Itt a sejtelmes jelentés, amiről Orbán Viktor már napok óta beszél

„Európa az évszázad eleje óta aggódik a növekedés lassulása miatt. Bár különböző stratégiák jöttek-mentek a növekedés érdekében, a tendencia változatlan maradt. A különböző mérőszámokat nézve a GDP tekintetében nagy szakadék tátong az EU és az Amerikai Egyesült Államok között, amit elsősorban a termelékenység erőteljesebb lassulása okoz Európában” – így kezdődik az Európai Központi Bank volt elnökének és korábbi olasz miniszterelnöknek, Mario Draghinak az a jelentése, amit Orbán Viktor miniszterelnök a napokban többször is megemlített.

Orbán Viktor egyetért a Draghi-jelentés diagnózisával: „az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül”. Csütörtökön egy sajtónyilatkozatban később azt is hozzátette, hogy „magunk is úgy látjuk, hogy az európai versenyképesség súlyos hanyatláson megy keresztül. A helyzet sürgető”. A miniszterelnök hangsúlyozta, ha bizonyos döntéseket nem hoznak meg gyorsan,

Azontúl, hogy a kormányfő a napokban többször megemlítette a Draghi-jelentést, a magyar kormány az unió soros elnökeként a versenyképességet tette meg legfontosabb napirendi pontnak. Így érdemes kiemelten is foglalkozni a jelentéssel.

Csak úgy tornyosulnak a problémák

A jelentés szerint a versenyképességi problémákat az európai háztartások az életszínvonal elmaradásában fizették meg. Egy főre vetítve a rendelkezésre álló reáljövedelem 2000 óta majdnem kétszer annyit nőtt az Amerikában, mint az EU-ban. A hivatalos irat szerint azok az alapok, amire építettünk – mint például az Egyesült Államok biztonsági ernyője, amely forrásokat szabadított fel, valamint az Európa-szerte folyamatosan csökkenő munkanélküliség –, most megrendültek.

A világkereskedelem gyors növekedésének korszaka lejártnak tűnik, és az uniós vállalatoknak egyszerre kell szembenézniük a külföldről érkező nagyobb versennyel és a tengerentúli piacokhoz való alacsonyabb hozzáféréssel. Majd kiemelte:

A Draghi-jelentés külön kitér arra is, hogy a technológiai változások gyorsulnak. Azonban Európa nagyrészt kimaradt a digitális forradalomból és az általa kiváltott termelékenységnövekedésből: az EU és az USA közötti termelékenységi különbséget valójában nagyrészt a technológiai ágazat magyarázza. A világ 50 vezető technológiai vállalata közül mindössze négy európai. Pedig Európa növekedési igénye egyre nő.

Az előrejelzések szerint 2040-ig a munkaerő évente nagyjából 2 millió fővel csökken, ezért a növekedés érdekében jobban kell majd támaszkodnunk a termelékenység fokozására – olvasható a jelentésben. Majd kiemeli, hogy a digitalizációhoz és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, valamint a védelmi kapacitások növeléséhez a beruházások arányának Európában a GDP-hez viszonyítva mintegy 5 százalékponttal kell emelkednie – ez a szint legutóbb az 1960-as és 1970-es években volt megfigyelhető a kontinensen.

Vége az olcsó energia korának

A Draghi-jelentés energetikai vetületével külön foglalkozott a Bruegel, Európa egyik legnevesebb szakmai lapja, így érdemes itt egy pici kitérőt tenni. A jelentés ezen a téren két fő területet jelenít meg:

1. az energiarendszer költségeit csökkentő politikát,
2. valamint az energiaintenzív iparágak által viselt költségek csökkentését.

Az energiarendszer összköltségének csökkentését illetően Draghi olyan politikai lépéseket sürget, amelyek ösztönzik az energetikai technológiák szélesebb körének kutatását, bevezetését és használatát. Miközben elismeri, a megújuló energiaforrásokon alapuló elektrifikáció központi szerepet játszik majd, valamint arra utal, hogy a jövőben olyan megoldások, mint az új nukleáris technológiák és az EU-s gázkitermelés hozzájárulhatnak a rendszerek költségeinek és terheinek csökkentéséhez.

Eddig Draghi javaslatai nagyban hasonlítanak a magyar kormány energetikai stratégiájához, de az egységes uniós energiakereskedelmi szabályrendszer bevezetését is javasolja, ami már feltehetően kérdéseket vetne fel idehaza. Draghi több javaslatot tesz az olyan szabályok létrehozására, amelyek megakadályoznák, hogy az uniós országok a nemzeti energetikai rendszerükkel tisztességtelen előnyben részesítsék saját iparukat. Cserébe számos eszközt kínál az energiaigényes iparágak uniós szintű támogatására.

Draghi energiapolitikájának második csoportja költségátcsoportosítási javaslatot tartalmaz. Az összes fogyasztó energiaköltségének csökkentése érdekében Draghi az energiára nehezedő adóterhek csökkentését és a hálózati beruházási költségek refinanszírozásának hosszabb időszakra történő elosztását indítványozza – ez azt jelenti, hogy a mai energiarendszer-átalakítás költségeinek nagyobb részét a jövő generációinak kellene viselni.

A jelentés a 2022-es energiaválság idején folytatott vitákkal összhangban azt javasolja, hogy fokozatosan térjünk át a hosszabb távú szerződések irányába, és távolodjunk el a rövid távú kereslet-kínálat egyensúlyát tükröző tőzsdei áraktól. Szerinte egyértelmű,

A Draghi-jelentés tehát mind az energiaköltségek csökkentésével, mind a különböző fogyasztókkal kapcsolatban alapvető megállapítást tesz: ha az EU versenyképes akar maradni, akkor a következő évtizedek energetikai kihívásaira csakis európai válasz adható.

Ezzel szembe kell nézni

Érdemes visszatérni a Draghi-jelentés összképére és a teljes versenyképességet célzó kérdésekre. Maga a dokumentum hat fejezetre oszlik, és már a kiindulópont is fontos megállapításokat tartalmaz. Vegyünk sorra egy-két fontos pozitív megállapítást:

• Európa 440 millió fogyasztóból és 23 millió vállalatból álló egységes piacot hozott létre, ami a globális GDP mintegy 17 százalékát adja, miközben a jövedelmi egyenlőtlenségek aránya egyes mérések szerint mintegy 10 százalékponttal alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban és Kínában.
• A jogállamiság alkalmazása terén a világ tíz legjobb eredményt elérő országa közül nyolc EU-tagállam.
• A születéskor várható élettartam és az alacsony csecsemőhalandóság tekintetében Európa megelőzi az Egyesült Államokat és Kínát.
• Az EU világelső a fenntarthatósági és környezetvédelmi normák, valamint a körforgásos gazdaság irányába tett előrelépés terén.

Tehát egyáltalán nem arról szól a jelentés, hogy csak problémák lennének. Azonban a tagadhatatlan hiányosságok és lemaradások így összegezhetők:

• Az amerikai mögött az uniós növekedés elmaradt az elmúlt két évtizedben, sőt egyre nagyobb a különbség: 2002-ben még 15 százalék volt az EU lemaradása, tavaly már 30 százalék.
• Az egy főre jutó jövedelem Amerikában kétszer olyan gyorsan növekedett az ezredforduló óta.
• Egyre kisebb a külföldi kereslet az európai termékek és szolgáltatások iránt, továbbá nagyobb a verseny az európai piacon a külföldi – különösen a kínai – cégekkel.
• Szintén az ezredforduló óta az unió részesedése a világkereskedelmében a termékek esetén 3, a szolgáltatásoknál 1 százalékponttal visszaesett, ellenben Kína részesedése az előbbi esetén 13, a szolgáltatásoknál 2 százalékponttal növekedett.
• Az EU dekarbonizálni akarja a gazdaságát, ami helyes a Draghi-jelentés szerint. (Az ideológiailag vezérelt zöldítést nem utasítja el.) Ám azt kiemeli, hogy az ipari vállalatoknak emiatt a versenytársaikénál nagyobb költségeik vannak. Így – a jelentés szerint – szép lassan a kínai vállalatok veszik át a vezetést zöldítésben.
  

  Visszaváltó pont

  Fotó: Szollár Zsófi / Index

Jó reggelt kívánunk, Brüsszel

A Draghi-jelentés javaslatokat is megfogalmaz. A teljesség igénye nélkül kiválogattuk azokat, amelyek szerintünk talán a legfontosabbak. Az Európai Központi Bank volt elnöke szerint hosszú távon kell kezelni a problémákat. Ezért a bizottságban ötévente felülvizsgálnák a folyamatokat, és alelnöki tisztséget hoznának létre a problémák a kezelésére. Azonban még egy bürokratán és a hozzá kapcsolódó adminisztráción túl

A tervhez szükséges források előteremtéséhez közös hitelfelvételt javasol, amit feltehetően számos tagállam, köztük a magyar kormány nem támogatna. A már ismertetett energetikai javaslatokon túl azt is megfogalmazták, hogy Európának reagálnia kell a kevésbé stabil geopolitikai világra, ahol a függőségek sebezhetővé tesznek, így a biztonsága érdekében a kontinens többé nem támaszkodhat másokra.

A globalizáció több évtizede magas szintű „kölcsönös stratégiai függést” hozott létre a nagy gazdaságok között, ami megnövelte a gyors szétválás költségeit. Míg az EU nagymértékben függ Kínától a kritikus ásványi anyagok tekintetében, addig a nagyobb gazdaságok aktívan csökkentik függőségüket.

Például Amerika a félvezető- és tisztatechnológiai gyártási kapacitásokba fektet, és arra törekszik, hogy a kritikus ellátási láncokat a szövetségesei felé irányítsa át. Kína a vertikális ellátási láncot tűzte zászlajára, a nyersanyagok útját bányászatuktól a feldolgozásukig, valamint a gyártást és a szállítást hazai kézben igyekszik tartani.

A Draghi-jelentés szerint a függőségek csökkentése mellett az EU-nak reagálnia kell a határain gyökeresen megváltozott biztonsági környezetre is. Tehát a stratégiai függetlenség valódi eléréséhez és globális geopolitikai befolyásának növeléséhez Európának tervre van szüksége a függőségek kezelésére és a védelmi beruházások megerősítésére.

Végezetül érdemes megjegyezni: a jelentés örvendetes, Európa végre deklarálta a problémákat. (Nem is olyan régen Európai Unió-ellenesnek volt bélyegezve, aki firtatni merte ezeket a kérdéseket, a kontinens lemaradását.) Azonban a dokumentumból – vagy más uniós javaslatból – fájóan hiányzik egy tényleges, minden részletet átfogó cselekvési terv, hogy pontosan, lépésről lépésre mit kell tenni a versenyképességünk javítása érdekében. Hiszen akik korábban figyelemmel kísérték Európa gazdasági útját, a problémákat már évek óta detektálták.

Feltehetően ezért Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pénteken külön kiemelete, hogy a jelenlegi nemzetközi kihívások közepette létfontosságú az unió és tagállamai versenyképességének folyamatos erősítése, mert Európa lemaradóban van globális versenytársaival szemben. Ennek érdekében – a magyar soros elnökség keretében – kidolgozás alatt áll egy új versenyképességi megállapodás, amelyet októberben mutatnak be. 

(Borítókép: Orbán Viktor 2022. július 28-án Bécsben, Ausztriában. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)