Richter-vezér az Indexnek: 12 millió orosz beteg szedi a gyógyszereinket, együttműködünk az orosz hatósággal

Orbán Gábor az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy

• mik az idei terveik,
• milyen trendek figyelhetőek meg a gyógyszeriparban,
• milyen a kapcsolat az orosz vezetéssel és miben segít a Richternek a magyar kormány,
• milyen eredmények és felvásárlások várhatóak a jövőben,
• valamint arról is, hogy miért fontos az alapkutatás.

A Richter Gedeon Nyrt. immáron 120 éves múltra visszatekintő gyógyszergyár, minden szempontból a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. A vállalat magát úgy határozza meg, hogy „magyarországi központtal rendelkező, innovációra építő, multinacionális gyógyszercég”. Miért ezek a komponensek a legfontosabbak?

Ezek a jellemzők külön-külön is egyedülállóvá tennének akármilyen vállalatot, de így együtt végképp. Kivételes céggé teszi a Richtert ez a négy jellemző. Az 1990-es években számos, az országban lévő gyógyszeripari vállalat esett áldozatul a külföldi felvásárlásoknak. Végül egyesek fokozatosan, mások azonnal a bezárás útjára léptek, de olyan is akadt, aki korábban nagy múltú gyógyszercégnek mondhatta magát, végül másoktól függő státuszba került. A Richter ezek közül kivétel. Így váltunk a KGST legnagyobb gyógyszeripari vállalatából olyan céggé, amelyet az önmeghatározásunkban olvashatunk.

Akkor konkrétabban kérdezünk: fontos ennyire hangsúlyozni a magyarországi központot?

Abszolút, mert a magyar gazdasági érdekeket figyelembe véve születnek döntések, az értékláncban elfoglalt helyünket tekintve így különlegesek vagyunk magyar összehasonlításban. Nálunk esély arra, hogy az értéklánc legfontosabb elemei a magyar gazdaságba integrálódjanak. Ezt nem tudjuk elmondani az autóiparról, a feldolgozóipar többi vállalatáról sem. A kiskereskedelemben látjuk az eredménytelen erőfeszítéseket, és a tudásintenzív iparágak Magyarországon nem megfelelő arányban települtek. Ebben komoly szerepet játszik, hogy a központi irányítás nem itt található. A Richternél elmondhatjuk, több mint ezer kutató Magyarországon magyar szellemi vagyon gyarapításán munkálkodik. Ez elképzelhetetlen lenne magyarországi központ nélkül.

Még mindig tart az orosz–ukrán háború, a Richternek mi az érdeke az orosz piacon?

Pontosan 70 éve vagyunk jelen az orosz piacon és mintegy 12 millió beteg szedi ott a készítményeinket. Fontos piac a Richternek, és ott a magyarhoz nagyon hasonló a szerepünk: a széles körű alapellátás egyik meghatározó szereplőjeként megfizethető, magas minőségű készítményeket szállítunk. Innen csak úgy kivonulni nemcsak hogy nem lehet – hiszen komoly felelősségünk van az ellátás vonatkozásában –, de nem is érdemes.

A háború miatt nem tudunk úgy fejlődni, mint ahogy egyébként tudnánk. Vannak folyamatosan megoldandó feladatok. Korábban a szállítmányozás meg a pénz mozgatása jelentett kihívást, most már inkább a helyi gyártás fenntartása vált nehezebbé, például az alkatrészeket biztosítani, amelyek kettős felhasználású vagy valami hasonló okból szankciók alá esnek. Ennek ellenére van növekvő forgalmazó a piacon is.

Segít önöknek a magyar kormány boldogulni Oroszországban?

Igen, a magyar külpolitika próbál segíteni. Egész konkrét ügyekben is, hogyha arról van szó, hogy valami szoftver például szankciós listára kerül, akkor közbenjárnak, de esetleges gyártási fennakadásban is.

Tehát azt mondanám, hogy az egyik irányból kapunk támogatást, a másik irányból normális együttműködés van.

A Richter a magyar ellátás kulcsszereplője

2024 nem hozott sikert a magyar gazdaságban. Milyennek látta a tavalyi évet?

A külső kereslet lassulását a gyógyszerek iránti igényben közvetlenül nem érzékeltük, közvetve viszont igen. Érzékeltük a belső „rakéták” gyenge tolóerejét, de ismét tapasztaltuk, hogy a gyógyszeripar nem egy klasszikusan ciklikus iparág. Nem az építőiparhoz, a bankrendszerhez vagy az autóiparhoz hasonlóan ingadozik a termékeink iránti kereslet, más sokkok érvényesülnek, leginkább az ellátási lánccal kapcsolatos nehézségek. Korábban ezekről tévesen azt gondoltuk, átmenetiek: ilyen volt a világjárvány, majd a gazdaságpolitikai élénkítés, a deglobalizáció, a háború. Mostanra inkább úgy tűnik, van valami, ami átível ezeken a jelenségeken, és tartósan velünk marad, nehezebb biztosítani az ellátást, mint korábban. A vertikum megléte sem garantálja, hogy képesek vagyunk úgy kiszolgálni a betegeket, ahogy akár öt éve. Erre számtalan európai példa is van.

A gyógyszeriparban ez konkrétan hol okoz problémát?

A gyártásban és az azt megelőző szakaszban, a beszerzési és beszállítói láncokban. A gyógyszeripar értéklánca az egyik leghosszabb, így a deglobalizáció olyan probléma, amely minket aszimmetrikusan érint, sokkal több ponton léphet fel probléma, mint más ágazatokban. A gyógyszerkönyvi minőségű segédanyag szűk keresztmetszet. Más szektorokban több potenciális beszállítóval is képesek együtt dolgozni, nálunk azonban minőségi és hatósági probléma is lehet, ami miatt képtelenség beszállítót váltani. A gyógyszeriparban mindig az a kérdés, hogy ehhez hogyan tudunk alkalmazkodni, hogyan tudjuk az üzletmenet folytonosságát biztosítani. A hazai beszállítói kör szélesítése kormányzati stratégiaként a gyógyszeripar esetében nagyon nehéz. Számos olyan terület található, ahol nincs megfelelő hazai beszállító, hiába törekszünk erre.

Mit tudna segíteni ebben a politika?

Az iparpolitikának pont ide kellene összpontosítania, hogy megértse ezt az értékláncot, amiben dolgozunk. Senki más nincs úgy összekötve a világpiaccal, pláne közvetlenül, mint ahogy a gyógyszeripar.

És ezt meg akarja érteni?

Nem vagyok benne teljesen biztos. Például nem annyira látványos a steril műanyagipar szerepe a magyar gazdaságban, nem akkora nagy durranás, mint lebetonozni a fél Alföldet. Az utóbbi kézzelfogható, a másik viszont rendkívül fontos alkotóelem lehetne.

Ha még egy pillanatra visszatérhetünk a 2024-es számokhoz: korábban Bogsch Erik, a Richter korábbi vezérigazgatója az adókörnyezet kiszámíthatatlanságára panaszkodott. Érzékeltek ebben változást, mit hozhat ebben 2025?

2024-ben hatályát vesztette a rendelet, amely ránk különadót rótt 2022 vége óta. Ez ipartörténetileg egyedülálló volt, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol, hiszen az export adóztatása példa nélküli. A fordítottjával találkoztunk, legutóbb az amerikai elnökválasztással kapcsolatban lehet hallani, hogy védővámokat vethetnek ki, de az export adóztatása tényleg különleges. Szerencsére vége van: a rendelet hatályát veszítette december 31-én. Ugyanakkor helyére lépett a globális minimumadó. A méretünkből kifolyólag bőven abba a kategóriába tartozunk, hogy 15 százalékos effektív adókulcs közelében adózunk majd a következő években, ami magában foglalja a társasági nyereségadót és a helyi iparűzési adót is. Tavaly az adóterhelésünk jelentősen csökkent a 2022-es és 2023-as évekhez képest, de a duplája annak, mint ami 2022 előtt jellemző volt.

A kormány folyamatosan azt kommunikálta, megvédi a magyar vállalatokat a globális minimumadótól, ezek szerint ennek kudarc lett a vége. Ön korábban adóügyekért felelős államtitkár volt, így megfelelő rálátással rendelkezik: miért nem sikerült ettől megvédeni a magyar vállalatokat?

Azért, mert Magyarország egy szövetségi rendszer része. Ebben kereshetünk külön utakat – valljuk meg, ez néha sikerül –, azonban most nem találtak megoldást. Valóban fájdalmas intézkedés, a versenyképességi eszköztár egyik fontos összetevője pont a társasági nyereségadó alacsony szintje. Ráadásul ezen belül a gyógyszeripart és a kutatás-fejlesztést inkább az a helyes és ösztönző adókedvezmény-rendszer segítette, amit most elveszítünk.

Ígéretet kapott a Richter

A Richter most milyen pozíciót foglal el a magyar piacon?

A piacvezető nagy külföldi cégekhez képest nálunk a hazai ellátásbiztonságon, a széles körben forgalmazott magas minőségű, megfizethető készítményeken van a hangsúly. Az alapellátás tartópillére vagyunk és szeretnénk maradni. Ez nem egyenlő azzal, hogy a gyógyszerkasszából is a legnagyobb arányt vesszük ki, ott a drága innovatív készítmények gyártói lényegesen nagyobb előnyben vannak. A hazai gyógyszer-finanszírozás példát vehetne némely szomszédos vagy uniós tagállam gyakorlatából, ahol a hazainál sokkal kevésbé nagyvonalú a TB, Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozás, sok esetben szigorúbbak a protokollok.

Hazánkban 2006 óta nem volt a vényköteles körben áremelés, így sok készítménynek alig maradt fedezete. Vannak olyan terápiák, ahol egyhavi adag kevesebbe kerül, mint egy csomag rágógumi. Itt az alapellátásban betöltött és főleg ellátásbiztonságra koncentráló szerepünket az tudná megerősíteni, hogyha az a bizonyos stratégiai gyógyszerlista és a helyben gyártott készítmények preferenciája megvalósulna. Erről régóta beszélünk, létezik már hosszabb ideje egy konkrét elképzelés és egy ígéret is. Túl régóta vagyunk a célegyenesben, de most már tényleg abban bízunk, hogy ez belátható időn belül megvalósul.

A Richter szinte az egész iparpolitikára rálát, nem érzi úgy, hogy a kormány a méretükhöz képest kevésbé hallgatja meg önöket? A nemzetgazdasági miniszter sokszor elmondja, hogy a piaci szereplőknek kell megmondaniuk az irányt, nem a politikának. Nem kellene önt jobban bevonni például a szabályzások vagy az árak meghatározásába?

A kormányzatnak kettős szempontrendszere van, ez értelemszerűen egymásnak feszül. Nyilvánvalóan ez okozza azt, hogy nem lépnek fel nagyobb lendülettel vagy vehemenciával: az ellátásbiztonság felértékelődött, de a másik kérdés, hogy ennek a költségét ki fizeti meg. Ráadásul nincs mozgástér a költségek viselésére, nem csak Magyarországon, hanem Európa más országaiban sem. Európai uniós szintű törekvés az ipar visszatelepítése, a helyi gyártóbázis megerősítése, az ellátási láncok rövidítése. Ám senki sem akarja kifizetni a számlát. Ez a kettős attitűd, ami véleményem szerintem bénítólag hat. Nem annyira az, hogy kinek a véleménye számít.

Korábban felhívta a figyelmet, hogy egyre kevesebb vállalat lép ki az amerikai tőzsdére. Magyarországon pedig az IPO (amikor egy vállalat először lép be már meglévő vagy új részvényeivel valamelyik tőzsdére) olyan ritka, mint a fehér holló. Miért ennyire elkötelezett a tőzsdei jelenlét mellett?

A tőzsdei sztenderdek globálisan egységes szintre hozzák a vállalatokat, ez felülírja a hátrányt, amely abból származik, hogy milyen központtal rendelkeznek. A tőzsdei jelenlétünk bizalmi többletet biztosít, amikor leülünk az asztalhoz a partnereinkkel. Nekünk a 120 éves múlt és a tőzsdei lét együtt biztosítja ezt a kezdő bizalmi tőkét. Azzal, hogy nyilvános részvénytársaság vagyunk, komfortosabb lesz velünk a kapcsolat. És ez nem finanszírozási okok miatt fontos, mert így mondjuk könnyebben jutunk tőkéhez, hanem az átláthatóság szempontjából. Ráadásul a tőzsde állandó teljesítménykényszert eredményez.

Ez lesz idén a Richter stratégiája

Az akvizícióknál is hatalmas előnyt biztosít a tőzsdei jelenlét. Milyen üzleteket zártak le a tavalyi évben?

A belga akvizíciónál nagy segítség volt a tőzsdei jelenlétünk, hiszen a felvásárlási szándékunk nem kis riadalmat keltett helyben. A mi szempontunkból a belgiumi székhelyű Mithra Pharmaceuticals felvásárlása legalább annyira defenzív, mint támadó lépés volt, hiszen a meglévő együttműködésünk veszélybe került a csődbe menő vállalattal. Annyiban pedig előrelépés, hogy a Mithra helyére belépve az amerikai és japán relációban mi lehetünk azok, akik az innovatív jogokat birtokolják. Hogyha engedjük, hogy más megvegye a belga céget, akkor erősítjük a versenytársainkat, mi pedig visszaszorulunk. Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen nagy tranzakciónk tavaly: a német vegyesvállalatunkban a partner üzletrészének a kivásárlásával kezdődött az év. Ezt korábban hosszan tartó tárgyalássorozat előzte meg, januárban tudtunk pontot tenni a végére. A partnercégünk úgy döntött, hogy a gyógyszeriparból kivonul. Logikus volt, hogy a mostanra azért elég jól felépített üzlet teljes tulajdonrészét megszerezzük.

Amennyiben rátekintünk a Richter számaira, úgy tűnik, a likviditása kevesebb, de felvásárol olyan vállalatokat, amelyek vagy beilleszthetők a Richterbe, vagy helyzeti előnyt teremt a versenytársakkal szemben. Tehát a korábban már említett ellátási láncokat érintő nehézségre úgy akarnak reagálni, hogy stratégiai, hosszú távú előnyökre tegyenek szert? Cserébe a jövedelmezőség rövid távon csökkenhet.

Az ellátási lánc nem illeszkedik a gondolatmenetbe, azonban egyébként erről van szó. Most olyan helyzetben van a Richter, hogy a következő néhány évben meg tudja azt engedni magának, hogy mai tőkéből a 2030-as évek cash flow-it megalapozza, és ezzel a jövedelemtermelő képességét szélesebb bázisra helyezi. Ezt meg is kell tennünk, hiszen lejár a zászlóshajó termékünk szabadalma 2030-ra, ami arra kényszerít bennünket, hogy megtaláljuk előre, milyen lábakon áll majd akkor a cég. És igen, van globális ambíció az egész mögött.

Nem szeretne rekordokat dönteni most, a jelenben?

Tényleg az a rögeszmém, hogy először az árbevételeket – amivel már jól állunk –, majd másodszor – ami most indult el – a jövedelmezőséget helyezzük szélesebb bázisra. Ez sokkal jobban izgat, mint a legeknek a beállítása rövid távon. Ez egy 120 éves vállalat, nekünk a fennmaradásunk és a nemzeti bajnok státuszunk fontos annyira, hogy ne rövid távú, vagy akár egyéni szempontok domináljanak, hanem megalapozzunk egy fenntartható működést. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, tavaly az alaptevékenységből, és nem a jogdíjbevételekből származott a profitnövekedés. És ez mostantól jellemző lesz ránk.

A korábban említett akvizíciós stratégia mit hozhat 2025-ben?

Folyamatosan dolgozunk több célponton, de a földrajzi terjeszkedés önmagában nem cél, egész egyszerűen, mert már majdnem mindenhol ott vagyunk. Mindenekelőtt végre kell hajtani azokat a feladatokat, amelyeket tavaly felvállaltunk. Októberben jelentettük be az új kutatási és fejlesztési együttműködést az AbbVie-vel, a szerződéssel vállaltunk egy nagyon komoly preklinikai felfedező munkát. Biotechnológiában a saját pipeline építésében olyan kritikus szakaszba értünk, amikor be kell váltanunk az ígéreteket, amelyeket tettünk. És a nőgyógyászatban is nagyon hasonló az eredeti kutatásnak a lábra állítása, az akvirált termékek felfuttatása. Szóval kicsit leszállítási üzemmódba kell kapcsolnunk. 2024-ben nemcsak arattunk, hanem vetettünk is. Arattunk, mert jók a számaink, ezeket negyedévről negyedévre hoztuk, tényleg olyan ütemben, amire büszkék lehetünk. Jövedelmezőségünk is nagyon sokat javult, nemcsak a kiemelt termékünk tekintetében, hanem az egészet illetően is. Tehát ha szabad így fogalmaznom, az idei év a veteményről szól.

Ha megnézzük a versenytársak mozgását, akkor nem teljesen világos, hogy a Richter miért nem tesz fel mindent a nőgyógyászati termékekre?

Szólnának emellett érvek, például ha megnézzük a versenytársunkat, látszik rajta, hogy vonul vissza, és itt nekünk keletkezik tér. Ám azt is figyelembe kell azért venni, hogy a nőgyógyászat nem egy dinamikusan növekvő piac, ellentétben a biotechnológiával. A nőgyógyászatnak van olyan szegmense, konkrétan a számunkra legfontosabb rész a fogamzásgátlás, ami kifejezetten stagnál. Tehát itt a piaci részesedés növelése lehetséges, de maga a piac egésze, a forgalom nem növekszik, a nők száma csökken és van elöregedés is Európában, így a releváns populáció száma még jobban csökken. Közben azt látjuk, hogy a többi területen, például a kutatásban, a neuropszichiátriai terület húzóérőt fejt ki. Ebből kár lenne kimaradni, a kutatóink, és nem mellesleg a magyar szellemi tudományos hátország irányultsága is hasonló.

A Richter kutatóhálózata

Még nem ejtettünk szót a Richter és az egyetemek kapcsolatáról. Hogyan alakulnak most az együttműködések a felsőoktatásban?

Az egyetemi és az ipari együttműködések általában a jéghegynek mindig a csúcsával foglalkoztak, a külsőségekkel – nagy szerződések, méregdrága infrastruktúra, minden olyan, amit mutogatni lehet. A Richternél abban hiszünk, hogy a jéghegy tengerszint alatti részével kell foglalkozni, a szakmai műhelyeknek a hálózatát kell megszervezni, akik hajlandók arra, hogy a mi általunk diktált iránnyal összehangolják a kutatási fókuszukat.

Ez viszont ellentmond a kutatói szabadságnak.

Igen, hiszen hogyan veszem én a bátorságot, hogy megmondjam egy kutatónak, hogy ő mit kutasson. Azonban én nem is veszem ehhez a bátorságot. Csak azt mondom: mindenki azt kutat, amit akar, de aki véletlenül pont abba az irányba szeretne gondolkodni, mint mi, annak értékajánlatot tudunk tenni. És hogyha hajlandó úgy meghatározni a kutatás tárgyát, majd világszínvonalon képes dolgozni, akkor ezekben a szakmai műhelyek hálózatában partnereket, tudást, infrastruktúrát, anyagi erőforrást talál.

A Semmelweisen a Richter tanszék kicsit kívül esik ezen a logikán, mert az arról szól, hogy a kollégáink hogyan tudnak ahhoz hozzájárulni, hogy az ipar számára közvetlenebbül hasznosítható tudás jöjjön ki az egyetemről; ez inkább oktatás. Persze, kutatói együttműködéseket is igyekszünk koncentrálni a Richter tanszéken, de legalább annyira szól ez arról, hogy a kollégáink hogyan tudnak az egyetemen a tantárgyak tartalmához hozzájárulni.

Ugye a kormány pont azt mondja, hogy alapkutatást nem finanszíroz.

Tudom, és ebben nem is hiszek, de abban igazuk van, hogy öncélú kutatást nem akarnak finanszírozni.

Decemberben interjút adott az Indexnek Vizi E. Szilveszter, a Richter igazgatóságának elnöke, aki azt mondta, az alapkutatáshoz kockázati tőke kell, ami nincs meg Magyarországon.

Vagy olyan ipari partner, akivel aztán folytatható a dolog. Olvastam az interjút, a kockázati tőke is jó irány, de azért ott már el kell mélyíteni azt a projektet olyan szintig, hogy a kockázati tőke tudjon vele mit kezdeni. A kockázati tőkének kell a szabadalom. Nekem a hálózatban ez nem kell. Nekem az kell, hogy az egyetem ne olyan témát toljon előre, amit egy elképzelt cég valahol valamikor majd hasznosít, hanem olyat, ami a Richtert megemeli.

Tehát, például a nőgyógyászatban, neurológiában?

Pontosan így is vannak meghatározva a hálózataink, és hiába jön hozzánk valaki onkológiával, két probléma is adódik. Nem tudjuk azt sem megítélni, hogy jó vagy nem a kutatása, és azt sem, hol tart vele. De ha véletlenül meg is tudnánk ezeket ítélni, nem tudjuk folytatni. Nem tudunk vele utána dolgozni.

Zárásként: mi az idei év tétje a Richternél?

2024 a külső megerősítésről szólt nálunk, láttuk tavaly, hogy a Richter többre képes mint korábban, és ezt mások is kezdik látni. 2025-ben többet tudunk majd mondani arról, hogy hogyan képzeljük el a 2030 utáni időszakot.

(Borítókép: Orbán Gábor. Fotó: Szollár Zsófi / Index)