Erős kritikát kapott a kormány, most azonnal reagált

„A kormány két hónappal korábban,  tavaly októberben teljesítette a vállalását és egy számjegyűre csökkentette az inflációt, amely decemberre 5,5 százalékra, januárra 3,8 százalékra csökkent. Ennek köszönhetően újra növekedési pályára álltak a reálbérek” – mondta az Indexnek Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza, aki szerint jelentős mértékű bővülés, hogy decemberben már 10,3 százalékkal nőtt a fizetések vásárlóereje.

„Az infláció leszorításának érdekében a kormány bevezette az online árfigyelő rendszert és a kötelező akciózást, továbbá kínálati oldalon segítette a gazdasági szereplőket, például az energiaintenzív vállalkozások támogatásán, a rossz energiaszerződések kimentésén keresztül” – húzta alá Suppan Gergely.

A kormány célja egyértelmű, amelynek számos fórum hangot adott: a növekedés helyreállítása, hogy ismét újra dinamikus mértékben, 4 százalékkal bővüljön a gazdaság. A minisztérium vezető közgazdásza szerint ehhez

1. helyre kell állítani a fogyasztást, amelyhez jó alapot biztosít a reálbérek ismételt növekedése,
2. de az óvatossági motívumot is oldani kell. Ebben pedig biztatóak a lakossági bizalmi indexek, amelyek a háború előtti szintre ugrottak vissza.
3. Emellett tovább kell növelni a munkaerőpiaci aktivitást, amelyet a hazai 300 ezerre tehető munkaerő-tartalék aktivizálásával kíván elérni a kormány,
4. továbbá 25 százalék felett kell tartani a beruházások GDP-hez mért arányát.

„Ez utóbbiban a megfelelő kamatkörnyezetnek jelentős szerepe van, az egészséges piaci hitelezés beindulásához kedvezőbb kamatszintekre van szükség” – összegezte.

A reálkamat alakulása

Azzal, hogy az infláció a tavalyi év második felében meredeken csökkent, pozitív reálkamat alakult ki. Erről akkor beszélünk, ha a nominális kamat magasabb, mint az infláció mértéke. Fontos kiemelni, van előretekintő, illetve visszatekintő reálkamat. A különbséget az EXIM Magyarország vezérigazgatója korábban részletesen bemutatta. Az előretekintő reálkamat már 2022-ben pozitív volt, 2023-ban pedig rekordmagas szinten állt:

tény, hogy azóta már csökkent, de még mindig jelentős. Ez historikusan és a régiós szinten is magas, 2022 végén a Magyar Nemzeti Bank (MNB) túlszigorította a monetáris kondíciókat. Ha már korábban elkezdte volna emelni a kamatokat, akkor meggondoltabban és alacsonyabb szinten állhatott volna meg

– összegezte korábban az Indexnek az EXIM vezérigazgatója. Ám arról, hogy a reálkamat alakulása miképpen befolyásolja a gazdasági teljesítményt, az elmúlt időszakban egymásnak ellentmondó álláspontok láttak napvilágot. Bizonyos esetben akár magas döntéshozói szinten.

Suppan Gergely szerint a helyzet megértéséhez fontos visszatekinteni a világjárvány előtti évekre. Akkor tartósan alacsony volt az infláció, az árstabilitásnak tekintett 3 százalékos szint körül mozgott, sőt, néhány évig még ezt a szintet sem érte el. Ilyen körülmények között alkalmazni lehetett a negatív reálkamatokat, amire 2016 őszén került sor.

Ehhez a külső körülmények is adottak voltak. Az Európai Központi Bank például a nominális kamatokat is tartósan negatív tartományban tartotta. A vállalati hitelezés a 2008-as pénzügyi válságot követően zuhant be, 2016 őszéig a vállalatok nettó értelemben hiteltörlesztőek voltak, ennek következtében a vállalati hitelállomány folyamatosan zsugorodott. A fordulat feltehetően részben a reálkamatok negatívvá válása miatt – de jelentős részben a növekedési kilátások javulásával – 2016 végén, 2017 elején következett be, ami egészen a pandémia kitöréséig tartott.

A vezető közgazdász úgy vélekedett, a járvány ellensúlyozására a nagy jegybankokat követve az MNB is mennyiségi lazításokat vezetett be, többek között állampapírok vásárlásával, azonban a vállalati hitelezés megtorpant, de a hitelkihelyezések továbbra is meghaladták a törlesztéseket.

A visszatekintő reálkamat az inflációs csúcs miatt ekkor volt leginkább negatív tartományban, az effektív, egynapos betéti rátához viszonyítva –7-8 százalék. „Ezt követően az új vállalati hitelkihelyezések meredeken csökkentek, a kormány a hitelkiszáradás kockázata miatt hirdette meg többek között a Baross Gábor Újraiparosítási Programot” – húzta alá Suppan Gergely.

Ha a túl magas infláció miatt túl magasak a kamatok, még ha negatív is a reálkamat, visszafogja a hitelezést. Emellett figyelni kell a gazdasági környezetet, a kilátásokat. Ha ezek nem túl biztatóak, vagy alacsony a kapacitáskihasználtság, alacsony kamatok ellenére sem döntenek a vállalatok a beruházások mellett. „Ezzel szemben alacsony, egy számjegyű, fenntartható infláció mellett már értelmezhető a negatív reálkamat pozitív szerepe, a fogyasztást és a beruházást támogató szerepe, mint ahogy láttuk 2017 és 2019 között.”

Számos negatív adat érkezett

A külső inflációs sokk következtében csökkentek a reálbérek, ami a fogyasztás visszaeséséhez vezetett. A tavalyi évben 2,9 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, míg a kiskereskedelmi forgalom 7,9 százalékot esett, az azt megelőző évhez képest. Ehhez járult hozzá a fogyasztói bizalom markáns csökkenése, a háztartások úgynevezett óvatossági motívumának felerősödése, ami tetten érhető a háztartások pénzügyi vagyonának növekedésénél, amit a megtakarítások jelentős növelése is okozott.

Suppan Gergely szerint a belső kereslet visszaesése a belföldre termelő és szolgáltató vállalkozások tevékenységét is visszavetette, ami a kapacitások kihasználtságának csökkenéséhez vezetett. És szerinte ameddig a vállalatok nem érik el újra korábbi kapacitásaikat, feltehetően nem fognak beruházási döntést hozni, így a belgazdasági beruházások élénkítéséhez a belső kereslet helyreállása is alapvetően szükséges.

Ehhez hozzájárulhat az új technológiákkal, például a következő években egyre inkább meghatározó high-tech akkumulátorral, elektromos autó gyártásával foglalkozó üzemek Magyarországra érkezése. Ahogy azzal már számos cikkben foglalkoztunk: a gyenge külső, elsősorban német kereslet miatt szükséges az új és várhatóan a jövőben kikerülhetetlen technológián alapuló export növelése.

Suppan Gergely szerint a kivitel bővítésében nem csupán a külföldi nagyvállalatokra kell támaszkodni, hanem a magyar cégeket is képessé kell tenni a külpiacokon való megjelenésre. „Ennek érdekében szeretnénk támogatni a magyar bajnokok, a külföldön is terjeszkedni képes hazai vállalkozások megerősödését, olyan programokkal, mint például GINOP Plusz.”

Mindennek megvan a maga ideje

A nemzetgazdasági miniszter elsőként és többször is hangot adott annak, hogy a magas nyomású gazdaságpolitika híve. Azonnal érkezett is a bírálat, hol szakmai, hol érzelmi alapon. Suppan Gergely szerint ennek a gazdaságpolitikának célja a kínálati oldal erősítése, annak hatékonyságának, termelékenységének, versenyképességének növelése.

Ez végül elvezethet a minőség javításához mind a termék kínálata, mind annak előállítása, valamint a magasabb minőségű munkahelyek megteremtésével.

A magasabb hozzáadott értékű munka támogatja a bérdinamika fenntartását, a magasabb jövedelem megteremti a jobb minőség iránti igényt, így a keresletet is. Azaz a folyamatok visszacsatolódnak, egymásra épülnek, egymást támogatják.

A Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza azokra a kritikákra is reagált, miszerint a kormányzati hitelprogramokat jellemzően likviditási, forgóeszköz céllal vették fel a vállalkozások. Szerinte is az eddig folyósított hitelek kisebb része támogatta a beruházásokat. A Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram keretében benyújtott, szerződés előtt álló hitelekkel együtt végső soron 36 százalékát teheti ki a beruházásokra, közel 12 százalékát pedig ingatlanfejlesztésre adott hitelek aránya a keretösszegen belül. Azonban a program a kedvező kamatozású hitelek nyújtásával

• egyrészt egy likviditási válság kialakulásának kockázatát kezelte,
• másrészt hozzájárult, hogy a sérülékenyebb kkv-k elkerüljék a magas kamatok által okozott finanszírozási válságot.

„A kormány célzott programjai – például a kamatstopok, önkéntes kamatplafon, Széchenyi Kártya Program, Gyármentő Program – tehát egy nagyobb gazdasági visszaesést előztek meg azáltal, hogy nem került sor több ezer cég hitelének bedőlésére, ami a bankrendszernek is fájdalmas lehetett volna” – majd kiemelte:

„Mindennek megvan a maga ideje és a maga sorrendje is. A Növekedés Hitel Program is eleinte a devizahitelek, valamint a magas kamatozású hitelek kiváltásával, likviditás nyújtásával indult, amikor folyamatosan zsugorodott a vállalati hitelezés és hitelállomány, azaz a hitelpiac még nagyobb kiszáradását fékezte” – húzta alá. A beruházási hitelekhez való fordulat csak egy későbbi fázisban történt meg.

Támadás alatt a monetáris transzmisszió?

Végezetül szintén rendszeresen felmerülő kritika, hogy a kormányzati intézkedések folyamatosan sértik a monetáris transzmissziót, amelynek következtében a jegybank lépései jóval puhábbak. Itt Suppan Gergely szerint azt érdemes tisztázni, hogy a korábban átmenetileg életbe lépő, irányadónak számító egynapos betéti tendert azt követően vezette be a jegybank, hogy

A 18 százalékos kamat bevezetésére a külső okok, azaz az energiaárak elszállása miatt romló cserearányok következtében felboruló folyó fizetési mérleg, azaz külső egyensúly kezelése miatt volt szükség, ami devizaválsággal fenyegetett.

Ez azonban túlmutat a monetáris transzmisszió kérdésén, mivel már a két számjegyű kamatok megjelenése is visszaveti a hitelkeresletet. De látni kell, hogy a kamatszint nem csupán hitelkeresleti problémákat okoz, számos vállalat esetében a túlélési esélyeket is rontja a kamatok drasztikus megemelkedése. Mint láthattuk, számos vállalati csődöt előzhettek meg a kormányzati célzott intézkedések, a vállalatok megszűnése során pedig a kínálati oldal sérül, csökkentve ezáltal a versenyt, ami a későbbiekben magasabb inflációhoz vezethet. 

A nemzetgazdasági minisztérium vezető közgazdásza szerint érdemes azon is elgondolkodni, hogy

A külső ársokkok sorozata miatt megugró infláció a reáljövedelmek csökkenésén keresztül önmagában is a fogyasztás és a beruházások visszaeséséhez vezetett, a fogyasztói és üzleti bizalom a kamatemelések nélkül is nagyot zuhant, amit a szigorodó monetáris politika nyilván felerősített. „De kérdés, hogy egy recesszióba kerülő gazdaságot tovább kell-e hűteni olyan esetben, amikor az infláció túlnyomó részét külső ársokkok okozzák” – összegezte.

Alacsonyabb kamatok kellenének?

Kedden kamatdöntő ülést tart a Monetáris Tanács. A jegybank alelnöke a napokban az Indexnek adott interjújában a 100 és a 75 bázispontos csökkentését is kilátásba helyzete. Suppan Gergely ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző vállalkozói szakmai szövetségek és kamarák egyöntetűen alacsonyabb kamatot szeretnének, ami mind a túléléshez, mind a továbblépéshez szükséges lenne. 

Az MFB által a közelmúltban készített felmérés szerint a beruházást akadályozó tényezők közül a túl magas hitelköltség szorosan a harmadik helyen követi a beruházások magas árát, valamint a romló környezet megtérülését rontó hatását. A bankszektor szintén az alacsonyabb kamatokban érdekelt, annak ellenére, hogy igen jelentős többleteredményre tettek szert a magas kamatok időszakában.

A bankok bőséges forrásellátottsága – európai szinten is magasnak mondható tőke- és likviditási helyzete – képessé teszi hitelezési aktivitás fokozására. A magas kamatok azonban a hitelkereslet szűküléséhez vezettek, nem is beszélve a magas kamatok által okozott ügyfélkockázat emelkedéséről, valamint arról, hogy a prudenciális szabályok, így a JTM (jövedelemarányos törlesztési mutató) számos ügyfelet árazott ki a piacról.

Suppan Gergely végezetül kitért arra, hogy mivel a bankok érdekeltek a hitelkihelyezések növelésében, elvállalták az önkéntes kamatplafont, valamint azt, hogy a kkv-k esetében átmenetileg felfüggesztik a BUBOR feletti kockázati felár alkalmazását.

Az önkéntes kamatplafon tavaly őszi bevezetését követően már az év végén óvatos fordulat körvonalazódott az új vállalati és lakáshitelek kihelyezésében. A hitelezés növekedését az is indokolná, hogy a hitelpenetráció, azaz a hitelállományok GDP-aránya messze elmarad az uniós átlagtól, de még a legtöbb régiós országétól is.

(Borítókép: Németh Emília / Index)