Ott kopogtat Orbán kulcsembere, ahol eddig kevesen

Minden korábbinál erőteljesebben gazdasági fókuszú kormányzati ciklust írunk a 2022. április 3-án tartott országgyűlési választások eredményeképp 2022. május 24-én színre lépő ötödik Orbán-kormány megalakulása óta. A miniszterek jelentős része valamilyen szinten foglalkozik a maga portfóliójában gazdasági kérdésekkel, a kulcsfeladatok többsége ugyanakkor egyértelműen Nagy Márton asztalán tornyosul. Ennek lenyomataként – túl azon, hogy Nagy Márton december 7-től a több mint 60 területet lefedő Gazdasági Kabinet élére ügydöntő jogkörrel felruházva került – december 23-án eldőlt az is, hogy a Gazdaságfejlesztési (GFM) helyébe 2024. január 1-jén a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) lép, amely a külgazdasági és az agrártárcától is vett át feladatokat, akárcsak a Miniszterelnöki Kabinetirodától.

A növekedés éve, a gazdaság motorja

Ám mindez csak a keret, aminél ezúttal is lényegesen fontosabb a tartalom. Az Orbán-kormány a növekedés éveként fordult rá 2024-re, a GFM-ből lett NGM élén Nagy Márton olvasatában pedig a hazai GDP újra dinamikus, 4 százalékos mértékű növekedéséhez az óvatossági motívum fokozatos oldása és a bizalom erősítése vezet, ezáltal növelni kell a fogyasztást, tovább emelni a munkaerőpiaci aktivitást, valamint helyreállítani a belgazdasági termelést és a beruházásokat. Az utóbbinál konkrét cél a beruházási ráta 25 százalék felett tartása. A szaktárca értékelése szerint az elmúlt időszak adatai azt mutatták, hogy az exportra termelő ágazatok továbbra is ellenállók, ugyanakkor az elsődlegesen a belgazdaságra fókuszálók teljesítménye akadozik. Ezért a belgazdaság megerősítését magasabb fokozatba kell kapcsolni. Ezt a kormány 2024-ben négy, egyenként is jelentős eszközzel támogatja:

1. a Széchenyi Kártya Program kibővítésével,
2. a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram keretének 1200 milliárd forintra emelésével és folytatásával,
3. az Élelmiszeripari Beszállító-fejlesztési Program keretösszegének csaknem hatszorosára emelésével,
4. valamint az uniós források felhasználásával a beruházások új programmal történő ösztönzésével.

Ahány szakpolitikus, annyi program, mondhatnánk, hogy rövid és hosszú távú tervekkel, stratégiákkal tele a padlás. A reálgazdaságban, különösen a kis- és középvállalkozások részéről mégis gyakran az a kritika, vagy ha úgy tetszik, panasz, hogy valójában senki sem kíváncsi rájuk, senki sem hallgatja meg őket, az íróasztal mögül pedig nem könnyű megérteni a mindennapok kihívásait.

Márpedig ha a döntéshozók valóban lenéznek egészen a piramis aljára, az mindenképpen kedvező fejlemény, főleg, ha a szavakat annak megfelelő tettek is követik. Lapunk úgy tudja, kérdőíves formában a szaktárca mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy az adott cég hány főt foglalkoztat, hogyan alakult a múlt évi árbevétel, s abból mekkora súllyal bírt az exporttevékenység.

Hahó, vállalkozók, hogy vagytok?

Az NGM azt is tudni akarja, az adott vállalkozás jövedelmi helyzetéhez hogyan járultak hozzá, azt rontották vagy épp javították az alábbi tényezők:

• belföldi kereslet;
• exportkereslet;
• energiaköltségek;
• alapanyagköltségek;
• munkaerőköltségek;
• munkaerőpiaci helyzet;
• piaci hitelek kamata;
• illetve a versenytársak jelenléte.

A minisztérium arra irányuló kérdést is feltett a megkeresett piaci szereplőknek, hogy ha rendelkeznek szabad likviditással, azt jellemzően mire fordítják:

• pénzügyi eszközben tartják;
• készletgazdálkodásra fordítják;
• bérfejlesztésre;
• beruháznak;
• vagy épp osztalékot fizetnek.

A Nagy Márton által vezetett NGM arról ugyancsak pontos képet kíván kapni, hogy a kutatásban részt vevő vállalatok 2023-ban valósítottak-e meg beruházást, ha igen, mekkora összegben, s ez az érték hogyan viszonyult a tervekhez, illetve a 2022-es bázishoz. A beruházások, fejlesztések iránya is fontos szempont, míg egyesek kapacitást növeltek gépvásárlással és műszaki fejlesztéssel, mások az energiahatékonyságot növelték, a logisztikát fejlesztették, ingatlanba ruháztak vagy informatikai háttérbe, de akadnak olyanok is, akik a felújítást, a karbantartást, a gépjárműpark fejlesztését helyezték előtérbe.

A minisztérium arról is információkat gyűjt, hogy a gazdálkodási forma, főtevékenység, illetve székhely szerint profilozható reálgazdasági szereplőket a beruházásaikban milyen mértékben hátráltatta a hitelkamatok szintje, a termelői árszínvonal, a megrendelések visszaesése, a munkaerőhiány, az energiaköltségek, a gazdasági kilátások, esetleg más cégspecifikus tényező vagy önmagában az a tény, hogy nem jutott európai uniós forráshoz. Ugyanolyan alapossággal tekint előre a vállalati beruházásokra kérdőívében 2024-re az NGM, ahogyan górcső alá vette a 2023-ban megvalósult projekteket a 2022-es bázison vizsgálva, hogy mi a tervezett fejlesztések célja, várható értéke, s melyek a potenciális akadályként jelentkező befolyásoló tényezők.

A kérdőív záró szakasza már kifejezetten a 2024-es munkaerő-gazdálkodás sarokpontjait firtatja, így azt, hogy az adott cég növelni vagy épp csökkenteni tervezi a munkavállalók, illetve a műszakok számát. Ugyanígy feleletválasztós módon puhatolja ki az NGM a bérfejlesztési terveket, afelől érdeklődve, hogy aki lép, az 0-4 százalékkal, 4-6, 6-8, 8-10, 10-12 százalékkal vagy épp 12 százalék feletti mértékben emel. Végezetül a minisztérium megbízásából készített kérdőívben kitértek arra is, hogy a felsorolt tényezők milyen mértékben javítanák az adott vállalkozás helyzetét, ezek pedig a következők voltak:

• megrendelések számának javulása;
• európai uniós források beérkezése;
• alacsonyabb inflációs környezet;
• alacsonyabb piaci hitelkamatok;
• rugalmasabb munkaerőpiac;
• állami támogatások;
• egyéb.

Úgy tűnt el, ahogy jött?

Így, ebben a sorrendben kérné talán a legtöbb cég mindezt 2024-re. Mindenesetre az kézzelfogható, hogy a régóta ígért egy számjegyű infláció már októberre (9,9 százalék) megérkezett, ráadásul novemberre (7,9) és decemberre (5,5) tovább szelídült. Nagy Márton szerint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint most az látható, hogy decemberben az infláció gyakorlatilag összeesett, a csehek (6,9 százalék) után a lengyelekhez (6,1 százalék) és a románokhoz (6,6 százalék) képest is kedvezőbb eredményt ért el hazánk.

A nemzetgazdasági miniszter úgy véli, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt az infláció. A KSH adatait látva azzal érvelt, hogy az inflációt elsődlegesen és döntő mértékben kínálati oldali faktorok és költségtényezők befolyásolták. Véleménye szerint ilyen körülmények mellett az infláció visszaszorításában a kormánynak jelentősebb eszköztára volt arra, mint a Magyar Nemzeti Banknak. Tegyük hozzá, ezzel együtt éves alapon átlagosan 17,6 százalékkal nőttek tavaly a fogyasztói árak, nagyobb mértékben, mint egy évvel korábban (14,5).

(Borítókép: Hernádi Zsolt, Orbán Viktor, Nagy Márton és Orbán Balázs (b–j) megtekintik az új Mol Campus székházat 2022. december 8-án. Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)