Kamaraelnök az Indexnek: nem szakmai szempontok győztek a kormányrendeletnél

„Rossz helyzetértékelésre adott megalapozatlan válasz született, a szakpolitika nem elemzi kellőképpen a gyógyszerellátás helyzetét” – fogalmazott az Indexnek Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke. De mire is mondta ezt?

Február 6-án látott napvilágot a Magyar Közlönyben az a rendelet, miszerint a fiókgyógyszertárakban nem lesz kötelező gyógyszerész jelenléte, a munkát távfelügyeletben is elláthatja. Még nyáron az Index foglalkozott elsőként a témával azzal a felütéssel, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha a rendelet aljára odakerül Pintér Sándor aláírása. Nos, az egészségügyi területért is felelős belügyminiszter szignálta a jogszabály-módosítást, ami 90 nap múlva, vagyis május 6-án hatályba lép.

Elfáradt együttműködés

A jelenlegi helyzet kamara szemszögéből történő megértéséhez 2010-ig kell visszatekerni az idő kerekét. Ekkortól él egy stratégiai megállapodás a kormány, valamint az MGYK között, aminek célja a gyógyszerellátás liberalizációját követő helyreállítása. Bár nem mindenben volt egyetértés a felek között, de a 2010–2014 közötti ciklusban kiváló együttműködés zajlott. 2014-ben, sportnyelven szólva, újabb négyéves szerződéshosszabbítás történt. E kormányzati ciklus már több vitás kérdést hozott felszínre, de a közös munka továbbra is korrekt volt.

2018-ban azonban változás történt. Ekkortól Kásler Miklós miniszter irányítása alá került az egészségügy, akivel – különösen a koronavírus-járvány idején – nem ment zökkenőmentesen a közös munka, a megállapodás lényegében kiüresedett. „Gyakorlatilag mindenféle, a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés nélkül születtek kormányzati döntések a gyógyszerellátás struktúráját, működőképességét illetően. Azóta igyekszünk rendet rakni, de nem igazán megy” – fogalmazott Hankó Zoltán.

2022-ben ezért nem írták alá az újabb négy évre szóló megállapodást. „Nem azért, mert nem volna szándék a további együttműködésre, hanem annak okán, hogy három kulcsfontosságú területen óriási nézetkülönbségek mutatkoztak a kamara, valamint a kabinet között. Ezek rendezése nélkül nem lehet komolyan venni egy stratégiai megállapodást” – emelte ki a kamaraelnök.

Ez a három téma pedig

• a cikk főtémája, vagyis a gyógyszerész nélkül működtetett fiókgyógyszertárak,
• a kórházi gyógyszertári ellátás privatizációs törekvései,
• továbbá a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programja.

Hankó Zoltán utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a Kásler Miklós minisztersége idején kinövő program fő céljával, vagyis hogy egészségügyi ellátást vigyenek azokra a kistelepülésekre, ahol sem orvosi, sem gyógyszertári ellátás nincs, egyetértenek. „Ugyanakkor szeretnénk elkerülni párhuzamos szabályozási rendszer kialakulását. A gyógyszergyárak, nagykereskedők, kiskereskedők (gyógyszertárak) előírt szempontrendszer alapján működnek, és nem jó útra lépünk, ha egy ezzel párhuzamos, más szabályozási keretek között működő struktúra alakul ki. Fontos, hogy egységes legyen a szabályozás, ám attól tartok, hogy a szeretetszolgálat programja kivételezett helyzetbe kerül, és mentesül bizonyos szabályok alól, ezért érdemi egyeztetést kezdeményeztünk a kormánynál a program előkészületei kapcsán, ám eddig nem jutottunk oda a tárgyalóasztalhoz” – mondta.

Az eredeti tervezet kinyírta volna a szakmát

A gyógyszerész nélküli fiókgyógyszertárak ügye már több éve napirenden van, Hankó Zoltán először a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének (HGYSZ) interpretációjában találkozott vele. „Kamarai elnökként, illetve gyógyszerészként prioritásként kell kezelnem a gyógyszerész-kompetenciákat, valamint a betegérdeket. Nem lehet ezek rovására pusztán vállalati szempontok szerint működtetni egy gyógyszertárat. Ezért teljesen egyértelmű volt az MGYK számára, hogy nem tudjuk támogatni ezt a rendeletet” – mutatott rá Hankó Zoltán, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy

Ez végül kikerült a rendeletből, „csak” a fiókgyógyszertárakra vonatkozó passzusok maradtak benne. A szakma ugyanakkor ez ellen is hevesen tiltakozott, Hankó Zoltán enyhén szólva furcsállja, hogy a belügyminiszter a gyógyszerészkamara, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (Magyosz), a négy magyarországi gyógyszerészképző kar – a budapesti, a szegedi, pécsi, valamint a debreceni –, továbbá 4200 gyógyszerész tiltakozása ellenére ellátta kézjegyével a rendeletet.

A HGYSZ örül, de szigorítottak volna

Az ügyben érintett szakmai szervezetek közül egyedül a gyógyszertárszövetség üdvözli a változást. A HGYSZ kezdetektől fogva a rendelet egyik legnagyobb támogatójának bizonyult.

„A Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége a vidéki gyógyszerellátás szempontjából előrelépésként értékeli, hogy módosult a fiókgyógyszertárak működéséről szóló szabályozás. Meglátásunk szerint a változások rövid és középtávon megállíthatják a fiókgyógyszertárak számának csökkenését, és hosszú távon hozzájárulhatnak új fiókpatikák nyitásához és így a gyógyszerek elérhetőségének javulásához. Az elmúlt 10 évben közel 250 patika szűnt meg, és ez a csökkenő tendencia évről évre újra jelentkezik. Ennek következtében jelentősen nőtt azon kistelepülések száma, ahol nem érhető el közvetlenül gyógyszertár. Ezeken a településeken nagyjából 700 ezer lakos él, jellemzően az idősebbek, akik számára megterhelő, ha egy másik településre kell menni a szükséges gyógyszerek beszerzéséért. A most megjelent rendelet az ő életminőségüket is érdemben javíthatja” – közvetítette álláspontját a szövetség szerkesztőségünk felé.

„A gyógyszerek kiadása továbbra is a gyógyszertárakban történik, szakszemélyzet felügyelete mellett, és a rendelet alapján kötelező biztosítani a távkapcsolatot gyógyszerésszel szükség esetére. Emellett a változás csak azokat a fiókgyógyszertárakat érinti, amelyek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, vagy más formában nem tudják biztosítani már rövid távon sem a működésüket” – tették hozzá.

Ugyanakkor a szövetség nem minden javaslata került be a rendeletbe. „Amellett, hogy egyetértünk a rendelet és a módosítások irányával, a megvalósulás szempontjából célszerűbbnek tartottuk volna, ha az érintett fiókgyógyszertárak körét szűkebben határozzák meg a nyitvatartási idő és forgalom alapján, valamint ha az expediáló szakasszisztens személyére és a gyógyszerész elérhetőségére vonatkozóan is szigorúbb feltételeket szabnak” – közölték.

Így sem biztosított a fiókpatikák jövője

A kamara első embere szerint a HGYSZ részéről logikus lépés egy olyan elképzelés támogatása, amely nem írja elő gyógyszerész fizikai jelenlétét a fiókgyógyszertárakban – a szövetség ezt évek óta szorgalmazza. Ők a nagy gyógyszerláncok tulajdonosait tömörítik, akik elsődlegesen vállalati eredményességi szempontokat figyelembe véve közelítik meg a kérdéskört. Kérdés, hogy a vállalati érdek, illetve a betegbiztonság miként helyezhető egy egyenesre. „Amennyiben a gyártói, nagykereskedői szempontok érvényesülnek a gyógyszerpiaci értékláncban (gyógyszergyártók, nagykereskedők, informatikai szolgáltatók, gyógyszertárak), a láncolat végén lévő gyógyszertárak működtetésében döntően a kereskedelmi, eladásösztönző perspektíva kerül előtérbe, aminek vállalatirányítási szemszögből nézve pozitív hozadéka van, ám a gyógyszertárak az egészségügyi értékláncba is betagozódnak, vagyis a patikák egyszerre két értéklánc végső pontjai. Tehát a gyógyszerészet egy időben gazdálkodó és segítő hivatás, ezen a két területen kell harmóniát teremteni” – fogalmazott Hankó Zoltán, aki szerint kizárólag

a vállalati szempontok priorizálása az ellátásbiztonságot, míg csak az egészségügyi nézőpont előtérbe helyezése a rentabilitást veszélyeztetheti.

A két szempont közötti egyensúly megteremtése a szabályozást végző politikai vezetés, az ellenőrző hatóság, valamint az MGYK feladata – tette hozzá az elnök. Mindez azért is kardinális kérdés, mert egy patikatulajdonos egyszerre vállalatvezető, tehát bevételre törekszik, miközben gyógyszerész, így a szakmájából kifolyólag a minél magasabb fokú és biztonságos betegellátás is a célja. „A szakpolitikának kötelessége úgy meghatározni a működési struktúrát, hogy megérje a jót csinálni, a szabálytalan működést pedig keményen szankcionálja.”

Hankó Zoltán szerint a gyógyszertárszám-csökkenés HGYSZ szerinti meghatározása enyhe túlzás. A csökkenést nem, csak annak ütemét vitatja, szerinte meg kell vizsgálni az okokat. Ma több mint kétszer annyi gyógyszertár van, mint 25 évvel ezelőtt, ezzel párhuzamosan pedig a gyógyszerészek száma is megduplázódott. Tavaly 455 egyetemi hallgató kezdte meg tanulmányait gyógyszerész szakon, ebből kifolyólag „a gyógyszerészhiány maximum ürügyként használható, valós hivatkozási alapként semmiképp”.

A gyógyszertárak ágazati szinten 40 milliárd forint adózott eredményt könyveltek el 2022-ben. A nagykereskedői visszatérítés jóval 20 milliárd forint felett van, amiből arra lehet következtetni, hogy az ágazat eredményes működése lényegében a nagykereskedői kedvezményből biztosított. Ebben viszont az a gyógyszertár részesül, ami az adott nagykereskedő érdekkörébe tartozik, továbbá amelyik nagy forgalmat bonyolít le, ezáltal részesülve a kedvezményben. A vidéki kistelepülések gyógyszertárai azonban jellemzően nem tartoznak ezen nagykereskedői hálózatokhoz, és mivel a forgalom volumene sem elég nagy, így a visszatérítésből is kimaradnak.

„Rossz helyzetértékelésre adott megalapozatlan válasz”

A forgalmi struktúrát vizsgálva a vidéki kistelepüléseken élők egészségtermékek iránti igénye nem azonos a városban élőkével. Ez azt jelenti, hogy a kistelepülési gyógyszertárak forgalma döntő részt azokra a közfinanszírozott (vényköteles) gyógyszerekre koncentrálódik, amelyek árrése 2023-ban 9 százalék alatt van. Ebből kifolyólag ma rendkívül nehéz rentábilisan működtetni egy olyan kistelepülési patikát, amely az említett nagykereskedői hálózatokon kívül esik. „Ezáltal lehet azt mondani, hogy nincs gyógyszerész a fiókgyógyszertárban, de ez azért van, mert egyrészt a gyógyszerészek már csak a bérkülönbség miatt sem mennek kistelepülési fiókpatikába dolgozni, ahol akár 100 ezer forinttal kevesebb fizetés érhető el, mint egy nagyvárosi közforgalmú gyógyszertárban, másrészt a fiókpatikák jövője nem biztosított. Ma már 100-nál is nagyobb a kistelepüléseken veszteséggel működő patikák száma” – mondta Hankó Zoltán, aki szerint összességében

a rendelettel egy nem megfelelő helyzetértékelésre alapozott rossz döntést hoztak.

Az elnök szerint ismét rentábilissá kell tenni a fiókgyógyszertárakat. „Évek óta kérjük a kormánytól, hogy a fiókpatikák alanyi jogon részesüljenek támogatásban. Jelenleg ugyanis egy részük mindössze havi 60 ezer forintban részesülhet, feltéve, ha már az anyagyógyszertára is jogosult működési célú vissza nem térítendő támogatásra.”

Vicc kategória a távfelügyelet

Feltettük a kérdést, hogy épp abból kiindulva, hogy a gyógyszerészek amúgy sem mennek szívesen fiókgyógyszertárba, nem logikus lépés-e az, hogy a szakasszisztensek lépnek előre annak érdekében, hogy gyógyszerész híján is minél több településen működhessen gyógyszertár, ezzel javítva a hozzáférhetőséget a lakosság körében?

A szabályok szerint gyógyszer készítését vizsgálatát, illetve fokozottan ellenőrzött szernek minősülő gyógyszerek tárolását és kiadását kizárólag gyógyszerész végezheti közforgalmú gyógyszertárakban, vagyis az anyapatikákban, míg a fiókok kizárólag gyógyszerkiadásra jogosultak.

A kamara elnöke szerint gyógyszerész hiányában számos kistelepülés kerül abba a helyzetbe, hogy sem orvosi, sem gyógyszerész-szakszolgálat nem biztosított, a gyógyszerész-távfelügyeletet pedig egyenesen a vicckategóriába sorolja. (A rendelet ugyanis bár gyógyszerész fizikai jelenlétét nem írja elő a fiókpatikákban, szükség esetén 15 percen belül távfelügyelet útján be kell tudnia csatlakozni az ott folyó munkába.) „Épp ezért is ez a rendelet a helyzetismeret teljes mértékű hiányáról árulkodik.”

Meglátása szerint a rendeletmódosítás – távfelügyeletet érintő – első paragrafusa további aggodalomra ad okot:

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: R1.) 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) Az e rendelet szerinti gyógyszerészi ellenőrzés, felügyelet, irányítás, a gyógyszerész bevonása, valamint a gyógyszerész 22/C. § szerinti feladata – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet szerinti távfelügyelet (a továbbiakban: távfelügyelet) útján is biztosítható.”

A kamara elnökének értelmezésében ez a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy a jogalkotó a távfelügyeletet alapértelmezett lehetőségként értelmezi, hiszen jogszabály eltérő rendelkezéséhez köti a gyógyszerész személyes részvételét a betegek ellátásában.

Ami jött a vámon, megy a réven?

Ahogy arra Hankó Zoltán rávilágított az Indexnek, a rendelet szakmán belüli konfliktusokat is gerjeszthet, a szakmai szervezetek jól felfogott érdeke és feladata, hogy ezeket megakadályozza.

A rendelettel ugyanis a szakasszisztensek szintet lépnek, ami akár feszültséget szülhet köztük, illetve a gyógyszerészek között. A kamara elnöke szerint ehhez azonban a szakasszisztensképzés színvonalán is javítani kell, a már praktizáló szakasszisztenseket pedig továbbképzésekkel kell támogatni. Az ő feladatuk és felelősségük ugyanis ugrásszerűen növekszik a rendelet hatására.

Ugyanakkor a szakasszisztensek tekintetében számottevő a munkaerőhiány, továbbá Hankó Zoltán szerint nemcsak a szakasszisztensek szakmai kompetenciái hiányosak egy fiókpatika vezetéséhez, de jogköreik is bővítésre szorulnak. Jelenleg ugyanis ezek nincsenek összhangban azokkal a feladatkörökkel, amelyekkel a rendelettervezet felruházza őket. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy egy szakasszisztens betekintsen például az EESZT-adatbázisba (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér). Ezáltal többek között meg tudná nézni, hogy egy adott beteg által már korábban kiváltott, illetve az aktuálisan kiváltandó készítmény között van-e kölcsönhatás. Vagy egy korábban kiváltott gyógyszernek van-e közel azonos hatóanyagot tartalmazó alternatívája – ezt nevezzük párhuzamos gyógyszerelésnek.

Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy a megnövekedett teherrel párhuzamosan a szakasszisztensek jogosan állnak elő béremelési igényekkel, »így gyakorlatilag a patikatulajdonosoknak a szakasszisztensek kompenzációjára kell fordítaniuk annak a bértömegnek a jelentős részét, amit a gyógyszerészeken megspórolnak«. Ellenkező esetben a szakasszisztensek körében is felütheti fejét az a jelenség, hogy a jobb megélhetést biztosító városi patikák felé veszik az irányt. Ágazati különbségek ugyanis itt is akadnak. Egy fővárosban dolgozó szakasszisztens is sokkal többet kereshet egy kistelepülésen dolgozó kollégájánál.

Szintén kardinális kérdés, hogy a nem várt kellemetlenségek, például rossz gyógyszerkiadás, illetve egy abból fakadó egészségügyi probléma esetén ki viseli a felelősséget. Hankó Zoltán szerint amennyiben ez egy fiókgyógyszertárban lép fel, akkor bár a szakasszisztens sem mentesülhet a személyes felelősség alól, a jogszabály szerint a tényleges felelősséget a patikatulajdonos gyógyszerész viseli. A hatósági gyakorlat szerint sem a hibát elkövető dolgozót, hanem az őt alkalmazó gyógyszertárat üzemeltető céget szankcionálják.

Nem a szakmapolitika győzött

Hankó Zoltán furcsállja, hogy az általuk képviselt szakmai tömörüléssel szemben lényegében a HGYSZ szempontjai érvényesültek, „holott a kamara minden esetben korrekt tárgyalópartnernek bizonyult”. Az elnök szerint a döntéssel félredobták a szakpolitikai döntéshozatali racionalitást, a szálak pedig messzebbre nyúlnak. Úgy gondolja, hogy a rendelettel már a Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programjának is megágyaztak.

A kamaraelnök információi szerint a program keretében buszokkal vinnének egészségügyi ellátást 300 olyan településre, ahol ez nem adott. Ebben pedig az orvosi mellett a gyógyszerellátás is szerepet kap. Így az a helyzet állhat elő, hogy már nem is gyógyszertári szakasszisztens, hanem egy egészségügyi asszisztens adja ki a gyógyszereket.

A döntések mögötti racionális válaszok keresése között ezt érzem a legvalószínűbbnek. Egy ilyen párhuzamos jogszabályi környezet kiépítése pedig szakmai katasztrófához vezethet

– fogalmazott Hankó Zoltán, aki szerint ennek kárvallottjai épp azok a kistelepülési gyógyszertárak lennének, amelyektől ezek a buszok forgalmat szívnak el, ami finoman szólva sem segíti a fiókpatikák rentábilis működésének visszaépítését.

Veszteséges is lehet egy-egy termék, de az árak így is az egekben

Arról is írtunk, hogy a gyógyszerek árai jelentősen elszabadultak az elmúlt években, különösen a 2023-as esztendőben.

Bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a gyógyszerek átlagos árai 2019 óta (és előtte is) folyamatosan emelkedtek, a fogyasztói árak emelkedése egészen 2022 augusztusáig az 1–4 százalékos tartományban mozgott. Ezt követően azonban kikerült a rendszerből a sebességkorlátozás, az áremelkedés pedig villámgyorsan gyorsult nulláról százra, és lépte át a 7 százalékot. 2023-ban január hónapon kívül a többi hónapban 7 százalékot meghaladó volt az emelkedés éves bázison.

„A támogatott, vagyis közfinanszírozott készítmények rögzített áron kerülnek forgalomba, így ezek árszabásába a gyógyszertáraknak nincsen beleszólása. Ebben a kategóriában már egyre több modern, magasabb árfekvésű készítmény érhető el a betegek számára, emellett a támogatott készítmények átlagos dobozárát tovább emelte, hogy 2023. január 1-től számos nagy értékű készítményt soroltak át közforgalomba. A szabadáras készítmények esetén már az ellátási láncban is árnövekedés volt tapasztalható, és a gyógyszertárak lekövették a gyártói emeléseket – mutatott rá lapunknak az áremelkedés mögött meghúzódó okokra a HGYSZ.

A gyógyszerészi kamara elnöke szerint is a támogatott készítmények környékén kell keresni a gyógyszerárak általános emelkedésének okait. Hankó Zoltán rávilágított, hogy a közfinanszírozott gyógyszerek árában 2007 óta nem volt változás, ezeknél a termékeknél ma már 9 százalék alatt van az átlagos gyógyszertári árrés, sőt vannak olyan nagy értékű gyógyszerek is, amelyeknél a banki átutalási költség is nagyobb az érvényesíthető árrésnél. Az árkorrekció elmaradása nemcsak a forgalmazóknak, de a gyártóknak is komoly probléma, mert a Magyarországról gyógyszert importálók is ezekhez a nyomott árakhoz igazodnak. A közfinanszírozott gyógyszerek árréstömege tavaly 53 milliárd forint volt, míg 2010-ben 51-52 milliárd forint körül mozgott. Ez a két számadat jól mutatja, hogy 13 év alatt gyakorlatilag oldalazás történ. „Ez kevés a rendszer működtetéséhez, több esetben is előfordul, hogy a gyógyszertárak veszteséget realizálnak egy-egy támogatott termék eladásakor. Ráadásul a fiókgyógyszertárak helyzete még nehezebb, hiszen az ő forgalmukat túlnyomórészt a támogatott termékek jelentik.”

Ebből kifolyólag az átlagos ágazati árrés meghaladja a 20 százalékot.

A Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségét (Magyosz) is kerestük a témában, ám nem kívántak reagálni.

(Borítókép:  Németh Emília / Index)