykülönbségek vannak. Ugyanakkor ezt alapvetően a monetáris politika alakítja, és végül mindig a piac dönti el. A kormánynak nincs árfolyamcélja, nem is lenne helyes, ha ilyen felmerülne.

A nagy kilengések – tapasztalatok szerint – zavarják a gazdaságot, és vonzzák a spekulánsokat. Ez a jegybank hatásköre, az árfolyam alakítására sokkal több eszköze van, mint bárki másnak.

Ha már a spekulánsok szóba kerültek, úgy tűnik, mintha beszorult volna némi „forrópénz”.

Vonzó ország voltunk és vagyunk. Amikor magas hozamokat fizettünk, gyorsan áramlott be sok pénz. Mindenkinek tetszett, hogy a német, vagy más papírok hozamaihoz képest többet fizettünk. Jó hír, hogy a kormány az infláció letörésével, valamint az unióval folytatott tárgyalások eredményének köszönhetően stabilizálta a forintárfolyamot, ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy könnyebben megvalósulhassanak a monetáris politika céljai. A kamatcsökkentés könnyíti az államkassza, azaz az ország terheit.

Hogyan látja az euró bevezetésének kérdését? Közelebb vagy távolabb kerültünk?

A gazdaságpolitika eredményességét nem az euró léte határozza meg. Az euró nem cél, legfeljebb eszköz, hogy eredményesebbé váljon a gazdaságpolitika. Ez látszik Magyarország esetében is. Ha összevetjük az eurót, illetve a saját devizát használó országokat, akkor azt látjuk, hogy az eurót használó szlovák gazdaságnál eredményesebb a koronával operáló cseh, és Magyarország is saját valutával tudta visszaelőzni a 2000-es években gazdasági fejlettségben minket megelőző Szlovákiát.

Az euró tehát összetett kérdés: egyrészt a társulási szerződés aláírásával vállaltuk, hogy a jövőben csatlakozunk az euróövezethez. Ez azonban egy hosszú távú cél, nincs meghatározott időpontja. Másrészről, ha gazdasági értelemben nem tudjuk teljesíteni a feltételeket, nincs értelme az euró bevezetésén lamentálni, egyelőre a feltételek teljesítése a cél.

Varga Mihály karácsonya

Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes novemberben azt mondta, hogy négymilliárd forint maradt a főváros számláján, miután a Fővárosi Törvényszék azonnali jogvédelmet biztosító döntése ellenére 5,6 milliárdot vett le a Magyar Államkincstár (MÁK) az önkormányzati számláról, és már bejelentette, hogy decemberben további 3,87 milliárdra tartanak igényt. Erre miért van szükség?

Ha fizetnének, akkor ritkábban kellene inkasszózni. Elképesztőnek tartom, hogy a főváros ezt meglépte. Miközben a budapesti emberek és vállalatok fizetik az adót, a főváros vezetése kijelenti: ők nem fizetnek adót. Elfogadhatatlannak tartom a jogszabály megszegését. Másrészt milyen társadalmi együttműködés az, ahol az ország leggazdagabb városa nem hajlandó részt venni abban a közös tehermegosztásban, amely a vidéki településeket kívánja segíteni. 700 önkormányzat fizeti ezt az adót, a főváros pedig törvénysértő módon nem.

Hová lett a Tarlós István után maradt 214 milliárd forint? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan városban, ahol 250 milliárd volt a helyi iparűzési adóbevétel, 50 milliárd forint kifizetése gondot jelent. Szándékosság áll fenn, ezért a rendelkezésünkre álló jogi eszközöket érvényesítjük, az inkasszó megtörtént. Legutóbb 3,8 milliárd forintot inkasszóztunk, és addig folytatjuk, amíg a teljes összeget be nem szedjük a fővárostól. A fővárosnak védettséget adó másodfokú döntés hatálya lejárt, így a védettség megszűnt, az állam pedig érvényesíthette az inkasszót.

Erről egyeztettek a fővárossal? Szoktak egyáltalán egyeztetni?

Egyeztetni most a bíróságon fogunk, ha Karácsony Gergely perel.

Levelet írt Johannes Hahnnak, az Európai Bizottság költségvetési és igazgatási ügyekért felelős biztosának. Erre miért volt szükség?

A határvédelem költségeiről küldtem levelet az uniós biztosnak. Eddig 650 milliárd forintot fordítottunk a költségvetésből határvédelemre. Ehhez az Európai Unió nem járult hozzá, holott annak határait védjük. Az Európai Uniónak hozzá kell járulnia saját határai megvédéséhez, ezzel az illegális migráció visszaszorításához.

Hogy áll az ünnepi készülődéssel, a fa beszerzésével? Kisebb vagy nagyobb karácsonyfára esküszik?

Megvettem a fenyőfát, már haza is cipeltem. A mértékletesség híve vagyok, ezért feleségemmel árban és méretben is megfelelőt választottunk. Szeretem, ha létra nélkül elérem a fa tetejét, így biztonságosabb mindenkinek.

A karácsonyfa-díszítés kinek a feladata a családban?

A csapatszellem érvényesül a díszítésben, mindenki kiveszi a részét. Négy gyermekünk, sőt, már az unokám is készen áll a feladatra. Az viszont minden évben kérdés, hogy milyen díszek kerüljenek a fára. Az erről szóló vita már hónapok óta tart, remélem, hogy 24-éig eldől.

Ebben kinek van otthon vétójoga?

Ki másnak lenne? A feleségemnek. Otthon ő a pénzügyminiszter.

(Borítókép: Varga Mihály. Fotó: Németh Kata / Index)