A Vértesi Erőmű felét be kéne zárni

A Vértesi Erőmű jelenleg az Oroszlányi Erőművet és a Márkushegyi Bányát működteti. Az erőmű a bánya feketeszén termelését, valamint a Vértesi Erdészeti Zrt. által termelt biomasszát használja fel, amiből áramot, valamint távhőt (Oroszlány részére) állít elő. A biomassza-égetéssel előállított áramot (a termelés 18%-át) az MVM 2012 végéig szóló szerződés keretében, rögzített áron veszi át, de a termelés nagyobb részét szabadpiacon értékesíti. A bánya szénkészlete - összhangban az erőmű hátralévő élettartamával - kb. 10 évre elegendő.

A VÉRT gazdálkodása 2009-ben a világgazdasági válság következtében mélyen a megtermelt áram önköltsége alá esett szabadpiaci áramár következtében növekvő, éves szinten várhatóan jelentős, 20 milliárd forint körüli veszteséget mutat. Ezt enyhíti a 7,5 milliárd forint szénfillér támogatás. A szénfillér támogatás egy VÉRT dolgozóra jutó összege tavaly csaknem 4 millió forint volt. Ez sokkal magasabb annál a támogatásnál, amit munkahelyteremtésre kaphatnak vállalkozások (jellemzően 1 millió forint körüli összeg). A szénfillér támogatásnak egyébként 2011-től nincs jogi alapja.

Túl drágán termelnek

A szabadpiacra való áramtermelés önmagában csak 102 euró/MWh árszinten hozna nyereséget, ami az első negyedévi átlagár 1,8-szerese. Pozitív eredmény elérésére 80 euró/MWh közelében akkor nyílna lehetőség, ha a garantált átvétel révén termelt nyereség finanszírozná a szabadpiaci értékesítés veszteségét; ez 45%-os áremelkedést jelentene. Ekkora áremelkedés rövidtávon nem valószínű.

A VÉRT 2020 végéig kötelezett Oroszlány távhőellátására, felmondás esetén 2-3 évig (a helyettesítő belépéséig) szól a kötelezettség. A javasolt kétblokkos erőmű ennek a kötelezettségnek képes eleget tenni. A VÉRT által termelt áramra jelenleg, s várhatóan a következő 2-3 évben nincs szüksége a nemzetgazdaságnak.

A lehetőségek

A GKI három döntési alternatívát vizsgált meg: 1. a bánya és erőmű az élettartam (2020) végéig a teljes kapacitással működik; 2. a bányát 2010-ben leállítják, de a távhőellátást az erőmű kétblokkos (biomasszával, szükség szerint vásárolt szénnel) történő működtetésével 2020 végéig biztosítják; 3. a bánya 2010-es leállítása és az erőmű 2 blokkos működése 2013 végéig. Mindhárom alternatívában az erőmű bezárását követően gázüzemű fűtőmű veszi át a távhő termelését.

A munkaügyi és egyéb társadalmi hatásokat is figyelembevevő számítások alapján a nemzetgazdaság szempontjából legésszerűbb megoldás valószínűleg a második, azaz a 2010-es bányabezárás és ezt követően 2020 végéig a kétblokkos erőművi üzem. Ez 2009. évi áron az államháztartás szempontjából minimális kiadás fejében 11 évre biztosítja a kb. 400 megmaradó dolgozó foglalkoztatását, az elbocsátottak és nyugdíjazottak átmeneti támogatásait, valamint Oroszlány távhőellátásához szükséges hő termelését, a rekultivációs költségeket és az időszak (2020) végén a gázüzemű fűtőmű beruházást.

100 milliárdba kerülhet, ha minden marad a régiben

E modellel azonos államháztartási terhet jelent az a változat, amelyben 2014-ben teljesen leáll az erőmű, azonban nem számszerűsíthető negatív társadalmi hatásai, illetve egy esetleges áramár-emelkedés miatt összességében kedvezőtlenebb ez az alternatíva. A bánya és az erőmű 2020-ig történő teljes üzemeltetése akár 100 milliárd forintjába is kerülhet az államháztartásnak.

A bánya bezárása és a két blokkos üzemelésre való átállás esetén a VÉRT-ben a 2000 foglalkoztatottból összesen mintegy 1000 főt kellene elbocsátani, további közel 600 főt lehetne nyugdíjazni (ebből kb. 250 korkedvezményesen és korengedményesen), így a dolgozók száma 400 főre csökkenne. A leépítés 2010-2013 között felmerülő összes közvetlen személyi költsége mintegy 4,6 milliárd forint, ezt a VÉRT még veszteséges működés nélkül elbírja. A kapcsolódó állami szerepvállalás mértéke (nyugdíjhoz, álláskeresési járadékhoz, segélyekhez) 2014-ig kb. 2,8 milliárd forint.

Valószínűsíthető, hogy az elbocsátott nem bányász dolgozók döntő többsége 1-2 éven belül el tud majd helyezkedni, illetve hogy a bányászok megfelelő támogatási struktúrával átlagosan 1-3 éven belül találhatnak majd állást. A bányászatban dolgozók közel fele nem térségi munkaerő. A térség nem válságrégió.

Az állami szerepvállalást kiegészítheti az elbocsátottak sikeres álláskeresését segítő támogatások nyújtása egy célzott foglalkoztatási alapon keresztül. A bányászok képzettségük és munkatapasztalatuk jellege és egyedisége miatt eltérő szakterületen csak nagyon nehezen és lassan tudnak újra elhelyezkedni, ezért számukra hosszabb távú reintegrációs stratégia kidolgozása indokolt, melynek része lehet a munkahelyteremtő támogatás, a 2-3 éves képzés, havi juttatási rendszerrel. A családosok megsegítése érdekében az előbbieken felül az alap részeként akár közvetlen szociális támogatás is nyújtható. A VÉRT foglalkoztatási alapban elkülönítendő összeg javasolt felső értéke 5 milliárd forint (átlagosan 5 millió forint/elbocsátott dolgozó).

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!