Orbán Balázs: Véget ért a békés aranykor

A nagy nemzetstratégiai céljainkat nem kell feladni, de azt a munkát, amit végzünk, meg kell tudni mutatni – világított rá Orbán Balázs az Indexnek adott interjúban az AI Summit 2024 csúcskonferencián. A miniszterelnök politikai igazgatója szerint az influenszer politikusok előtt valószínűleg nagyobb jövő áll a frontpolitizálás területén, mint azok előtt, akik erre nem képesek. A politikus lapunkkal több témában megosztotta az álláspontját, beszélt arról, hogy

• milyen a jó politikus-influenszer;
• mi a politikusi influenszerség lényege;
• hogyan értékeli a miniszterelnök kötcsei kijelentését, mely szerint „aki nem véres, az nem harcolt”;
• mi lesz a „békeköltségvetésben”;
• milyen külső veszélyek leselkednek Magyarországra;
• miért ítéli el a modernizmust a kormány, de öleli keblére a modernizációt;
• mit reagál Matolcsy György jegybankelnök kritikáira.

Hogyan értékeli a miniszterelnök kötcsei kijelentését, mely szerint „aki nem véres, az nem harcolt”, a politikai küzdelmekre vonatkozóan? Milyen üzenetet hordoz ez a kormány jövőbeni politikai stratégiájára nézve?

A politika egyrészt mindenhol polarizálódik, tehát a békés aranykor, ahol kedélyes öregurak politikai vitákat folytatnak egymással, véget ért. A nyugati civilizáción belül is világok harca zajlik: valaki családpolitikában, valaki migrációban gondolkodik, átmenet nem nagyon képzelhető el. Ez mindenképpen új helyzet. A másik része, hogy szerintem a kormányzati politikusoknak nem elég jól végezni a munkájukat, azt a kornak megfelelő eszközök segítségével meg is kell mutatni a világnak, mert a választópolgárok igenis kíváncsiak arra, hogy mi miért történik és hogyan. Ez egy olyan kihívás, ami a médiában bekövetkezett változás eredményének köszönhető. Nekünk a nagy nemzetstratégiai céljainkat nem kell feladni, de

és meg kell tudni vívni az ezzel kapcsolatos küzdelmeket is. Az erre képes politikusok előtt valószínűleg nagyobb jövő áll a frontpolitizálás területén, mint azok előtt, akik erre nem képesek.

Tehát a politikusok akár influenszerekké is válhatnak?

Igen, de az én logikámban az influenszerségnek nem az a lényege, hogy valaki magamutogató.

Akkor mi a politikusi influenszerség lényege?

Hadd mondjak egy példát. Szerintem minden családban – a mi családunkban is – vannak olyan hölgyek, akik azokat az influenszereket is követik, akik női táskákkal kapcsolatos videókat gyártanak. Elsőre nem is értettem a műfajt, és azt, hogy miképpen lehet ennek óriási követőbázisa. Aztán arra jöttem rá, hogy azért van ennek nagy közönsége, mert aki női táskákat szeretne venni, azok számára ezek a tartalomszolgáltatók a hitelesek, hiszen rengeteg táskát végigpróbáltak, és a „táskaipar” csínját-bínját kitanulták. Azért nézi meg valaki a videót, mert azt gondolja, hogy egy három másodperces reklámhoz képest hitelesebb információt fog kapni, ha egy ilyen tartalomszolgáltatót követ. És ebben valószínűleg igaza is van.

Ez azt jelenti, hogy az adott területtel, amivel te foglalkozol, azzal kelsz és fekszel, mindenkinél jobban értesz hozzá, mindenestül magadnak érzed a terület problémáit, ezeket meg akarod érteni és oldani, illetve a nyilvánosság előtt hitelesen minél jobban be tudod mutatni – ez a siker kulcsa.

Az AI Summiton tartott előadásában beszélt arról, hogy arra kell koncentrálni, ami a magyarokat összeköti. De azt nem részletezte, mik lennének ezek a dolgok. Mi az tehát, ami a magyarokat ön szerint összeköti?

Arról beszéltem, hogy a mesterséges intelligencia azért nem tud magyar nagy stratégiát írni, mert arra a kérdésre nem tud válaszolni, hogy mi az, ami a magyarokat közös cselekvésre indítja. Ugyanis egy politikai közösség, különösen ilyen változó és nagyon nehéz geopolitikai helyzetben akkor tud csak sikeres lenni, ha vannak olyan témák, amelyek pártpolitikai hovatartozástól függetlenül is összekötik a közösség tagjait. 

Ha megkérdeznénk a mesterséges intelligenciát, hogy mit kell a háborúról gondolni, akkor valószínűleg valami elkenős, ide-oda mutató választ adna. De nem, a magyar nemzeti közösségnek van egy egyöntetű megközelítése: az, hogy ebből a háborúból nekünk ki kell maradni. Ugyanez érvényes a migráció ügyében. A mesterséges intelligencia valószínűleg arról beszélne, hogy a migrációnak milyen pozitív oldalai vannak. Ezt ki kell zárni, a magyar közösség tagjai ugyanis azt mondják, hogy a migráció negatív társadalmi folyamatokat indít el, ezért ezzel szemben védekezni kell. Mindig egy hasonló közös értékvállalás képes arra, hogy közös cselekvést indítson el. 

Melyik most a legerősebb hívószó? A béke?

Mindent ez határoz meg. Amikor a költségvetési lehetőségeinkről gondolkodunk, akkor is azt kell elsősorban kalkulálnunk, hogy körülöttünk háborúra vagy békére kell-e számítani.

Erre régóta várunk, de ennek peremfeltétele, hogy a körülöttünk lévő nemzetközi környezet miképpen alakul. Sajnos ilyen időket élünk, hogy a körülöttünk lévő nemzetközi tér meghatározza a magyar gazdaság lehetőségeit is. Erre kell felkészülnünk, és ezért nem lehet most már a külpolitika és a belpolitika között különbséget tenni, mert minden mindennel összefügg, és a nemzetközi összefüggésekre kellő figyelmet kell fordítani.

Kiszámíthatatlan, veszélyes hullámokon hánykolódik Magyarország

Előadásában rávilágított, kiszámíthatatlan a világ tengere, és elmondta, kizárólag a szabályokra alapozva nem lehet jó politikai stratégiát alkotni. A kormány stratégiai képletében mik az állandók és mik a változók?

Állandó elem a magyar nemzet felemelésének szándéka. A magyar politikának mindent azon a szemüvegen keresztül kell néznie, hogy mi az, ami a szabad, független, szuverén Magyarország megerősödését szolgálja. Ez az állandó elem, és ezt kell változó körülmények között elérni.

És a változó elemek?

A változó elem a civilizációs keret, amiben mozgunk. Mindenekelőtt erről kell valamit mondanunk. Jelen pillanatban a nyugati civilizáció belső értékvesztése komoly kihívások elé állít minket. Sok olyan helyzet volt a magyar történelemben, amikor az a civilizációs keret, amelynek természetes módon részesei vagyunk, felemelte Magyarországot. Ilyen volt a Szent István-i Magyarország a maga keresztény államiságával, Mátyás király és a reneszánsz kora, de gondolhatunk a reformkor történetére is. Most viszont egy talajt és lendületet vesztett nyugati progresszió vesz minket körbe. Ezért ezen a téren most leginkább védekeznie kell. Védeni a hagyományos értékeinket – nemzetet, családot, közösségeinket. 

A másik változó elem pedig a modernizáció. A magyar kormány megítélése szerint nekünk nemet kell mondani a modernizmusra, az ország modernizációjára viszont igent kell mondani. Ide értjük például az infrastrukturális vagy a humántőke-fejlesztéseket.

Mit ért modernizmus alatt, amire nemet mond a kormány?

Az embert lecserélő ideológiát, ami a technológiai fejlődés örvén az emberi létezés fundamentumát tagadja. Nyilván változó keret az is, hogy éppen miről szól a nemzetközi geostratégiai gondolkodás. Most éppen a nyugati politikai teoretikusok részéről egy világhatalmi blokkosodásra vonatkozó igény megfogalmazódását tapasztjuk, ami szerintünk káros a magyar nemzeti érdek szempontjából. Ezért ezzel szemben mi a konnektivitásra vagy gazdasági semlegességre épülő modellt igyekszünk megvalósítani. Ebben az esetben is az adott kor kihívásai termelik ki azokat a válaszokat, amivel a mi meggyőződésünk szerint Magyarország sikeres tud lenni.

A konnektivitás és a gazdasági semlegesség egyfajta hintapolitikaként értelmezhető?

Szerintem pont nem. A blokkosodás lényege, hogy megpróbálják a világot úgy leírni, mintha egy ország csak az egyik hatalmi központ alá történő betagozódással tudna túlélni.

Tehát ez nem hintapolitika, hanem ez a szuverén, saját logika szerint működő Magyarország politikája, amire gazdasági felhajtóerőt és kormányzati sikert tudunk építeni.

Látjuk, hogy Kína és Amerika között a feszültség egyre nő, de ha mindkét félnek kedvezünk, akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy a két szék közé esünk?

Pont azért kell a szuverenitásunkra vigyázni, hogy ez ne következzen be. A finanszírozási, beruházási, piaci, technológiai és energiavásárlási kérdéseinket ne ideológia alapján rendezzük le, mert akkor biztos, hogy rosszul járunk. Valójában a betagozódás politikájának vannak magasabb költségei, ráadásul rettentően magas a perifériánk sodródásának a veszélye, és egyáltalán nem biztosítható a gazdasági növekedés ütemének fenntartása. Tehát én pont fordítva látom: valójában az zár be minket, ha egyetlen blokknak való kizárólagos alávetést elfogadjuk. Természetesen a nyugati szövetségi rendszereinkkel szembeni kötelezettségeinket teljesíteni kell, de egyébként nem szabad lemondani a szuverén magyar politikáról.

Orbán Balázs: Mintha a jegybankelnök nem követné, hogy a kormány mit tesz

A szuverenitásról gazdasági értelemben is beszél a kormány. Azt látjuk azonban, hogy egyre intenzívebben érkeznek a külföldi működőtőke-beruházások. Ez nem hátráltatja a gazdasági szuverenitásunkat, egyben a hazai vállalkozások megerősödését?

Szerintem a magyar gazdaságnak, mint egy repülőnek, legalább két motorral kell rendelkeznie. Az egyik a külföldi működőtőke és a nemzetközi fejlesztési források beáramlása. Egyrészt így meg tudnak jelenni olyan technológiák és iparágak Magyarországon, amit pusztán belső kapacitások révén nem tudnánk a magyar ipar részévé tenni. A fejlesztési források pedig azért kellenek, hogy azokat a nagy út-, vasút-, közlekedés- és egyetemépítési terveinket, amik a modern Magyarország peremfeltételei, hiánytalanul meg tudjuk valósítani. 

Speciális figyelem kell a kis- és középvállalkozási szegmensre, amelyek magyar tulajdonosi hátterűek és a magyar piacra termelnek – őket egyrészt folyamatosan erősíteni kell, a legnagyobbakat pedig be kell tudni vonni a nemzetközi körforgásba is. A két motornak egyszerre kell működnie, ha valamelyik nem teljesít jól, akkor nincs gazdasági felemelkedés.

A Közgazdász-Vándorgyűlésen Matolcsy György jegybankelnök kritikusan megjegyezte, ugyan szükség van a külföldi beruházásokra, de nem mindegy, mekkora a hozzáadott érték – ez inkább az eladásban van, mint szerinte a nálunk hangsúlyos gyártásban. Erre mit válaszol?

Olvasom a jegybankelnök kritikáit becsülettel, de nem igazán látom, hogy egy koherens leírást kapnék. Az egyik oldalról úgy érzem, hogy ami történik, az részben az általa korábban megírtak alapján történik. Tehát például azt, hogy a keleti nyitás nemcsak egy piacszerzési kísérlet legyen, hanem egy technológiai és pénzügyi transzferrendszer kiépítésével is párosuljon, ez mostanra valósult meg. 

Matolcsy György kritizálja például azt, hogy a magyar agráriumban a termelékenység nem úgy emelkedik, ahogy kellene. Pont ezért az uniós forrásokhoz ebben az uniós költségvetési ciklusban nem 20 százalékos, hanem 80 százalékos önrészt tettünk hozzá. Szerinte a gyógyszeriparra több figyelmet kellene fordítani. Pont ezért, amikor az extraprofitadóknak az átkalibrálásáról volt szó, akkor azokban a termelő ágazatoknak, ahol magas a magyar hozzáadott érték, extra könnyítéseket adtunk. És a példák sora hosszan folytatható. Ezért él mindenki azzal a gyanúperrel, hogy a kutya máshol van elásva, a kritikák mélyén személyes problémák vannak. Volt ilyen már korábban is, annak az átmeneti időszaknak is hamar vége lett.

(Borítókép: Orbán Balázs. Fotó: Nagy Tamás / Economx)