Hatalmas feladat az állam asztalán: viaduktot kell építenie a halálvölgy fölé

Szalay Zsolt nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem a gyakorlati ipari projektek során is jelentős tapasztalatot szerzett. Rámutatott, hogy a kockázati tőkének nemcsak pénzt vagy tapasztalatot, hanem kapcsolatokat és szakmai iránymutatást is biztosítania kell. 

Az egyetemek szerepe pedig abban rejlik, hogy a kutatási eredmények piaci hasznosítását elősegítsék, szoros együttműködésben a tőkével, ahogyan azt a híres amerikai egyetem, az MIT modellje is mutatja

– jelezte az Indexnek a BME tanszékvezetője. Kifejtette, hogy az innovációs ökoszisztéma legfontosabb eleme a piaci verseny, ez jelentheti a megoldást, nem pedig az állami beavatkozás. „Ugyanakkor nyilván az államnak megkerülhetetlen szerepe van egy ilyen rendszer elindításában és szabályozásában.” 

Korábban bemutattuk, hogy a kormány, a jegybank, az egyetemi és vállalati szféra képviselői Bostonig mentek, hogy orvosságot találjanak a magyar gazdaság gyengeségeire és felpörgessék a hazai innovációt. A Műegyetemen már elkezdték a gyakorlatba átültetni a tapasztaltakat. Ide kattintva olvashat részletesen az MIT REAP projektről.

Szakmai vitát gerjesztett az Index cikke

A BME Gépjárműtechnológia Tanszékének vezetője felidézte, hogy néhány hete Boros Áron, az ESG és a tranzakciós tanácsadással foglalkozó Stradamus Zrt. elnök-vezérigazgatója az Index.hu-nak így fogalmazott: „A magyar innováció, a magyar agyak, valamint a teljes hazai innovációs ökoszisztéma bőven képes lehet arra, amit a finnek, a dél-koreaiak vagy az észtek véghez vittek.” 

A tanszékvezető teljesen egyetért Boros Áronnal abban, hogy a fejlődés érdekében a források felhasználási minőségén kell javítani. Olyan innovációvezérelt területekre kell nyitnunk, amelyek üzletileg potensek, de amelyeket valamilyen akadály miatt eddig nem használtunk ki.

Azonban erre a kihívásra önmagában nem megoldás az egyetemeken a technológiatranszfer cégek létrehozása

– hangsúlyozta Szalay. Persze óriási előrelépés ahhoz képest, hogy eddig nem is léteztek Magyarországon ilyen, kifejezetten az egyetemi kutatási eredmények értékesítését elősegítő vállalatok, de rendszerszintű megközelítésre van szükség. 

A legfontosabb itt is a működés piaci alapokra helyezése, mert adott esetben megalapozatlan lehet a támogatások elosztását kizárólag egy innovációs menedzser döntésére bízni

– véli a tanszékvezető, aki szerint ez a döntés ugyanis nem ilyen egyszerű: hasonlóképpen a tőzsdei befektetéshez, senki sem tudja biztosan, mely innovációs ötletek lesznek sikeresek és melyek nem.

A befektetők szerepe: önmagában a pénz nem elég

Szalay Zsolt szerint fontos a befektetők szerepe az innovációk során, de azt látni kell, hogy a pénz önmagában nem elegendő. 

Olyan professzionális befektetők szükségesek, akik a tőke mellett kapcsolatokat és piaci összeköttetéseket is nyújtanak, illetve szakmai segítséget adnak, azaz érdemi lehetőségeket teremtenek a kezdő vállalkozók számára 

– fogalmazott a BME tanszékvezetője. Hozzáfűzte, hogy az üzleti kapcsolatok jól jönnek akkor is, ha arról van szó, hogy kell egy igazán jó könyvelő vagy egy profi üzletfejlesztő, aki korábban már bizonyított. Tehát a tőkebefektetésen és a kapcsolatrendszeren felül a befektetők részéről a mentorálás az, ami még kiemelkedően fontos.

Úgy véli, hogy a fiatal, tapasztalatlan mérnököknek és kutatóknak iránymutatásra van szükségük az üzleti és vezetői tudásuk fejlesztéséhez. „Ha hiányzik a mentorálás, a kapcsolatrendszer és persze a tőke, akkor bármelyiknek a hiánya hatalmas akadályt jelent, közel sem csak a pénz hiányán úszhat el egy induló, innovatív cég” – magyarázta.

Nem vagyunk eléggé nagyok, sőt...

Lapunknak a szakértő rámutatott: az egyik legnagyobb kihívás, hogy a kockázati tőkebefektetők számára a kicsi, jellemzően egyetemi ötletekre épülő startupok gyakran nem jelentenek elegendő nagyságrendet. 

Itt ugyanis még csak arról van szó, hogy el kell jutni odáig, hogy egyáltalán bemutatható legyen a termék prototípusa és ezáltal nyer igazolást a koncepció működőképessége (Proof of Concept). 

Ebben a fázisban van szükség az úgynevezett előmagvető (Pre-Seed) vagy magvető (Seed) befektetésekre, amelyek kisebb téteket jelentenek és melyeknek a forrásai leginkább a tehetősebb diáktársak, esetleg oktatói kapcsolati hálóból valaki, azaz a vagyonos alumni; a korábban saját cégüket már sikeresen értékesítő, azaz sikeres exitet maguk mögött tudó volt startuperek; illetve a családi vagy baráti körök lehetnek.

Az egyetemek és a tőke: a neves MIT modellje és a hazai lehetőségek

Elengedhetetlen az, hogy a tőkebefektetők és az egyetemek közt erős legyen a kapcsolat, ám önmagában ez még korántsem elegendő. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) modellje szerint a sikeres innovációs ökoszisztéma kialakításához öt kulcsszereplő összehangolt együttműködésére van szükség. Ezek az egyetemi szféra, a tőke, az állam, a nagyvállalatok és a vállalkozók. 

Gyakran előfordul, hogy ezeknél a nemzetközi vállalatoknál magyar vezetők dolgoznak, akik elkötelezettek Magyarország fejlődése mellett, a velük való együttműködés során sokat tanulhatunk. Az innovatív vállalkozói szféra azonosításában segítséget nyújthat egyrészt a Budapesti Értéktőzsde által indított BÉT50 program, amelybe az elmúlt 8 évben – alapos kiválasztást, kiválogatást követően – már 400 olyan vállalkozás került be, amelyek elvileg alkalmasak lennének tőzsdei bevezetésre, illetve támogatni kellene őket ebben. 

Egy másik csoportot a Magyar Nemzeti Bank azonosított a tavalyi Növekedési jelentésében, a Hungarian Innovation Driven Enterprises (HIDE), azaz a magyar innovációvezérelt vállalkozások formájában. Ezek a cégek a magyar vállalkozások mindössze 0,3 százalékát teszik ki, mégis ők felelősek exportunk 13 százalékáért és az elmúlt 10 év GDP-növekedésének 22,8 százalékáért. Ez az 1100 vállalkozás képviseli a magyar HIDE-kört, amely kiemelkedő szerepet játszik a gazdasági növekedésben és az innovációban.

Az állam szerepe az innovációs ökoszisztéma építésében

A BME tanszékvezetője szerint az államnak mérsékelt, de mégis fontos szerepet kell vállalnia az innovációban, elsősorban a kedvező jogszabályi környezet kialakításával és a megcélzott folyamatok katalizálásával. Jó példa erre az innovációs világban a tőkévé konvertálható kölcsön, mint új pénzügyi eszköz (Convertible Note, SAFE) szabályozás bevezetése, meghonosítása. Ezt a startupok tavaly ősz óta előszeretettel használják is tőkebevonásra. 

A tőkévé konvertálható kölcsön lényege, hogy lehetővé teszi az induló vállalkozások számára a finanszírozás megszerzését anélkül, hogy azonnali cégértékelésre lenne szükség. Ez egy remek kezdet, de a folyamatot tovább kell vinni. Az ökoszisztéma feladata, hogy azonosítsa azokat a jogszabályi elemeket, amelyek az olajozott működéshez szükségesek

– fejtette ki Szalay Zsolt. Persze az állami finanszírozásnak is van helye a rendszerben és ez nélkülözhetetlen is az ökoszisztéma-építés kezdeti szakaszában. Azonban egy állami tőkealap befektetési döntéseit is piaci alapon kell meghozni, például a kockázati tőkebefektetővel közös, úgynevezett társfinanszírozási (co-funding) modellben, nem pedig önálló tőkebefektetés formájában. Így biztosítható, hogy az állami források hatékonyan kerüljenek felhasználásra.

A „co-funding” esetében a piaci szereplő hoz döntést, az állami alap pedig „automatikusan” adja hozzá a maradék 30 vagy 50 százalékot.

Itt lényeges elem, hogy magát a befektetési döntést a saját forrását kockáztató piaci szereplő hozza meg, az állami társfinanszírozás kvázi automatikusan kapcsolódik ehhez. Ezáltal tudja csökkenteni az állam a befektetők kockázatát, így vonzóvá tudja tenni számukra, hogy Magyarországra jöjjenek a külföldi tapasztalt befektetők/alapkezelők, és elinduljon egy valódi ökoszisztéma építése.

Ki fizesse a számlát, ha a cég túl kicsi, és (még) nem kell a kockázati tőkének?

Az egyetemek és a kutatóintézetek saját forrásai többnyire arra elegendőek, hogy az ötletet valamennyire kézzelfogható formába öntsék, de ez még messze nem elég a piacra lépéshez. A nevében is benne van, egy kockázati tőkealap természetesen kockáztat, de nem ész nélkül, a terméknek vagy szolgáltatásnak el kell érnie egy fejlettségi szintre, ahol azt már komolyan veszik a tőkések is. 

A világon mindenhol a feladatot az állam vállalja magára, hogy az úgynevezett „halálvölgy” fölé – ahol nagyon sok ígéretes innováció pusztul el forráshiány miatt – viaduktot építsen

– jelezte Szalay, megjegyezve, hogy ezt sem célszerű egyszerűen csak források biztosításával megoldani, hanem egy olyan megközelítés szükséges, amelyben azon projektek számára biztosítanak pénzt, amelynek az ígéretére egy piaci szereplő már rábólintott, azaz lát benne fantáziát. Itt jön képbe az előbb emlegetett társbefektetők szerepe. 

Persze a megfelelő fókusz elérése érdekében érdemes kulcsegyetemeket is kijelölni, amelyek hozzájárulhatnak az ökoszisztéma stabilizálásához, a projektek értékeléséhez, validálásához, segítéséhez. Ezen túl a sikeres innovációhoz elengedhetetlen, hogy az emberek bízzanak egymásban és nyitottak legyenek az együttműködésre. 

Az egyetemek szerepe az innováció felpörgetésében

Az innovációs ökoszisztéma fejlesztése mindeközben jelentős átalakulást igényel az egyetemektől is. 

Alapjaiban kell megváltoztatni azt a szemléletet, hogy az egyetemeken és kutatóintézetekben kizárólag a tudományos kutatás és a publikációk képviselnek értéket 

– húzta alá a BME tanszékvezetője. „Ehelyett azt a megközelítést kell elsajátítanunk, amelyet a világ legtöbb kutatóközpontjában és innovációs csomópontjában alkalmaznak: a kutatási eredmények ipari, gazdasági hasznosítása és piaci bevezetése legalább olyan fontos, mint a tudományos eredmények elérése. Lényeges szem előtt tartanunk, hogy minden innováció végső célja a társadalmi hasznosulás és a valós társadalmi problémák megoldása. Az egyetemeknek meg kell érteniük, hogy létük célja a társadalom szolgálata” – fejtette ki Szalay Zsolt. 

Ezért a BME-n is kiemelt figyelmet fordítanak az innovációra, az ipari együttműködésekre és a gyakorlatorientált kutatásra.

„Magyarország jelentős innovációs potenciállal rendelkezik, és ha sikerül tovább erősíteni az innovációs környezetet, lehetőségünk van felzárkózni a globális innováció élmezőnyéhez”

– vallja Szalay. Szerinte számos jól működő innovációs ökoszisztéma áll előttünk példaként, amelyekből Magyarország is meríthet. Idetartoznak például Svédország, Szingapúr, Izrael vagy az Egyesült Államok sikeres modelljei. „A gondolkodásmód átalakítására és a transzformációra remek lehetőséget kínálhat egy alaposan előkészített és jól kivitelezett egyetemi modellváltás is” – zárta a BME tanszékvezetője.

(Borítókép: A BME épülete. Fotó: Nagy Tamás / Index)