A kormány hallani sem akar erről, pedig jéghegy közeledhet

A hivatalos adatok szerint februárban a fogyasztói árak átlagosan 3,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, illetve januárhoz viszonyítva átlagosan 0,7 százalékkal emelkedtek az árak. Az inflációs adat olyan téren bizakodásra adhat okot, hogy a jegybanki célsávban helyezkedik el, de érdemes a mostani inflációs mutatót tágabb kontextusban is megvizsgálni.

A zuhanó kereslet állította meg az inflációt

Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mitől is érkezett meg a jelenlegi szintre az infláció. A gazdaság a tavaly évben egy jelentős recesszión ment keresztül, ezt két adat tökéletesen alátámasztja:

1. a kiskereskedelmi forgalom volumene 7,9 százalékkal kisebb volt az előző évinél,
2. illetve a bruttó hazai termék (GDP) a nyers adatok alapján 0,9, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 0,7 százalékkal maradt el az előző évitől.

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint 2023-ban elsősorban egy fogyasztási sokk okozta válságról beszélhetünk. A fogyasztási sokk oka pedig maga az infláció és a bezuhanó vásárlóerő. Beszűkült a kereslet, a vállalatok elveszítették átárazási erejüket. A zuhanó kereslet mellett nem lehet úgy eladásokat növelni, hogy közben emelik az árakat.

Emellett szerepet játszott számos más gazdaságpolitikai tényező is – a magas kamatkörnyezet vagy a versenyt ösztönző kormányzati intézkedések – az árak drágulásának megfékezésében.

„Emellett persze sokat segített a globális helyzet is. A többi országban is mérséklődött az infláció, ahogyan enyhültek a kínálati zavarok, lecsengett az energiasokk, erősödött a forint” – fogalmazott az Indexnek az ING vezető elemzője.

Visszatérhet az infláció?

Ezt a kérdést a napokban feltettük Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek, aki leszögezte: nem fél az infláció visszapattanásától, ahogy fogalmazott, „kiütés után ott is marad”. Majd hozzátette, előretekintő adatokon az élelmiszerpiacot is vizsgálják, és „nincs élelmiszeripari infláció”: a szektor szerinte nem képes emelni az árakat, mert az alapanyagárak csökkennek. Valamint az ipari termelőiár-index is mély deflációt mutat a tárcavezető szerint.

Azonban ő is elismerte az üzemanyagárak drágulását – 6,7 százalék januárról februárra –, amit érdemes figyelemmel kísérni: „van egy megállapodás a Magyar Ásványolaj Szövetséggel, amely szerint az üzemanyagáraknak a régiós középmezőnybe kell tartozniuk, ezt a kormány folyamatosan ellenőrzi. Ha ez a megállapodás megtörik, akkor be kell avatkozni az üzemanyagárakba” – majd Nagy Márton azzal zárta gondolatait, hogy összességében nem az infláció, hanem a növekedéssel kapcsolatban megfogalmazott célok jelentenek kihívást.

Ugyanakkor az év második felében – elsősorban a bázishatások következtében – ismét jelentősebben emelkedhet az infláció. Ez egyébként az elemzői konszenzus is, hiszen a legtöbb szakértő már februárban növekedést várt. A csúcspont valamikor az év vége felé érkezik el. „Egyelőre még nehéz pontosan megmondani, hogy hol tetőzhet az infláció. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen lesz a gazdaság teljesítménye, fennmarad-e a reálkeresetek dinamikus bővülése, beindul-e a fogyasztás” – mondta el lapunknak Virovácz Péter.

Ezt maga Nagy Márton erősítette meg, hiszen szintén a korábban már említett sajtótájékoztatón kifejtette: nem realitás az idei évre korábban beharangozott 4 százalékos gazdasági növekedés. Bár Nagy Márton ezt cáfolta, Virovácz Péter szerint a gyengébb növekedést a költségvetés is megérezheti, és így kiigazító lépésekre lehet szükség. A nehezebb helyzet nemcsak a kiadási, de a bevételi oldalt is érintheti valamilyen adóemelés formájában.

Egy ilyen helyzetben viszont könnyen lehet, hogy az érintett szektorok a költségek újbóli áthárításával reagálnának, ami felfelé tolná az inflációs pályát. Jelenleg az ING alapforgatókönyve év végére 5,5-6 százalék körüli inflációt jósol.

Virovácz Péter szerint 2025 folyamán aztán némileg fékeződhet az infláció, ám átlagban még így is 4 százalék körül ragadhat, amennyiben folytatódik az a gazdaságpolitika, amely a kereslet élénkítését tűzi ki célul, még akár annak árán is, hogy némileg magasabban ragadjon az infláció.

Nincs jó állapotban a makrogazdaság

A korábban ismertetett adatokon túl érdemes másokat is figyelembe venni;

• Januárban az ipari termelés volumene 3,6, munkanaphatástól megtisztítva 4,1 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás tavaly decemberhez mérten 1,1 százalékkal mérséklődött.
• Szintén az idei év első hónapjában az export euróban számított értéke 7,4, az importé 14 százalékkal kisebb volt az előző év azonos időszakánál.
• Valamint decembert követően januárban a naptárhatással kiigazított adatok szerint a kiskereskedelmi forgalom volumene nem változott az előző hónaphoz viszonyítva.

Virovácz Péter szerint is meglehetősen borús a helyzet. A 2023. év valós gazdasági teljesítménye a GDP-adatnál sokkal rosszabb képet fest. A 0,9 százalékos visszaesést úgy sikerült elérni, hogy közben a mezőgazdaság 2,2 százalékpontot javított az összképen. Vagyis mezőgazdaság nélkül több mint 3 százalékos volt a recesszió Magyarországon. Az ING elemzője szerint

Ráadásul a tavalyi évzárás sem sikerült jól, így elveszett a pozitív momentum, ami segíthetné az idei évet. A pozitív áthúzódó hatás csekély, mindösszesen 0,4 százalékos növekedést indukálna idén. A fogyasztás és a beruházás év közben erősödhet, támogatva a kilábalást, de a nettó export könnyen lehet, hogy visszahúzza majd a növekedést.

A belső kereslet erősödése növeli az importigényt, miközben a külső kereslet gyengülése fékezi az exportteljesítményt. Szektorok szintjén nézve az ipar idén mínuszos évet zárhat, az építőipar súlytalan lesz még idén növekedési szempontból. Ha az agrárium a tavalyi rekordközeli év után átlagos évet fut, még akkor is visszahúzza a GDP-növekedést.

Virovácz Péter szerint egyedül a szolgáltató szektor kilátásai tűnnek kedvezőnek. Az ING 2,1 százalékos GDP-bővüléssel számol 2024-ben. Ugyanakkor az elemző szerint a legfrissebb gazdasági adatok, vagyis a makrogazdasági fundamentumok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy

Az elemző szerint az infláció rövid távon kedvező, bár a reflációs kockázatok rémképe ott lebeg hosszabb távon. A gazdasági teljesítmény az év elején gyengének tűnik, vagyis ez is inkább a kamatvágásokat támogatja. A legutóbbi külkereskedelmi adat is javított valamit az összképen. „De van valami, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül: ez pedig a piaci stabilitás vagy mára inkább már instabilitás. Egyre jelentősebb sérülékenységet mutat a forint, és az árfolyam minden negatív hírre hevesen reagál. Ezzel szemben a pozitív híreket a piaci szereplők ignorálják.”

Lehetetlen megjósolni a jegybanki döntést

Virovácz Péter szerint a helyzetet az is jól jelzi, hogy a befektetők egyre inkább kockázatosnak tartják a magyar piacot, és csak jelentősebb kockázati prémium megléte mellett hajlandók kereskedni. Ez emeli az euróval szembeni árfolyamot és a kötvények elvárt hozamát is.

Vagyis hiába a jó fundamentum, ha közben a piac igényli a magasabb kockázati prémiumot. Ez beszűkíti a jegybank mozgásterét. Már csak két hétre vagyunk a következő jegybanki döntéstől, és az ING elemzője szerint lehetetlen megjósolni, hogy mi történik addig a forinttal. De a piaci instabilitás óvatosabb döntésre késztetheti a jegybankot.

Végezetül érdemes kitérni az idei béremelésekre is. Az infláció tekintetében sok múlik majd azon, hogy a vállalatok milyen költségsokkokkal szembesülnek az év második felében. Amennyiben nyugodtabb lesz a helyzet, úgy talán kevésbé lesznek élesek a vállalatok átárazási szempontból. Ugyanakkor „az kétségtelen, hogy minél erősebben pattan vissza a vásárlóerő, minél gyorsabban áll helyre a belső kereslet a magyar gazdaságban, annál nagyobb tér nyílhat a vállalatok számára az átárazásban”.

Virovácz Péter szerint kétségtelenül adódhat olyan helyzet, hogy a meglóduló keresletre és/vagy az emelkedő költségszintekre a vállalatok ismét áremeléssel reagáljanak. Érdemes azért mindenképpen megvárni a következő két-három hónap inflációs és béradatait. Ezek alapján már pontosabban be lehet majd határolni, hogy lesz-e kereslet indukálta infláció a későbbiekben, és ha lesz, akkor ez mennyire jelent veszélyt az árstabilitásra hosszabb távon.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)