Így lehetne egész Magyarország egyetlen metropolisz

Talán többen látták a Sylvester Stallone, Sandra Bullock, valamint Wesley Snipes főszereplésével készült, 1993-ban bemutatott Pusztító című filmet. Na, nem a harci jelenetek miatt vonunk némi párhuzamot a film és jelen cikkünk között, hanem San Angeles okán, ami jövőbeli fiktív metropolisz az egyesült államokbeli Los Angeles és San Diego egybeolvadásából.

Ahogy a 22 évvel ezelőtti filmben ábrázolt önvezető autók elterjedésétől sem állunk messze – sőt San Franciscóban már sofőr nélküli taxik fuvarozzák az embereket –, úgy a jövőbeli, modern városok is egyre futurisztikusabb formában jelennek meg, immár nemcsak képzeletünkben vagy a filmvásznon, hanem a valóságban is.

Versenyeznek a városok

A jelenkor modern metropoliszai előtt azonban merőben más kihívások tornyosulnak. A fő kérdés, milyen jövő vár a nagyvárosokra, mit kell tenniük annak érdekében, hogy fennmaradjanak, és megőrizzék vonzerejüket. (A fennmaradás felvetése elsőre furcsán hangozhat egy nagyváros esetében, ám magyar vonatkozásban is van rá példa. Ahogy arról az Index beszámolt: Budapest kiürülőben van.)

„A városok jövője egyre inkább a tehetségek vonzásán és megtartásán múlik. A tudásalapú gazdaság térnyerésével kiéleződött a verseny a metropoliszok között a magasan képzett munkaerőért” – mondta az Indexnek Vladislav Boutenko, az amerikai székhelyű agytröszt, a Boston Consulting Group (BCG) vezető partnere, a vállalat rijádi irodájának ügyvezető igazgatója, akinek fő kutatási területe a jövő városai. A szakemberrel egy Budapesten tartott konferencián volt alkalmunk beszélgetni.

De mi tesz vonzóvá egy várost a tehetségek szemében? Milyen kihívásokkal kell szembenézniük a városoknak a fenntartható fejlődés érdekében?

Az egyik kétségülkívül legnagyobb probléma a lakhatási költségek finanszírozása. A városok aktívan dolgoznak gazdasági vonzerejük növelésén: befektetőket vonzanak, fejlesztési projekteket indítanak, és egyedi identitást alakítanak ki maguknak, olyan vonzó szegmensekkel, mint a kriptovaluták, a mesterséges intelligencia vagy az innováció.

Az emberek elsősorban magasabb színvonalú élet reményében költöznek másik városba, amit jellemzően jobb fizetést garantáló munka útján érthetnek el. Ezért ma már nem elég, ha pusztán a cégek próbálják kihorgászni a tehetséges munkaerőt. A sikerhez a városoknak és vállalatoknak együtt kell dolgozniuk, hogy olyan életminőséget és lehetőségeket teremtsenek, amelyek hosszú távon is vonzzák és megtartják a tehetségeket. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi beruházásokat is igényel.

Boutenko szerint a városok vonzerejét négy kulcsfontosságú tényező határozza meg.

• Az első és legfontosabb a gazdasági lehetőségek megléte – vagyis a megfelelő munkalehetőségek és karrierperspektívák biztosítása. „Aki elveszíti a munkáját, valószínűleg akkor is máshová teszi át székhelyét, ha egyébként szereti az adott várost” – magyarázza a BCG szakértője.
• A második az élhetőség. Ez magában foglalja mindazt, ami a munkán kívül teszi vonzóvá a várost: a kellemes sétálóutcákat, a közbiztonságot, a jó közlekedést, a magas színvonalú egészségügyi ellátást és oktatást, valamint a kulturális és szórakozási lehetőségeket. Ideális esetben minden fontos szolgáltatás 15 perces sétával elérhető – vagyis a város vagy annak egyes részei illeszkednek az úgynevezett 15 perces város koncepcióba.
• A harmadik pillér a társadalmi tőke, amely két elemből áll: egyrészt a lakók közötti bizalom és összetartás szintjéből, másrészt abból, hogy az emberek mennyire tudnak azonosulni a város történetével és brandjével.
• A negyedik tényező a folyamatos megújulás és fejlődés képessége – ennek hiányában még a gazdaságilag sikeres és élhető városok is elveszíthetik vonzerejüket.

Mindezek mellett nem elhanyagolható szempont a környezeti tényező, úgymint a fenntartható ökoszisztéma, a tiszta levegő, a vízparti környezet, a zöldterületek. A politikai és társadalmi stabilitás, valamint az előrehaladott digitalizáció és innováció.

Ezek a tényezők összességében hozzájárulnak ahhoz, hogy egy város valóban élhető legyen. A prioritások városonként változhatnak, és a helyi közösségek sajátos szükségletei, értékei is befolyásolják, mi számít „élhetőnek”.

A globális gazdaság motorjai

„A hagyományos, kizárólag irodaépületekből álló üzleti negyedek kora lejárt, a jövő városainak üzleti negyedei tudásközpontokká alakulnak át” – hívja fel a figyelmet Vladislav Boutenko. Az új modellben a munka és magánélet tere összeolvad: az irodából kilépve bárok, éttermek, galériák várják az embereket, ahol a munkával kapcsolatos ötletek tovább épülhetnek, ahogy a társas kapcsolatok is erősödhetnek. Fontos felismerés, hogy különböző szektorok más-más környezetet igényelnek: míg a technológiai szakemberek előnyben részesítik a zöldterületeket, addig a pénzügyi szektor dolgozói inkább a felhőkarcolókat és a luxusmárkákat kedvelik.

A városfejlesztés azonban komoly kihívásokkal is szembesül. A túlzsúfoltság, az infrastruktúra túlterheltsége és a környezeti fenntarthatóság egyaránt megoldandó problémák. A városok felelősek a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 70 százalékáért, ugyanakkor ők a klímaváltozás első számú elszenvedői is. A tengerparti városokat a vízszint emelkedése, a sivatagi metropoliszokat pedig – mint például Dubajt – a szélsőséges időjárási jelenségek fenyegetik.

Ugyanakkor a városok továbbra is a globális gazdaság motorjai:

• a világ 300 legnagyobb városa a globális gazdasági kibocsátás több mint felét adja, miközben a világ népességének csupán 20 százalékát teszi ki;
• az innováció terén ez még koncentráltabb: 24 város vonzza a kockázatitőke-beruházások háromnegyedét.

Pandémia és a digitális kor hatása – „szupersztár” és felemelkedő városok

A koronavírus-járvány új dinamikát hozott, több választási lehetőséget adva az embereknek lakó- és munkavégzési helyük megválasztásában. Ez felkavarta a városok közötti versenyt a befektetésekért, munkahelyekért és tehetségekért.

London és New York továbbra is vezetnek a legvonzóbb desztinációk listáján, de előnyük csökken a lakhatási nehézségek és a hosszú ingázási idők miatt. Az olyan kisebb európai városok, mint Koppenhága, Bécs és Amszterdam, vonzóbbá válnak a tehetségek számára a magas életminőség és a megfizethetőbb lakhatási és egyéb költségek miatt. Az amerikai városok (például San Francisco, Washington) a kihívások ellenére is a népszerűségi lista előkelő helyén állnak.

„A tudásalapú gazdaságban nagy szükség van a tehetséges emberekre, akik többnyire városokban élnek. Számuk azonban korlátozott, így nagy a harc értük a piacon” – mondta a szakértő.

Az egyik, Vladislav Boutenko által (is) jegyzett jelentés méretük és gazdasági fejlettségük alapján négy csoportba sorolja a városokat:

• Megacentrumok: több mint 10 millió lakosú nagyvárosok (például London, New York).
• „Cruiser weight” városok: a fejlett világ városai, 3–10 millió lakossal (például Szingapúr).
• Közepes méretű városok: 3 milliónál alacsonyabb népességű fejlett városok (például Bécs, Amszterdam, Budapest).
• Fejlődő városok: különböző méretű városok feltörekvő gazdaságokban (például Mumbai, Kairó).

A jövő városait szintén négy kategóriába sorolták:

• Jól pozícionált városok a gyors alkalmazkodásra: Szingapúr, Peking, Koppenhága, Dublin, Varsó.
• Érett városok: fejlettek, de kevésbé rugalmasak (például New York, Párizs, Tokió).
• Figyelemre méltó feltörekvők: gyorsan fejlődő, de alacsony fejlettségi szintű városok (például Mumbai, Ho Si Minh).
• Lemaradó városok: lassú fejlődés és alacsony gazdasági szint (például Lagos, Nairobi).

„A globális városok versenye meghatározó lesz a jövő gazdaságában. Míg a »szupersztár« városok továbbra is dominálnak, a kisebb fejlett, illetve néhány feltörekvő gazdaságú város egyre nagyobb szerepet játszhat. A fejlődő világ városainak lassú előrelépése azonban aggasztó, mivel ezek lesznek a jövő urbanizációs központjai” – jegyezte meg Boutenko.

A Meta Cityk felemelkedése

Az egyik legnagyobb kihívást és egyben megoldásra váró problémát a folyamatosan gyorsuló urbanizáció jelenti. A világ tíz legforgalmasabb városában egy autós évente 130 órát tölt dugóban, valamint 1,3 millióan lesznek közúti balesetek halálos áldozatai. Ez a probléma különösen súlyos a feltörekvő városokban – például az indiai Bangalore-ban –, ahol a halálesetek aránya megközelítőleg háromszor magasabb, mint a magasabb jövedelmű városokban. A városi emberek több mint 90 százaléka olyan körülmények között él, amelyek nem felelnek meg a WHO egészségügyi szabványainak.

Ezek a problémák tovább súlyosbodhatnak, ugyanis a gyorsuló urbanizáció miatt 2050-re további 2 milliárd ember él majd városokban, ami globálisan körülbelül 70 százalékos urbanizációs arányt jelent. A gépjárművek további terjedése miatt az autók száma a jelenlegi körülbelül 1,5 milliárdról várhatóan 2,4 milliárdra emelkedik 2050-re, ami további nyomást gyakorol az úthálózat kapacitására, különösen a feltörekvő gazdaságokban.

A Covid-járvány némiképp fékezte ezt a tendenciát. A pandémia kezdetén sokan a nagyvárosok hanyatlását jósolták, mivel a lakók kisebb településekre költöztek. A valóságban azonban a városok új formában születtek újjá, ahol a fizikai és virtuális kapcsolatok egyaránt fontosak. Az olyan tényezők, mint a távoli munkavégzés és a járvány miatti lakossági átrendeződés, új, globális hálózatokat hoztak létre, ahol a munka és az élet helyszínei különváltak.

Ez az úgynevezett „Meta City”, ami röviden a hagyományos városok fizikai és digitális határainak elmosódását jelenti. A Meta City többféle, mégis közös halmazt alkotó szempont alapján is leírható.

• Olyan városok hálózata, melyek gazdasági és társadalmi szempontból összekapcsolódnak, és közösen működnek, gyakran különböző földrajzi helyszíneken.
• Olyan globális gazdasági központok (például New York, London) köré szerveződő hálózatok, amelyek szatellitvárosokkal állnak kapcsolatban (például Miami, Austin, Bristol). A hálózat központi eleme a fentebb is említett tehetségáramlás.
• A Meta City koncepciója a nagyvárosok vonzáskörzetében élő, részben távmunkában dolgozó, de rendszeresen a központba ingázó életformára épül. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek megfizethető, jó életminőséget biztosító környezetben éljenek családjukkal, miközben továbbra is részesülnek a nagyvárosi gazdasági és kulturális előnyökből.

„A cégeknek alkalmazkodniuk kell a Meta Cityk logikájához, átgondolva központjaik, szatellitirodáik és otthoni munkavégzési politikájuk szerepét. Az irodahelyiségek szerepe átalakul: egyre inkább a kapcsolódás és az együttműködés helyszínei lesznek, nem csak munkavégzésre szolgálnak” – mutatott rá Vladislav Boutenko a vállalati stratégiák változására.

A fejlődő országokban, mint például Indiában, még mindig elsősorban a gazdasági lehetőségek vonzzák az embereket olyan központokba, mint Mumbai vagy Bangalore. A fejlettebb régiókban azonban már az élhetőség és a fenntarthatóság is kulcsfontosságú szempont. Jó példa erre Rijád, amely hatalmas parkokkal, sportlétesítményekkel és zöld lakónegyedekkel próbálja vonzóbbá tenni magát a nemzetközi tehetségek számára.

Magyarország nagy Meta City lehetne

A városfejlesztés egyik kritikus kérdése a vidék elnéptelenedése. Vladislav Boutenko az általa lakott Franciaországot hozta fel pozitív példaként, ahol átgondolt regionális fejlesztési politikával, a helyi adóbevételek megfelelő újraelosztásával és célzott támogatásokkal ellensúlyozzák a főváros túlsúlyát. A megoldás kulcsa a hosszú távú stratégiai gondolkodás és a központi kormányzat elkötelezettsége a kiegyensúlyozott területfejlesztés mellett.

„Azok lesznek sikeres városok, amelyek képesek egyensúlyt teremteni a gazdasági fejlődés, az élhetőség és a fenntarthatóság között, miközben megőrzik és erősítik egyedi karakterüket és közösségi értékeiket” – fogalmazott Vladislav Boutenko, aki saját példáján keresztül szemléltette a Meta City előnyeit.

Ahogy sok más franciát, munkája Párizsba szólítja, ám a párizsi lakhatás nagyon sokak számára megfizethetetlen, ezért ingáznak a fővárosba, kapcsolódnak annak hálózatához. Boutenko családjával Nantes-ban él, ami 382 kilométerre van Párizstól. A home office lehetőségének köszönhetően nem kell mindennap a fővárosba utaznia. Heti egy-két alkalommal ingázik, vonattal ugyanis 1 óra 40 perc alatt teljesíthető a Nantes–Párizs útvonal.

A Meta City ráadásul az életkörülményekre is hatással van. Míg ugyanis Párizsban adott mennyiségű pénzből ideális esetben egy átlagos lakásra futja, addig Nantes-ban, illetve egyéb városokban akár családi ház is fenntartható – ez az összefüggés Magyarországon is tetten érhető Budapest, illetve a vidék viszonylatában.

Ezzel el is érkeztünk a Meta Cityk egyik kulcsfontosságú eleméhez: a központi és a szatellitvárosok közötti megfelelő infrastruktúra kialakításához. A BCG szakértőjének példáján felbuzdulva adódik a kérdés: lényegében egész Magyarország egy Budapest köré szerveződő Meta City lehetne? Boutenko szerint igen, ehhez azonban szükség van megfelelő közlekedési és egyéb infrastrukturális fejlesztésekre. Elvégre Budapest Nyíregyházától „csak” 237, míg Soprontól 217 kilométerre fekszik...

(Borítókép: Németh Emília / Index)